Egyesülten törekedjünk az élet célja felé!
„Ez jelent örökké tartó életet, hogy állandóan ismeretet fogadjanak be rólad, az egyedül igaz Istenről, és akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (JÁNOS 17:3).
1. a) Milyen alkalommal beszélt Jézus először az „örök életről”? b) Kik érhetik el ezt a célt?
LOPVA, észrevétlenül surran az éjszaka leple alatt. Nikodémus ő. Nagy benyomást tettek rá a Jézus által véghezvitt jelek Jeruzsálemben, i. sz. 30 pászkaünnepének idején. Az Isten Fia ennek a farizeusnak tesz először említést „az örökké tartó életről” úgy, hogy az feljegyzésre is kerül, és ezeket a szívet melengető szavakat fűzi hozzá: „Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:15, 16). Micsoda nagyszerű lehetőség nyílt meg most a megváltandó emberiség világa számára! Lám, még a büszke farizeus is megalázza magát, hogy elérje ezt a célt!
2. a) Milyen körülmények között beszélt Jézus ismét az „örök életről”? b) Kinek áll rendelkezésére az életadó víz?
2 Röviddel ezután, Jézus Jeruzsálemből Galileába utazik. Megáll Szamáriában egy kútnál, mialatt a tanítványai elmennek élelmet vásárolni. Egy asszony közeledik, hogy vizet merítsen. Jézus ezt mondja az asszonynak: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, egyáltalán soha meg nem szomjazik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életet nyújtó víz forrásaként buzog benne” (János 4:14). Mivel a zsidók megvetik a szamaritánusokat, Jézus vajon miért tár ilyen értékes reménységet ez elé az asszony elé? Azonkívül — Jézus azt is tudja — ennek az asszonynak öt férje volt, és jelenleg erkölcstelen életet él egy férfival, aki nem a férje. Jézus mégis kijelenti: az életadó igazság vize az emberiség világa megvetteteinek is rendelkezésére áll, feltéve, ha azok megbánást tanúsítanak és megtisztítják az életüket. (Vö. Kolossé 3:5–7.)
3. a) Milyenfajta „eledelt” ajánl Jézus? b) Hogyan teljesedett be a János 4:34–36. verse?
3 „Örök élet!” Jézus tovább boncolgatja ezt a kérdést, amikor a tanítványai visszatérnek, és sürgetik, hogy egyen. Ezt mondja nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az ő munkáját elvégezzem.” Vajon miféle munkáról beszél Jézus? Így magyarázza ezt: „Emeljétek fel a szemeteket és tekintsetek a mezőkre: fehérek már az aratásra. Az arató jutalmat nyer és gyümölcsöt gyűjt az örök életre.” Még a megvetett szamaritánusok között is kilátás volt ilyen aratásra, és — amint a feljegyzés mutatja — később örömteli valósággá is lett (János 4:34–36; Cselekedetek 8:1, 14–17). Az örök életre vonatkozó aratás mind a mai napig folyamatban van, de ma a világ a szántóföld. Jézus Krisztus tanítványainak még sok tennivalójuk van ebben az Úr munkájában (Máté 13:37, 38; 1Korinthus 15:58).
„Az élet ajándéka”
4. Mit válaszolt Jézus a zsidóknak a szombatnap megtartásával kapcsolatban?
4 Eltelik egy év. I. sz. 31 pászkaünnepe van. Jézus — szokása szerint — Jeruzsálemben tartozkodik az ünnep alkalmából. A zsidók azonban üldözni kezdik, mivel szerető módon gyógyítást végez szombat napon. Vajon mit válaszol Jézus? Ezt mondja nekik: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom.” Ezért azon vannak, hogy megöljék őt (János 5:17, 18).
5., 6. a) Milyen értékes egységet ír le most Jézus? b) Milyen értelemben van Jézusnak „élete önmagában”?
5 Jézus azzal folytatja, hogy a legbecsesebb kapcsolatot írja le: azt az egységet, amely közte és az Atya között létezik. Ezt mondja azoknak a zsidóknak: „Mert az Atya szereti a Fiút, és megmutat neki mindent, amit maga csinál, és ezeknél még nagyobb dolgokat is mutat neki azért, hogy elcsodálkozzatok rajta.” Rámutat arra, hogy az Atya rendkívüli hatalommal ruházta fel, és ezt mondja: „Aki hallgatja az én szavamat és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, és nem kerül ítéletre, hanem átment a halálból az életre” (János 5:20, 24).
6 Igen, még akik az öröklött bűnös állapotuk miatt Isten szemében „halottak”, azok is ’hallhatják az Isten Fiának szavát’ és életre kelhetnek. De hát mi módon? Jézus megmagyarázza: „Mert amiképpen az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.” Ezek a szavak: „élete önmagában” így is fordíthatók: „az élet ajándéka önmagában” (5:25, 26, ÚV. Ref. Biblia lábjegyzet). Jézus tehát képes arra, hogy az embereket helyeselt állapotban állítsa elé. Továbbá képes arra is, hogy feltámassza és élettel ruházza fel azokat, akik a halálban alszanak (János 11:25; Jelenések 1:18).
7. a) Mit mond Istenről a Zsoltárok 36:5, 9, [36:6, 10, Károli] verse? b) Hogyan jutalmazta meg Jehova az ő feddhetetlen Fiát?
7 Jehovának mindig is volt élete önmagában. Őróla ezt olvassuk: „Nálad van az élet forrása” (Zsoltárok 36:5, 9, [36:6, 10, Károli]). Az Atya azonban feltámasztotta feddhetetlen Fiát a halottak közül „azoknak első zsengéjeként, akik elaludtak a halálban”. S mivel Jézusnál „élet ajándéka van önmagában”, ő felhatalmazást kapott arra, hogy megbocsásson bűnöket, ítéljen, és halottakat támasszon fel az örök élet kilátásával (1Korinthus 15:20–22; János 5:27–29; Cselekedetek 17:31).
Örömteli egység
8., 9. a) Hogyan tarthatjuk szem előtt a célunkat? b) Milyen elrendezést hozott Isten létre az örök élet tekintetében? c) Ki részesül ezekben az áldásokban, és hogyan?
8 Ezért Judás, Jézus tanítványa így int bennünket: Őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, mialatt várjátok a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örökké tartó élet kilátásával” (Judás 21). Mily értékes cél: az örökké tartó élet! És ez egyúttal tökéletességben való élet is, a mi tökéletes Teremtőnk akarata szerint és azon elrendezésének megfelelően, amelyről Fián keresztül gondoskodik. Ez az élet mentes attól a keserves, fáradságos munkától, amely oly gyakran jellemzi a túlélésért való harcot a dolgok jelenlegi rendszerében. A dolgok eljövendő rendszerében viszont nem lesz többé szomorúság, betegség, törvénytelenség, sőt halál sem! (Mikeás 4:3, 4; 1Korinthus 15:26).
9 Vajon kik részesülnek ezeknek az ígéreteknek a megvalósulásában? És hol? Azok részesülnek, akik hitet gyakorolnak Jézus áldozatában, és akik istenfélő tettekkel egészítik ki a hitüket. Ezek az egyének harmonikusan egyesülnek az egész világon élő keresztény társaikkal hitbeli egységben (Jakab 2:24; Efezus 4:16).
10. a) Ki sorrendben az első Isten „közigazgatásában”? b) Mihez fog hozzá azután ez a „közigazgatás”?
10 Jótetszésének megfelelően, Istennek feltett szándéka volt, hogy létrehozzon „egy közigazgatást . . . hogy Krisztusban egyesítsen újra minden dolgot, a dolgokat a mennyben és a dolgokat a földön” (Efezus 1:8–10). Ez Isten házanépének elrendezése, ami Krisztus 144 000 társörökösének egybegyűjtésével kezdődik. Ezeket „mint zsengéket vásárolták meg az emberiség közül Istennek és a Báránynak [Jézus Krisztusnak]”. Nekik részük van az „első [a mennyei] feltámadásban”, hogy királyokként és papokként szolgáljanak Krisztussal ezer esztendeig. Isten közigazgatása azután a ’földi dolgok’ begyűjtéséhez lát hozzá, kezdve a megszámlálhatatlan „nagy sokaság”-gal, „minden nemzetből, törzsből, népből, és nyelvből”. Istennek ezek a szolgái a „nagy nyomorúságból” jönnek ki azzal a kilátással, hogy örök életet nyerjenek az „új földön” (Jelenések 14:1, 4; 20:4, 6; 7:4, 9–17; 21:1, 4).
11. a) Milyen értékes „egység”-re utal az Efezus 1:11. verse? b) Hogyan vonatkozik a János 15:4, 5. verse az ebben az „egységben” levőkre?
11 Isten szellemtől felkent fiai, akik a ’mennyben levő dolgok’–hoz tartoznak, igen bensőséges viszonyban vannak Jézussal és az Atyával. Ők a Királyság ’örököseivé lettek kijelölve’ Jézussal egységben (Efezus 1:11). Jézus arra buzdította őket, hogy maradjanak egységben ővele, ahogyan a szőlővesszők is megmaradnak a szőlőtőn, hogy sok gyümölcsöt teremhessenek. A vesszők ’egyáltalán semmit sem tehetnek’, ha nem maradnak meg ebben az értékes egységben Krisztus Jézussal (János 14:10, 11, 20; 15:4, 5; 1János 2:27).
A „más juhok” részvétele
12. a) Milyen viszonyban vannak a „más juhok” a „kicsiny nyáj”-jal? b) Hogyan alkalmazható az 1János 2:1–6. verse mindkét csoportra?
12 Mit szóljunk azonban a több millió juhszerű egyénről, akik elkülönültek a világi „kecskék”-től az utóbbi 50 év folyamán? (Máté 25:31–40). Ők nem tartoznak Jézus „kicsiny nyáj”-ához, akik megkapják a Királyságot, hanem „más juhok”-ként csatlakoznak az előbbiekhez mint egy nagyobb nyáj része, az Atyával és a Fiúval egységben végzik az ő szolgálatát (Lukács 12:32; János 10:16). János apostol arról biztosít minket, hogy Jézus Krisztus „engesztelő áldozat a mi bűneinkért [vagyis a „kicsiny nyáj” tagjainak bűneiért], sőt nem csupán a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is”. Tehát ezek az emberiség világából egybegyűjtött „más juhok” szintén igen értékes egységben vagy egyetértésben lehetnek Istennel és Krisztussal. Ez az állapot hasonló ahhoz, amiről János a következőket mondja: „Aki azonban megtartja az ő beszédét, abban valóban tökéletes lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk, hogy egységben vagyunk vele.” Előbb a „kicsiny nyáj”, azután a „más juhok” is kötelesek úgy viselkedni, ahogy Jézus viselkedett (1János 2:1–6).
13. a) A János 17:20, 21-ben miért imádkozik Jézus? b) Mi mutatja, hogy ez a könyörgés nem korlátozódik Krisztus társörököseire?
13 Ma tehát mindkét csoport, a mennyei és a földi is, ’egységben van az Atyával és a Fiúval’ — vagyis teljes egyetértésben vannak Isten munkájának az elvégzésében. Jézus azért imádkozott, hogy „ők is egyek lehessenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem és én is veled, hogy ők is egységben legyenek velünk”. Ez az egység értelemszerűen nem korlátozódhat az öröktársi viszonyra, mert nyilvánvaló, hogy Jézus tanítványai nem lesznek részévé ’Jehova testének’ vagy nem lesznek ’társörökösök Jehovával’. Abban az értelemben vannak „egységben”, hogy egyetértést tanúsítanak az együttműködésben, „egy szívvel és egy akarattal” vannak mind Jehova, mind Krisztus iránt, amikor az emberiség világának tanúskodnak (János 17:20, 21).
14. Milyen különleges módon van a mennyei osztály egységben Krisztussal, és miről ismerik fel ők ezt?
14 A felkent, mennyei osztály tagjai azonban most különleges módon is örvendhetnek ennek az egységnek, mivel az életet illetően igazságosaknak lettek nyilvánítva Krisztus áldozatának érdeme révén. Ezért lehetnek szellemtől nemzettek azzal a kilátással, hogy Krisztus Jézus társörököseivé lesznek. Elismerik a fiakká fogadásukat, amikor ezt mondják: „Maga a szellem [Isten létrehozó tevékeny ereje] tanúskodik a mi szellemünkkel [vagyis domináló elmebeli beállítottságunk, indíttatásunk révén], hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róma 3:23, 24; 5:1; 8:15–18).
15. Mit tartogat a jelen és a jövő azok számára, akik a földi örök élet kilátásával élnek?
15 A földi élet kilátásával élő egyének most olyan értelemben tekinthetők igazságosnak kijelentett egyéneknek, mint ahogyan Ábrahám, Ráháb, és más ókori személyek is barátságban voltak Istennel. Ezek Krisztus ezeréves uralma alatt fokozatosan eljutnak majd az emberi tökéletességre, hogy az utolsó próba után „maga a teremtés is felszabaduljon a romlottság rabszolgaságából és elnyerje az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát” (Róma 8:19–21; Jakab 2:21–26). Az engedelmes emeberek tehát igazságosaknak lesznek kinyilvánítva, hogy örökké éljenek a földön. (Vö. János 10:10: Ésaiás 9:7; 11:1–9; 35:1–6; 65:17–25.)
16. a) Milyen vonatkozásban nyilvánít ki „egységet” egymással a „kicsiny nyáj” és a „más juhok” osztálya? b) De miért vonatkozik a János 3:3–5 csak a „kicsiny nyájra”?
16 A „kicsiny nyáj” tagjai mint egyének, és a „más juhok” nagy sokasága, hasonló örömteli buzgóságot tanúsítanak Isten szolgálata iránt (Lukács 12:32; János 10:16; Titus 2:13, 14). A felkent maradék tagjai többnyire előrehaladott korban vannak és bőséges keresztényi tapasztalattal rendelkeznek, ámde midkét csoport kinyilvánítja a keresztény egyéniséget és a szellem gyümölcseit (Efezus 4:24; Galata 5:22, 23). Van azonban egy bizonyos különbség, amire Jézus utalt Nikodémusnak, még mielőtt az örök életről szólt volna. Ezt mondta: „Hacsak valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát” (János 3:3–5). Azok az alámerített keresztények tehát, akiket Isten elhív, hogy Jézus társörökösei legyenek az ő Királyságában, szellemi újraszületésen mennek át (1Korinthus 1:9, 26–30). A „más juhok”-nak nincsen szükségük semmiféle ilyen újraszületésre, mivel az ő céljuk mint Királyság-alattvalóké, a helyreállított földi Paradicsomban való örök élet (Máté 25:34, 46b; Lukács 23:42, 43).
Az Emlékünnep és az új szövetség
17. a) Miért gyülekezzenek Isten népével március 24-én mindazok, akik az életet tűzték ki célul maguknak? b) Mit jegyezhetünk meg az 1985-ös Emlékünnepről?
17 Március 24-én naplemente után tartják meg Jehova Tanúi Jézus halálának 1986. évi Emlékünnepét. A figyelmük arra az eseményre irányul, amelynek során Jézus feláldozta tökéletes emberi testét és életvérét a bűnös emberiségért és Atyja nevének és szándékának igazolása céljából (1Korinthus 11:23–26). Mindazok tehát, akik (akár a mennyben, akár a földön) az örök életet tűzték ki célul maguknak, a világon mindenütt ott akarnak lenni Isten népével ennél az örömteli alkalomnál. 1985-ben összesen 7 792 109 személy emlékezett meg ily módon Jézus haláláról. Azoknak a száma azonban, akik magukhoz vették az emlékünnepi kenyeret és bort, ami Jézus emberi testét és vérét jelképezte, mindössze 9051-gyen voltak. Vajon miért ilyen kevesen?
18., 19. a) Milyen szövetségre utal Jézus a Lukács 22. fejezetében? b) Milyen célt szolgál mindegyik szövetség? c) Miként Mózes előárnyékolja, hogy szolgál Jézus „egy közbenjáró” gyanánt?
18 Nos, mit mondott Jézus azon az estén, amikor bevezette halálának Emlékünnepét? Miután átnyújtotta tanítványainak a kenyeret, ugyanúgy felkínálta nekik a bort is, és ezt mondta: „Ez a serleg jelenti az új szövetséget, amelyet a vérem erősít meg, amelyet tiértetek ontanak ki.” Később még bővebben kifejtette előttük annak okát, amiért felvette őket az új szövetségbe, amikor ezt mondta: „Ti vagytok azok, akik próbáimban kitartottatok velem; és én szövetséget kötök veletek, amint az én Atyám szövetséget kötött velem egy királyságra, hogy ehessetek és ihassatok az asztalomnál az én királyságomban, és trónokon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét” (Lukács 22:19, 20, 28–30).
19 Jeremiás próféta megjövendölte az új szövetséget, és kijelentette, hogy e szövetség által bocsátja meg Jehova az ő népe tévelygését és bűnét, hogy azok „megismerhessék Jehovát” a legbensőségesebb viszony keretében (Jeremiás 31:31, 34). Mint ahogy Mózes volt a Törvényszövetség „közbenjárója” a test szerinti Izraelnél, úgy Jézus lett egy „ennek megfelelően jobb szövetségnek a közbenjárója”, amelyet Isten kötött a szellemi „Isten Izraelé”-vel. Ennek az a célja, hogy megváltsa mindazokat, akiket Isten elhívott, hogy Krisztus társörököseivé legyenek. Ezek tehát elnyerik „az örökké tartó örökség ígéretét” (Galata 3:19, 20; 6:16; Zsidók 8:6; 9:15; 12:24). Sajátosan ebben a bibliai értelemben szolgál Krisztus Jézus mint az „egy közbenjáró Isten és az emberek között” (1Timótheus 2:5, 6).
20. a) Kik vehetik magukhoz jogosan az emlékünnepi jelképeket? b) Miért van ez így?
20 Ki veheti tehát jogosan magához az emlékünnepi jelképeket: a kenyeret és bort? Csakis az a csoport, amelyet Isten felvesz a Jézus áldozata alapján megkötött új szövetségbe (Zsoltárok 50:5). Ennek a szövetségnek az a célja, hogy már most jogot adjon az emberi élethez Jézus Krisztus 144 000 társörökösének, hogy feláldozhassák ezt az életjogot és felvitelt nyerhessenek a mennyei Királyságba (Róma 4:25; 2Timótheus 2:10, 12). De mit mondhatunk a „más juhok”-ról?
21. a) Hogyan fordíthatják a javukra az Emlékünnepet a „más juhok” mint szemlélők? b) Mire összpontosul az Emlékünnep, ezért milyen kérdések vetődnek fel itt?
21 A „más juhok” osztályához tartozók nincsenek az új szövetségben, és így nem veszik magukhoz a jelképeket. De mindannyian gazdag áldásokban részesülnek azáltal, hogy jelen vannak az Emlékünnepen mint tiszteletteljes szemlélők. A szellemi dolgok iránti értékelésük még jobban kifinomul Jézus imájának szavaival összhangban, amely imát Atyjához intézett: „Ez jelenti örökké tartó életet, hogy állandóan ismeretet fogadjanak be rólad mint az egyedül igaz Istenről, és akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Ne feledjük: az emlékünnepi megemlékezés a figyelmünket Jézus testére és vérére összpontosítja. Krisztus feláldozott teste és vére létfontosságú mindazok számára, akik az örök életnek mint célnek az elérésére törekszenek. De vajon hogyan vonatkozik ez a „más juhok”-ra, akik nem nyertek felvételt az új szövetségbe és ezért nem veszik magukhoz az emlékünnepi jelképeket? Vizsgáljuk meg ezt a következő cikkben!
Mit válaszolsz rá?
◻ Hogyan tette Jézus fokozatosan érthetővé az örök élet kilátását?
◻ Hogyan járt el Isten a „közigazgatása” által?
◻ Miért mondhatjuk, hogy a „más juhok” „egységben” vannak az Atyával, a Fiúval, és Krisztus testvéreivel?
◻ Miért van az, hogy csak a felkent keresztények veszik magukhoz az emlékünnepi jelképeket?
[Kép a 19. oldalon]
A „kicsiny nyáj” és a „más juhok” „egységben” vannak és végzik — miként Jézus is tette — Isten munkáját