Jehova „váltságról” gondoskodik „cserébe sokakért”

1—2. Hogyan írja le a Biblia az emberiség állapotát, és mi az egyetlen kiút?

„AZ EGÉSZ teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik” (Róma 8:22). Pál apostol ezekkel a szavakkal írja le szánalmas állapotunkat. Emberi szemszögből nézve úgy tűnik, nincs kiút a szenvedésből, a bűnből és a halálból. Jehovát azonban nem kötik olyan korlátok, mint az embereket (4Mózes 23:19). Az igazságosság Istene kiútról gondoskodott nyomorúságos helyzetünkből, méghozzá a váltság által.

² A váltság a legnagyobb ajándék, amelyet Jehova az embereknek adott. Lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a bűntől és a haláltól (Efézus 1:7). A váltság az alapja mind az égi, mind a paradicsomi földön való örök élet reménységének (Lukács 23:43; János 3:16; 1Péter 1:4). De pontosan mit is takar a váltság fogalma? Mit tanulunk belőle Jehova felülmúlhatatlan igazságosságáról?

3. a) Miért van szükség a váltságra? b) Miért nem tehette meg Isten, hogy egyszerűen megváltoztatja az Ádám utódaira kiszabott halálbüntetést?

³ A váltságra Ádám bűne miatt van szükség. Ádám azzal, hogy engedetlenné vált Isten iránt, a betegség, bánat, fájdalom és halál örökségét hagyta utódaira (1Mózes 2:17; Róma 8:20). Isten nem tehette meg, hogy csupán az érzelmeire hallgat, és egyszerűen megváltoztatja a halálbüntetést, hiszen akkor a saját törvényét hagyta volna figyelmen kívül: „a bér, amellyel a bűn fizet, a halál” (Róma 6:23). És ha Jehova semmibe venné az igazságosságra vonatkozó irányadó mértékeit, az egész világegyetemben káosz és törvénytelenség uralkodna!

4—5. a) Mivel rágalmazta meg Sátán Istent, és miért volt köteles Jehova megválaszolni ezekre a kihívó állításokra? b) Mivel vádolta meg Sátán Jehova lojális szolgáit?

⁴ A 12. fejezetben már láttuk, hogy az édeni lázadás nagy horderejű vitakérdéseket vetett fel. Sátán befeketítette Istent. Lényegében azzal vádolta Jehovát, hogy hazug, és kegyetlen diktátor, aki megfosztja teremtményeit a szabadságtól (1Mózes 3:1–5). Továbbá, mivel Sátánnak látszólag sikerült meghiúsítania Isten azon szándékát, hogy igazságos emberekkel töltse be a földet, Sátán azt állította, hogy Isten kudarcot vallott (1Mózes 1:28; Ézsaiás 55:10, 11). Ha Jehova megválaszolatlanul hagyta volna ezeket a kihívó állításokat, sok értelmes teremtményének jogosan rendült volna meg az uralkodásába vetett bizalma.

⁵ Sátán Jehova lojális szolgáit is megrágalmazta, azzal vádolva őket, hogy pusztán önző indítékokból szolgálják Istent, és nyomás alatt egyikük sem maradna hűséges hozzá (Jób 1:9–11). Ezek a vitakérdések sokkal többet nyomtak a latban, mint az emberek nehéz helyzete. Jehova méltán érezte úgy, hogy kötelessége megválaszolni Sátán rágalmaira. De hogyan tudta Isten rendezni ezeket a vitakérdéseket, és ugyanakkor megmenteni az emberiséget?

 6. Egyebek között milyen kifejezésekkel utalnak a Bibliában arra, ami által Isten megmenti az emberiséget?

⁶ Jehova megoldása egyszerre volt a lehető legirgalmasabb és legigazságosabb; ilyen megoldást ember képtelen lett volna kieszelni. Mindamellett nagyvonalúan egyszerű is volt az, amit Jehova elrendezett, és amire többféle kifejezéssel utalnak — szokták megvásárlásnak, megbékéltetésnek és engesztelésnek is nevezni (Dániel 9:24, Úf.; Galácia 3:13; Kolosszé 1:20; Héberek 2:17). Ám talán az a kifejezés a legtalálóbb, amelyet maga Jézus használt, amikor ezt mondta: „az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul [görögül: lüʹtron] adja cserébe sokakért” (Máté 20:28).

7—8. a) Mit jelent a „váltság” a Szentírásban? b) Milyen szerepe van az egyenértékűségnek a váltság fogalmában?

⁷ Mi a váltság? Az itt használt görög szó abból az igéből ered, melynek jelentése: ’szabadon enged, elenged’. A kifejezéssel arra a pénzre utaltak, amelyet hadifoglyok szabadulása fejében fizettek ki. A váltság tehát lényegében véve olyasmi, amit azért fizetnek ki, hogy valamit visszavásároljanak. A Héber Iratokban a „váltságnak” megfelelő szó (koʹfer) az ’elfed’ jelentésű igéből ered. Isten például azt mondta Noénak, hogy ’vonja be’ (ugyanannak a szónak az egyik formája) a bárkát szurokkal (1Mózes 6:14, Úf.). Ennek tudatában könnyebb megértenünk, hogy a váltság a bűnök elfedezését is jelenti (Zsoltárok 65:3, NW [65:4]).

⁸ Érdekes az egyik szótár megjegyzése, mely szerint ez a szó (koʹfer) „mindig egyenértékűségre utal” (Theological Dictionary of the New Testament). A szövetségláda fedelének az alakja például megegyezett magának a ládának az alakjával, így teljesen lefedte azt. Ehhez hasonlóan a bűnből való megváltáshoz, illetve a bűn elfedezéséhez olyan árat kell fizetni, amely megegyezik a bűn által okozott kárral, azaz teljesen fedi azt. Isten Izraelnek adott Törvénye ennek megfelelően kijelentette: „lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” (5Mózes 19:21).

 9. Miért ajánlottak fel hithű férfiak állatáldozatokat, és hogyan tekintette Jehova az ilyen áldozatokat?

⁹ Ábellel kezdve több hithű férfi is ajánlott fel Istennek állatáldozatokat. Ezzel kifejezték, hogy tisztában vannak a bűnösségükkel és azzal, hogy megváltásra van szükségük. Azt is kimutatták, hogy hisznek Isten azon ígéretében, hogy egy „mag” által szabadulást fog hozni (1Mózes 3:15; 4:1–4; 3Mózes 17:11; Héberek 11:4). Jehova helyeselte az ilyen áldozatokat, és elismerte ezeket az imádóit. De az állatáldozatokat még a legjobb esetben is csupán jelképesnek mondhatjuk. Az állatok nem tudják igazán elfedezni az emberi bűnt, hiszen alacsonyabb rendűek az embereknél (Zsoltárok 8:5–9). A Biblia ennek fényében leszögezi: „nem lehetséges, hogy a bikák és kecskék vére elvegye a bűnöket” (Héberek 10:1–4). Ezek az áldozatok csak előrevetítették, jelképezték az igazi váltságáldozatot, melyre később került sor.

10. a) Kinek kellett hogy megfeleljen a megváltó, és miért? b) Miért csak egyetlen ember feláldozására volt szükség?

¹⁰ „Ádámban mindenki meghal” — mondta Pál apostol (1Korintus 15:22). A váltsághoz ezért Ádám pontos megfelelőjének, vagyis egy tökéletes embernek a halálára volt szükség (Róma 5:14). Semmilyen más teremtmény nem billenthette helyre az igazságosság mérlegét. Csakis egy tökéletes ember ajánlhatott fel „megfelelő váltságot”, egy olyan valaki, akire nem vonatkozik az Ádámtól örökölt halál büntetése, és aki tökéletesen megfelel Ádámnak (1Timóteus 2:6). Nem volt szükség megszámlálhatatlan milliók feláldozására Ádám leszármazottaiért. Pál apostol így fejtegette ezt: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál” (Róma 5:12). És mivel „ember által van a halál”, Isten úgy rendezte a dolgot, hogy „ember által” legyen megváltva is az emberiség (1Korintus 15:21). Hogyan valósult ez meg?

11. a) Hogyan ’ízlelte meg a halált minden emberért’ a megváltó? b) Miért nem fordíthatta javára a váltságot Ádám és Éva? (Lásd a lábjegyzetet!)

¹¹ Jehova intézkedett, hogy egy tökéletes ember önként feláldozza az életét. A Róma 6:23 úgy fogalmaz, hogy „a bér, amellyel a bűn fizet, a halál”. Életének feláldozásával a megváltó ’minden emberért megízlelte a halált’, más szavakkal kifizette az Ádám bűnéért járó bért (Héberek 2:9; 2Korintus 5:21; 1Péter 2:24). Ez komoly jogi következményekkel járt. A váltság érvénytelenítette az Ádám engedelmes utódaira kiszabott halálbüntetést, és ezzel a gyökerénél fojtotta el a bűn pusztító erejét (Róma 5:16).a

12. Szemléltesd, hogyan válhat sokak javára egyetlen adósság eltörlése!

¹² Így szemléltethetnénk a helyzetet: Képzeld el, hogy egy olyan városban laksz, ahol az emberek többségét egy nagy gyár foglalkoztatja. Téged és a szomszédaidat jól megfizetnek a munkátokért, és kényelmes életet éltek. Aztán a gyár egyszer csak bezárja kapuit. De hát miért? A gyár igazgatója korrupcióba keveredett, és csődbe juttatta a vállalatot. Egyik napról a másikra munkanélkülivé váltok, úgyhogy nem tudjátok kifizetni a számláitokat — sem te, sem a szomszédaid. Egy ember becstelensége miatt most feleségek, férjek, gyermekek és hitelezők szenvednek. Van valami kiút? Igen, van! Egy vagyonos jótevő közbelép. Ez az ember tisztában van a cég értékével, és együtt érez sok-sok alkalmazottjával, valamint azok családjaival. Ezért hát kifizeti a cég adósságait, és újraindítja a termelést a gyárban. Annak az egy adósságnak az eltörlése számos alkalmazottat, azok családjait és a hitelezőket is kihúzza a bajból. Ádám adósságának az eltörlése hasonlóképpen sok millió ember javára válik.

13—14. a) Hogyan gondoskodott Jehova váltságról az emberiségért? b) Kinek lett kifizetve a váltság, és miért volt szükség erre a kifizetésre?

¹³ Egyedül Jehova tudott gondoskodni ’a Bárányról, aki elveszi a világ bűnét’ (János 1:29). Isten választása azonban nem egyszerűen valamelyik angyalra esett, hogy az mentse meg az emberiséget. Nem, ő inkább azt a Valakit küldte el, aki végleges és meggyőző választ adhatott azokra a vádakra, melyeket Jehova szolgái ellen Sátán felhozott. Bizony, Jehova olyan óriási áldozatot hozott, hogy elküldte egyetlen-nemzett Fiát, aki „gyönyörűsége” volt (Példabeszédek 8:30). Isten Fia készségesen „megüresítette magát”, lemondva égi életéről (Filippi 2:7). Jehova csoda útján áthelyezte elsőszülött, égi Fiának az életét és személyiségvonásait egy zsidó szűz méhébe, akit Máriának hívtak (Lukács 1:27, 35). Amikor emberként megszületett, Jézusnak nevezték el. De jogi értelemben második Ádámnak is nevezhetjük, hiszen tökéletesen megfelelt Ádámnak (1Korintus 15:45, 47). Jézus így felajánlhatta magát áldozatul mint váltságot a bűnös emberiségért.

¹⁴ Kinek lett kifizetve a váltság? A Zsoltárok 49:8 konkrétan kimondja, hogy a váltságdíjat „Istennek” fizetik. De hát nem elsősorban Jehova intézkedett a váltságról? De igen, ez azonban nem alacsonyítja értelmetlen, egyszerű csereüzletté a váltságot, mint amikor például a pénz átvándorol egyik zsebből a másikba. Meg kell értenünk, hogy a váltság nem fizikai csere, hanem jogi ügylet. Jehova azzal, hogy — még hatalmas személyes áldozat árán is — gondoskodott a váltság kifizetéséről, megerősítette, hogy szilárdan ragaszkodik tökéletes igazságosságához (1Mózes 22:7, 8, 11–13; Héberek 11:17; Jakab 1:17).

15. Miért kellett Jézusnak szenvednie és meghalnia?

¹⁵ Jézus Krisztus i. sz. 33 tavaszán önként vállalta azt a megpróbáltatást, amely a váltság kifizetését eredményezte. Hagyta, hogy hamis vádak alapján letartóztassák, bűnösnek mondják ki, és kivégzőoszlopra szegezzék. Csakugyan szükség volt rá, hogy Jézus ilyen sokat szenvedjen? Igen, mivel rendezni kellett azt a vitakérdést, amely Isten szolgáinak a feddhetetlenségét érinti. Lényeges mozzanat, hogy Isten nem engedte meg, hogy Heródes megölje Jézust csecsemőkorában (Máté 2:13–18). Ám amikor Jézus felnőtt, teljesen felfogta a szóban forgó vitakérdéseket, és képes volt kiállni Sátán féktelen támadásait.b Jézus a borzalmas bánásmód ellenére is „lojális, álnokság nélküli, beszennyezetlen, a bűnösöktől elkülönített” maradt, és ennél egyértelműbben nem is bizonyíthatta volna, hogy Jehovának igenis vannak olyan szolgái, akik próba alatt is hűségesek maradnak (Héberek 7:26). Érthető hát, hogy a halála előtti utolsó pillanatban Jézus győztesen felkiáltott: „Elvégeztetett!” (János 19:30).

16—17. a) Hogyan folytatta Jézus a megváltó munkáját? b) Miért volt szükség arra, hogy Jézus megjelenjen „az Isten személye előtt értünk”?

¹⁶ Jézusnak azonban még be kellett fejeznie megváltó munkáját. A halála utáni harmadik napon Jehova feltámasztotta őt (Cselekedetek 3:15; 10:40). Ezzel a fontos lépéssel Jehova nemcsak hogy megjutalmazta Fiát hűséges szolgálatáért, hanem lehetőséget is adott neki arra, hogy befejezze megváltó munkáját mint Isten Főpapja (Róma 1:4; 1Korintus 15:3–8). Pál apostol így magyarázza ezt: ’Amikor Krisztus eljött mint főpap, nem kecskék és fiatal bikák vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szent helyre, és örök szabadítást szerzett nekünk. Mert Krisztus nem kézzel készített szent helyre lépett be, amely másolata a valóságnak, hanem magába az égbe, hogy most megjelenjen az Isten személye előtt értünk’ (Héberek 9:11, 12, 24).

¹⁷ Krisztus nem vihette magával az égbe a fizikai vérét (1Korintus 15:50). Azt vitte fel, amit ez a vér jelképezett: feláldozott, tökéletes emberi életének a jogi értékét. Azután Isten előtt hivatalosan bemutatta életének az értékét, mely váltságul szolgált cserébe a bűnös emberiségért. Nos, elfogadta-e Jehova ezt az áldozatot? Igen, elfogadta, és ez nyilvánvalóvá is vált i. sz. 33 pünkösdjén, amikor Jeruzsálemben 120 tanítványra kitöltetett a szent szellem (Cselekedetek 2:1–4). De bármennyire izgalmas volt is ez az esemény, a váltságból fakadó áldások áradásának még csak a kezdete volt.

18—19. a) Mely két csoportnak válik javára a megbékéltetés, melyet Krisztus vére tett lehetővé? b) A „nagy sokaság” tagjai a váltságnak köszönhetően milyen áldásoknak örvendhetnek most és a jövőben?

¹⁸ Pál a kolosszéiaknak írt levelében elmagyarázza, hogy Isten jónak látta, hogy Krisztus által megbékéltessen magával minden mást, békét szerezve Jézus vére által, mely a kínoszlopon ontatott ki. Pál azt is kifejti, hogy ez a megbékéltetés két különböző embercsoportot érint, mégpedig „az egekben levőket” és „a földön levőket” (Kolosszé 1:19, 20; Efézus 1:10). Az előbbi csoport 144 000 keresztényből tevődik össze, akik azt a reménységet kapták, hogy égi papokként szolgálhatnak és királyokként uralkodhatnak Krisztus Jézussal a föld felett (Jelenések 5:9, 10; 7:4; 14:1–3). Őáltaluk a váltságból fakadó áldások fokozatosan kiáradnak majd az engedelmes emberiségre egy ezeréves időszak alatt (1Korintus 15:24–26; Jelenések 20:6; 21:3, 4).

¹⁹ „A földön levők” azok, akik arra számítanak, hogy tökéletes életnek örvendhetnek majd a földi Paradicsomban. A Jelenések 7:9–17 „nagy sokaságnak” mondja őket, mely túléli a közelgő „nagy nyomorúságot”. De nem kell addig várniuk, hogy élvezhessék a váltságból fakadó áldásokat. Már „megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében”. Mivel hitet gyakorolnak a váltságban, már most részesülnek az ebből a szeretetteljes elrendezésből fakadó szellemi áldásokban. Igazságosnak vannak nyilvánítva mint Isten barátai (Jakab 2:23). Jézus áldozatának köszönhetően „beszédbeli nyíltsággal” járulhatnak „a ki nem érdemelt kedvesség trónjához” (Héberek 4:14–16). Amikor megbotlanak, igazi megbocsátásban részesülnek (Efézus 1:7). Tökéletlen létükre megtisztult a lelkiismeretük (Héberek 9:9; 10:22; 1Péter 3:21). Az Istennel való megbékélés így tehát számukra nem valamiféle dédelgetett reménység, hanem meglevő valóság! (2Korintus 5:19, 20). A Millennium alatt majd fokozatosan ’megszabadulnak a romlottság rabszolgaságából’, és végül eljutnak „Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:21).

20. Mit vált ki belőled, ha eltűnődsz a váltságon?

²⁰ „Hála az Istennek Jézus Krisztus . . . által” a váltságért! (Róma 7:25). Elvben egyszerű a váltság, de eléggé mélységes ahhoz, hogy bámulattal töltsön el bennünket (Róma 11:33). Amint értékeléssel elmélkedünk a váltságon, az megérinti a szívünket, és egyre közelebb vonz minket az igazságosság Istenéhez. A zsoltáríróhoz hasonlóan nekünk is minden okunk megvan rá, hogy dicsérjük Jehovát, aki „szereti az igazságosságot és a jogot” (Zsoltárok 33:5, NW).