Őrizzük meg tisztaságunkat, amikor ajándékot viszünk!

„Tulajdonítsátok Jehovának az ő neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be udvarába! Hajoljatok meg Jehova előtt szent díszöltözetben!” — Zsolt 96:8, 9.

1, 2. Miért kell Isten népének tisztának lennie és hogyan vésték ezt az izraeliták elméjébe?

JEHOVA szentsége és tisztasága megköveteli, hogy népe is tiszta maradjon. (1Pét 1:14-16) A mózesi törvény előírásai ezt jó mélyen bevésték az izraeliták elméjébe. Nekik elkülönülve kellett élniük a környező nemzetek erkölcstelen, lealjasító szokásaitól, és a lehetőségek szerint kerülniük kellett a holttestek vagy bármilyen egyéb dolgok érintését, amelyek beszennyezhették volna őket, és nem ehették tisztátalan állatok húsát. — 3Móz 11:4-8, 10-20, 24, 25; 18:3-24.

² Amikor hadjáratban voltak, az izraeliták kötelesek voltak tisztán tartani táborukat. A Törvény kijelentette: „Táborod bizonyuljon szentnek, hogy [Jehova] ne lásson benned semmi illetlent és ne forduljon el attól, hogy elkísérjen téged.” (5Móz 23:14) Ha egy izraelita valamilyen módon beszennyezte magát, tartozott ,megmosni ruháit, és tisztátalan volt aznap estig’. (3Móz 11:40) Még a mosás is elégtelen volt. Amíg el nem érkezett egy új nap kezdete naplementekor — a napok számításának héber módja szerint — addig az illető személy nem állhatott helyesen Jehova szemében. Az izraeliták pusztai vándorlása alatt, amikor a tábor több millió személyből állt, nem kis dolog volt a tisztaság isteni irányadó mértékének betartása.

 3. Milyen felelősség hárult az ároni papságra a tisztaság kérdésében?

³ Egy izraelitának ahhoz, hogy elfogadható áldozatot mutathasson be, szertartásilag is tisztának kellett lennie. (3Móz 15:31) A papok feladata volt betartatni Isten irányadó mértékeit a tisztaság terén, meg kellett őrizni saját tisztaságukat és segíteni kellett izraelita társaikat is abban, hogy elfogadható állapotban legyenek ahhoz, hogy a bemutatott áldozataik isteni elismeréssel találkozzanak. — Mal 2:7.

 4. Hogyan tekintette Jehova Isten az olyan izraeliták áldozatát, akik nem tettek eleget a követelményeinek?

⁴ Amikor az izraeliták figyelmen kívül hagyták a helyes viselkedésre vonatkozó isteni követelményeket, áldozataik nemcsak értelmetlenné lettek, hanem ténylegesen utálatossá is Jehova Isten előtt. A Szentírás ezt mondja nekünk: „A gonoszok áldozata utálatos Jehova előtt, az egyenes emberek imája viszont gyönyörűség számára.” (Péld 15:8) „Aki bikát mészárol le, olyan, mint aki embert üt agyon. Aki juhot áldoz, olyan, mint aki nyakát töri egy kutyának. Aki ajándékot ajánl fel — sertésnek vére! Aki tömjénillat bemutatásával emlékezik meg, olyan, mint aki mágikus szavakkal mond áldást. Vannak olyanok is, akik maguk választották útjukat, és a lelkük az ő undokságaikban lelte gyönyörűségét.” — És 66:3.

 5. Miért kell ma törődnünk azzal, hogy hogyan állunk Isten előtt?

⁵ Azok az igazságos alapelvek, amelyeket Isten az Izraelnek adott törvényébe foglalt bele, nem változtak meg. Mindenkor érvényben vannak és minden körülmények között. Ezért Jehova keresztény tanúi ma is józanul akarják tekinteni Isten előtti állásukat. Mindegyik megkérdezheti magától: ,Vajon igyekszem tisztának maradni értelmileg, erkölcsileg, fizikailag és szellemileg? Vajon személyesen is hozzájárulok a keresztény gyülekezet tisztaságához — ahhoz a tisztasághoz, amelynek segítségével megállhatunk egy gonosz, tisztátalan nemzedék közepette? Vajon az a mód, ahogyan otthonomat és más javaimat gondozom és felhasználom — saját hústestemet is beleértve —, azt mutatja, hogy szorosan követem Jehova útját? És ez az egész életemről elmondható?’ Az igenlő válaszunk ezekre a kérdésekre annak a bizonyítéka, hogy igyekszünk megszívlelni az ihletett felszólítást: tartózkodjunk „minden testi és szellemi beszennyeződéstől”. — 2Kor 7:1.

TANULJUNK AZ ELFOGADHATÓ ÁLDOZATOKRÓL A TÖRVÉNY EGYÉB GONDOSKODÁSAIBÓL!

 6. Mit mond a Törvény a felkenetés olajáról?

⁶ A mózesi törvény előírásai a szent olajjal kapcsolatban szintén hangsúlyozzák, mennyire fontos megtartani Istennek a szentségre vonatkozó irányadó mértékeit. Amikor Mózes a felkenetés olajának elkészítéséhez megkapta a különleges receptet, szigorú szabályokat is kapott az olaj anyagának felhasználására vonatkozóan. Ezt olvassuk: „Maradjon ez szent felkenő olajnak számomra nemzedékeiteken át. Nem dörzsölhető be azzal emberi test, és semmi hasonló összetételűt nem készíthetsz magadnak. Szent dolog az. Maradjon meg szentnek számotokra. Ha valaki ehhez hasonló kenetet készít, és abból valamennyit egy idegenre ken, irtassék ki a népe közül.” (2Móz 30:31-33) Főbenjáró bűnnek számított, ha valaki nem tartotta tiszteletben a felkenetés olajának szent célját.

 7. Milyen lényeges tanulságot vonhatunk le a felkenetés olajával kapcsolatos isteni parancsokból?

⁷ Ez lényeges tanulságot tartalmaz számunkra. A Biblia az olajat Jehova szent szellemének ábrázolására használja. (Hasonlítsd össze a Zakariás 4:2-6-tal!) Nem a felkenetés olajával, hanem szent szellemmel kenetett fel a nagy Király-Pap, Jézus Krisztus. (Máté 3:16, 17; Luk 4:18; Zsid 1:8, 9) Tehát valóban a legnagyobb tiszteletet akarjuk tanúsítani Isten szelleme iránt, s mindent el akarunk követni, hogy vezetése után menjünk. Ehhez tartozik a jó lelkiismeret megőrzése is, nehogy könnyen vegyük a dolgokat és ,megszomorítsuk a szellemet’. (Ef 4:30) Azonkívül, mivel Jehova Isten a szelleme által építi a keresztény gyülekezetet, résen kell lennünk, nehogy embereknek tulajdonítsuk az elért eredményeket. (1Kor 3:5, 6) Az ihletett próféciákba vetett szilárd hitünk szintén megerősítése annak, hogy helyes magatartást tanúsítunk a szellem iránt, amely ezeket a próféciákat létrehozta. (2Pét 1:21) Vajon a szavaink és a tetteink azt bizonyítják, hogy várjuk az „új egeket és az új földet”, és azt szeretnénk, ha minél többen hallanának erről a nagyszerű reménységről? — 2Pét 3:13, 14.

 8. Mit írt elő a Törvény a tömjén tekintetében?

⁸ Miként a felkenetés olajának esetében, Isten törvénye — amelyet Izraelnek adott — különleges intézkedéseket tartalmazott a tömjénfüstre vonatkozóan is. Miután felsorolja a füstölőszer alapanyagait és elkészítési módját, a Biblia ezt mondja: „Igen szent dolog legyen az számotokra. És a tömjént, amelyet ebben az összetételben készítesz, nem készítheted önmagadnak. Továbbra is szent dolog legyen az Jehova számára te előtted. Ha valaki ahhoz hasonlót készít, hogy élvezze annak illatát, az vágassék ki népe közül.” (2Móz 30:34-38) A szent tömjén illetéktelen használata tehát szigorúan tiltva volt. Vajon mit tanulhatunk ebből?

 9. a) Mit tanulhatunk a Zsoltárok 141:2-ből, valamint a Jelenések 5:8-ból a tömjén jelentéséről? b) Hogyan mutathatjuk meg, hogy értékeljük az ima kiváltságát?

⁹ A tömjénillat Isten hű szolgáinak elfogadható imádságait jelképezte. Ezt az igazságot fejezi ki a Zsoltárok 141:2. verse: „Legyen az imádságom úgy elkészítve előtted, miként a tömjén, tenyereim felemelése, miként az esti gabona-áldozat.” A Jelenések könyvében (5:8) is azt olvassuk, hogy „a tömjén a szentek imádságait jelenti”. Mennyire fontos tehát, hogy nagyra értékeljük az ima kiváltságát! Úgy mutathatjuk ki ezt a nagyrabecsülést, ha rendszeresen imádkozunk, ha könyörgéseinket összhangba hozzuk Isten akaratával. (1Ján 3:21, 22; 5:14, 15) Az önző, helytelen indítékból fakadó imákat a tömjén jogtalan használatához lehetne hasonlítani, és az ilyen imák nem találnak kedvező meghallgatásra mennyei Atyánknál. — Jak 4:3.

10. Milyen tanácsot ad a Szentírás arra vonatkozóan, hogy ki képviselheti a gyülekezetet az imában?

¹⁰ Mivel az ima ily lényeges része az igaz imádatnak, azok a férfiak, akik a gyülekezetet képviselik, imában példamutatók legyenek. Pál apostol ezt az ihletett tanácsot intézte Timótheushoz: „Kívánom, hogy minden helyen a férfiak folytassanak imádkozást lojális kezeket emelve fel, harag és vitatkozások nélkül.” (1Tim 2:8) Isten és ember elleni hűtlenség cselekedeteitől tisztán, valamint rosszakarat érzésétől mentesen, ezek a férfiak helyesen képviselhetik a gyülekezetet. Ha összhangban maradnak az ima komolyságával, igyekszünk távol tartani elménket attól, hogy elkalandozzon, amikor mások a mi érdekünkben könyörögnek Jehova Istenhez.

11, 12. a) Mi a fogadalom? b) A Törvény szerint milyen súlyos dolog volt megszegni a fogadalmat?

¹¹ Az áldozati elrendezéssel szoros kapcsolatban voltak a Törvényben a fogadalmakra vonatkozó gondoskodások. Az izraelitáknak megparancsolták: „Tűzáldozatot készítsetek Jehovának, égőáldozatot vagy különleges fogadalom teljesítése végett felajánlott áldozatot.” (4Móz 15:3) Számos fogadalmat tettek Isten kegyének és segítségének elnyerése végett. Arra az esetre, ha a Legfelségesebb meghallgatja a kérést, a fogadalmat tevő önként kötelezte magát valami különleges dolognak a megtételére vagy valamilyen tevékenységtől való tartózkodásra, amihez egyébként joga lett volna.

¹² A fogadalom valójában az eskü erejével bírt. A fogadalom megszegése igen súlyos dolognak számított, amint azt a Törvény alábbi kijelentéséből is láthatjuk: „Ha fogadalmat teszel Jehovának, a te Istenednek, ne késlekedj teljesíteni azt, mert Jehova, a te Istened feltétlenül megköveteli tőled, s ez valóban bűnné lenne a részedről. De ha nem teszel fogadalmat, az nem lesz bűnné a részedről.” — 5Móz 23:21, 22.

13. A fogadalomra vonatkozó isteni törvénnyel összhangban mi vonatkozik a mi keresztényi szavunkra is?

¹³ Ebből azt az alapelvet tanulhatjuk meg, hogy mennyei Atyánk elvárja tőlünk a becsületességet és egyenességet az élet minden területén. A zsoltáros Dávidhoz hasonlóan tehát a kívánságunk nekünk is ez legyen: „Legyenek szám beszédei és szívem elmélkedései kellemesek előtted ó Jehova, Kősziklám és Megszabadítóm!” (Zsolt 19:15) Ha így van, megszívleljük majd Jakab tanítvány tanácsát: „Az Igen legyen nálatok Igen és a Nem legyen Nem, hogy ne essetek ítélet alá.” (Jak 5:12) Igen, a szavatok olyan legyen, mint egy aláírt okirat. A többiek bízzanak abban, hogy szavatok megbízható, hitelt érdemlő. Mivel Jehova elvárja szolgáitól, hogy ,az igazságot szólja ki-ki az ő felebarátjának’, a nem szavahihető és nem becsületes egyén aligha számíthat arra, hogy a Legfelségesebb kedvező módon tekinti az ajándékait.

14, 15. a) Milyen intézkedéseket vázolt a Törvény az ünnepekkel kapcsolatban? b) Van-e párhuzam az akkori ünnepek és a mai keresztény kongresszusok között, és mit tár fel ezzel kapcsolatban az 1Korinthus 5:7, 8. verse?

¹⁴ Van a keresztényi tevékenységnek egy további része, amelyen érdemes elgondolkoznunk, vajon mit mond róla a Törvény. Jehova előírta népének, Izraelnek három ünnep évenkénti megtartását. Minden férfinemű izraelita köteles volt részt venni ezeken. (5Móz 16:16) Ez sokak számára hosszú utazást jelentett, az otthontól való távollét kényelmetlenségével együtt. Ma két vagy három kongresszuson vehetünk részt évente és a jelenlétünk talán bizonyos mértékű áldozattal jár. Vajon megtesszük-e a szükséges erőfeszítéseket, hogy részt vegyünk ezeken a kongresszusokon, mivel élvezni szeretnénk testvéreink társaságát és a szellemi táplálékot, amelyről oly bőségesen gondoskodnak számunkra?

¹⁵ Természetesen többről van itt szó, mint csupán Isten népe kongresszusainak az értékeléséről. Vajon miért? Azért, mert nem vagyunk kötve bizonyos napok és ünnepek megtartásához, miként az izraeliták. (Kol 2:16, 17) Pál apostol ezt írta: „Távolítsátok el a régi kovászt, hogy új tésztává lehessetek annak megfelelően, ahogyan mentesek vagytok a kovásztól. Mert bizony Krisztus, a mi pászkánk valóban feláldoztatott. Következésképpen tartsuk meg az ünnepet, de ne régi kovásszal, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem az őszinteség és az igazság kovásztalan kenyerével.” (1Kor 5:7, 8) Jézus Krisztus, mint a pászkabárány valósága egyetlen egyszer került feláldozásra. Ezért az egész keresztényi életpályánk a kovásztalan kenyerek ünnepéhez hasonlítható. Hajlandók vagyunk-e eltávolítani azt, ami bűnös, hogy fenntarthassuk a személyes és a gyülekezeti tisztaságot? Isten igazságos követelményeinek naponkénti megtartása feltétlenül lényeges ahhoz, hogy a szolgálatunk elfogadható legyen az ő számára.

JEHOVA KOMOLYAN TÖRŐDIK VELÜNK

16. a) Ki által közölt Jehova erőteljes figyelmeztetést az i. e. ötödik században? b) Milyen körülmények uralkodtak akkor a kormányzás terén?

¹⁶ Mivel Jehova felhív bennünket, hogy vigyük el az áldozatainkat, s ezt nem a saját javára teszi, hanem örök jólétünk érdekében, jól tesszük, ha megfigyeljük kedves figyelmeztetéseit azzal kapcsolatban, hogy mi teszi elfogadhatóvá az ajándékainkat. Az i. e. ötödik században Malakiás próféta által gondoskodott Jehova Isten erőteljes figyelmeztetésről azok számára, akik azt állították, hogy Őt imádják. Abban az időben a perzsa világhatalom uralkodott. Azok a területek, amelyeket korábban jelentéktelen királyságok tartottak ellenőrzésük alatt, most tartományi ügyvezetés alatt állottak és a perzsa uralkodót kormányzók képviselték. Hogy a kormányzók képesek legyenek fenntartani a birodalmi uralmat és begyűjteni az adót a birodalom kincstárába, ezek a kormánytisztviselők élet-halál uraivá lettek a saját tartományuk állampolgárai felett. Tekintettel a kormányzó nagy hatalmára, az alattvalók, legnagyobb többségükben hajlandók voltak megfizetni az adót, sőt még külön ajándékkal is kedveskedtek neki. Nem akarták felkelteni a nemtetszését és kockáztatni a saját életüket.

17. Hogyan mulasztottak el Malakiás idejében Izrael nemzete és a papok eleget tenni annak, hogy elfogadható ajándékot vigyenek Jehovának?

¹⁷ Ezek az előzmények mellett könnyen megérthetjük Jehova Malakiáshoz intézett szavainak időszerűségét. A Legfelségesebb tiltakozott az izraelitáknál. Malakiás közvetítésével kihangsúlyozta, mennyire bűnös dolog volt a nép részéről vak, sánta és beteg állatokat vinni áldozatul, a papok részéről pedig elfogadni az ilyen kifogásolható áldozatokat. Ezután következett a kérdés: „Vidd csak, kérlek [áldozati ajándékodat] a kormányzódhoz. Vajon örömét találja-e benned, avagy kedvesen fogad-e téged?” (Mal 1:7, 8) Nem kellett nagy képzelőerő az izraeliták részéről, hogy megértsék, milyen nemkívánatos eredménnyel jár, ha így bánnak az emberi kormányzókkal. Hogyan remélhették hát, hogy elnyerik Jehovának, a nagy Királynak a tetszését? Ezt egyszerűen nem tehették meg vele. Legfőbb érdekük volt tehát, hogy Malakiás buzdításával összhangban cselekedjenek: „Most, kérlek, enyhítsd meg Isten orcáját, hogy kegyességet gyakoroljon irántunk.” (Mal 1:9) Csak akkor nyerhették el újra az isteni elismerést, ha Jehova követelményei szerint éltek.

18. Hogyan válhat bűnössé a keresztény is abban a mulasztásban, amelyet az izraeliták követtek el Malakiás Idejében?

¹⁸ Ma nekünk is meg kell győződnünk arról, hogy vajon hasznunkra fordítjuk-e a Szentírásban leírt tanulságos példákat. (Róma 15:4) Nem tehetjük meg, hogy nagylelkű ajándék látszatát keltjük, mint Anániás és Szafira, miközben ténylegesen az önző érdekeinket keressük. (Csel 5:1-11) Nem lenne helyes dolog oly mértékben felhasználni energiánkat, javainkat és képességeinket a saját kedvteléseinkre, hogy gyakorlatilag jóformán semmi se maradjon mások anyagi és szellemi megsegítésére. Ez annyi lenne, mintha ezt mondanánk Jehovának: ,Itt van, elhoztam neked, ami megmaradt.’ Vajon nem lenne ez csúnya sértés? Számíthatunk-e arra, hogy kedvezően fogadja ezt a színleges szolgálatot? Mennyire világos, hogy egész életmódunk, mindennapi életünk, magatartásunk és minden indítékunk szoros kapcsolatban van Jehovának vitt áldozati ajándékainkkal! Minden tekintetben meg kell hát őriznünk a tisztaságunkat.

19. Mi segít nekünk eldönteni, hogy vajon a legjavát adjuk-e mindenünkből?

¹⁹ Miként az izraelitáknál, úgy nálunk is ,mindenki kezének ajándéka legyen arányban Jehova áldásával’. (5Móz 16:17) Tartsuk számon hálás szívvel az áldásokat, melyekkel mennyei Atyánk elhalmozott minket, egyet sem hagyva ki közülük. Akkor egyénileg eldönthetjük, hogy vajon az ő ajándékainak arányában adunk-e mi is Jehovának. Mily csodálatos dolog, hogy ismeri képességeinket és mégsem szabja meg egyikünknek sem, hogy mennyit fizessünk vissza neki! Megengedi, hogy szívből fejezzük ki az értékelésünket. Nem akarjuk-e hát azt adni, ami megilleti Őt, vagyis mindenünk legjavát? Bármi, ami ennél kevesebb, nem lenne elég. Adjuk hát neki mindenünk legjavát, hisz tőle kaptuk mindazt, amivel rendelkezünk!

[Képek a 16. oldalon]

OLAJ (Jehova szelleme)

TÖMJÉN (elfogadható imák)

EGÉSZENÉGŐ ÁLDOZAT (az önátadás teljessége)

KOVÁSZTALAN KENYEREK (tiszta életpálya)