Fiatalok kérdezik:
Lehetnék eredményesebb az iskolában?
„A szüleimnek minden gondolata az osztályzatok körül forog. »Hányast kaptál a matematikafelmérődre? Hányas lett a magyardolgozatod?« Ki nem állhatom ezt!” (Sanyi, 13 éves).
NEM csak Sanyi van ilyen kellemetlen helyzetben. A „Could Do Better” című könyv szerzői valójában ezt írják: „Még nem találkoztunk olyan szülővel, aki úgy gondolja, hogy gyermeke a képességének megfelelően teljesít az iskolában.” De Sanyihoz hasonlóan sok fiatal úgy érzi, szülei túl nagy nyomást gyakorolnak rá, hogy jobban végezze iskolai munkáját — és hogy talán még ki is emelkedjen. További nyomásokkal nézhetnek szembe az osztályteremben. „A tanárok nem elég türelmesek — panaszkodik az egyik kamasz. — Azt akarják, hogy azonnal emlékezz a dolgokra, s ha nem megy, éreztetik, hogy buta vagy. Ezért még csak nem is próbálkozom.”
Azokat a fiatalokat, akik nem felelnek meg a szüleik és tanáraik elvárásainak, gyakran képességeikhez mérten keveset teljesítő diákoknak nevezik. Az iskolában gyakorlatilag minden tanulónak vannak olyan időszakai, amikor képességeihez mérten keveset teljesít. Miért? Érdekes módon az ok nem mindig a lustaságban és abban keresendő, hogy valaki képtelen tanulni.a
Amiért néhányan képességeikhez mérten keveset teljesítenek
Igaz, van néhány fiatal, aki ha iskolai feladatról van szó, látszólag megelégszik azzal, ha csak úgy elvan. „Ha a boldoguláshoz a lehető legkevesebb is elég, akkor pusztán annyit teszek” — vallja be a 15 éves Herman. Az igazat megvallva azonban, ezek közül a fiatalok közül nem mindegyik közömbös a tanulással szemben. Megeshet, hogy egyszerűen csak nem találnak rokonszenvesnek egy bizonyos tantárgyat. Azután van néhány fiatal, akinek nehézséget okoz, hogy meglássa a tanult dolgok gyakorlati értékét. A 17 éves Reuben ezt így fogalmazta meg: „Vannak tantárgyak, melyeket biztos, hogy sohasem fogok használni, miután kijártam az iskolát.” Az érdeklődés, illetve az ösztönző erő hiánya könnyen oda vezethet, hogy a fiatal a képességeihez mérten keveset teljesít.
Vannak más tényezők is. Ha például egy tanár irama túl gyors neked, bosszússá válsz. Ha túl lassú, unni kezded magad. Az egykorú társaktól jövő nyomás is hatással lehet arra, milyen eredményes vagy az iskolában. A Kids Who Underachieve című könyv kifejti: „Ha egy gyors észjárású és tanulásban jó képességű gyermek szeretné, hogy befogadja egy rossz tanuló társakból álló csoport, talán arra érez kényszert, hogy képességeihez mérten keveset teljesítsen.” Így hát az egyik kamasz azért panaszkodott, mert az iskolában a korábbi években mások irigyek voltak rá és gúnyt űztek belőle, ha keményen dolgozott. Igen, egy fiatal talán szembenéz azzal, hogy milyen igaz a Példabeszédek 14:17-ben található alapelv: „A cselszövő férfi [megfontolt ember, NW] gyűlölséges lesz.”
Időnként mélyebben gyökerező okok miatt teljesít néhány fiatal a képességeihez mérten keveset. Sajnos néhány fiatal úgy nő fel, hogy kedvezőtlen képet alkot magáról. Ez akkor következhet be, ha a gyermeket állandóan olyan durva csúfnevekkel bombázzák, mint lajhár, buta vagy lusta. Sajnos az ilyen elnevezések gyakran önmagukat beteljesítő próféciákká válhatnak. Ahogy egy orvos megfogalmazta: „Ha azt mondják ostoba vagy, és te elhiszed, akkor ennek megfelelően fogsz viselkedni.”
A szülők és tanárok legtöbbször jó szándékkal nógatnak. De a fiatalok még akkor is úgy érezhetik, túl sokat követelnek tőlük. Ha ez igaznak látszik a te esetedben, nyugodj meg, a szüleid és tanáraid nem akarnak őrületbe kergetni. Valószínűleg csak azt akarják, hogy a lehető legtöbbet hozd ki magadból. Az aggodalom miatt, melyet az okoz, hogy meg kell felelned a követelményeknek, még mindig lehetnek olyan érzéseid, hogy egyszerűen föladod. De kitartás: jobb eredményeket érhetsz el az iskolában.
Legyen valami, ami motivál
Az első lépés, hogy legyen valami, ami motivál! Ehhez szükséges, hogy lásd a célját annak, amit tanulsz. A Biblia ezt írja: „a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt” (1Korinthus 9:10). Bizonyos tantárgyakban nem mindig könnyű a ’szántás’ értékét meglátni. Például ezt mondhatod: „Számítógép-programozó szeretnék lenni. Miért kell akkor történelmet tanulnom?”
Igaz, talán nem látszik minden fontosnak az iskolai tananyagodban — legalábbis most éppen nem. De próbáld hosszú távon tekinteni a dolgokat. A különféle tárgyakban kapott általános oktatással jobban megérted majd a körülötted lévő világot. Jehova Tanúi között sok fiatal úgy tapasztalja, hogy az átfogó oktatás segíti, hogy ’mindeneknek mindenné legyen’, sokoldalúbbá téve őt abban, ahogy tálalja a Királyság-üzenetet különféle társadalmi helyzetű embernek (1Korinthus 9:22). Még ha látszólag kevés gyakorlati értéke van is egy tárgynak, javadra válik, ha teljesen elsajátítod. Legalább növeled ’gondolkodóképességedet’, és ez olyasmi, ami hosszú távon nagyon is javadra válik (Példabeszédek 1:1–4, NW).
Az iskola arra is szolgálhat, hogy feltárja rejtett adottságaidat. Pál apostol ezt írta Timótheusnak: „gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, a mely benned van” (2Timótheus 1:6). Timótheust nyilvánvalóan kijelölték néhány különleges szolgálatra a keresztény gyülekezetben. De fejlesztenie kellett Istentől kapott képességét — ’ajándékát’ —, nehogy kihunyjon és kárba vesszen. Timótheus ajándékától eltérően Isten természetesen nem közvetlenül ruházott föl azokkal a képességekkel, melyeket az iskolában fölmutatsz. Ennek ellenére képességeidnek — akár a művészetben, akár a zenében, matematikában, tudományban vagy más területeken — különleges jelentősége van számodra, s az iskola segíthet, hogy fölfedezd és kifejleszd az efféle ajándékokat.
Jó tanulási szokások
Ahhoz azonban, hogy leginkább javadra fordítsd az iskolát, jó tanulási gyakorlatra lesz szükséged. (Vesd össze: Filippi 3:16.) Elegendő időt ütemezz be, hogy kellő mennyiségű anyagot vehess át, de alkalomadtán engedj magadnak egy rövid pihenőt, hogy fel tudj frissülni. Ha a tanulás során olvasnod kell, először nézd át az anyagot, hogy képet tudj alkotni róla. Ez után készíts kérdéseket a fejezet címei, illetve főcímei alapján. Majd olvasd el, s ezalatt keresd a kérdéseidre a válaszokat. Végül vizsgáld meg, el tudod-e mondani emlékezetből a tanultakat.
Amit tanulsz, hozd összefüggésbe a már ismert dolgokkal. Egy természettudománnyal foglalkozó tárgy például ablak lehet, amelyen keresztül Isten ’láthatatlan tulajdonságai világosan láthatók’ (Róma 1:20, NW). A történelem segíthet, hogy magad előtt igazold, milyen igaz a következő állítás: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). Amint szorgalmasan tanulsz, valószínűleg azt fogod tapasztalni, hogy a tanulás könnyebbé válik — és még élvezetesebbé is. Salamon megfigyelte: „a tudomány pedig az eszesnek könnyű” (Példabeszédek 14:6).
Őrizd meg a helyes szemléletet
Olykor azonban a barátok megválasztása miatt teljesít a képességeihez mérten keveset valaki. Barátaid eredményességre ösztönöznek, vagy maguk is olyanok, akik képességeikhez mérten keveset teljesítenek? A bibliai példabeszéd kijelenti: „A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Példabeszédek 13:20). Tehát bölcsen válaszd meg társaidat. Olyanokkal legyél együtt, akiknek helyes a szemlélete az iskoláról. Ne habozz személyesen beszélni tanároddal arról a célodról, hogy javítasz osztályzataidon. Tanárod bizonyára külön erőfeszítést tesz majd, hogy segítsen neked így tenni.
Ha a képességeid miatt romboló gondolatok gyötörnek, gondolj Pál apostol példájára. Amikor az emberek bírálták beszédképességét, ezt válaszolta: „ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan” (2Korinthus 10:10; 11:6, Katolikus fordítás). Igen, Pál az erősségeire koncentrált, nem pedig a gyenge oldalaira. Mik a te erősségeid? Ha nem tudod meghatározni, miért ne beszélnél egy olyan felnőttel, akire támaszkodni lehet? Egy ilyen barát segíthet, hogy fölismerd erősségeidet, és a legtöbbet hozd ki belőlük.
Előrehaladás a nehézségek ellenére
„Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt” (1Timótheus 4:15). Ahogy egy apa beszél a fiához, Pál is úgy buzdította a már eredményes Timótheust, hogy tegyen még nagyobb előrehaladást a szolgálatában. A bibliai időkben az „előrehalad” görög ige szó szerint azt jelentette, hogy ’előrevág’; ez egy olyan személyt juttat eszünkbe, aki utat vág magának a bokrokon keresztül. Időnként hasonlónak tűnhet az iskola elvégzése. De sokkal könnyebb lesz az iskolán keresztül húzódó ösvényen járni, ha arra gondolsz, hogy a végén lévő jutalom megéri a fáradságot.
Az erőfeszítés, a motiváció és a tanulás kéz a kézben járnak. Szemléltetésül: gondolj valakire, aki hangszeren játszik. Ha élvezi, többet játszik. Minél többet játszik, annál jobban megy neki, ez pedig növeli örömét. Minél többet tanulunk, annál könnyebb még többet tanulnunk. Tehát ne menjen el a kedved az iskolai feladataidtól. Tedd meg a szükséges erőfeszítést, társulj azokkal, akik segítenek neked jeleskedni, és szívleld meg Azáriás szavait, melyeket az ókorban élt Asa királyhoz intézett: „kezeiteket le ne ereszszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van” (2Krónika 15:7).
[Lábjegyzet]
a A fiatalok, akik tanulási rendellenességben szenvednek, talán különleges erőpróbával néznek szembe ebben a tekintetben. További felvilágosításért lásd az Ébredjetek! 1996. június 22-ei számának 11—13. oldalát.
[Kép a 21. oldalon]
Ne habozz beszélni tanároddal arról a célodról, hogy javítasz osztályzataidon
[Kép a 22. oldalon]
Még ha látszólag kevés gyakorlati értéke van is egy tárgynak, javadra válik, ha teljesen elsajátítod