Miért üldözik a keresztényeket?

JEHOVA tanúit általában kedvelik azok, akik megismerik őket. Sokan elismerik, hogy jó szomszédok és nem okoznak bajt. Ezzel szemben sokan gyűlölik őket, nem annyira a személyük miatt, hanem hitükért, és különösen azért, mivel nyíltan beszélnek hitnézeteikről. A valóságban különös volna, ha a tanúkat, mint keresztényeket nem üldöznék elkeseredetten, mivel Jézus megmondta tanítványainak: „Minthogy nem vagytok a világ része, hanem én választottalak ki benneteket a világból, ezért a világ gyűlöl titeket. Emlékezzetek arra, amit mondtam nektek: a szolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha megtartották az én beszédemet, a tietekét is megtartják majd.” — Ján 15:19, 20.

Ennek az üldözésnek az egyik oka az, hogy a világnak megvannak a maga szokásai, amivel nem akar felhagyni. A Jehova tanúi által hirdetett bibliai igazságok és alapelvek az elítéltség érzését keltik az emberekben. (Hasonlítsd ezt össze a Zsidók 11:7-tel; Máté 14:3–5-tel; János 8:45–47-tel!) Nem értik meg, miért áll be változás egy társuk életében, aki Jehova tanújává lesz. Péter apostol erről ezt mondja: „Elég nektek, hogy az elmúlt időben a nemzetek akaratát teljesítettétek, amikor is a laza magaviselet cselekedeteiben, bujaságokban, túlzott borivásban, dorbézolásokban, ivóversenyekben és törvénytelen bálványimádásban jártatok. Mivel nem futtok velük továbbra ezen a pályán a kicsapongásnak ugyanabba a lealjasultságába, zavarban vannak és továbbra is megvetően beszélnek rólatok.” — 1Pét 4:3, 4.

Mindezekben Jehova tanúi nem szentségeskedők vagy akár önigazak akarnak lenni. De nem is keresik az üldözést vagy a mártíromságot. Szeretik és élvezik az életet és szeretnének továbbra is békében élni. Éppen ezért átadják magukat a bibliai alapelvek tanulmányozásának, s igyekeznek aszerint is élni. (1Pét 3:10, 11) Azonkívül pedig azt szeretnék, ha mások is örvendenének azoknak a jó dolgoknak, amit ők találtak, s hogy reménységük és céljuk legyen az életben. Felkeresik tehát az embereket az otthonaikban, mivel nem szeretnének egy embert sem figyelmen kívül hagyni, ami által elmulasztanának minden embernek felajánlani a „jó hír”-ről szóló életadó üzenetet. (Hasonlítsd ezt össze a Cselekedetek 20:26, 27-tel; Ezékiel 33:2–5-tel!) Azért is keresik fel az embereket többször, mivel tudják, hogy aki ma nem hallgatja meg őket, az életében esetleg később bekövetkezhet változás, s másként fog gondolkodni. — Préd 11:6.

Valójában az emberek iránti szeretet indítja a tanúkat arra, hogy felkeressék az embereket otthonaikban. Tudják, hogy az emberek élete veszélyben forog, és segíteni akarnak nekik. Ebből semmiféle személyes hasznot nem hajtanak, hanem örömük telik abban, midőn látják egyeseket tanulmányozni az igazságot és állást foglalni Jehova egyetemes szuverenitása mellett. Ők ingyen kaptak, s így ingyen is adnak. — Máté 10:8.

GYŰLÖLIK ŐKET, MIVEL ENGEDELMESKEDNEK ’ISTENÜK TÖRVÉNYÉNEK’

Péter apostol írta a keresztényeknek: „Senki közületek ne szenvedjen mint gyilkos, tolvaj, gonosztevő vagy mint más dolgába avatkozó. Ha viszont mint keresztény szenved, ne érezzen szégyent, hanem továbbra is dicsőítse Istent ebben a névben.” (1Pét 4:15, 16) Mivel Jehova tanúi igyekeznek ezt a tanácsot követni, üldözőik kénytelenek voltak olyan taktikát alkalmazni, mint Dániel próféta ellenségei a perzsa birodalom idején. Ezt mondták egymásnak: „Egyáltalán semmi hibát nem találunk ebben a Dánielben, kivéve ha nem az ő Istene törvényében keresünk ellene.” — Dán. 6:5.

Péter apostol utasításaival összhangban tehát Jehova tanúit bíróságok elé hurcolják, nem erkölcstelenség, lopás vagy egyéb törvénytelenség tette miatt, hanem azért, mivel a Biblia parancsait követik. Például gyűlölik őket a vallásvezetők, amiért nem tanítják azt, hogy Isten örökké gyötörni fogja az embereket a pokol tüzében, olyasmit, amit maga a Szentírás sem tanít, s ami sérti és gyalázatot hoz a szeretet Istenére.

Egyesek azért ellenkeznek, mivel a tanúk nem fogadják el a vérátömlesztést. Ez az elutasító magatartás nem minden orvosi gyógymód elvetését jelenti. Jehova tanúi gyakran fordulnak orvosokhoz és sebészekhez betegségükben. A vér elfogadása vagy adásával kapcsolatos ellenvetésük teljesen a Bibliára alapszik. Ez nem más, mint az Isten Igéjéhez való ragaszkodás, mely különösképpen kihangsúlyozza: „Tartózkodjatok . . . a vértől.” (Csel 15:19, 20, 28, 29; 1Móz 9:4; hasonlítsd még össze a 3Mózes 17:13, 14-gyel!) A tanúk azonban nem mondják azoknak, akik hisznek a vér elfogadásában, hogy ne fogadják el a vért.a

A tanúk semlegesek a nemzetek közötti háborúskodást és viszályt illetően, azonkívül a politika semmiféle formájába nem avatkoznak bele, s még szavazni sem szavaznak, mivel beteljesítik Jézusnak a róluk mondott leírását, mint akik „nem része a világnak”. (Ján 17:14) Ugyanebből az okból nem tisztelegnek bármely nemzet zászlaja vagy jelképe előtt. Jehova keresztény tanúja előtt súlyos bűn Isten szemében, ha önátadást vagy imádatot teljesít bármely képnek vagy bálványnak, vagy hogy akár meghajoljon előtte, tisztelegjen vagy szolgálatot végezzen ilyesmi előtt. — 1Ján 5:21; Csel 15:29; hasonlítsd még össze a 2Mózes 20:4, 5-tel; 5Mózes 5:8, 9-cel!

Jehova tanúi azonban tisztában vannak azzal, hogy „mindazok, akik isteni önátadásban kívánnak élni Krisztus Jézussal kapcsolatban, szintén üldöztetni fognak.” (2Tim 3:12; Márk 10:30; Ján 15:20). Így, míg nem keresik az üldözést, de nem is örvendenek a szenvedésnek, amit az üldözés magával hoz, ennek ellenére mégiscsak boldogok, mivel ez további bizonyítéka annak, hogy a helyes utat követik és Istenük, Jehova tetszése szerint járnak. (Máté 5:11, 12; Csel 5:41) Nem keseríti el őket az üldözés, hanem továbbra is hirdetik a „jó hírt” mindenkinek, s látják, miközben sok őszinte szívű ember boldogan elfogadja a „jó hírt” és csatlakoznak hozzájuk abban a munkában, hogy másoknak is elvigyék ezt a „jó hírt”.

[Lábjegyzet]

„A világban nyomorúságotok lesz, de legyetek bátrak! Én legyőztem a világot.” (János 16:33)