Vajon közeledünk Armageddonhoz?

„Akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé” (Máté 24:21).

 1. a) Hogyan értelmezik egyesek az „Armageddon” szó jelentését? b) Vajon Armageddon nem más, mint a nemzetek közötti újabb háború?

AZ „Armageddon” szó fenyegetően hangzik sok ember fülében. Egyesek a „világ végé”-t értik alatta, amikor minden emberi élet elpusztul és a földgolyó lakatlanná lesz, esetleg a nemzetek közt dúló atomháború következtében. Igaz, az „Armageddon” szó valóban egy világkatasztrófa szerű eseményt, háborút jelent. De a Biblia azt mondja, hogy ez „a Mindenható Isten nagy napjának háborúja”, amelyet a „Har-Magedon”-nak nevezett helyen vívnak meg (Jel 16:14, 16).

 2. Vajon Armageddon az emberiség végét jelenti, vagy esetleg a földgolyó végét?

² Jelentheti-e Isten armageddoni csatája az egész emberiség vagy a bolygónk pusztulását? Nem, egyáltalán nem! Maga Isten Szava biztosít erről: „Ezt mondja Jehova, az egek Teremtője, Ő, az [igaz] Isten, a föld Alkotója és annak Készítője, Ő, aki szilárdan megalapozta azt, aki nem egyszerűen a semmiért teremtette, hanem azért alkotta, hogy lakóhellyé legyen” (És 45:18).

 3. Mit fog Armageddon elvégezni?

³ Jóllehet Armageddon nem jelenti sem az egész emberiségnek, sem a földgolyónak a pusztulását, igenis jelenti a dolgok ama rendszerének (vagy „világá”-nak) a végét, amelyet jelenleg ismerünk. Armageddon az eszköz Isten kezében, amely által teljesen kitörli a létből a mai ártalmas politikai, gazdasági, társadalmi és vallási rendszereket, amelyek oly sok kárt okoztak. „Bírói döntésem az — mondja Jehova —, hogy összegyűjtöm a nemzeteket, egybegyűjtöm magamnak a királyságokat, hogy kiöntsem rájuk vádjaimat, minden izzó haragomat” (Sof 3:8). Ezért Isten armageddoni csatája elmarasztaló ítéletének a végrehajtását jelenti „királyok”, „nemzetek” és „királyságok” felett. A Biblia szerint szintén elmarasztaló ítéletében részesülnek még a dolgok jelen gonosz rendszerének a támogatói, „a katonai parancsnokok”, „erős emberek”, „szabadok”, „rabszolgák”, „kicsik” és „nagyok” (Jel 16:14; 19:18).

 4. Hogyan írja le a Biblia az Armageddon utáni állapotokat?

⁴ A dolgok jelen rendszerének a vége utat nyit egy merőben új, Isten által létrehozott rend és egy olyan emberi társadalom számára, amelyben Isten akarata valósul meg „miként a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Abban az Armageddon utáni új rendben, ahogy a Biblia elmondja nekünk, „igazságosság fog lakozni” (2Pét 3:13). Milyen felüdítő, milyen felvillanyozó érzés lesz az, annyi évszázados igazságtalanság, szenvedés, szívfájdalom és könny után! Amikor Isten akarata lesz meg az egész földön és igazságos állapotok uralkodnak mindenütt, példa nélkül álló boldogság korszaka köszönt be. A Biblia megjövendöli: „A föld pedig a szelídeké lesz, utáni és bizony rendkívüli örömet találnak a béke bőségében” (Zsolt 37:11). Nem csoda, hogy Jézus „Paradicsom”-nak nevezte azt (Luk 23:43).

A KÖZELGŐ „NAGY NYOMORÚSÁG”

 5. Mi a „nagy nyomorúság”, és honnan tudjuk, hogy csak rövid ideig fog tartani?

⁵ Isten armageddoni csatája lesz a „nagy nyomorúság”-nak nevezett időszak befejező része. Jézus így beszélt erről: „Akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé” (Máté 24:21). Ha a múltban lezajlott katasztrófákra gondolunk, nyilvánvaló, hogy a közelgő „nagy nyomorúság” példa nélkül álló megrázkódtatás időszaka lesz az emberi család egész történelmében. De szerencsére, igen rövid ideig fog tartani, mert Isten „megrövidíti” (Máté 24:22).

 6. Miért tekinthetünk bizalommal a „nagy nyomorúság” elé?

⁶ Jóllehet a „nagy nyomorúság” minden idők legborzalmasabb időszaka lesz, vigasztaljon bennünket az a tény, hogy közvetlenül megelőzi a legjobb időszakot: Isten új rendjét. Nagyszerű kilátás van továbbá arra, hogy sok most élő ember túl fogja élni az eljövendő nyomorúságos időt! Isten Szava megígéri, hogy „egy nagy sokaság, amelyet ember nem volt képes megszámlálni — minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” kijön majd a „nagy nyomorúságból” mint annak túlélője. Isten már most letörölt minden könnyet a szemükről (Jel 7:9, 14, 17). Ezért volt Jézusnak annyira optimista nézete a jövőről, bár tudta, hogy az emberiségnek szembe kell néznie a „nagy nyomorúsággal”. Reményteljes szavai a következők: „Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Luk 21:28).

 7. Miből gondolják egyesek, hogy az emberi ügyeknek valamiféle végső fordulópontja közeledik?

⁷ Sok évtizeden át egyedül Jehova tanúi fejtettek ki élénk tevékenységet a nemzetközi színtéren, hangosan figyelmeztetve az embereket a közeledő veszély időszakára, amely Armageddonban éri el a tetőfokát (Márk 13:10). Időnként azonban mások is megérzik, hogy valamilyen szörnyű csapás van közeledőben, mert megfigyelik, hogy a világ állapota egyre romlik, és semmi remény sincs igazi és tartós javulásra. Például a Miamiban megjelenő Herald című lap 1980. május 4-i számában a kiadó, Jim Hampton ezeket írta:

„Vajon önök is érzik-e — mélyen a bensőjükben — azt az egyre növekvő nyugtalanságot, amit én érzek? A félelmetes, álmatlan éjszakákat okozó szorongást, amely azt súgja, hogy valami szörnyű baj van az országukkal, az egész világgal? A szorongást, amely néha megborzongtatja az embert, amikor rádöbben, hogy Armageddon nem csupán valamiféle jelkép, amelyről a Bibliában olvashatunk, hanem tényleges valóság? És hogy életükben először oly közel van a gyufa a kanóchoz, hogy Armageddon valóban bekövetkezhet?

Én érzem ezt a szorongást. Én nem szégyellem bevallani, mert tucatnyi barátomtól megkérdeztem már, hogy szintén érzik-e, és egyikük sem mondta, hogy nem. . . .

Bárki, akinek csak egy kis logikája van, könnyen összevetheti az elmúlt néhány év katasztrófális eseményeit és észreveheti, hogy a világ valamilyen történelmi fordulat küszöbéhez érkezett. Ez a küszöb olyan fontos, akár a reneszánsz, az ipari forradalom, vagy az elektronikus korszak. Képes örökre megváltoztatni az emberek életmódját.

De eltérően azoktól a küszöböktől, amelyek lényegében kedvezően befolyásolták a civilizáció haladását, ez a mostani . . . egy olyan rosszindulat lehetőségét hordozza magában, amilyet még sohasem látott a világ.”

Bár ez a kiadó nem teljesen bibliai összefüggéseiben tekintette Armageddont, helyesen mondta, hogy az emberiség olyan nehéz idők előtt áll, „amilyet még sohasem látott a világ”. Az ember most tulajdonképpen egy olyan „nagy nyomorúság” felé tart, „amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé” — amint Jézus előre megmondta.

 8. Milyen információra van szükségünk és miért?

⁸ Ha tehát szeretjük az életet és szeretnénk Isten igazságos új rendjében élni, nagyon nagy szükségünk van arra, hogy tanuljunk az eljövendő „nagy nyomorúságról” és annak armageddoni tetőfokáról. Hiteles választ kell kapnunk az olyan kérdésekre, mint például: Honnan tudhatjuk, hogy valóban közeledünk a „nagy nyomorúsághoz”? Milyen esemény lesz a biztos jele annak, hogy az valóban megkezdődött?

HONNAN TUDJUK, HOGY KÖZELEDÜNK

9, 10. Hogyan írja le a Biblia a „nagy nyomorúság”-hoz vezető időszakot?

⁹ Amikor Jézus az eljövendő „nagy nyomorúságról” beszélt, egyben bejelentette a közeledésének néhány bizonyítékát. Egy alkalommal a tanítványai megkérdezték tőle, hogy mi lesz a „jele” a „dolgok rendszere befejezésének” (Máté 24:3). Jézus az embereknek egy olyan sajátos nemzedékéről beszélt, amely azelőtt soha nem látott méretekben tapasztal majd nehézségeket. Bejelentette az arra a nemzedékre zúduló nemzetközi háborút, járványos betegségeket, élelmiszerhiányokat és földrengéseket „egyik hely után a másikon”. Ezt „a szorongató fájdalmak kezdeté”-nek nevezte. Oly nagyok lesznek ezek a nehézségek, hogy nagy lesz majd „a nemzetek gyötrődése, mert nem találnak kivezető utat”, és sokan „elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek” (Máté 24:7, 8, 34; Luk 21:10, 11, 25, 26).

¹⁰ Mintegy 32 évvel később Pál apostol Isten szent szellemének ihletése alatt prófétailag írt „a dolgok rendszere befejezéséről” és ezt mondta: „Az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert lesznek az emberek önmagukat szeretők, pénzszeretők, elbizakodottak, gőgösek, istenkáromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, hűtlenek, természetes vonzalom nélküliek, nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, önfejűek, [büszkeségtől] felfuvalkodottak.” A jövendölés azt is elmondja, hogy „a gonosz emberek és a csalók egyre inkább előrehaladnak majd a gonoszságban” és rámutat, hogy az „utolsó napok” kezdete után az emberi ügyek állandó rosszabbodása áll be, ami a „nagy nyomorúság” kitörésekor éri el a tetőfokát (2Tim 3:1–5, 13).

11, 12. Miért nevezhető az 1914-es év a történelem fordulópontjának?

¹¹ Nem kétséges, hogy az az időszak, amelyre Jézus és az ihletett bibliaírók, mint Pál apostol is rámutattak, éppen az a korszak, amelyben most élünk! Valóban, attól kezdve halad előre, amióta a modern kori történelem nagy „fordulópontja” 1914-ben bekövetkezett, amikor is kitört az első világháború. Számos történész helyesen nevezi ezt az évet sorsfordulónak az emberiség számára, mivel a világ akkor lépett be a soha nem tapasztalt világméretű nehézségek korszakába. Ennek bizonyítéka volt az első világháború, mivel az sokkalta rosszabb volt, mint az azt megelőző bármelyik háború. Abban az időben éppen ezért „a nagy háború” néven emlegették. Az volt az első, az egész földre kiterjedő háború vagy világháború. Totális háború volt, s a föld csaknem valamennyi országát érintette.

¹² Az első világháborúval kapcsolatban a La Grande Guerre (A nagy háború) című könyv, amelynek szerzője Richard Thoumin tábornok, s amelyet eredetileg Franciaországban adtak ki, ezt mondja: „Az első világháború okozta vér és könnyek átalakították a földgolyó arculatát.” A tábornok továbbá ezt írta:

„Amikor 1918 novemberében végre elhallgattak a fegyverek, tízmillió ember vesztette el az életét, és kétszer annyi volt a sebesült és a nyomorék. Nem csoda hát, hogy a konfliktus a ’Nagy háború’ nevet kapta.  . . .

Az első világháború egyedüli ’nagysága’ a hatóterületében, a nagy számokban, az ipari teljesítményben és az anyagi pusztításban mutatkozott meg. . . . Sohasem nézett még farkasszemet egymással annyi ország és oly hatalmas hadsereg ekkora méretű csatákban; sohasem volt még ilyen magas a megölt vagy megcsonkított harcosok arányszáma; sohasem indult még harcba az ember ilyen pusztító fegyverekkel.”

13. Az első világháborúval kapcsolatos milyen események mutatják, hogy akkor kezdődtek el az „utolsó napok”?

¹³ Mielőtt a háború véget ért, 1918-ban végigsöpört a földgolyón a spanyol influenzajárvány. Több mint 20 millió embert ölt meg, többet, mint ahányan meghaltak a háborúban. A háború alatt és azt követően milliók pusztultak el a nélkülözéstől. Sok áldozatot követeltek még a földrengések is: 1915-ben közel 30 000 ember halt meg Olaszországban; 1920-ban mintegy 180 000 ember halt meg Kínában; 1923-ban körülbelül 143 000 ember pusztult el Japánban földrengés következtében. Okkal írta tehát Frank Peters tudósító a St. Louisban megjelenő Post-Dispatch című lapban: „A civilizáció kegyetlen és talán végzetes betegségbe esett 1914-ben.” Igen, világháború, járványok, élelmiszerhiányok és földrengések „egyik hely után a másikon”. Ezek valóban „a szorongató gyötrelmek kezdetét” jelentették, amit Jézus megjövendölt. Az „utolsó napok”, „a végidő” bizony elkezdődött! (Máté 24:8; 2Tim 3:1; Dán 12:4).

TOVÁBBI BIZONYÍTÉK

14. Miből láthatjuk, hogy mélyen benne járunk már az „utolsó napok”-ban?

¹⁴ Most, 1980 vége felé 66 év telt el a kritikus 1914-es dátum óta. Ez alatt az idő alatt ment végbe a második világháború, amely mintegy 55 millió embert ölt meg, két város atom által történt elpusztításával pedig beléptünk az atomkorszakba. Azóta az állapotok azt mutatják, hogy az emberiség képtelen megoldani a saját problémáit és a dolgok rendszerének minden egyes része a bomlás jeleit mutatja. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy mélyen benne járunk már az „utolsó napok”-ban és az események gyorsan közelednek a „nagy nyomorúság” felé.

15, 16. Mit mondanak mások a jelenlegi helyzetről?

¹⁵ Például 1979 végén Leonard Silk közgazdász ezt írta: „A mostani ünnepek idején a legritkább árucikk valószínűleg nem az olaj, hanem a reménység. Az 1970-es évek nyugtalan évtizedének utolsó napjaihoz érve ugyanis a világgazdaságot — és a világbékét — fenyegető veszélyek egyre erősödnek.” Az egyik újság rovatvezetője, Max Lerner mondta 1980 tavaszán: „Úgy tűnik, a világ eljutott abba az állapotba, amikor az infláció, a sztrájkok, a csődök, a fanatizmus és a terrorizmus mintegy garantálják, hogy semmi se működjön és senki se irányítson. Képes-e bárki, bárhol is kormányozni?”

¹⁶ Amikor az Egyesült Államok nagy városainak polgármestereitől megkérdezték, miért kerültek ezek a városközpontok olyan siralmas állapotba, az egyikük így válaszolt: „A nehézségek szinte leküzdhetetlenek. Aki nem érez kiábrándultságot, az nem gondolkodik.” Egy másik polgármesternél arról érdeklődtek, hogy „kormányozhatatlanok”-e most a városok, ő pedig azt felelte, hogy a tények „legalábbis erre engednek következtetni”. Hasonlóképpen nyilatkozott Gus Tyler is, a Scarcity [Ínség] című könyv szerzője: „Rablás, betörés, rendőrgyilkosság, kábítószer-kereskedelem félig-meddig anarchiát teremtett számos városban.”

17. Milyen végkövetkeztetéshez jutott nemrég egy vezető politikus által vezetett csoport alapos vizsgálat után ?

¹⁷ A Német Szövetségi Köztársaság korábbi kancellárja, Willy Brandt volt a vezetője annak a csoportnak, amely két és fél éven át vizsgálta a világhelyzetet. Nemrég adták közre észrevételeiket:

„1980 elején a világ egész közössége nagyobb veszélyekkel néz szembe, mint bármikor a második világháború óta. Világos, hogy a világgazdaság jelenleg oly rosszul működik, hogy minden nemzet rövid- és hosszútávú érdekeiben kárt tesz. . . .

A szegénység és az éhezés problémái egyre súlyosabbak lesznek, már 800 millió az abszolút szegények száma, ez a szám pedig egyre nő; a gabonafélék és más élelmiszerek hiánya csak növeli az éhezésre és a nélkülözésre való kilátásokat. . . .

20 és 25 millió közé tehető az öt éven aluli gyermekek száma, akik évente meghalnak a fejlődő országokban. . . .

Egy sor szegény ország ökológiai rendszere visszafordíthatatlan pusztulás felé halad, mialatt egyre több embernek kell szembenéznie a növekvő élelmiszerhiánnyal, s valószínűleg a tömeges nélkülözéssel. A nemzetközi gazdálkodás terén fennáll a hitel teljes összeomlásának a valószínűsége a nagyobb adósok hibájából, vagy a bankok csődje következtében . . . [és] egyre hevesebb küzdelem folyik a nyersanyagkészletek és erőforrások feletti befolyás és ellenőrzés megszerzéséért, amely katonai konfliktusokhoz vezethet.”

18. A világi ügyekben bekövetkezett milyen legújabb fejlemények bizonyítják még, hogy készen áll az út a „nagy nyomorúság”-hoz?

¹⁸ Add hozzá mindehhez a családi élet felbomlására és a házasságok felbontására vonatkozó legfrissebb adatokat, a bűnözés és mindenfajta erőszak hatalmas méretű növekedését, az óriásira megnövekedett kábítószer- és alkoholfogyasztást, és a fiatalkorú bűnözés ugrásszerű emelkedését. Hát nem szembetűnő, hogy maguk az emberi társadalmat összekötő szálak vannak széthullóban, amint azt Jézus előre jelezte a „nagy nyomorúság” előtti időre? (Máté 24:12) Azonkívül, figyeld meg ezt a fejleményt, amelyet a World Press Review című folyóirat közöl: „A nyolcvanas évek világa sok tekintetben ijesztő formát ölt, nemcsak a szegénység és igazságtalanság következtében, amitől oly sokan szenvednek . . . a globális pusztítás hatalmas gépezete miatt is, amellyel az emberek játszadoznak.” A pusztításnak ezt a gépezetét „borzalmat keltő”-nek nevezte, és ezen ne csodálkozzunk, hiszen az angliai New Scientist című lap így tudósít: „Ma mintegy 60 000 nukleáris robbanófej van felhalmozva a fegyverraktárakban és ezeknek robbanóereje megfelel több mint 16 000 millió tonna TNT [trinitrotoluol] robbanóerejének (vagyis 1 250 000 hirosimai bombának).” Ezek közül némelyik olyan pusztító erejű, hogy egyetlen bomba képes lenne elsöpörni egy kisebb országot, vagy egy nagyobb ország bizonyos részét. Igen, az emberi történelemben először az ember képes szinte teljesen megsemmisíteni csaknem minden életet ezen a földön.

19. Kiben bízzunk a mai problémák megoldása terén?

¹⁹ Vajon gondolhatjuk-e, hogy a világ vezetői, mivel talán őszinték, okosak, jól tájékozottak és hatalommal rendelkeznek, valami módon megoldják majd ezeket a problémákat? Figyeljük meg, mit mond erről az Egyesült Államok korábbi pénzügyminisztere, Michael Blumenthal: „Senki sem képes teljesen megérteni a jelenlegi helyzetet. Ez alól nem kivétel a politikát irányító minden egyes kormánytisztviselő sem. Ők éppoly tanácstalanok, mint te vagy, amikor reggel kinyitod az újságodat. Tény az, hogy valójában senki . . . sem volt képes a legcsekélyebb pontossággal is előre megjósolni a problémákat, amelyekbe belebonyolódtunk.” A Biblia viszont ezt előre megmondta, és a következő bölcs tanácsot fűzi hozzá: „Ne bízz az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincs megmentés.” Ehelyett „boldog az . . . aki az ő Istenében, Jehovában reménykedik . . . aki határtalan ideig megőrzi igazságosságát” (Zsolt 146:3–6).

20. Mi felől lehetünk teljesen biztosak és ezért milyen kérdésekre szükséges választ kapnunk?

²⁰ A bibliai próféciában előre bejelentett állapotok kétségkívül mind jelen vannak velünk ma. Bizony alaposan benne vagyunk a dolgok ezen rendszerének ’utolsó napjaiban’ és közeledünk annak befejező részéhez, a „nagy nyomorúság”-hoz, és végpontjához, Armageddonhoz. És vajon mi jelzi majd a „nagy nyomorúság” kitörését? Egy esemény, amely már javában kialakulóban van. S vajon melyik ez az esemény? Nos, erről lesz szó a következő cikkben.

[Kép a 17. oldalon]

Isten új rendjében az emberek „maradéktalan örömet találnak a béke bőségében”