A keresztények és az emberiség világa

„Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában” (KOLOSSÉ 4:5).

 1. Mit mondott Jézus a követőiről és a világról?

JÉZUS egyszer égi Atyjához intézett imájában ezt mondta követőiről: „a világ gyűlölte őket, mert ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak” (NW). Majd hozzáfűzte: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (János 17:14, 15). A keresztényeknek nem kell fizikailag elkülönülniük a világtól, mondjuk azáltal, hogy kolostorba vonulnak. Sőt, Krisztus inkább ’elküldte őket e világra’, hogy legyenek tanúi „a földnek mind végső határáig” (János 17:18; Cselekedetek 1:8). De azért azt kérte Istentől, hogy őrizze meg őket, mivel Sátán, „e világ fejedelme” gyűlöletet szít ellenük Krisztus nevéért (János 12:31; Máté 24:9).

 2. a) Hogyan használja a Biblia a „világ” szót? b) Milyen kiegyensúlyozott hozzáállása van Jehovának a világ iránt?

² A Bibliában a „világ” (görögül: koʹszmosz) szó gyakran az igazságtalan emberi társadalomra utal, amely „a gonoszságban vesztegel” (1János 5:19). Mivel a keresztények eleget tesznek Jehova irányadó mértékeinek, és megfogadják azt a parancsát is, hogy prédikálják a világnak az Isten Királyságáról szóló jó hírt, ezért néha rossz a kapcsolatuk a világgal (2Timótheus 3:12; 1János 3:1, 13). A Szentírás azonban a koʹszmosz szót úgy is használja, hogy az emberi családra utal vele általánosságban. Jézus a következőket mondta, amikor ebben az értelemben beszélt a világról: „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa” (János 3:16, 17; 2Korinthus 5:19; 1János 4:14). Tehát bár Jehova gyűlöli azokat a dolgokat, amelyek Sátán gonosz rendszerét jellemzik, szeretetet mutatott ki az emberiség iránt azáltal, hogy elküldte Fiát a földre, hogy mentsen meg mindenkit, aki majd ’megtérésre jut’ (2Péter 3:9; Példabeszédek 6:16–19). Jehovának a világhoz való kiegyensúlyozott hozzáállása kell hogy vezesse az imádóit.

Jézus példája

 3., 4. a) Mi volt az álláspontja Jézusnak az uralkodással kapcsolatban? b) Hogyan tekintette Jézus az emberiség világát?

³ Jézus nem sokkal a halála előtt ezt mondta Ponczius Pilátusnak: „Az én országom nem e világból való [nem része e világnak, NW]” (János 18:36). E szavakkal összhangban Jézus korábban visszautasította Sátán ajánlatát, hogy neki adja a világ királyságai feletti hatalmat, s azt sem volt hajlandó megengedni, hogy a zsidók királlyá tegyék (Lukács 4:5–8; János 6:14, 15). Jézus mégis nagy szeretetet mutatott az emberiség világa iránt. Erre Máté apostol ír egy példát: „Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nékül való juhok.” Szeretetből prédikált az embereknek városaikban és falvaikban. Tanította őket és gyógyította betegségeiket (Máté 9:36). A fizikai szükségleteit is érzékelte azoknak, akik tanulni jöttek hozzá. Ezt olvashatjuk: „Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton” (Máté 15:32). Milyen szerető törődés!

⁴ A zsidók nagy előítélettel voltak a szamaritánusokkal szemben, de Jézus hosszan beszélgetett egy szamaritánus asszonnyal, és két napot töltött azzal, hogy alapos tanúbizonyságot tegyen egy szamaritánus városban (János 4:5–42). Isten ugyan „az Izráel házának elveszett juhaihoz” küldte, alkalmanként mégis reagált más nem zsidó emberek hitének a megnyilvánulására is (Máté 8:5–13; 15:21–28). Igen, Jézus megmutatta, lehetséges, hogy ’ne legyen része a világnak’ és ugyanakkor szeretetet mutasson az emberiség világa, vagyis az emberek iránt. Vajon mi is ugyanilyen könyörületet mutatunk az emberek iránt ott, ahol élünk, dolgozunk vagy ahol bevásárolunk? Kimutatjuk, hogy törődünk jólétükkel — nemcsak a szellemi szükségleteikkel, hanem más szükségleteikkel is, ha az ésszerűség keretein belül módunkban áll segíteni? Jézus ezt tette, s ezáltal lehetősége nyílott arra, hogy a Királyságról tanítsa az embereket. Igaz, mi nem tehetünk szó szerinti csodákat, mint Jézus tett. De a kedvesség kinyilvánítása gyakran szinte csodákra képes abban, hogy lerombolja az előítéletet.

Pálnak a „kívülvalók” iránti magatartása

 5., 6. Hogyan bánt Pál apostol a „kívülvaló” zsidókkal?

⁵ Pál apostol számos levelében említést tesz a „kívülvalókról”, ami alatt a nem keresztényeket értette, legyenek azok akár zsidók, akár nem zsidók (1Korinthus 5:12; 1Thessalonika 4:12; 1Timótheus 3:7). Hogyan bánt Pál az ilyenekkel? ’Mindenfajta embernek mindenné lett, hogy mindenképpen megmentsen egyeseket’ (1Korinthus 9:20–22, NW). Amikor egy városba érkezett, rendszerint először az ott letelepedett zsidókhoz ment prédikálni. Hogyan közelítette meg őket? Tapintatosan és tiszteletteljesen meggyőző bibliai bizonyítékokat tárt fel arról, hogy a Messiás már eljött, áldozati halált halt és feltámadt (Cselekedetek 13:5, 14–16, 43; 17:1–3, 10).

⁶ Pál ezáltal arra épített, hogy a zsidók ismerik a Törvényt és a prófétákat, s így tanította őket a Messiásról és Isten Királyságáról. Sikeresen meg is győzött némelyeket (Cselekedetek 14:1; 17:4). A zsidó vezetők ellenállása dacára Pál mély érzéseket mutatott ki zsidótársai iránt, amikor ezt írta: „Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét. Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint” (Róma 10:1, 2).

A nem zsidó hívők segítése

 7. Hogyan reagált sok prozelita a jó hírre, melyet Pál prédikált?

⁷ A prozeliták olyan nem zsidók voltak, akik a judaizmus körülmetélt gyakorlóivá váltak. Nyilván voltak prozeliták Rómában, a szíriai Antiókhiában, Etiópiában és a pisidiai Antiókhiában, valójában a zsidó diaszpóra egész területén (Cselekedetek 2:8–10; 6:5; 8:27; 13:14, 43; vö. Máté 23:15). Sok zsidó uralkodóval ellentétben a prozeliták valószínűleg nem voltak gőgösek, és nem tudtak büszkén azzal dicsekedni, hogy Ábrahám leszármazottai (Máté 3:9; János 8:33). Inkább elhagyták pogány isteneiket, és alázatosan Jehovához fordultak, némi ismeretet szerezve róla és törvényeiről. És ők is elfogadták a zsidók reménységét az eljövendő Messiásról. Mivel már az igazság keresése közben készségesnek mutatkoztak a változtatásra, sokan közülük készek voltak még több változtatást tenni, és reagáltak Pál apostol prédikálására (Cselekedetek 13:42, 43). Ha egy prozelita, aki egykor pogány isteneket imádott, áttért a kereszténységre, különösen alkalmas volt arra, hogy más nem zsidóknak tanúskodjon, akik még mindig azokat a hamis isteneket imádták.

 8., 9. a) A prozelitákon kívül a nem zsidók milyen más osztálya vonzódott a zsidó valláshoz? b) Hogyan reagált sok körülmetéletlen istenfélő a jó hírre?

⁸ A körülmetélt prozelitákon kívül más nem zsidók is vonzódtak a zsidó valláshoz. Közülük elsőként Kornélius lett keresztény, aki, bár nem volt prozelita, „jámbor és istenfélő” ember volt (Cselekedetek 10:2). A Cselekedetek könyvéről készített szövegmagyarázatában F. F. Bruce professzor ezt írta: „Az ilyen nem zsidókat általában »istenfélőknek« hívják; bár ez nem szakkifejezés, mégis illik rájuk. Azokban a napokban sok nem zsidó ugyan még nem volt kész teljes mértékben arra, hogy áttérjen a judaizmusra (a férfiaknak különösen megbotránkoztató volt a körülmetélkedés szükségessége), mégis vonzotta a zsidó zsinagógák egyszerű, egyistenhitű imádata, valamint a zsidók életmódjának erkölcsi irányadó mértékei. Néhányan jártak a zsinagógákba, és meglehetősen jártassá váltak az imákban és az írástanulmányokban, amelyeket a görög fordítás felolvasásakor hallottak.”

⁹ Pál apostol sok istenfélővel találkozott, amikor Kis-Ázsia és Görögország zsinagógáiban prédikált. A pisidiai Antiókhiában így szólt a zsinagógában összegyűltekhez: „Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent” (Cselekedetek 13:16, 26). Lukács azt írja, hogy miután Pál három sabbath-on át prédikált Thessalonika zsinagógájában, „némelyek azok [a zsidók] közül hivének [keresztények lettek] és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen” (Cselekedetek 17:4). A görögök közül néhányan valószínűleg körülmetéletlen istenfélők voltak. Bizonyítékok vannak rá, hogy sok ilyen nem zsidó társult a zsidó közösséghez.

„Hitetlenek” között prédikálva

10. Hogyan prédikált Pál az olyan nem zsidóknak, akik nem ismerték az Írásokat, és milyen eredménnyel?

¹⁰ A Keresztény Görög Iratokban a „hitetlen” szóval általában a keresztény gyülekezeten kívül lévőkre utalhatnak. Gyakran ezzel pogányokra utalnak (Róma 15:31; 1Korinthus 14:22, 23; 2Korinthus 4:4; 6:14). Athénben sok hitetlen művelt volt a görög filozófiák terén, de egyáltalán nem ismerték az Írásokat. Vajon ez elvette Pál kedvét attól, hogy tanúskodjon nekik? Nem. De azért változtatott közeledésén. Ügyesen úgy tálalta a bibliai gondolatokat, hogy nem idézett közvetlenül a Héber Iratokból, amely ismeretlen volt az athéniak előtt. Leleményesen párhuzamot vont a Biblia igazsága és bizonyos gondolatok között, melyeket az ókori sztoikus költők mondtak. És az egész emberiség egyetlen igaz Istenének fogalmát ismertette meg velük, egy olyan Istenét, aki igazságosan fog ítélkezni olyan ember által, aki meghalt, majd feltámadt. Pál így diszkréten Krisztusról prédikált az athéniaknak. S milyen eredménnyel? Bár a többségük nyíltan gúnyolta és szkeptikus volt, „némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök” (Cselekedetek 17:18, 21–34).

11. Milyen város volt Korinthus, és milyen eredménye volt ott Pál prédikálótevékenységének?

¹¹ Korinthusban meglehetősen nagy volt a zsidók közössége, így hát Pál ott a zsinagógában prédikálva kezdte szolgálatát. De amikor a zsidókról kiderült, hogy ellenségesek, Pál a nem zsidó lakossághoz ment (Cselekedetek 18:1–6). S micsoda lakosság volt ez! Korinthus egy nyüzsgő világváros, kereskedelmi város volt, az egész görög-római világban ismert volt feslett életviteléről. Igen, a „korintizál” kifejezés azt jelentette, hogy erkölcstelenül cselekszik valaki. De csak miután a zsidók elutasították Pál prédikálását, azután volt, hogy Krisztus megjelent neki, és ezt mondta: „Ne félj, hanem szólj . . . mert nékem sok népem van ebben a városban” (Cselekedetek 18:9, 10). Amint várható volt, Pál gyülekezetet alapított Korinthusban, pedig tagjai közül némelyek korábban „korinthusi” életet éltek (1Korinthus 6:9–11).

Ma megpróbálunk „mindenfajta embert” megmenteni

12., 13. a) Mennyiben hasonlít mai területünk Pál napjainak területéhez? b) Milyen a hozzáállásunk olyan területeken, ahol a kereszténység vallásai már régóta fennállnak, vagy ahol sokan kiábrándultak a szervezett vallásból?

¹² Akárcsak az első században, „Isten ki nem érdemelt kedvessége” ma is „mindenfajta embernek megmentést hoz” (Titus 2:11, NW). A jó hír prédikálásának a területe kibővült; minden kontinensre és a tengerek legtöbb szigeteire kiterjed. S amint az Pál napjaiban is volt, valóban „mindenfajta emberrel” találkozunk. Néhányan például olyan országokban prédikálunk, ahol a kereszténység egyházai már évszázadok óta fennállnak. Az első századi zsidókhoz hasonlóan tagjaikat talán erősen kötik a vallásos hagyományok. Ennek ellenére boldogan keressük fel azokat, akiknek jó a szívállapotuk, s építünk a bennük meglévő bibliai ismeretre, bármennyit tudjanak is a Bibliáról. Nem beszélünk velük leereszkedően, s nem is vetjük meg őket, még ha vallásvezetőik időnként ellenünk vannak is, és üldöznek is minket. Ehelyett inkább felismerjük, hogy közülük némelyekben „Isten iránt való buzgóság” lehet, bár híján vannak a pontos ismeretnek. Jézushoz és Pálhoz hasonlóan őszinte szeretetet mutatunk az emberek iránt, és buzgón vágyunk arra, hogy megmeneküljenek (Róma 10:2).

¹³ Prédikálás közben sokan találkozunk olyan személyekkel, akik kiábrándultak a szervezett vallásból. De azért még istenfélők lehetnek, akik bizonyos mértékben hisznek Istenben, és megpróbálnak tisztességes életet élni. Ebben az elfajult, egyre inkább istentelen nemzedékben ne örüljünk, amikor olyan emberekkel találkozunk, akik hisznek valamennyire Istenben? S nem égünk a vágytól, hogy olyan imádathoz irányítsuk őket, amelyet nem a kétszínűség és a hazudozás jellemez? (Filippi 2:15).

14., 15. Hogyan nyílt meg nagy terület a jó hír prédikálására?

¹⁴ Jézus a vonóhálóról szóló példázatában megjövendölte, hogy nagy terület lesz majd a prédikálómunkára (Máté 13:47–49). Ezt a szemléltetést magyarázva Az Őrtorony 1992. június 15-ei száma a 20. oldalon kijelentette: „Az évszázadok során . . . a kereszténység tagjai kulcsszerepet játszottak Isten Szavának lefordításában, másolásában és terjesztésében. Az egyházak később bibliatársaságokat alakítottak vagy támogattak, amelyek távoli országok nemzeti nyelveire fordították le a Bibliát. Az egyházak gyógyító misszionáriusokat és tanítókat is küldtek ki, akik úgynevezett rizskeresztényeket [érdekből kereszténnyé lett egyéneket] gyűjtöttek be. Mindez igen nagyszámú alkalmatlan halat eredményezett, akik nem élvezték Isten helyeslését. De legalább a nem keresztények millióinak tárták fel a Bibliát és a keresztény hit valamilyen — bár meghamisított — formájához vezették el őket.”

¹⁵ A kereszténység térítői tevékenysége különösen hatékony volt Dél-Amerikában, Afrikában és a tengerek néhány szigetén. Napjainkban sok szelíd él ezeken a területeken, és továbbra is sok jót tehetünk, ha pozitívan és szeretetteljesen viselkedünk az ilyen alázatos emberekkel, mint ahogyan Pál is tette a zsidó prozelitákkal. A segítségünkre szorulók között lehetnek azok a milliók is, akikről talán úgy beszélhetnénk, hogy „szimpatizálnak” Jehova Tanúival. Mindig örülnek, amikor meglátogatjuk őket. Néhányan már tanulják velünk a Bibliát, és voltak összejöveteleinken, főleg Krisztus halálának évenként megtartott emlékünnepén. Vajon az ilyen személyek nem jelentenek nagy területet a Királyság jó hírének a prédikálására?

16., 17. a) Milyen emberekhez közeledünk a jó hírrel? b) Hogyan utánozzuk Pált a prédikálásban, amikor különböző fajta embereknek prédikálunk?

¹⁶ Ezenkívül mi van azokkal, akik a kereszténységétől eltérő kultúrából valók — akár szülőföldjükön találkozunk velük, akár valamelyik nyugati országban bevándorlók? S mi a helyzet azzal a több millió emberrel, akik teljes mértékben hátat fordítottak a vallásnak, és ateisták vagy agnosztikusok lettek? Ezenkívül mi a helyzet azokkal, akik szinte vallásos buzgalommal fogadják a modern filozófiát vagy a népszerű pszichológiát, amelyet számos, könyvesboltokban kapható „segíts magadon” könyvben adnak ki? Vajon kerüljük el az ilyen embereket, úgy gondolván, hogy kár a fáradságért? Nem, ha Pál apostolt utánozzuk.

¹⁷ Pál, amikor Athénben prédikált, nem esett bele abba a csapdába, hogy filozófiáról vitatkozzon hallgatóival. Érvelésében viszont alkalmazkodott az emberekhez, akikkel éppen foglalkozott, s világosan, logikusan tálalta a bibliai igazságokat. Hozzá hasonlóan nekünk sem kell az olyan emberek vallásainak és filozófiáinak a szakértőivé válnunk, akiknek prédikálunk. De alkalmazkodnunk kell abban, ahogyan közeledünk hozzájuk, hogy hatékonyan tudjunk tanúskodni, s így ’mindenfajta embernek mindenné’ legyünk (1Korinthus 9:22, NW). Pál, amikor a kolossébeli keresztényeknek írt, kijelentette: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván. A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek” (Kolossé 4:5, 6).

18. Milyen felelősségünk van, és mit ne felejtsünk el sohasem?

¹⁸ Jézushoz és Pál apostolhoz hasonlóan mutassunk szeretetet mindenfajta ember iránt. Különösen abban tegyünk külön erőfeszítéseket, hogy megosszuk másokkal a Királyság jó hírét. De sose feledkezzünk meg arról sem, amit Jézus mondott a tanítványairól: „Ők nem része a világnak” (János 17:16, NW). Hogy ez mit jelent számunkra, azt a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

Áttekintésként

◻ Írd le, milyen kiegyensúlyozott volt Jézusnak a világ iránti hozzáállása.

◻ Hogyan prédikált Pál apostol a zsidóknak és a prozelitáknak?

◻ Hogyan közeledett Pál az istenfélőkhöz és a hitetlenekhez?

◻ Hogyan lehetünk ’mindenfajta embernek mindenné’ a prédikálótevékenységünkben?

[Képek a 10. oldalon]

Ha a keresztények kedvesen cselekszenek felebarátaikkal, gyakran lerombolhatják az előítéletet