ONÉZIMUSZ

(hasznos):

Szökött rabszolga, akinek Pál segített kereszténnyé válni. Onézimusz Filemonnak, egy kolosszéi kereszténynek volt a szolgája, de elszökött Rómába. Az is lehet, hogy előbb meglopta az urát, hogy fedezze az útiköltséget (Kol 4:9; Flm 18). Igen valószínű, hogy Filemon révén már ismerte Pált, vagy legalábbis hallott róla. Igaz, az nincs megemlítve, hogy Pál a misszionáriusi útjai során Kolosszéban is járt volna, de átutazott azon a vidéken, és ismerte Filemont (Cs 18:22, 23; Flm 5, 19, 22). Mindenesetre Onézimusz Rómában valamiképpen kapcsolatba került Pállal – nem tudjuk pontosan, hogyan –, és rövid időn belül keresztény lett (Flm 10). Azzal éles ellentétben, hogy korábban Filemonnak nemigen volt hasznára mint rabszolga, most nagyon is hasznos lett Pálnak mint szolga, ’hű és szeretett testvér’, akit Pál ’a saját gyöngéd vonzalmának’ nevez (Kol 4:9; Flm 11, 12).

Ennek ellenére Onézimusz mégiscsak egy szökött rabszolga volt, és a fennálló társadalmi rend arra kötelezte Pált, hogy visszaküldje a tulajdonosának, még ha nem szívesen tette is, hiszen remek társra lelt benne. Az apostol azonban nem kényszeríthette Onézimuszt, hogy visszamenjen, így hát csak őrajta múlott, hogy ezt megteszi-e, és a készségét mutatta, hogy vissza is ment. Pál úgy intézte, hogy Tikikusz is Onézimusszal tartson, és elvigyenek egy levelet Kolosszéba, hírekkel együtt (Kol 4:7–9). Pál továbbá rábízta Onézimuszra a Filemonnak szóló levelét, noha már elég régóta volt börtönben ahhoz, hogy számítson a szabadulására, és személyesen is készüljön meglátogatni Filemont (Flm 22). Ez utóbbi levelet Onézimusz újbóli bemutatásának és ajánlólevelének mondhatnánk, melyben Pál biztosítja Filemont Onézimusz jó keresztényi szolgálatáról és új egyéniségéről, és amelyben azt kéri, hogy inkább keresztény társként fogadja, és ne úgy, mint rabszolgát az ura. Pál arra kéri Filemont, hogy ha Onézimusz nagyobb összeggel tartozna neki, azt írja az ő számlájára (Flm 12–22). Mellesleg a kolosszéiaknak írt levélben, melyet Onézimusz és Tikikusz kézbesített, Pál a rabszolgák és urak kapcsolatát szabályozó keresztényi alapelvekkel is foglalkozott (Kol 3:22–4:1).