Szenvedés, amely javadra válhat

„Ilyen körülmények között nagyon örültök, habár jelenleg egy kis ideig, mivel így kell lennie, megszomorodtatok különféle megpróbáltatások miatt, hogy a hitetek kipróbált minősége, amely sokkal értékesebb a veszendő, bár tűzben kipróbált aranynál, dicséretre, dicsőségre és tiszteletre méltónak találtassék Jézus Krisztus kinyilatkoztatásakor.” — 1Pét 1:6, 7.

 1. Milyen gonosz bánásmóddal néztek szembe a keresztények az egyház kezdeti napjaiban?

KIGÚNYOLTÁK, megverték és bebörtönözték őket. Behatoltak otthonaikba, elrabolták javaikat. Néhány lojális barátjukat elpusztította a felbőszült tömeg, vagy halálra ítélte bírósági határozat. Nem követtek el bűnt, amely indokolta volna az ilyen brutális bánásmódot. Példás életet éltek és valóban szerették embertársaikat. Mégis ki voltak téve sokak gyűlöletének. Miért? Mert Jézus Krisztus tanítványai voltak. — Csel 8:1-3; Zsid 10:32-34.

EGY JÓTÉKONY FEGYELMEZÉSI FORMA

2, 3. a) Miért fáradtak bele egyes kereszténnyé lett zsidók az életért folyó versenybe? b) Mit felejtettek ők el?

² Jótékony hatású volt-e a borzalmas szenvedés, amelyen a keresztények átmentek? Az ember hirtelen rámondaná, hogy: Nem. A Biblia azonban nagyon hasznosként mutatja be azt, amikor az ember rossz bánásmódot kénytelen elszenvedni. Az első század kereszténnyé vált zsidóinak írták: „A bűn elleni küzdelem véghezvitelében nem álltatok ellent egészen véretekig, hanem teljesen elfelejtkeztetek a figyelmeztetésről, amely nektek mint fiaknak szól: ,Fiam, ne kicsinyeld le Jehova fegyelmezését, ne fakadj ki, ha rendreutasít; mert akit szeret Jehova, azt fegyelmezi; valóban megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.’” — Zsid 12:4-6.

³ A kereszténnyé vált zsidók ellen irányuló ellenállás nagyon kíméletlen volt. De a könnyen behálózó bűn elleni küzdelmük — hithiány miatt — nem jutott el addig a pontig, hogy a vérüket ontották volna. Sokan közülük valószínűleg félszívűek voltak az életért való versenyfutásban, és ezért nem folytatták végig a bűn elleni küzdelmet úgy, ahogy szükséges lett volna, hogy sikert érjenek el abban, hogy ,ellenállnak, egészen a vérig’. Belefáradtak az istentelen nép gyalázkodásával való szembenállásba. (Zsid 12:3) Nem tudták felfogni, hogy az ellenállók durva bánásmódja Jehovától jövő fegyelmezésül szolgált és bizonyította, hogy fiaiként szereti őket. Elfelejtették az Írás figyelmeztetését, amelyet a Példabeszédek 3:11, 12-ben találunk. Részletezve a szövegrész alkalmazását a Zsidókhoz írt levél így folytatódik:

„Fegyelmezésetekre szolgál, amit elviseltek. Isten úgy bánik veletek, mint fiakkal. Mert milyen fiú az, akit az apa nem fegyelmez? Ha pedig fenyítés nélküliek vagytok, amelyben mindenki részesül, valójában törvénytelen gyermekek vagytok, és nem fiak. Továbbá, vannak testi atyáink, akik fegyelmezni szoktak bennünket és tiszteletben részesítettük őket. Nem kell-e sokkal inkább alárendelni magunkat a szellemi életünk Atyjának és élnünk? Ők ugyanis csupán kevés napig fegyelmeztek bennünket úgy, ahogy jónak látták, Ő azonban a mi javunkra teszi ezt, hogy részesüljünk az ő szentségében. Igaz, hogy egyetlen fegyelmezés sem látszik jelenleg örvendetesnek, hanem keservesnek; mégis utóbb békességes gyümölcsöt terem, azaz igazságosságot azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” — Zsid 12:7-11.

 4. Hogyan tekintsük a durva bánásmódot, amelyben részesítenek emberek?

⁴ Ezzel az ihletett tanáccsal összhangban, hogyan tekintsék a keresztények a szenvedést, amelyet Jehova rájuk következni megenged? Úgy kell tekintenünk azt, mint a fegyelmezésnek vagy nevelésnek egy formáját, amelyet egy minket nagyon szerető Atya ad, aki törődik a mi örök jólétünkkel. Az a tény, hogy ilyen fegyelmezésben részesülünk, tagadhatatlanul bizonyítja, hogy fiakként bánik velünk, és nem mint nemkívánatos, szeretetlen, törvénytelen gyermekekkel. Mivel Jehova megengedi, hogy igaz keresztények ilyen kegyetlen bánásmódot tapasztaljanak, alázatosan alá kell vetnünk magunkat. Ez megegyezik Péter apostol figyelmeztetésével: „Alázzátok meg azért magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztalhasson benneteket kellő időben; minden aggodalmatokat Őreá vessétek, mert Ő gondot visel rátok.” — 1Pét 5:6, 7.

 5. Miért helyes elfogadni a rossz bánásmód formájában jövő fegyelmezést?

⁵ Csak helyeselni lehet, ha lázadozás nélkül elfogadjuk a fegyelmezést, anélkül, hogy kibújni akarnánk Isten keze alól. Az az ember, aki szereti gyermekeit és törődik velük, fegyelmezi őket, amikor szükségesnek tartja. Mivel tökéletlen, így az is lehet, hogy helytelenül ítél meg dolgokat. Ezért, ha ,úgy fegyelmezi őket, ahogy jónak látja’, nem mindig helyesen jár el gyermekkoruk aránylag ,néhány napján’. Mégis tiszteletet tanúsítanak a gyermekek az ilyen apa iránt, mivel szeretik őt. És ez így illik, hiszen tartoznak neki az életükért. Másrészt, Jehova Isten soha nem követ el hibát és többért felelős mint az életünk. A Legfelségesebbet a Zsidók 12:9-ben a görög szöveg szerint a „szellemek Atyjának” nevezik, ami nyilvánvalóan azt jelzi, hogy felelős a keresztények szellemi életéért éppen úgy, mint az örök életükért. Biztosan még nagyobb okunk van alárendelni magunkat a mennyei Atya fegyelmezésének, mint egy tökéletlen földi atyát tisztelni.

SZENVEDÉSBŐL FAKADÓ JÓTÉKONY HATÁSOK

 6. Hogyan segíthet a szenvedés, hogy ,részeseivé legyünk Isten szentségének’?

⁶ Ráadásul a szenvedés formájában jövő fegyelmezés mindig jótékony hatású és hasznos Isten szolgái számára. Tisztító hatású lehet, mert kinyilvánítja az egyéni hiányosságokat, melyeken javítani kell. Lehetnek ezek büszkeség, nyakasság, türelmetlenség, világiasság és gyönyör- vagy kényelemszeretet. Ha a keresztény elvégzi a szükséges javításokat, tisztább vagy szentebb lesz viselkedésében. Azzal, hogy ,szentté lesz, mint ahogy Jehova Isten szent’, ,részese lesz Jehova szentségének’. (1Pét 1:14-16) Így valósul meg a fegyelmezés célja.

 7. Mint Jézus példája mutatja, mit lehet tanulni a szenvedésekből? (Zsid 5:8)

⁷ A szenvedésből az ember olyan dolgokat is megtanulhat, amelyek jobban felkészítik Isten szolgálatára. Ez kitűnik Jézus Krisztus esetéből is. Azzal, hogy rendkívüli szenvedések elviselésének volt kitéve a testben, megszerezte a szükséges tapasztalatokat, hogy együttérző részvéttel rendelkező főpap legyen. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy a beszéd legnagyobb nyíltságával közeledhetünk Istenhez Krisztus által, azzal a bizalommal, hogy Jézus megérti helyzetünket és esedezik majd érdekünkben mint irgalmas főpap. — Zsid 4:15, 16.

8, 9. Mint a Zsidók 12:11 mutatja, hogyan tud egy rossz bánásmód formájában megnyilvánuló fegyelmezés hatni ránk akkor, amikor még folyamatban van és amikor már elmúlt?

⁸ Természetesen nagyon nehéz lehet az igazságtalan bánásmód elviselése. Bizonyára nincs felemelő gyönyör vagy felvidító érzés a kegyetlen fájdalom elszenvedésében. Keserves tapasztalat az. Mindamellett, ha alávetjük magunkat és engedjük megláttatni, miben kell javítanunk, a megpróbáltatás jó nevelés lesz részünkre. Az ilyen nevelés végső eredménye lesz a ,békességes gyümölcs, azaz igazságosság’. Vagy ahogyan James Moffatt fordítja a Zsidók 12:11 szavait: „A fegyelmezés a maga idejében mindig fájdalmas dolog, nem örvendetes; de azok, akik kiképeztetnek általa, később learatják a gyümölcsét egy helyes élet békéjében.”

⁹ Lehetséges, hogy már szemlélhetted az ilyen fegyelmezés jó hatásait a hű keresztény testvérek és testvérnők társaságában. Ők évekig tartó megpróbáltatásokon mentek keresztül elnyomó diktátorok uralma alatt, vagy koncentrációs táborokban és börtönökben. A feddhetetlenség azonban gyakran átsugárzik egész lényükön. Az ember érzi, hogy olyanokkal áll szemben, akiknek a hitét fegyelmezések alakították ki és az ilyen hitnek nyugodt, örvendetes megnyilvánulása arra ösztönözhet másokat is, hogy ugyanolyan feddhetetlen úton járjanak.

10. Milyen szempontból vegyünk bármilyen megpróbáltatást és így milyen kérdés vetődhet fel?

¹⁰ Éppen ezért, amikor valamiféle megpróbáltatást szenvedünk — betegséget, csalódást, igazságtalanságot, szerencsétlenséget vagy üldözést — tekintsük úgy mint szerető mennyei Atyánktól jövő fegyelmezést és engedjük a próba jó hatását érvényesülni rajtunk, hogy jobb szolgáivá tegyen bennünket. Hogyan lehetünk azonban hűségesek míg szenvedést viselünk el úgy, hogy azután hasznunk legyen a nevelésből?

HOGYAN VISELJÜK EL

11. Jakab apostolnak melyik tanácsát kell követnünk, ha próbateljes tapasztalatot élünk át?

¹¹ Rendkívül fontos Jehovára tekintenünk, hogy Ő adjon bölcsességet ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni a próbateljes helyzetekkel. Hozzá kell folyamodnunk segítségért, nem kételkedve, hogy segítségünkre lesz-e a szent szellemével. Figyeljük meg a jó tanácsot, amelyet Jakab tanítvány adott nekünk:

„Teljes örömnek tartsátok testvéreim, amikor különféle megpróbáltatásokkal kerültök szembe, tudván, hogy hiteteknek ez a kipróbált minősége kitartást eredményez. A kitartás azonban tegye tökéletessé munkáját, hogy tökéletesek lehessetek, és egészségesek minden tekintetben, és semmiben sem fogyatékosak. Így, ha valaki fogyatékos bölcsességben, kitartóan kérje Istent, mert Ő bőkezűen ad mindenkinek és szemrehányás nélkül; és megadja neki. De hittel kérje kitartóan, egyáltalán nem kételkedve, mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámához, amelyet a szél hajt és ide-oda fúj. Valóban ne vélje az ilyen ember, hogy kap valamit Jehovától; a határozatlan, minden útjában állhatatlan ember.” — Jak 1:2-8.

12. Mit tanulunk a Zsidók 5:7-ből?

¹² Jézus Krisztus biztosan kiváló példát szolgáltatott abban, hogy mennyei Atyjára bízta magát. Ámbár tökéletes volt, odaadóan imádkozott, amikor szenvedéseken ment át. A Biblia így számol be erről: „Krisztus az ő testének napjaiban hangos kiáltással és könnyhullatással esedezéseket és kéréseket intézett ahhoz az Egyetlenhez, aki képes volt őt megmenteni a haláltól, és istenfélelméért kedvező meghallgatásra talált.” (Zsid 5:7) Mivel Jézusban tiszteletteljes félelem volt iránta, az Atyja kedvezően fogadta segítségért való kiáltásait. Isten Fia a szent szellem segítségével megőrizte feddhetetlenségét, ezért úgy halt meg, mint akit Atyja helyeselt. Azután Isten megszabadította őt a halál bilincseitől feltámadás által.

13. A Zsidók 12:2 szerint mi segített Jézus Krisztusnak, hogy hűséges maradjon még szenvedések között is?

¹³ Egy másik tényező is segített Jézus Krisztusnak hűséges maradni, ugyanis hogy mindig szem előtt tartotta azt a nagy jutalmat, amelyet Atyja kitűzött. A Zsidók 12:2 erre a jutalomra úgy utal, mint „az öröm”-re. Így olvassuk: „Mert az elébe helyezett örömért elszenvedte a kínoszlopot, semmibe véve a gyalázatot és az Isten trónjának jobbjára ült.” Mi is megőrizhetjük a hűségünket a megpróbáltatások alatt, ha előretekintünk az örök életre és az azzal kapcsolatos áldásokra. Mint a célvonal mögötti díj, ez a jutalom is ösztökélhet bennünket, hogy kitartással fussunk az életért való versenyben, félretéve minden helytelen kívánságot, amely tönkre tehetné hitünket. — Zsid 12:1.

14. Amikor lesújtott állapotban vagyunk, hogyan segíthet a Siralmak 3:20, 21 bátorítani bennünket?

¹⁴ Tekintet nélkül arra, hogy milyen kétségbeejtő a helyzetünk, sohasem engedhetjük meg magunknak azt a gondolkozásmódot, hogy a Legfelségesebb nem törődik velünk. Ha komoly nehézségekkel nézünk szembe, a Siralmak 3:20, 21 szavai igazi vigaszt jelenthetnek számunkra: „Kétség kívül a te lelked [Jehova] megemlékezik rólam és lehajol hozzám. Ez az, amit visszaidézek szívembe. Ezért tanúsítok várakozó magatartást.” Saját alázatosságának kimutatásaként Jehova Isten „lehajol” vagy leereszkedik, hogy kedvező figyelmet tanúsítson. Felemel majd bennünket nyomorgatott állapotunkból, mint a megtért zsidókat az i. e. hatodik században. Amíg azonban tart a szenvedés ideje, türelmesen és megingathatatlan hittel kell várni, míg Jehova Isten cselekszik az érdekünkben.

15. A Siralmak 3:22, 23 szerint mit mutat az a tény, hogy még életben vagyunk?

¹⁵ Maga az a tény, hogy még élünk, Isten szerető kedvességét és tevékeny együttérző törődését bizonyítja. Ez biztosítékként szolgál arra, hogy a Legfelségesebb irgalmat fog tanúsítani sanyargatott népe iránt. A Siralmak 3:22, 23-ban olvassuk: „Csak Jehova szerető kedvességének tettei, hogy még nincsen végünk, mert az ő irgalma nem ért véget. Minden reggel megújul. Bőséges a te hűséged.”

16. Miért támaszkodhatunk Jehova irgalmára?

¹⁶ Jehova nagyfokú hűsége, megbízhatósága és szavahihetősége következtében számíthatunk az irgalmára. Az isteni irgalom irántunk való kifejezése sohasem lesz gyenge vagy eredménytelen. Jehova irgalma „minden reggel megújul”, mindig elérhető az ő lojális szolgái számára. Éppen ezért biztosak lehetünk abban, hogy a Mindenható látja a mi nehéz helyzetünket és együttérzően megadja a szükséges segítséget.

17. Hogyan kell fogadnunk, ha a fegyelmezés igája van rajtunk?

¹⁷ Mindazonáltal, ha Ő megengedi, hogy a fegyelmezés igáját ránk tegyék, panasz nélkül kell azt elfogadnunk és nem kell közhírré tenni nehézségeinket. A Siralmak 3:28, 29 azt ajánlja, hogy: „Üljön le a magányban és hallgasson, mert (Isten) rátett valamit. Száját hajtsa le egészen a porig”, feküdjön teljes alázatossággal leborulva.

18. Hogyan tekinti Jehova a nyomorúságot, melyet szolgáinak el kell viselni?

¹⁸ Ezalatt vigaszt meríthetünk abból a tényből, hogy a próba csak átmeneti, és hogy Jehova Isten nem gyönyörködik abban, hogy mi nyomorgatásnak vagyunk kitéve. „Nem vet el Jehova határtalan ideig”, mondja a Biblia. „Mert ha okozott is szomorúságot, biztosan tanúsít irgalmat is az ő szerető kedvességének bősége szerint. Mert nem saját szíve szerint sújtotta vagy szomorította meg az emberek fiait.” (Sir 3:31, 32) Sokkal inkább az a célja Jehovának, hogy az a nevelés, amelyet a szenvedésből nyerünk, biztosítsa örök jólétünket.

19. Miért nem vet rossz fényt Jehovára az igazságtalanság és szenvedés megengedése?

¹⁹ Azok azonban, akik felelősek Isten szolgái életének megnehezítéséért, nem mentegethetik gyűlölködő magatartásukat, valamint Jehovára sem vet rossz fényt, hogy ő megengedi ezt a durva bánásmódot. Miért nem? Azért, mert bár megengedi a rossz bánásmódot, hogy az jótékony hatással legyen az ő népére, sohasem támogatja az embert az ember elleni embertelenségében. Az ő Szava elítéli az ilyen gonosz bánásmódot. A Biblia ezt mondja nekünk: „Lábbal tiporni valamely foglyot az országban, megfosztani az embert a jogaitól ellenszegülve a Legfelségesebbnek, elferdíteni az ítéletet a bíróságon — olyan dolgok, amelyeket soha nem helyesel az Úr.” (Sir 3:34-36, Az Új Angol Biblia [The New English Bible]) Azokat az embereket, akik rosszul bánnak embertársaikkal, számadásra vonja Jehova Isten. „Enyém a bosszúállás; én megfizetek, azt mondja Jehova.” (Róma 12:19) Ügyelnünk kell tehát arra, hogy ne keseredjünk el a Mindenható ellen azért a rosszaságért, amelyet az isteni törvényeket nem tisztelő emberek gyakorolnak.

20. Mit nem okozhat még a legszánalmasabb emberi szenvedés sem, hogy megtegyük és miért nem?

²⁰ Időnként valóban szánalmas körülmények közé kerülnek Isten szolgái egy-egy betegség, baleset vagy gonosz bánásmód következtében. Szívünket mély érzés kavarhatja fel a vak, a béna, a nyomorék vagy eltorzult iránt. És ez így helyes. De soha-soha ne okozza még a legkegyetlenebb emberi szenvedés se, hogy hátat fordítsunk Jehova Istennek. Egyedül Ő tudja eltávolítani, megszűntetni mindazt az ártalmat, amit a bűn és tökéletlenség hozott az emberiségre. Figyeljük meg, mit mondott Jézus Krisztus egy vakon született emberrel kapcsolatosan: „Azért van ez így, hogy Istennek munkái nyilvánvalókká legyenek az ő esetében.” (Ján 9:3) Milyen nagy dicsőséget hoz majd a Legfelségesebbre, amikor a vakok szemei megnyílnak, a süketek fülei hallanak és amikor a sánta járni, ugrani és futni fog! (Jel 21:3-5) Ha ilyen szenvedések nem léteztek volna, soha nem ismertük volna meg azokat a hatalmas dolgokat, amelyeket Jehova képes tenni az emberiségért. És tekintettel az örök élet jutalmára, a dolgok jelen rendszerében való emberi szenvedés egyszerűen semmit sem fog jelenteni. Olyan lesz, mintha soha nem lett volna szenvedés.

21. a) Mikor lesz jótékony hatással ránk a szenvedés? b) Mivel kell rendelkeznünk, hogy hasznunkra legyen az ellenségeskedés?

²¹ Ha a szenvedés, amelyeket el kell viselnünk, kedvesebbé, együttérzőbbé és könyörületesebbé tesz bennünket embertársaink iránt és előidézi, hogy jobban hozzáidomuljunk a Bibliában lefektetett igazságos követelményekhez, akkor a fegyelmezésnek ez a formája valóban jótékony célt szolgál. Ez lévén a helyzet, olyan feltétlen bizalommal kell lennünk mennyei Atyánk iránt, mint egy kisgyermek a földi atyja iránt. Rendíthetetlen hittel kell hinnünk, hogy bármit engedjen is Jehova Isten ránk következni, végső fokon örök jólétünket és boldogságunkat munkálja. Mindig szemünk előtt kell tehát tartanunk a Róma 8:28 szavait: ,Isten minden dolgot azok javára működtet együtt, akik Őt szeretik.’

[Kép a 28. oldalon]

„Egyetlen fegyelmezés sem látszik jelenleg örvendetesnek.”