Értékeled-e az örökségedet?

„Törekedjetek békességre . . ., nagyon vigyázzatok arra, hogy . . . ne legyen senki parázna, sem olyan, aki nem értékeli a szent dolgokat, miként Ézsau, aki az elsőszülöttségi jogát odaadta cserébe egy tál ételért” (ZSIDÓK 12:14–16).

 1., 2. a) Miből áll az örökség? b) Milyen kérdések merülnek fel a magasabb rendű örökség tekintetében?

EGYESEK gyilkoltak érte: Mások meghaltak anélkül, hogy megszerezhették volna. Sokan hozzájutottak, azután eltékozolták. Vajon miről beszélünk? Nos, az örökségről! Gyakran bizony ilyesmi történik, ha örökségül szolgáló javakról van szó.

² A Biblia 229 esetben beszél örökségről, és legtöbbször földtulajdon vagy egyéb tulajdon hagyatéki ügyében. Isten Szava azonban minden egyebet felülmúló örökségről is beszél, ami hagyatékul juthat az embernek. Ezt a legfőbb örökséget te is megkaphatod, ha nem becsülöd le, ha nem veted meg. Vajon miből áll ez az örökség? És ki az adományozó? Miért esnek el tőle egyesek? És hogyan mutathatjuk meg, hogy igenis értékeljük azt az örökséget?

Miféle örökségről van szó?

 3. Mi képezi a keresztény örökséget, és ki lehet annak a haszonélvezője?

³ Amikor az Antiokhiában élő zsidók elutasították Pál apostolnak a megmentésről szóló üzenetét, az apostol a nem zsidókhoz, a „nemzetekből való emberekhez” fordult. „Azok örülni kezdtek és dicsőítették Jehova beszédét, és mindazok, akik igazán vágyat éreztek az örök élet iránt, hivőkké lettek” (Cselekedetek 13:45–48). Igen, itt az örökké tartó élet örökségéről van szó. Kevesek számára ez „romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökséget” jelent „a mennyekben”. És ki ennek az adományozója? „A mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja” — mondja Péter (1Péter 1:3, 4).

 4. Milyen örökség vár az emberek többségére?

⁴ De mi a helyzet az emberek túlnyomó többségével, akik nem rendelkeznek mennyei reménységgel? Ők mint az „új föld”, vagyis a Jézus Krisztus áldozatával megváltott emberek új társadalma, tökéletes életet örökölhetnek. Ez az örökké tartó élet lehetőségét kínálja fel nekik az átalakított, szennyeződéstől mentes bolygongónkon (Jelenések 11:18; 21:3, 4; János 17:3). Te hogy tekintenél erre, mint örökségre? Ha már számításba vetted, vajon valóban értékelted-e?

Az elsőszülöttségi jog megvetése és megbecsülése

 5., 6. a) Ki volt Ézsau és Jákob? b) Milyen jellegzetessége volt az ő örökségüknek, és kinek vált volna az elsősorban a javára?

⁵ Hogy jobban megérthessük az örökség megbecsülésének a kérdését, röviden tekintsük át a két testvér példáját. Az egyikük nagyra értékelte a szellemi dolgokat, a másik viszont semmire sem becsülte az ilyesmit, ezért elvesztette értékes örökségét. Jákobról és Ézsauról van szó, a héber pátriárka ikerfiairól.

⁶ Nagyapjuk, Ábrahám akkor halt meg, amikor ők 15 évesek voltak. Az anyagi örökség, amit fiára, Izsákra hagyott, tekintélyes állatállományból és földtulajdonból állt. Ez utóbbiban volt a család temetkezési helye is. (1Mózes 25:5–10). Az örökség lgfontosabb részét azonban mégsem az anyagi javak vagy kézzelfogható dolgok képezték. Ez az örökség Jehova ígérete volt, amelyet Ábrahámnak tett, majd később Izsáknak is megismételt: „A te magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete” (1Mózes 22:18; 25:24–26; 26:2–5). Ez az ígéret feltárta, hogy a Messiás, vagyis az 1Mózes 3:15-ben megígért „mag” Ábrahám ágán jön el valamikor a jövőben. Mivel az ikrek közül Ézsau volt az elsőszülött, atyja halála után ő lett volna az ígéret törvényes örököse, valamint a kétszeres örökrész tulajdonosa. Most az a kérdés, hogy mennyire becsülte meg az örökségét.

 7. Miben különbözött egymástól Ézsau és Jákob felfogása és személyisége? (1Mózes 26:34, 35; 28:6–9).

⁷ Amikor az ikrek idősebbek lettek, eltérő egyéniségük mindenki előtt nyilvánvaló lett. Ézsau fáradhatatlan vadász volt, a „puszta embere”, Jákob viszont „feddhetetlen férfi”, aki „rendes életmódot folytatott” (1Mózes 25:27, Katolikus fordítás; Új Világ fordítás; The New English Bible). Egy napon, amikor Jákob lencsét főzött, Ézsau fáradtan és éhesen megjött a mezőről. „És Ézsau így szólt Jákobhoz: ’Siess, kérlek, engedj nekem nyelni abból a veresből — abból a veresből ott, mert fáradt vagyok!’ ” (1Mózes 25:30).

 8. Milyen meglepő ajánlatot tett Jákob a fivérének, és hogyan reagált erre Ézsau?

⁸ Ekkor Jákob figyelemre méltó ajánlatot tett ikertestvérének, és ezt mondta: „Add nekem mindenekelőtt elsőszülöttségi jogodat!” (1Mózes 25:31). Ézsau örökségét kérte cserébe egy tál lencséért! Gondolod, hogy hogy Jákobnak sok reménye lehetett egy ilyen csereüzlet megkötésére? Nyilván úgy gondolta, hogy ez sikerülni fog. De hát miből gondolhatta ezt? Nos, tisztában volt a testvére hajlamaival, értékítéletével. Vajon tévedett? Ézsau nyilván eltúlozva saját testi állapotát, így válaszolt: „Úgyis a halál kapujában vagyok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?” (1Mózes 25:32, The New English Bible).

 9. Miben volt Ézsau éppen a testvére ellentéte az örökség tekintetében?

⁹ A csereüzletet esküvel pecsételték meg, és „minden további nélkül eltávozott”. Az ihletett feljegyzés hangsúlyozottan megemlíti: „Ézsau ezzel megmutatta, hogy milyen kevésre becsülte az elsőszülöttségi jogát” (1Mózes 25:33, 34), The New English Bible). Ezzel szemben, milyen értékesnek tartotta Jákob az elsőszülöttségi jogot! Őt nem az anyagi javak érdekelték; nem a temetkezési hely és nem az állatállomány. Ő azt akarta, hogy az ő ágán jöjjön el a megígért messiási mag. Ő szellemi örökségre vágyott. (Vö. Máté 6:31–33).

Elcseréled-e az örökségedet?

10. a) Milyen érdekes megjegyzést fűzött Pál Ézsau személyéhez? b) Milyen összefüggés van a paráznaság és Ézsaunak az elsőszülöttségi jog iránti közömbössége között?

¹⁰ Mintegy 19 évszázaddal később Pál apostol arra használta fel Ézsau példáját, hogy figyelmeztesse az első keresztényeket. Így szólt hozzájuk: „Törekedjetek békességre mindenkivel, . . . Nagyon vigyázzatok arra, hogy senki se veszítse el az Isten ki nem érdemelt kedvességét; . . . Ne legyen senki parázna, sem olyan, aki a szent dolgokat, miként Ézsau, aki az elsőszülöttségi jogát odaadta cserébe egy tál ételért.” Vajon miért hozza kapcsolatba itt Pál a paráznát Ézsaunak a tettével? Azért, mert Ézsau gondolkodásmódja könnyen a szent dolgok lebecsülésére vezetheti az embert, ami azután súlyosabb bűnökkel végződhet, amilyen a paráznaság (Zsidók 12:14–16).

11. Mi történt némely kereszténnyel a mi időnkben?

¹¹ Nem érzel néha kísértést arra, hogy odaadd cserébe keresztény örökségedet, az örök életet valami mulandó dologért, mint amilyen például ’egy tál lencsefőzelék’? Talán tudtodon kívül megveted, lebecsülöd a „szent dolgokat”? Például az utóbbi időben néhány keresztény áldozatul esett a modern erkölcsi engedékenységnek. Úgy látszik Ézsau türelmetlen vágya volt bennük is, amivel ki akarták elégíteni testi kívánságukat. Ahogyan Ézsau mondta Jákobnak: „Gyorsan, kérlek, engedj nekem nyelni abból a veresből” — ők is mintha valójában ezt mondták volna: ’Siessünk! Minek várni a tiszteletreméltó házasságra!’ (1Mózes 25:30; vö. 1Mózes 34:1–4).

12. a) Hogyan nem tanúsítottak egyesek megbecsülést a szent dolgok iránt? b) Mégis milyen lépésekre szánták el a magukat egyesek?

¹² És mi történt? A bármi áron történő szexuális kielégülés vágya ’egy tál lencsefőzelék’ lett számukra. Megvetették a szent dolgokat, köztük Jehova Istennel és Jézus Krisztussal való bensőséges kapcsolatukat. Semmibe vették a feddhetetlenséget, a hűséget és az erkölcsi tisztaságot. Eltékozolták az örökségüket. Némelyek közülük később őszinte megbánásra éreztek indítást, és úgy tűnik, hogy visszanyerték Isten előtti helyeselt állapotukat. (Vö. Zsoltárok 51.)

Miért estek el némelyek?

13. Milyen tényezők áshatják alá a szellemi értékeinket?

¹³ Vajon mitől vannak ezek az erkölcstelen hajlamok? Lehetséges, hogy az ilyen személyek hagyták aláásni szellemi értékeiket? Számos tényező lehet fertőző hatással a gondolkodásmódunkra: barátok és rokonok, akik nem osztják a mi alapelveinket; a gyülekezetben is lehetnek szellemileg gyenge egyének; lehet munkahelyi gátlástalan környezet; lehet kétértelmű szórakozás vagy olvasmány; hitetlenektől várt, helytelenül értelmezett szeretetvágy. Mindez könnyen erkölcstelenséghez vezethet. Nem befolyásolja-e valamelyik ezek közül most is a saját értékítéletedet? (2Korinthus 6:14; 2Thessalonika 3:6).

14. Milyen veszélyt rejtenek magukban a mai szórakozási lehetőségek?

¹⁴ Például nem nézel-e olyan tv-műsorokat vagy filmeket, amelyek az erkölcstelenséget mutatják be, sőt még pártolják is azt? El kell ismerni: az ilyen filmek könnyen elbűvölik a bukott testet, ahogyan az örvény is magával ragadja a mélybe a semmit sem sejtő áldozatot. Észrevétlenül befolyásolhatják a gondolkodásodat. Ez világosan kitűnik abból, ahogyan a homoszexuális egyének ma hatalmas befolyást gyakorolnak a szórakoztató ipar területén. Előmozdították az olyan filmeknek és színdaraboknak a terjesztését, amelyek igazolják a homoszexualitást. Ennek pedig az lett az erdeménye, hogy amit korábban szexuális romlottságnak, perverz dolognak tekintettek az emberek, azt ma „szabadon választható életstílus”-nak minősítik! Elérkeztünk azokhoz az állapotokhoz, amelyekről Pál apostol írt: „Mivel elvesztették minden erkölcsi érzéküket, átadták magukat a gátlástalan viselkedésnek, hogy mindenfajta tisztátalanságot cselekedjenek mohósággal” (Efezus 4:19; 1Korinthus 6:9–11).

15. Hogyan kerülhetjük el az erkölcstelenség csapdáját?

¹⁵ Mi hát a megoldás? Kerülni „a zülöttség posványának mélypontját”! A Biblia ezt tanácsolja: „A jót keressétek, ne a rosszat . . . Gyűlöljétek azt, ami rossz, és szeressétek azt, ami jó!” Ez az igazi próba: ténylegesen gyűlölni azt, ami rossz (1Péter 4:4; Ámos 5:14, 15).

16. Milyen irányadó mértéket állított fel Pál a keresztények számára?

¹⁶ Ha mi is úgy gondolkodunk, mint Krisztus, vajon nem sérti a lelkiismeretünket az, ahogyan a legtöbb szórakoztatóipari termék ma bemutatja az erőszakot, a szadizmust és a durva erkölcstelenséget? Mi legyen hát valóban számunkra az erkölcsi irányadó mérték? Pál így válaszol erre: „Csak amik igazak, csak amik komoly figyelmet érdemelnek, csak amik igazságosak, csak amik tiszták, csak amik szeretetre méltók, csak amik jó hírűek, ha van ami érvényes és dicséretre méltó, szünet nélkül azokról gondolkozzatok” (Filippi 4:8).

17. a) Mi a pornográfia? b) Hogyan fertőzték meg némelyek az elméjüket? c) Melyik a bölcs eljárás?

¹⁷ Feltétlenül jobb és biztosabb, ha engedelmeskedünk az apostol felszólításának. Sajnos, néhányan a pornográf tv-műsorokon, filmeken és regényeken ’gondolkoztak’.a Ennek az lett a következménye, hogy az elméjüket és a szívüket erkölcstelenséggel és szexuális elferdülésekkel fertőzték meg. Mennyivel helyesebb lett volna, ha megfogadják az apostolnak a tanácsát: „Tetsvérek, ne legytek csecsemőkké az értelmi képesség terén, hanem a gonoszságban legyetek csecsemők, az értelmi képességekben legyetek felnőttek!” (1Korinthus 14:20).

18. Mi szolgálhat védelmül, és segíthet abban, hogy helyesen értékeljük a szent dolgokat?

¹⁸ A szülőkkel való bensőséges kapcsolat bevési a tudatunkba szeretetüket és alapelveiket, s így kevésbé valószínű, hogy csalódást okozunk a családnak. Ugyanez vonatkozik Jehovával való kapcsolatunkra is. De hogyan fűzhetjük szorosabbra ezt a kapcsolatot? Úgy, hogy még bensőségesebben megismerjük Istent. Isten szavának elmélyedt személyes tanulmányozása segít nekünk úgy megismerni és megszeretni őt, hogy bármilyen kísértésnek ellenállunk. Ahogyan Dávid a 23. zsoltárban kifejezte, mindig érezzük majd, hogy Jehova, a mi pásztorunk velünk van. Mily nagy ostobaság lenne súlyosan véteni, amikor a Pásztor oly közel van hozzánk! (Zsidók 4:13).

19., 20. a) Milyen kétféle nehézség adódhat a személyes tanulmányozás terén? b) Miért tűnik úgy, hogy most kevesebb idő jut a személyes tanulmányozásra?

¹⁹ Van azonban két alapvető nehézség. Először, sokak számára teher a tanulás. A hiányos oktatási rendszerek következtében sok ember nehezen olvas. Számukra óriási erőfeszítést jelent a tanulás. De az életben minden tartós érték erőfeszítést követel. Nem éri meg hát a fáradságot, hogy megismerjük Jehovát, a világegyetem legfőbb Urát és a ki nem érdemelt kedvesség Istenét? (Máté 6:9; Jakab 4:8).

²⁰ A második nehézség abból adódik, hogy látszólag nincs idő az egyéni tanulásra. Pedig 30 vagy 40 évvel ezelőtt jutott idő beszélgetésre, olvasásra, levélírásra, családi sétákra, elmélkedésre. Miért változott meg minden? Valamiféle infláció következett be az időnkben is. A szó szoros értelmében, mintha nem is huszonnégy órából állna már egy nap! De hát miért? Azért mert egy „tolvaj” lopózott be némely otthonba, és igen sok értékes időt rabol el az emberektől. Nem ismered fel ezt a „tolvajt”? Úgy van! A televízió, a maga bénító befolyásával! Egy felmérésből kiderült, hogy az amerikai családok átlagosan 7 óra 22 percet töltenek el naponta a televíziós készülék előtt. Ez csaknem a nap egyharmad része! Te vajon mennyi időt töltesz el átlagosan naponta tv-nézéssel? Az egész világon minden nap sok milliárd értékes óra megy veszendőbe az emberek életéből azzal, hogy ott ülnek a televízió előtt. Igaz, vannak tiszta, szórakoztató vagy oktató jellegű programok is. De még ezek is lehetnek időrablók! A tv-nek igen nagy a vonzereje.

21. a) Milyen nehézséggel találják szembe magukat egyesek? b) Mit gondolsz, mi lehet a megoldás?

²¹ De hát hogyan kerülhetik el a keresztények, hogy ez a „tolvaj” meglopja őket? Csakis jó időbeosztással. Korlátozd a tv-nézésre fordított időt! Állíts fel magadnak egy bizonyos értékrendet: az emberek és a velük való kapcsolatod fontosabbak, mint a tv! Például rossz néven veszed, ha éppen akkor toppan be egy látogató, amikor a kedvenc tv-műsorod megy? És nehezedre esik kikapcsolni a készüléket még akkor is, ha a műsor unalmas vagy rossz? Akkor bizony valami hiba van nálad (1Korinthus 9:24–27).

22. Hogyan tudnánk visszavenni az időt a tv-től egyéb foglalatosságra?

²² Milyen gyakorlati lépéseket tehetnél, hogy értékes órákat nyerj vissza a személyes tanulmányozás és az emberi kapcsolatok számára? Jelöld meg azokat a műsorokat, amelyek érdemesek arra, hogy egy keresztény is megnézze, és csak akkor tekintsd meg azokat is, ha nincsen fontosabb dolgod. Vannak, akik még ennél is messzebb mentek: egyáltalán nincs tv az otthonukban! Ez természetesen személyes ügy. De semmivel sem lettek szellemi téren szegényebbek azzal, hogy nincs televíziós készülék (Efezus 5:15, 16).

23., 24. Mit tehetünk annak érdekében, hogy igazi értékelést tanúsítsunk az örökségünk iránt? (Zsidók 11:26).

²³ Mit tegyünk tehát, ha szeretnénk megtartani drága örökségünket és nem szeretnénk eladni azt ’egy tál lencsefőzelékért’? Nos, győződjünk meg arról, hogy melyek a legfontosabb dolgok a keresztény számára. Állítsunk fel magunknak értékrendet, és ragaszkodjunk is hozzá. Törekedjünk lelkiismeretesen az örök élet ajándékának az elnyerésére, amiként Pál is törekedett arra, hogy elnyerje ’a felülről való elhívása díját’. Jákobhoz hasonlóan legyen számunkra is megbecsült, értékes dolog az örökség. Mint Mózes, mi is ’tekintsünk célzatosan a jutalom elnyerésére’ (Filippi 1:9, 10; 3:13, 14; Zsidók 11:24–26).

²⁴ De hogyan érhetjük el, hogy erre érezzük indíttatva magunkat? A Biblia szorgalmas tanulmányozásával. Alkalmazzuk azt mindennap az életünkben. Legyünk jelen minden alkalommal a keresztény összejöveteleken és fordítsuk teljes figyelmünket az ott elhangzottakra. Szeressük azt, ami helyes, és gyűlöljük a rosszat. Ne becsüljük le az örökségünket azért, hogy eleget tegyünk valamilyen sürgető testi vágyunknak. A mi örökségünk — az örök élet — sokkal többet ér, mint bármiféle ’tál lencsefőzelék’, akármilyen modern formában jelentkezik is az! (Zsidók 10:24, 25; 12:12–16).

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

◻ Miből áll a keresztény örökség?

◻ Hogyan vetette meg Ézsau az elsőszülöttségi jogát?

◻ Milyen veszély fenyegeti a keresztényeket ma az örökségük tekintetében?

◻ Miféle módokon növelhetjük a szent dolgok iránti értékelésünket?

[Kép a 23. oldalon]

Hajlandó lennél elcserélni az örökségedet ’egy tál lencsefőzelékért’?