A válás — Mit tanít valóban a Biblia?

„AMIT azért Isten egybekötött, ember el ne válassza” (Máté 19:6). Jézus Krisztusnak e közismert szavai gyakran hallhatók a pap szájából a házasságkötési szertartás befejező részében.

Vajon e szavakon Jézus azt értette, hogy minden házasságnak állandónak kell maradnia és semmilyen esetben sem lehetséges a válás? Önmagukban véve e szavak csakugyan ezt a látszatot keltik. De mi késztette Jézust e nyilatkozat megtételére? Valami újat akart ő itt kijelenteni?

’Kezdettől fogva nem így volt’

Jézus fent idézett kijelentését válasznak szánta a farizeusok kérdésére: „Törvényes-e, hogy a férfi bármiféle okból elváljon feleségétől?” (Máté 19:3–6). A farizeusok, akiket nem elégített ki a válasz, tovább kérdezték Jézust: „Akkor miért írta elő Mózes, hogy elbocsátó okmányt adjanak neki és bocsássák el őt?” Erre Jézus ezt mondta: „Mózes a ti szívetek keménysége miatt adta ezt az engedményt nektek, hogy elváljatok feleségetektől, de kezdettől fogva nem így volt.” Majd hozzáfűzte: „Azt mondom nektek: Bárki, aki elválik feleségétől, paráznaság okán kívül, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el” (Máté 19:7–9).

Figyeljük meg Jézusnak a „kezdettől fogva nem így volt” kijelentését, ami utalás arra a válásra, amit „válólevél” ellenében lehetett elérni. Más szavakkal, amikor Isten bevezette az első házasságot Ádám és Éva között, nem adott „semmilyen okot” a házasságuk felbontására. Tökéletes házaspárként minden okuk megvolt arra, hogy boldog házasságban éljenek. És amíg Isten törvénye és útmutatása szerint éltek volna, házasságuk sikeres lett volna.

Amikor az emberiség a bűnbe és tökéletlenségbe sodródott, ezzel a házasság intézménye is megromlott (Róma 5:12). Mivel az emberek többé nem voltak tökéltesek, emberi kapcsolataikat az önzés, a mohóság, és az önérdek motiválta és rontotta meg. Erre a „keményszívűségükre” utalt Jézus, ami miatt a mózesi törvény megengedte a válást. Jézus mégis arra emlékeztette a farizeusokat: „Kezdettől fogva nem így volt.” Most, ilyen tökéletlen körülmények közepette a házastársaknak meg kellett tenniük a szükséges erőfeszítést a nehézségeik és problémáik megoldására, és nem hozhatták fel ezeket indokul vagy ürügyül házasságuk felbontására. Jézus kimutatta, hogy csak egyetlen lehetséges kivétel van: ha paráznaság esete áll fenn. A házastársi hűtlenség ok a házasság felbontására.

Érdekes megjegyezni, mennyiféle magyarázat látott napvilágot a „paráznaság okán kívül” mondatrészre, hogy ezzel támasszák alá a válással kapcsolatos nézeteiket. Katolikus szerzők rendszerint elvetik ezt a mondatrészt azzal az indokkal, hogy a Márk és Lukács evangéliumi beszámolójában ezen a helyen ez nem szerepel. McClintock és Strong Cyclopédiája ilyen magyarázatot fűz hozzá: „Az idézetek nyilvánvaló összeegyeztethetőségét abban az alapelvben kell keresni, hogy a részletesebben megírt okiratban előforduló kivétel kell hogy magyarázza a rövidebben megírt szöveget, ha ez megtehető erőszak nélkül. Mivel a válás ilyen okból való megengedése lehetséges volt mindenki számára, Márk és Lukács ezt minden további nélkül magától értetődőnek vette, és ezért nem tértek ki rá írásukban.”

Egyesek azzal érvelnek, hogy mivel Jézus a „paráznaság” (görögül: por·nei΄a) és nem a „házasságtörés” (görögül: moi·khei΄a) szót használta, bizonyára olyan illetlen házasság előtti kapcsolatra gondolhatott, ami a házasságot érvénytelenné tehetné. Ez azonban szükségtelenül leszűkítené a szónak a jelentését. Különböző szaktekintélyek elismerik, hogy a por·nei΄a „hűtlenséget, szajhaságot prostitúciót, paráznaságot” jelent, és hogy a Máté 19:9. versében „ez a házasságtörés szó értelmében fordul elő, illetve azt is magában foglalja”. Mások azzal érvelnek, hogy a paráznaságot egyszerűen csak példának idézte Jézus a válás többféle okai között. Ez azonban egyértelműen erőltetett magyarázata a szövegnek.

Az előzőekből kitűnik, hogy a Biblia szerint nem kell minden házasságnak állandónak megmaradnia, és azt sem mondja a Biblia, hogy egyáltalán nem lehetséges a válás. Ugyanakkor a Biblia csak egyetlen válási okot ismer el: a „paráznaságot”.

„Legyen tiszteletre méltó a házasság”

Vajon azzal, hogy a Biblia megengedi a válást, talán a válásra akar buzdítani bennünket? A válás ilyen megengedése vajon nem teszi-e a házasságot banálissá és nem rabolja-e meg méltóságától? Vagy azzal, hogy csak egyetlen válási okot ismer el a Biblia, nem helyez-e ésszerűtlenül nagy terhet azokra, akik házasságban élnek?

Éppen ellenkezőleg. A Biblia a házasságot a legszorosabb és legintimebb emberi kapcsolatnak tartja. „A férfi elhagyja majd apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek” — mondja a Mózes első könyve az első házasságról (1Mózes 2:24). A házastársaknak ezért úgy kell vigyázniuk erre az „egy test”-kapcsolatra, mint valami kincsre. „Legyen tiszteletre méltó a házasság mindenki előtt, a házaságy pedig szeplőtelen” — tanácsolja a Biblia (Zsidók 13:4).

Gyakran halljuk így vagy úgy, hogy a tartós és boldog házasság alapja nem a romantikus szerelem, hanem az önzetlenség. A Biblia is erre utal. Megindító szavakkal ezt mondja: „Ily módon kell a férjeknek is szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. Aki a feleségét szereti, önmagát szereti. Mert soha senki nem gyűlölte a saját testét, ellenben táplálja és dédelgeti azt, miként Krisztus is a gyülekezetet. . . . Másrészt, a feleség tanúsítson mély tiszteletet a férje iránt” (Efézus 5:28–33). A Biblia őszintén és keresetlenül ezt tanácsolja: „Adja meg a férj a feleségének, ami jár; de ugyanúgy a feleség is adja meg a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; a férj ugyancsak nem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne vonjátok meg azt egymástól (1Korinthus 7:3–5).

Ha mindkét házastárs kész e bölcs tanács szerint élni, nagyon kevés az esélye annak, hogy házasságuk megromoljon és valamelyik fél a házasságon kívüli kapcsolatban keressen kielégülést, tönkretéve így az „egy test”-kapcsolatot. Még ha az egyik házastárs nem fogadja is el a Biblia alapelveit, a hívőtárs bizalommal lehet az iránt, hogy Isten útja a legjobb út, és sok házassági problémát lehetett ily módon elkerülni vagy megoldani.

A Biblia a boldogtalan házasság megszüntetésére nem a válást ajánlja megoldásnak, hanem arra buzdítja a keresztényeket, hogy keményen fáradozzanak a házassági kapcsolatuk megszilárdításán és házasságuk boldoggá tevésén. „Örvendezz ifjúságod feleségével” — mondja a bibliai példabeszéd. „Az ő szerelme tartson szüntelen mámorban” (Példabeszédek 5:18, 19).

Vajon megoldás-e a válás?

Mi a helyzet akkor, ha az egyik házastárs hűtlenné válik? Bizonyára a házastársi hűtlenség súlyos válságot idéz elő a családban. A házasságtörő fél sok szenvedést és fájdalmat okoz az ártatlan házastársnak, akinek a Szentírás szerint joga lenne a vétkes féltől elválni és újraházasodni. De feltétlenül el kell válni tőle? Vajon ez az egyetlen kivezető út?

Jó, ha elménkben tartjuk, hogy bár Jehova Isten gondoskodott a válás törvényes okáról, a Biblia azt is mondja Jehováról: „Ő gyűlöli a válást” (Malakiás 2:16). Ahelyett tehát, hogy valaki túl gyorsan a válásra gondolna, jobb, ha megvizsgálja, milyen lehetősége van az irgalmasság és megbocsátás gyakorlására. Miért?

A válás nem szünteti meg feltétlenül a keserűséget és az okozott sérelmet, ellenben az irgalom és megbocsátás képes erre, főleg, ha a vétkes fél szívből megbánja gonosz tettét. Ilyen kritikus időben tanúsított szeretet igazában megerősítheti a házasságot. Ilyen megvilágításból nézve a dolgot, az ártatlan fél elgondolkozhat azon, melyik lenne a jobb megoldás, figyelmbe véve Jézus szavait is: „Boldogok az irgalmasok, mert velük szemben is irgalmasak lesznek” (Máté 5:7; vö. Hóseás 3:1–5).

Az is mérlegelendő szempont, milyen problémák adódhatnak elő az egyedül nevelő szülő gyermekeivel kapcsolatban. Egy elvált személy magányossága is megfontolást érdemel. Egy nő esetében a problémákat bonyolíthatja az a tény is, hogy a világ legtöbb országában a nők anyagi szempontból hátrányosabb helyzetben vannak. Annak az egyedül nevelő anyának, aki hosszú évekig otthon volt, bizonyára nehéz lesz visszatérni a munkapiacra, ahol állandó versengés folyik másokkal a munkáért.

Egyes nők úgy érzik, hogy bár férjhez mentek, fel kell készülniük az esetleges válásra. Lehet, hogy szakiskolákba iratkoznak be, vagy az anyagi függetlenség megteremtése céljából kénytelenek folytatni a pályájukat. Természetesen mindenkinek személyes ügye, hogy hogyan dönt: követi ezt az utat vagy sem. De nem volna-e bölcsebb befektetés az időt és az energiát egy boldog és tarós házasság létrehozására fordítani, mintsem egy bizonyos lehetőségre való felkészülésre? Az a keresztény nő, aki keményen azon fáradozik, hogy Isten szellemének a gyümölcseit megteremje és megőrizze egészséges szellemi kilátását a jövőre, valószínűleg elnyeri férje tetszését és szeretetét. De bízhat Isten ígéretében is, aki azt ígéri, hogy gondját viseli mindazoknak, akik először a Királyságot keresik életükben (Máté 6:33; Példabeszédek 31:28–30; Galata 5:22, 23).

A végső megoldás

Mindaddig, amíg a dolgok e tökéletlen rendszerében élünk, számíthatunk arra, hogy lesznek problémáink a házasságban. A Biblia bölcs tanácsainak követésével azonban ezek a problémák minimálisra csökkenthetők vagy sikerrel megoldhatók. Ezenkívül azoknak a férfiaknak és nőknek, akik készek Jehova házasságra és az élet egyéb területeire vonatkozó irányadó mértékeit követni, megvan az a csodálatos kilátásuk, hogy beléphetnek az új rendszerbe, amelyben „igazságosság fog lakozni” (2Péter 3:13).

Abban a rendszerben az emberiség megszabadul a bűn és a tökéletlenség minden romboló hatásától és szomorú következményétől. De mindaddig, amíg a házassági elrendezés érvényben marad itt a földön, az lesz a mérce, ’ahogy kezdetben volt’. Valóban, amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.

[Kép az 5. oldalon]

Mit mondott Jézus a válásról?

[Kép a 7. oldalon]

Az új világban nem lesznek házassági nehézségek, amelyek váláshoz vezetnek