Vigyázzunk, nehogy hitetlenek legyünk

„Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon” (ZSIDÓK 3:12).

 1. Milyen megdöbbentő tényre hívják fel a figyelmünket Pálnak a héber keresztényekhez szóló szavai?

MENNYIRE ijesztő gondolat, hogy olyan emberek, akiknek valamikor személyes kapcsolatuk volt Jehovával, „gonosz szívet” fejleszthettek ki, és ’elszakadhattak az élő Istentől’! Micsoda figyelmeztetés ez! Pál apostol ezeket a szavakat nem a nem hívőknek szánta, hanem olyan embereknek, akik Jézus Krisztus váltságáldozatába vetett hit alapján átadták az életüket Jehovának.

 2. Milyen kérdéseket kell megvizsgálnunk?

² Ilyen áldott szellemi állapotban hogyan fejleszthet ki bárki is „hitetlen gonosz szívet”? Igen, hogyan lehetséges az, hogy aki megízlelte Isten szeretetét és ki nem érdemelt kedvességét, szándékosan elforduljon tőle? Vajon ez megtörténhet velünk is? Ezek bizony kijózanító gondolatok, és ezért mindannyian kötelesek vagyunk megvizsgálni, mi az alapja ennek a figyelmeztetésnek (1Korinthus 10:11).

Miért kell ilyen szigorú tanács?

 3. Írd le, milyen helyzetben voltak az első századi keresztények Jeruzsálemben és a város környékén.

³ Pál a levelét nyilvánvalóan a Júdeában élő héber keresztényeknek írta, i. sz. 61-ben. Egy történész megfigyelése szerint ez olyan időszak volt, amikor „a józan és becsületes embereknek nem volt békéjük és nem voltak biztonságban sem Jeruzsálem városában, sem sehol máshol az egész tartományban”. Ez a törvénytelenség és erőszak időszaka volt, ami az elnyomó római hadsereg jelenléte, a Róma-ellenes zsidó zelóták színlelt bátorsága, és a kaotikus időszakot kihasználó tolvajok bűntettei keveredésének volt a következménye. Mindez nagyon megnehezítette a keresztények helyzetét, akik erőteljesen igyekeztek, hogy ne bonyolódjanak bele ilyen dolgokba (1Timótheus 2:1, 2). Semleges állásfoglalásukért némelyek igazából a környezetükhöz alkalmazkodni képtelen személyeknek, sőt lázítóknak tartották őket. A keresztényekkel sokszor rosszul bántak, és személyi kár sújtotta őket (Zsidók 10:32–34).

 4. Milyen vallási természetű nyomásnak voltak a héber keresztények kitéve?

⁴ A héber keresztényeket vallási természetű, erőteljes nyomások is érték. Jézus hűséges tanítványainak a buzgósága és a keresztény gyülekezet ebből fakadó gyors növekedése irigységet és haragot váltott ki a zsidókból — főleg a vallásvezetőkből. Semmitől sem riadtak vissza, hogy zaklassák és üldözzék Jézus Krisztus követőita (Cselekedetek 6:8–14; 21:27–30; 23:12, 13; 24:1–9). Még ha néhány keresztény nem élt is át nyílt üldözést, a zsidók lenézték és csúfolták őket. A keresztényiséget megvetették, mivel újdonsült vallás volt, amely mentes volt a judaizmus pompájától, nem volt temploma, papsága, nem voltak ünnepei, szabályszerű áldozatai és így tovább. Még a vezetőjüket, Jézust is elítélt bűnözőként ölték meg. A keresztényeknek hitre, bátorságra és kitartásra volt szükségük ahhoz, hogy gyakorolják a vallásukat.

 5. Miért volt létfontosságú a Júdeában lévő keresztényeknek, hogy szellemileg éberek maradjanak?

⁵ A Júdeában lévő héber keresztények ráadásul a nemzet történelmének kritikus időszakában éltek. Sok olyan dolog teljesedett már akkorra, amikről Uruk, Jézus Krisztus azt mondta, hogy a zsidó rendszer végét fogják jelölni. Nem lehetett már messze a vég. A keresztényeknek, ahhoz hogy túlélők legyenek, szellemileg ébernek kellett maradniuk, és késznek kellett lenniük ’a hegyekre futni’ (Máté 24:6, 15, 16). Vajon lesz elég hitük, és lesz bennük szellemi erély, hogy azonnal cselekedjenek, ahogyan Jézus utasította? Úgy tűnt, efelől volt némi kétség.

 6. Mire volt a júdeai keresztényeknek sürgősen szükségük?

⁶ Az azelőtti évtizedben, hogy a dolgok zsidó rendszerének egésze felbomlott, nyilvánvalóan súlyos nyomás érte a héber keresztényeket a gyülekezeten belülről és kívülről egyaránt. Buzdításra volt szükségük. De tanácsra és irányításra is szükségük volt, hogy segítsenek nekik látni, hogy az a helyes életút, melyet választottak, és nem hiába szenvedtek és tartottak ki. Hála érte, Pál a helyzet magaslatára emelkedett, és a segítségükre sietett.

 7. Miért kell hogy érdekeljen minket, amit Pál a héber keresztényeknek írt?

⁷ Nagyon is érdekelnie kell minket, hogy mit írt Pál a héber keresztényeknek. Miért? Azért, mert az övékéhez hasonló időben élünk. Nap mint nap érezzük a Sátán hatalma alatt lévő világ nyomását (1János 5:19). Szemünk előtt teljesednek Jézusnak és az apostoloknak az utolsó napokkal és „a dolgok rendszere befejezésével” kapcsolatos próféciái (Máté 24:3–14, NW; 2Timótheus 3:1–5; 2Péter 3:3, 4; Jelenések 6:1–8). Mindenekfelett pedig szellemileg ébernek kell maradnunk, hogy ’elkerüljük mindazokat, amik bekövetkeznek’ (Lukács 21:36).

Nagyobb, mint Mózes

 8. Mire buzdította Pál keresztény hittársait a Zsidók 3:1-ben feljegyzettekkel?

⁸ Pál fontos gondolatként megemlíti: „figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra” (Zsidók 3:1). A „figyelmez” szó jelentése: „tudatát . . . valakire, valamely tárgyra v. jelenségre (rá)irányítja, pontosabb, világosabb észlelése végett” (A magyar nyelv értelmező szótára a „figyel” címszó alatt). Pál tehát arra buzdította hívőtársait, tegyenek komoly erőfeszítéseket azért, hogy igazán értékeljék, milyen szerepet játszik Jézus a hitükben és a megmentésükben. Így téve megerősödik bennük az elhatározás, hogy szilárdan álljanak a hitben. Mi volt tehát Jézus szerepe, és miért kell rá ’figyelmeznünk’?

 9. Miért utalt Pál Jézusra mint „apostolra” és mint „főpapra”?

⁹ Pál „apostolnak” és „főpapnak” nevezte Jézust. Az „apostol” olyan valaki, akit kiküldtek, és ez itt arra az eszközre utal, amely által Isten az emberekkel kommunikál. A „főpap” pedig olyan valaki, akin keresztül az emberek Istenhez közeledhetnek. Ez a két gondoskodás létfontosságú az igaz imádathoz, és Jézus mindkettőnek a megtestesítője. Ő az a valaki, akit Isten leküldött az égből, hogy tanítsa meg az embereknek, mi az igazság Istenről (János 1:18; 3:16; 14:6). Ezenkívül Jehovának a bűnök bocsánatára létrehozott szellemi templomelrendezésében Jézus a kinevezett ellenképi Főpap (Zsidók 4:14, 15; 1János 2:1, 2). Ha igazán értékeljük a Jézuson keresztül megvalósuló áldásokat, akkor elég bátrak és eltökéltek leszünk ahhoz, hogy továbbra is szilárdan álljunk a hitben.

10. a) Hogyan segített Pál a héber keresztényeknek felismerni, hogy a keresztényiség felette áll a judaizmusnak? b) Milyen egyetemes igazságot említett meg Pál, hogy alátámassza a gondolatát?

¹⁰ A keresztény hit értékét hangsúlyozva Pál Jézust Mózeshez hasonlította, akit a zsidók őseik közül a legnagyobb prófétának tartottak. Ha a héber keresztények teljes szívükből megértették volna azt, hogy Jézus nagyobb, mint Mózes, nem lett volna okuk kételkedni abban, hogy a keresztényiség felette áll a judaizmusnak. Pál rámutatott, hogy Mózes ugyan méltónak találtatott arra, hogy rábízzák Isten „házát” — Izráel nemzetét vagy gyülekezetét —, de csak hűséges szolga volt (4Mózes 12:7). Ezzel szemben Jézus volt a Fiú, a ház ura (1Korinthus 11:3; Zsidók 3:2, 3, 5). Pál alátámasztva a gondolatát a következő egyetemes igazságot említette meg: „Mert minden háznak van építője, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az” (Zsidók 3:4). Senki sem vitatná, hogy Isten mindenkinél nagyobb, hiszen ő mindennek az Építője, Teremtője. Ésszerű tehát, hogy mivel Jézus munkatársa volt Istennek, biztosan nagyobb minden más teremtménynél, Mózesnél is (Példabeszédek 8:30; Kolossé 1:15–17).

11., 12. Mire buzdította Pál a héber keresztényeket, hogy mit kell ’szilárdan megtartaniuk mindvégig’, és hogyan alkalmazhatjuk mi a tanácsát?

¹¹ A héber keresztények bizony igen kiváltságos helyzetben voltak. Pál emlékeztette őket, hogy a „mennyei elhívásnak részesei”, s ez értékesebb kiváltság mindennél, amit a zsidó rendszer fel tudott kínálni (Zsidók 3:1). Pálnak e szavai biztosan hálássá tették ezeket a felkent keresztényeket azért, hogy új örökség várományosai voltak, és nem ébresztett bennük sajnálatot amiatt, hogy feladtak zsidó örökségükkel kapcsolatos dolgokat (Filippi 3:8). Pál arra buzdítva őket, hogy ragaszkodjanak kiváltságukhoz, és ne vegyék magától értetődőnek, ezt mondta: „Krisztus ellenben fiúként áll az ő [Isten] háza felett, akinek háza mi vagyunk, ha a bízodalom és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk” (Zsidók 3:6, D. Raffay fordítás).

¹² Igen, ha a héber keresztények szerették volna túlélni a dolgok zsidó rendszerének küszöbönálló befejezését, akkor „mindvégig szilárdan” meg kellett tartaniuk istenadta reménységüket. Ugyanezt kell tennünk nekünk is napjainkban, ha túl akarjuk élni ennek a rendszernek a végét (Máté 24:13). Nem szabad engednünk, hogy az élet gondjai, az emberek közönyössége vagy a saját tökéletlen hajlamaink megingassanak minket az Isten ígéreteibe vetett hitünkben (Lukács 21:16–19). Ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan erősíthetjük meg magunkat, figyeljük meg Pál további szavait.

„Ne keményítsétek meg szíveteket”

13. Milyen figyelmeztetést adott Pál, és hogyan alkalmazta a 95. zsoltárt?

¹³ Pál, miután figyelembe vette, hogy a héber keresztények milyen kiváltságos helyzetben vannak, ezt a figyelmeztetést adta: „amint a szent szellem mondja: »Ma, ha az ő hangjára figyeltek, ne keményítsétek meg szíveteket, mint a keserű harag előidézésekor, mint a próbára tétel napján a pusztában«” (Zsidók 3:7, 8, NW). Pál a 95. zsoltárból idézett, ezért mondhatta, hogy „a szent szellem mondja”b (Zsoltárok 95:7, 8; 2Mózes 17:1–7). A Szentírást Isten ihlette a szent szelleme által (2Timótheus 3:16).

14. Hogyan reagáltak az izraeliták arra, amit Jehova értük tett, és miért?

¹⁴ Miután az izraeliták kiszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból, nagy tisztesség érte őket azáltal, hogy szövetséges kapcsolatba kerültek Jehovával (2Mózes 19:4, 5; 24:7, 8). De nem mutattak értékelést aziránt, amit Isten értük tett, hanem inkább lázadoztak nem sokkal később (4Mózes 13:25—14:10). Hogyan történhetett ez meg? Pál rámutatott az okra: megkeményítették a szívüket. De hogyan keményedik meg az Isten Szavára érzékeny és fogékony szív? És mit tegyünk azért, hogy ezt elkerüljük?

15. a) Hogyan hallották régen és halljuk most ’Isten hangját’? b) Milyen kérdéseket kellene mindannyiunknak feltennie magának ’Isten hangját’ illetően?

¹⁵ Pál a következő feltételes mellékmondattal kezdte figyelmeztetését: „ha az ő hangjára figyeltek.” Isten Mózesen és más prófétákon keresztül szólt a népéhez. Majd pedig a Fián, Jézus Krisztuson keresztül (Zsidók 1:1, 2). Ma megvan nekünk Isten teljes ihletett Szava, a Szent Biblia. Ezenkívül van a „hű és értelmes rabszolga” is, akit Jézus nevezett ki, hogy szellemi ’táplálékot adjon a kellő időszakban’ (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Isten tehát még mindig szól hozzánk. De mi vajon figyelünk rá? Hogyan reagálunk például, amikor tanácsot kapunk az öltözködéssel és az ápoltsággal vagy azzal kapcsolatban, hogy milyen szórakozást és zenét választunk? Vajon ’figyelünk’, vagyis odafigyelünk a hallottakra, és engedelmeskedünk azok alapján? Ha szokásunk mentségeket felhozni, vagy rossz néven venni a tanácsot, akkor annak a nehezen felismerhető veszélynek tesszük ki magunkat, hogy megkeményedik a szívünk.

16. Melyik az egyik módja annak, ahogyan a szívünk megkeményedhet?

¹⁶ Szívünk akkor is megkeményedhet, ha kibújunk azalól, amit megtehetnénk vagy meg kellene tennünk (Jakab 4:17). Annak ellenére, hogy mennyi mindent tett meg Jehova az izraelitákért, nem gyakoroltak hitet, fellázadtak Mózes ellen, inkább elhitték a kedvezőtlen hírt Kanaánról, és nem voltak hajlandók bemenni az Ígéret földjére (4Mózes 14:1–4). Jehova ezért úgy döntött, hogy 40 évet fognak a pusztában tölteni, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy annak a nemzedéknek a hitetlen tagjai kihaljanak. Felháborodva miattuk Isten ezt mondta: „mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat. Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba” (Zsidók 3:9–11). Látjuk, milyen tanulságot vonhatunk le mi ebből?

Tanulság számunkra

17. Miért nem hittek az izraeliták, jóllehet látták Jehova hatalmas tetteit, és hallották kijelentéseit?

¹⁷ Az izraelitáknak az a nemzedéke, mely kijött Egyiptomból, a saját szemével látta, és a saját fülével hallotta, milyen hatalmas tetteket hajtott végre Jehova és milyen hatalmas kijelentéseket tett. Mégsem hitték, hogy Isten biztonságban el tudja vezetni őket az Ígéret földjére. Miért? „Nem ismerték meg az én útaimat” — mondta Jehova. Tudták, mit mondott és tett Jehova, mégsem fejlesztettek ki bizalmat és hitet abban, hogy képes gondoskodni róluk. Olyannyira a személyes szükségleteikre és vágyaikra összpontosítottak állandóan, hogy keveset gondoltak Isten útjaira és szándékára. Igen, nem hittek az ígéretében.

18. Pál szerint milyen életútnak lesz a következménye a „hitetlen gonosz szív”?

¹⁸ A hébereknek írt további szavak ugyanúgy érvényesek ránk is: „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon” (Zsidók 3:12). Pál a dolgok lényegére tapintott azáltal, hogy rámutatott, „hitetlen gonosz szív” lesz a következménye annak, ha ’az élő Istentől elszakadnak’. A levelében még korábban beszélt arról, hogy ’elsodródhatunk’, ha nem figyelünk (Zsidók 2:1). Az ’elszakadni’ szóval fordított görög szó jelentése azonban: ’elállni’, és kapcsolatban áll a ’hitehagyás’ szóval. Szándékos és tudatos ellenszegülésre, visszavonulásra és elhagyásra utal, némi megvetéssel.

19. Hogyan lehetnek súlyos következményei, ha nem figyelünk a tanácsra? Szemléltesd.

¹⁹ Ebből tehát azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy ha szokásunkká válik, hogy nem ’figyelünk az ő hangjára’, semmibe vesszük a Jehovától származó tanácsot, melyet a Szaván és a hű rabszolga osztályon keresztül ad, akkor szívünk hamarosan érzéketlenné válik, megkeményedik. Tegyük fel például, hogy egy pár, amely nem kötött házasságot, egy kissé túlságosan is szoros kapcsolatba került egymással. Mi van olyankor, ha egyszerűen figyelmen kívül hagyják a dolgot? Vajon az megoltalmazza őket attól, hogy újra megtegyék, amit már megtettek, vagy attól csak még könnyebbé válik, hogy újra megtegyék? Ehhez hasonlóan, amikor a rabszolga osztály tanácsot ad, hogy válogassuk meg, milyen zenét, szórakozást választunk és így tovább, vajon hálásan megfogadjuk, és megtesszük a szükséges változtatásokat? Pál arra buzdított minket, hogy ’ne hagyjuk el a magunk gyülekezetét’ (Zsidók 10:24, 25). E tanács ellenére némelyek közönyösen tekintik a keresztény összejöveteleket. Talán úgy érzik, nincs nagy jelentősége, ha hiányoznak néhányról, vagy éppen teljesen kihagynak bizonyos összejöveteleket.

20. Miért létfontosságú pozitívan reagálni a szentírási tanácsra?

²⁰ Ha nem reagálunk pozitívan Jehova „hangjára”, melyet világosan kifejezésre juttatott a Szentírásban és a Biblián alapuló kiadványokban, akkor hamarosan azt tapasztaljuk, hogy ’elszakadunk az élő Istentől’. Ha passzívan nem vesszük figyelembe a tanácsot, az könnyen tevékeny becsmérléshez, kritizáláshoz és ahhoz vezethet, hogy szembeszegülünk a tanáccsal. Ha ezen nem változtatunk, annak „hitetlen gonosz szív” lesz a következménye, és általában elég nehéz kiszakadni az ilyen életformából. (Vesd össze: Efézus 4:19.) Jeremiás találóan írta: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9). Épp ezért Pál a következőkre intette héber hittársait: „intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által” (Zsidók 3:13).

21. Minek a megtételére kaptunk mindannyian figyelmeztetést, és milyen kilátásaink vannak?

²¹ Milyen boldogok vagyunk, hogy Jehova még mindig szól hozzánk napjainkban a Szaván és a szervezetén keresztül! Hálásak vagyunk, hogy „a hű és értelmes rabszolga” továbbra is segít nekünk, hogy ’az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartsuk’ (Zsidók 3:14). Most van itt az ideje annak, hogy reagáljunk Isten szeretetére és irányítására. Eközben Jehova csodálatos ígéretei közül egy másikat is élvezhetünk. Azt, hogy ’bemehetünk’ a nyugalmába (Zsidók 4:3, 10). Erről beszélt Pál ezután a héber keresztényeknek, és mi is ezt fogjuk megvizsgálni a következő cikkben.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

◻ Miért adott Pál ilyen szigorú tanácsot a héber keresztényeknek?

◻ Hogyan segített Pál a héber keresztényeknek felismerni, hogy valami jobbat kaptak, mint a judaizmus alatti élet?

◻ Hogyan keményedik meg valakinek a szíve?

◻ Mit kell tennünk, nehogy „hitetlen gonosz szív” fejlődjön ki bennünk?

[Kép a 10. oldalon]

Hitet gyakorolsz Jézusban, a Nagyobb Mózesben?