Mutassunk be Jehovának tetsző áldozatokat!
„[Jézus Krisztus] által mutassuk be mindenkor Istennek a dicséret áldozatát, ami az ő nevéről nyilvános kijelentést tevő ajkak gyümölcse” (ZSIDÓK 13:15).
1. Minek a megtételére buzdította Jehova a bűnös izraelitákat?
JEHOVA azoknak a Segítője, akik elfogadható áldozatokat mutatnak be neki. Ezért nyugodott hajdan az ő kegye az izraelitákon, akik állatáldozatokat mutattak be. De mi történt, miután ismételten vétkeztek? Hóseás próféta által ezt az intést kapták: „Jöjj hát vissza, ó Izrael, Jehovához, a te Istenedhez, mert megbotlottál tévelygésedben! Hozzatok magatokkal szavakat és jöjjetek vissza Jehovához! Mondjátok neki mindannyian: ʼBárcsak megbocsátanál tévelygést; és fogadd el a jót, mi pedig viszonzásul felajánljuk ajkaink fiatal tulkaitʼ” (Hóseás 14:1, 2).
2. Mik voltak ʼaz ajkak fiatal tulkaiʼ, és hogyan utalt Pál apostol Hóseás próféciájára?
2 Isten ókori népe tehát arra kapott buzdítást, hogy ajánlja fel Jehova Istennek ʼajkaik fiatal tulkait’. Mik voltak ezek? Nos, az őszinte dicséret áldozatai! Erre a próféciára utalva buzdította Pál apostol a zsidó keresztényeket, hogy ʼmutassák be Istennek a dicséret áldozatát, ami az ő nevéről nyilvános kijelentést tevő ajkak gyümölcseʼ (Zsidók 13:15). Mi segíthet Jehova Tanúinak abban, hogy ma ilyen áldozatot mutassanak be?
„Utánozzátok a hitüket!”
3. Mit mondott lényegében Pál apostol a Zsidók 13:7-ben, és milyen kérdést vetett fel?
3 Ha Pál tanácsát alkalmazzuk, amelyet a zsidóknak adott, képesek leszünk elfogadható áldozatot bemutatni Nagy Segítőnknek, Jehova Istennek. Az apostol például ezt írta: „Emlékezzetek azokra, akik vezetnek titeket és akik az Isten Szavát szólták nektek, és miközben figyelitek viselkedésük kimenetelét, utánozzátok a hitüket” (Zsidók 13:7). Kikre utalt Pál, amikor azt mondta: „Emlékezzetek azokra, akik vezetnek titeket”, vagy „akik kormányoznak titeket”? (Új Világ fordítású Referencia Biblia, lábjegyzet).
4. a) Mit tesznek azok, akik „vezetnek”, a görög szöveg jelentése szerint? b) Kik azok, akik „vezetnek” Jehova Tanúi között?
4 Pál apostol beszélt azokról, akik „vezetnek”, vagy kormányoznak (7, 17, 24. vers). A magyar „kormányozni” szó görög megfelelője a ky·ber·naʹo, ami annyit jelent: „irányít [egy hajót], vezet, kormányoz”. A keresztény vének úgy kormányoznak, hogy felhasználják „vezetési képességeiket” [görögül ky·ber·neʹseis] vezetésről és útmutatásról gondoskodva a helyi gyülekezetekben (1Korinthus 12:28). De az apostolok és a jeruzsálemi vének testületként szolgáltak, hogy útmutatást és tanácsot adjanak az összes gyülekezetnek (Cselekedetek 15:1, 2, 27–29). Ma tehát vénekből álló vezető testület gondoskodik szellemi felügyeletről Jehova Tanúi számára világszerte.
5. Miért és hogyan kell imádkoznunk a gyülekezeti vénekért és a Vezető Testület tagjaiért?
5 Helyi vének és a Vezető Testület tagjai vezetnek bennünket; ezért tisztelnünk kell őket és imádkoznunk kell azért, hogy Isten megadja nekik a gyülekezet kormányzásához szükséges bölcsességet. (Vö. Efézus 1:15–17.) Mennyire helyénvaló tehát, hogy megemlékezzünk azokról, akik ʼaz Isten szavát szólták nekünkʼ! Timótheust nemcsak az édesanyja tanította valamint a nagyanyja, hanem később Pál és mások is (2Timótheus 1:5, 6; 3:14). Timótheus tehát elgondolkozhatott azon, milyen kimenetele lett azok viselkedésének, akik őt tanították, és képes volt utánozni a hitüket.
6. Kiknek a hitét kell utánoznunk, ámde kit követünk?
6 Olyan egyének, mint Ábel, Noé, Ábrahám, Sára, Ráháb és Mózes hitet gyakoroltak (Zsidók 11:1–40). Ezért habozás nélkül utánozhatjuk a hitüket, mivel ők Isten iránti lojalitásban haltak meg. De olyan lojális férfiak hitét is utánozhatjuk, akik jelenleg vezetnek minket. Természetesen mi nem követünk tökéletlen embereket, mivel Krisztusra szegezzük a tekintetünket. Ahogy Edgar J. Goodspeed bibliafordító mondta: „Nem az ókori hősök a hívők példaképei, mert Krisztus a legjobb példakép. . . A keresztény versenyfutónak Jézusra kell szegeznie a tekintetét.” Igen, ʼKrisztus szenvedett értünk, példát hagyva nekünk, hogy szorosan az ő nyomdokait kövessükʼ (1Péter 2:21; Zsidók 12:1–3).
7. Milyen kihatással legyen a Jézus Krisztusért való szenvedésekkel kapcsolatos magatartásunkra a Zsidók 13:8. verse?
7 Isten Fiára összpontosítva a figyelmet, Pál hozzátette: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökre ugyanaz” (Zsidók 13:8). Jézus állhatatos példája nyomán hithű tanúk, mint István és Jakab rendíthetetlen feddhetetlenséget nyilvánítottak ki (Cselekedetek 7:1–60; 12:1, 2). Mivel ők készek voltak Krisztus követőiként meghalni, hitük méltó arra, hogy utánozzuk. A múltban, a jelenben és a jövőben is, az istenfélő személyek nem fognak kibújni mint Jézus tanítványai a vértanúság alól.
Kerüljük a hamis tanításokat!
8. Hogyan magyaráznád meg elemző módon Pál szavait a Zsidók 13:9. versében?
8 Jézus személyiségének és tanításainak változatlansága arra késztessen minket, hogy ragaszkodjunk ahhoz, amit ő és az apostolai tanítottak. A zsidók ezt a tanácsot kapták: „Ne hagyjátok, hogy különböző és idegen tanítások félrevezessenek titeket; mert jó dolog, hogy ki nem érdemelt kedvesség erősítse meg a szívet, nem pedig táplálék, amelynek semmi hasznát nem veszik, akik akörül foglalatoskodnak” (Zsidók 13:9).
9. Milyen magasabb rendű dologra mutat rá Pál a Zsidó keresztényekhez írt levelében?
9 A zsidók olyan dolgokra mutattak rá, mint a Törvény látványos átadása a Sinai-hegyen, és Dávid tartós királysága. Pál azonban megmutatta a zsidó keresztényeknek, hogy jóllehet a Törvényszövetség létrehozása félelmet keltő módon történt, Jehova még erőteljesebben tanúskodott jelekkel, csodákkal, hatalmas tettekkel és a szent szellem kiárasztásával, amikor bevezette az új szövetséget (Cselekedetek 2:1–4; Zsidók 2:2–4). Krisztus égi Királysága nem rendíthető meg, miként a Dávid-házi uralkodók földi királysága i. e. 607-ben (Zsidók 1:8, 9; 12:28). Azonkívül, Jehova valami sokkal félelmetesebb előtt gyűjti egybe a felkenteket, mint amilyenek a Sinai-hegynél megnyilvánuló csodálatos látványok voltak, mert ők az égi Sion-hegyéhez közelednek (Zsidók 12:18–27).
10. Mi által erősödik a szív a Zsidók 13:9. vers szerint?
10 A zsidóknak tehát kerülniük kellett, hogy a judaizmus híveinek ʼkülönböző és idegen tanításai félrevezessék őketʼ (Galata 5:1–6). Nem az ilyen tanítások, hanem ʼIsten ki nem érdemelt kedvessége képes megerősíteni a szívetʼ, hogy az ember szilárd maradhasson a hitben. Némelyek nyilván ételek és áldozatok körül vitatkoztak, mert Pál azt mondta, hogy a szívet nem ʼtáplálék erősíti meg, amelynek semmi hasznát nem veszik, akik akörül foglalatoskodnakʼ. A szellemi áldások az isteni önátadásból és a váltság iránti értékelésből fakadnak, nem pedig bizonyos ételek evéséből és különleges napok megtartásából (Róma 14:5–9). Azonkívül, Krisztus áldozata hatástalanokká tette a lévita áldozatokat (Zsidók 9:9–14; 10:5–10).
Istennek tetsző áldozatok
11. a) Mi a lényege Pál szavainak a Zsidók 13:10, 11-ben? b) Milyen jelképes oltáruk van a keresztényeknek?
11 A lévita papok az állatáldozatok húsából ettek, Pál azonban ezt írta: „Olyan oltárunk van, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban [a sátortemplomban] végeznek szent szolgálatot. Mert amely állatok vérét a főpap beviszi a szent helyre a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül” az Engesztelés napján (Zsidók 13:10, 11; 3Mózes 16:27; 1Korinthus 9:13). A keresztényeknek jelképes oltáruk van, ami azt jelenti, hogy Jézus áldozata alapján közelednek Istenhez, amely áldozat engesztelést szerez a bűnökért, és Jehova bocsánatát és az örök életre való megmentést eredményezi.
12. Mire buzdítják a felkent keresztényeket a Zsidók 13:12–14-ben?
12 Pál nem az Engesztelés napjával való azonosságot emeli ki, de hozzáteszi: „Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vérével, a kapun kívül szenvedett”, Jeruzsálem kapuján kívül. Krisztus ott halt meg, és teljesen hatásos engesztelő áldozatról gondoskodott (Zsidók 13:12; János 19:17; 1János 2:1, 2). Pál apostol így buzdította felkent keresztény társait: „Menjünk ki tehát őhozzá [Krisztushoz] a táboron kívül, és hordozzuk gyalázatát, mert nincs itt maradandó városunk, hanem komolyan keressük az eljövendőt” (Zsidók 13:13, 14; 3Mózes 16:10). Habár minket is, mint Jézust gyalázattal illetnek, Jehova Tanúiként továbbra is kitartunk. ʼSzakítunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, és józan gondolkodással, igazságosan és isteni önátadásban élünk a dolgok jelen rendszerébenʼ, mialatt az új világra tekintünk (Titus 2:11–14; 2Péter 3:13; 1János 2:15–17). És a köztünk levő felkentek komolyan keresik „a várost”, az égi Királyságot (Zsidók 12:22).
13. Miből nem állnak egyszerűen az Istennek tetsző áldozatok?
13 Pál ezután megemlíti az Istennek tetsző áldozatokat, s ezt írja: „Általa [Jézus által] mutassuk be mindenkor Istennek a dicséret áldozatát, ami az ő nevéről nyilvános kijelentést tevő ajkak gyümölcse. Azonkívül, ne felejtsetek el jót tenni és a javakat másokkal megosztani, mert az ilyen áldozatok nagyon tetszenek Istennek” (Zsidók 13:15, 16). A keresztény áldozatok nem egyszerűen humanitárius tettekből állnak. Az emberek általában ilyen tetteket végeznek. Ez történt például, amikor sok országból siettek emberek a szovjet örményországi földrengés áldozatainak megsegítésére 1988 végén.
14. Milyen munkát emel ki nyomatékkal az Istennek bemutatott elfogadható áldozat?
14 Az a szent szolgálat, amelyet ʼistenfélelemmel és tisztelettelʼ Jehovának végzünk, olyan fajta önfeláldozó szereteten alapul, amilyet Jézus nyilvánított ki (Zsidók 12:28; János 13:34; 15:13). Ez a szolgálat a prédikáló munkát hangsúlyozza, mivel Krisztuson, a Főpapunkon keresztül ʼdicséret áldozatát mutatjuk be Istennek, az ő nevéről nyilvános kijelentést tevő ajkak gyümölcsétʼ (Hóseás 14:2; Róma 10:10–15; Zsidók 7:26). Természetesen nem feledkezünk meg arról sem, hogy ʼjót tegyünk és a javakat másokkal megosszukʼ, olyanokkal is, akik nem ’rokonaink a hitbenʼ (Galata 6:10). Főleg akkor, ha keresztény társainkat baj éri, szükségben vannak, vagy nyomorúságot szenvednek, szerető anyagi és szellemi segítséget nyújtunk nekik. És miért? Azért, mert szeretjük egymást. És azt is szeretnénk, ha képesek lennének kitartóan végezni reménységük nyilvános megvallását tántoríthatatlanul „mert az ilyen áldozatok nagyon tetszenek Istennek” (Zsidók 10:23–25; Jakab 1:27).
Legyetek engedelmesek!
15. a) Hogyan elemeznéd a Zsidók 13:17-ben adott tanácsot? b) Miért kell tiszteletet tanúsítani azok iránt, akik vezetnek?
15 Ahhoz, hogy elfogadható áldozatokat mutathassunk be, teljes mértékben együtt kell működnünk Isten szervezetével. Anélkül, hogy folyton visszatérne a felsőbbség kérdésére, Pál ezt írta: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket és rendeljétek alá magatokat nekik, mert ők folyton őrködnek a lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk, hogy ezt örömmel és ne sóhajtozással tegyék, mert az a ti károtokra lenne” (Zsidók 13:17). Tisztelnünk kell a kinevezett véneket, akik vezetik a gyülekezetet, hogy ne kelljen szomorúan sóhajtozniuk az együttműködési készségünk hiánya miatt. Az engedetlenségeink terhessé tenné a felvigyázók munkáját, nekünk pedig szellemi kárt okozna. Az együttműködés szelleme megkönnyíti a véneknek, hogy segítséget nyújtsanak, és hozzájárul az egységhez és a Királyság-prédikáló munka sikeréhez (Zsoltárok 133:1–3).
16. Miért helyénvaló alárendelni magunkat azoknak, akik vezetnek minket?
16 Mennyire helyénvaló hát, hogy engedelmeskedjünk azoknak, akik vezetnek minket! Ők tanítanak az összejöveteleinken és segítenek nekünk a szolgálatban. Mint pásztorok, a javunkat keresik (1Péter 5:2, 3). Segítenek fenntartani a jó viszonyunkat Istennel és a gyülekezettel (Cselekedetek 20:28–30). Ha alávetjük magunkat szerető felvigyázásuknak, a Legfőbb Felvigyázó, Jehova Isten iránt tanúsítunk ezáltal tiszteletet, valamint az őt képviselő Felvigyázó, Jézus Krisztus iránt (1Péter 2:25; Jelenések 1:1; 2:1–3:22).
Legyetek imádságos szelleműek!
17. Milyen imákat kért Pál, és miért kérte jogosan azokat?
17 Mivel Pál és társai, talán üldözés következtében el voltak szakítva a zsidóktól, ő ezt mondta: „Szüntelenül imádkozzatok értünk, mert bízunk abban, hogy becsületes lelkiismeretünk van, mivel minden dologban becsületesen kívánunk eljárni. De főleg azért kérlek erre titeket, hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsidók 13:18, 19). Ha Pál helytelen útra térő személy lett volna, megkeményedett lelkiismerettel, milyen jogon kérhette volna a zsidókat arra, azért imádkozzanak, hogy mielőbb elmehessen hozzájuk? (Példabeszédek 3:32; 1Timótheus 4:1, 2). Természetes, hogy ő becsületes szolga volt, aki jó lelkiismerettel szembeszegült a judaizmus híveivel (Cselekedetek 20:17–27). Pál ugyanakkor bízott abban, hogy ha a zsidók imádkoznak érte, hamarabb eljuthat hozzájuk.
18. Ha arra számítunk, hogy mások imádkozzanak értünk, milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?
18 Pálnak a zsidók imáira vonatkozó kérése azt mutatja, hogy helyes dolog, ha a keresztények egymásért imádkoznak, akár név szerint is. (Vö. Efézus 6:17–20.) De ha elvárjuk, hogy mások imádkozzanak értünk nem kell-e nekünk is, Pálhoz hasonlóan biztosaknak lenni abban, hogy ʼbecsületes lelkiismeretünk van és becsületesen járunk el minden dologbanʼ? Te vajon becsületes vagy minden eljárásodban? És ugyanúgy bízol az imában, mint Pál bízott? (1János 5:14, 15).
Zárószavak és buzdítás
19. a) Mi volt Pál imádságos szellemű kívánsága a zsidók számára? b) Miért örökké tartó szövetség az új szövetség?
19 Miután a zsidók imáit kérte, Pál imádságos szellemű kívánságát fejezte ki, és ezt mondta: „Ezért a béke Istene, aki felhozta a halottak közül a juhok nyájának nagy pásztorát egy örökké tartó szövetség vérével, a mi Urunk Jézust, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, és Jézus Krisztus által munkálja bennünk, ami kedves őelőtte; akinek legyen dicsőség örökkön örökké! Ámen” (Zsidók 13:20, 21). „A béke istene”, egy békés föld kilátásával, halhatatlan életre támasztotta fel Krisztust az égbe, ahol Jézus bemutatta kiontott vérének értékét, amely érvénybe léptette az új szövetséget (Ésaiás 9:6, 7; Lukács 22:20). Ez örökké tartó szövetség, mivel a földön levők tartós áldásokban részesülnek az Isten 144 000 szellemi fiának szolgálatai által, akik Jézussal fognak uralkodni az égben és akik az új szövetségben vannak (Jelenések 14:1–4; 20:4–6). Krisztus által van az, hogy Isten, akinek mi dicsőséget tulajdonítunk, ʼkészségessé tesz minket minden jóra, ami szükséges ahhoz, hogy az ő akaratát tegyük és kedvesek legyünk ő előtteʼ.
20. Hogyan elemeznéd és magyaráznád Pál buzdító zárószavait a zsidó keresztényekhez írt levélben?
20 Mivel Pál nem volt biztos abban, hogyan reagálnak a zsidók a levelére, ezt mondta: „Kérlek titeket, testvéreim, viseljétek el ezt a buzdító beszédet [és Isten Fiára hallgassatok, ne a judaizmus híveire], hiszen csak röviden írtam nektek [figyelembe véve annak súlyos tartalmát]. Legyen tudtotokra, hogy Timótheus testvérünk kiszabadult [a börtönből], és hamarosan, mihelyt eljön, vele együtt meglátogatlak titeket.” Mivel valószínűleg Rómából írt, az apostol remélte, hogy Timótheussal együtt ellátogathat a Jeruzsálemben élő zsidókhoz. Ezután Pál ezt mondta: „Köszöntsétek a nevemben azokat, akik vezetnek titeket [mint keményen munkálkodó vének] és az összes [égi reménységet tápláló] szenteket. Üdvözletüket küldik az Itáliában levők. A ki nem érdemelt kedvesség legyen [Istentől] mindnyájatokkal” (Zsidók 13:22–25).
Tartós értékű levél
21. Milyen főbb szempontokat segít megértenünk a Zsidókhoz írt levél?
21 A Zsidókhoz írt levél talán a Szent Iratok minden más könyvénél jobban segít megértenünk a Törvény alatt bemutatott áldozatok jelentőségét. A levél világosan rámutat, hogy Jézus Krisztus áldozata az egyetlen, amely biztosítja a bűnös emberiség számára szükséges váltságot. A levélben található fontos üzenet még az, hogy hallgassunk Isten Fiára.
22. Mondj néhány okot, amiért hálásaknak kell lennünk a Zsidókhoz írt levélért!
22 Azonkívül, amint a két előző cikkből is láthattuk, egyéb okunk is van arra, hogy hálásak legyünk a Zsidókhoz írt isteni ihletésű levélért. Segít abban, hogy ne fáradjunk el a szolgálatunkban; bátorsággal tölt el, mivel tudjuk, hogy Jehova a Segítőnk. Továbbá, arra buzdít, hogy ajkunkat és minden képességünket használjuk fel önzetlenül éjjel és nappal arra, hogy szent szolgálatot végezzünk és szívből jövő áldozatokat mutassunk be, amelyek tetszenek a mi dicséretre méltó Istenünknek, Jehovának.
Hogyan válaszolnál rá?
◻ Hogyan segít a Zsidókhoz írt levél abban, hogy elkerüljük a hamis tanításokat?
◻ Milyen fontos munka köré összpontosulnak az Istennek tetsző áldozatok?
◻ Kik azok, akik „vezetnek” és miért legyünk nekik engedelmesek?
◻ Hogyan emeli ki a Zsidókhoz írt levél az ima fontosságát?
◻ Miért mondhatjuk, hogy a zsidó keresztényekhez írt levél tartós értékű?