SZORGALOM

Állhatatosság és kitartás bizonyos tevékenységekben, lelkiismeretesség a feladatok végzésekor; serénység; buzgalom. Ezt a kifejezést általában a törvényes, hasznos munkavégzéssel kapcsolatban használják. Ellentétes a restséggel és a semmittevéssel.

Azt a görög szót, melyet úgy fordítanak a Bibliában, hogy „szorgalom”, legtöbbször úgy adják vissza, hogy „igyekvés” vagy „komoly igyekezet”. Illetve a görög szónak az értelmét néha ezekkel a szavakkal is visszaadják: „sietség”, „gyors” vagy „tennivaló”.

A keresztények azt az intést kapják, hogy ne üljenek ölbe tett kézzel, és ne fáradjanak bele a jó cselekvésébe. Pál ezt mondta: „Kívánjuk pedig, hogy mindegyikőtök ugyanazt a serénységet [szó szerint: ’gyorsaságot’] tanúsítsa, hogy a reménységnek teljes bizonyosságával legyen mindvégig, hogy ne váljatok restté, hanem legyetek utánzói azoknak, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Héb 6:11, 12; vö.: Pl 10:4; 12:24; 18:9). Jézus Krisztus ezt mondta a tanítványainak: „Megfeszített erővel küzdjetek, hogy bejussatok a szűk ajtón, mert – mondom nektek – sokan igyekeznek majd bejutni, de nem tudnak” (Lk 13:24). Pál maga is jó példával járt elöl a kemény munkában (Kol 1:29; 2Te 3:7–9). Természetesen Jehova és a Fia mutatják a legjobb példát a szorgalom terén (Jn 5:17; Ézs 40:26).

Annak érdekében, hogy a keresztények ne legyenek tétlenek vagy gyümölcstelenek, ’minden komoly igyekezet ráfordításával kell válaszolniuk’ Isten ígéreteire, úgy, hogy a hitükhöz erényt, ismeretet, önuralmat, kitartást, Isten iránti odaadást, testvéri vonzalmat és szeretetet adnak (2Pt 1:4–8). Ehhez lankadatlan szorgalomra (2Ti 2:15; Héb 4:11) és állandó figyelemre van szükségük (Héb 2:1). Az ezekhez szükséges erő nagy része Jehova szellemének a segítségével érhető el. Pál apostol tanácsánál mi mutatná jobban azt, hogy a szorgalom létfontosságú? Ő ezt írta: „Ne legyetek restek tennivalótokban. Izzatok a szellemtől. Rabszolgaként szolgáljatok Jehovának.” A szorgalom követelmény minden keresztény szolgának („szenteljük magunkat ennek a szolgálatnak”), de különösen azoknak, akik elöljáróként felvigyázzák a gyülekezeti összejöveteleket és tevékenységeket, hiszen a Szentírás ezt írja: „aki elöljáróként szolgál, igazán komoly igyekezettel tegye” (Ró 12:7, 8, 11).

A keresztény gyülekezeten belül a rászorulók akkor kapnak anyagi segítséget a gyülekezettől, ha szorgalmasak. A szentírási szabály ez: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” Akik nem dolgoznak azok azt az intést kapják, hogy legyenek szorgalmasak, és „csendességben dolgozva a maguk kenyerét egyék” (2Te 3:10–12). Az a keresztény, aki nem hajlandó gondoskodni a háznépéről, illetve elhanyagolja ezt a felelősségét, „a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Ti 5:8). Még a szükségben levő özvegyek közül is csak azok kerülhettek a gyülekezeti jegyzékbe, hogy rendszeresen anyagi segítséget kapjanak, akik már jó ideje aktívak voltak a keresztényi tevékenységekben, és ’szorgosan elfoglalták magukat mindenféle jó cselekedettel’ (1Ti 5:9, 10).

A szorgalom jutalma: A szorgalmas személyek gazdag jutalomban részesülnek már most is, és a jövőben is. „A szorgalmas keze. . . meggazdagít” (Pl 10:4). „A szorgalmasak keze uralkodni fog” (Pl 12:24). A lelkük „megkövéredik” (Pl 13:4). A szorgalmas feleségről ez olvasható: „Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják; ura is felkel, és dicséri őt”, „adjatok neki keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban cselekedetei” (Pl 31:28, 31). De ami a legfőbb, Krisztus szellemi testvérei ezt a tanácsot kapják: „tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat; mert ha továbbra is ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem fogtok elbukni. Így valójában gazdagon megadatik nektek, hogy bemehessetek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és Megmentőnknek örök királyságába” (2Pt 1:10, 11).