Olvasók kérdései

◼ Vajon Jézus csak a szellemtől felkent keresztények vagy az egész emberiség Közbenjárója, mivel az 1Timótheus 2:5, 6. vers úgy beszél róla, mint olyan „közbenjáróról”, aki „megfelelő váltságul adta magát mindenkiért”?

A Bibliában vannak alaptanítások és vannak mély értelmű igazságok, amelyek a tanulás szempontjából szilárd eledelnek számítanak. Az egyik ilyen tanulás Jézus Krisztus közbenjárói szerepét foglalja magában. Pál apostol ezt írta: „Mert egy Isten van, és egy közbenjáró Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki önmagát megfelelő váltságul adta mindenkiért – amit tanúsítani kell a maga különleges idejében” (1Timótheus 2:5, 6).

Pál szavainak helyes megértése végett először is meg kell értenünk, hogy a Biblia kétféle rendeltetésről beszél a hűséges emberek esetében: 1) tökéletes életről a helyreállított földi Paradicsomban, és 2) égi életről Krisztus „kicsiny nyája”, a 144 000 számára (Lukács 12:32; Jelenések 5:10; 14:1–3). A kereszténység azt tanítja, hogy minden jó ember az égbe megy. Ez az Írás-ellenes álláspont erősen rányomta bélyegét az általános közfelfogásra, úgyhogy Jézust minden ilyen ember számára közbenjárónak tekintették. De mit mutat a Biblia?

A „közbenjáróként” fordított görög me·sziʹtész szó olyan személyt jelent, aki két test[ület] vagy két fél között van. Ez a hellén jogi nyelvben egy sokoldalú szakszóként volt használatos. Albert Oepke professzor (Theological Dictionary of the New Testament) (Az újszövetség teológiai szótára) azt mondja, hogy „a me.sziʼtész szó a hellén jogi szótárban a legváltozatosabb szakkifejezés volt.”

De miért használ a Biblia Jézus közbenjárói szerepére jogi kifejezést? Ennek háttereként vizsgáljuk meg, mit írt Pál Istennek a Sínai-hegynél összegyűlt Izrael számára adott törvényéről: „Angyalok közvetítésével jutott el hozzánk egy közbenjáró kezétől” (Galata 3:19, 20). Ez a közbenjáró Mózes volt. Közbenjárói szerepe volt Jehova és a test szerinti Izrael nemzete között. Minek volt a közbenjárója? Egy szövetség vagy egy jogi szerződés létrejöttének, amely Isten és a nemzet között köttetett.a

Ez vajon azt jelenti, hogy Jézus közbenjárói szerepében van konkrét jogi vonatkozás is? Igen. Figyeljük meg Pálnak a Zsidók 8:6-ban adott magyarázatát: Miután beszélt a sátorról és a Törvényszövetség alatti ábrázolásokról, ezt írta: „Most azonban Jézus kiválóbb nyilvános szolgálatot kapott, úgyhogy egy ennek megfelelően jobb szövetség közbenjárója is, amely törvényesen megerősített jobb ígéreteken alapul.” A „jobb szövetség” az új szövetség volt, amely a Mózes közbenjárásával létrejött szövetség helyébe lépett (Zsidók 8:7–13). Ez lett az alapja, hogy egyes keresztények – kezdve az apostolokkal „bemehessenek a szentélybe”, magába az égbe (Zsidók 9:24; 10:16–19).

Egyéb jelek is utalnak annak a szerepnek jogi jellegére, amit Jézus mint az „új szövetség” Közbenjárója betölt. Pál Istennek a Zsoltárok 110:4. versében tett ígéretét magyarázván ezt írta: „Amennyiben Jézus is azzá [lett], aki jobb szövetségnek kezeséül [enʹgy·osz] adatott” (Zsidók 7:22). Az enʹgy·osz szó csak egyedül itt fordul elő a Bibliában. The New International Dictionary of New Testament Theology (Az Újszövetség Új nemzetközi teológiai szótára) ezt mondja: „Az enʹgy·osz garantálta bizonyos jogi kötelezettség tényleges megvalósulását.” Jézus mint az új szövetség Közbenjárója jogi értelemben kezese annak, hogy „egy jobb reménység” megvalósuljon (Zsidók 7:19).

Pál másutt még egy másik kifejezést is használ, amelynek ugyancsak jogi értelme van, az ar·ra·bonʹ szót, amelynek jelentése „zálog”. Ugyanez a szótár ezt mondja: „A görög arrabon szó az üzleti és kereskedelmi nyelvből átvett jogi fogalom.” Jegyezzük meg, Pál hogyan használta ezt a jogi kifejezést: „Isten az, aki felkent minket. Ő pecsétjével el is jegyzett, és az eljövendőnek, vagyis a szellemnek zálogát adta a szívünkbe” (2Korinthus 1:21, 22). Az ar·ra·bonʹ minden más előfordulása a keresztényeknek szellemmel felkenetésével foglalkozik, amely nekik mint Isten szellemfiainak ʼaz örökké tartó jutalmat vagy az égi örökségetʼ hozza el (2Korinthus 5:1, 5; Efezus 1:13, 14; lásd a Görög Szentiratok Királyság Sorközi fordítását).

Világos tehát, hogy az új szövetség nem olyan tág elrendezés, amely az egész emberiség számára nyitva áll. Inkább olyan gondosan megszerkesztett jogi intézkedés, amely csak Istent és a felkent keresztényeket érinti.

Így már jobban meg tudjuk érteni az 1Timótheus 2:5, 6. versét. A „közbenjáróra” itt akkor hivatkozik Pál, amikor a korábban írott levelekben a szó már ötször előfordult más-más értelemben. Ennélfogva Timótheus fel tudta fogni Jézus közbenjáróságát az új szövetséggel kapcsolatos jogi szerepével együtt. Dibelius és Conzelmann The Pastoral Epistles (Pásztori levelek) c. műben elismerik, hogy az 1Timótheus 2:5, 6. versben ʼa „közbenjáró” kifejezésnek jogi jelentése vanʼ, és „bár ebben a szakaszban a Zsidók 8:6. verssel ellentétben [a szövetség] nincs megemlítve, mindazonáltal előfeltételeznünk kell a ʼszövetség közbenjárójaʼ értelmet is, ahogyan ez a szövegösszefüggésből kitűnik”. Oepke professzor megjegyzi, hogy az 1Timótheus 2:5. vers Jézust „ügyvédnek vagy közbenjárónak” mutatja be.

Egy napjainkból vett szemléltetés segít e pontot jobban megérteni, különösen, ha nem vagy szellemtől felkent keresztény. Gondolj egy olyan jogi esetre, amelybe egy ügyvédet is bevontak. Az ő szerepe talán nem annyira az olyan jogászé, aki az igazságért érvel, mint inkább azé, aki közbenjár vagy létrehoz egy jogi szerződést, amely mindkét fél számára elfogadható és előnyös. Természetesen te nem vagy ilyen jogi helyzetben abban az értelemben, hogy ő nem a te ügyvédedként szerepel. De ő lehet olyan közeli barátod, aki egyéb módon tud értékes segítséget nyújtani neked.

Olykor egy ügyvéd munkája mások számára is hasznot jelent. Így van ez Jézus új szövetség közbenjárói jogi szerepével is. Olyan eredményt hoz létre, amire a törvényszövetség képtelen volt: ugyanis a „papoknak egy égi királyságát” (2Mózes 19:6; 1Péter 2:9). Ezután a felkent keresztények a Királyságban Jézussal az égből „a föld összes nemzetének” megáldására fognak ténykedni (1Mózes 22:18).

Minden nemzetből származó emberek, akik a földi örökké tartó életben reménykednek, már most hasznot merítenek Jézus szolgálataiból. Bár ő nem jogi közbenjárójuk, mert ők nincsenek az új szövetségben, de olyan eszköz számukra, akin keresztül Jehovához közeledhetnek. Krisztus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (János 14:6). Mindazok, akik életet nyernek a földön, imájukat kötelesek közvetlenül Jehovához intézni, de Jézus által (János 14:13, 23, 24). Jézus egyben irgalmas Főpap is, aki áldozatának jótéteményeit ki tudja árasztani reájuk, és lehetővé teszi számukra, hogy bűnbocsánatot és igazi megmentést nyerjenek (Cselekedetek 4:12; Zsidók 4:15).

Eszerint az 1Timótheus 2:5, 6. vers a „közbenjáró” szót nem alkalmazza a számos nyelven oly tág értelemben használt módon. Nem mondja azt, hogy Jézus közbenjáró Isten és minden ember között. Inkább Krisztusra úgy utal, mint az új szövetség jogi Közbenjárójára (vagy „ügyvédjére”). Itt tehát szűkebb értelemben használja a Biblia ezt a kifejezést. Jézus is megfelelő váltság mindenkiért a szövetségen belül, mind a zsidókért, mind a pogányokért, akik az égben nyernek majd halhatatlan életet. János apostol őrájuk utalt az 1János 2:2-ben. De jelezte, hogy mások is elnyerik Krisztus váltságáldozatának jótéteményeit: „És ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nem csupán a mieinkért, hanem az egész világ [bűneiért] is.”

„Az egész világ [bűneiért]” kifejezés azokat is magában foglalja, akik örök életet nyernek a helyreállított földi Paradicsomban. Isten helyeselt szolgái közül már most milliók élnek ezzel a földi reménységgel. Jézust ők Főpapjuknak és Királyuknak tekintik, akin keresztül naponta közeledhetnek Jehovához. Bíznak Jézus váltságáldozatában, amely számukra is elérhető, mint ahogyan azok számára is elérhető, akik feltámadnak majd, mint pl. Ábrahám, Dávid és Alámerítő János számára (Máté 20:28). Így Krisztus váltságáldozata az egész engedelmes emberiség számára biztosítja az örökké tartó életet.

[Lábjegyzet]