Olvasók kérdései

A Zsidók 9:16 azt mondja, hogy a szövetségkötőnek meg kell halnia, hogy a szövetség érvénybe lépjen. De Isten kötötte meg a szövetséget és nem halt meg. Hogyan kell hát értenünk ezt a verset?

A Zsidók 9:15–17-ben ezt olvassuk: „Ezért egy új szövetség közbenjárója lett [Krisztus], hogy az elhívottak elnyerhessék az örökké tartó örökség ígéretét, mivel a halála által szerzett váltságdíj megszabadította őket az előző szövetség alatt elkövetett törvényszegésektől. Mert ahol szövetség van, előbb meg kell halnia az [emberi] szövetségkötőnek, mert a szövetség csak halott [áldozatok] esetén jogerős és nem érvényes addig, amíg az [emberi] szövetségkötő él.”a

Az újszövetség tényleges Alkotója Jehova. A Jeremiás 31:31–34-ben, Isten kifejezetten megjövendölte, hogy ő maga köti majd meg az újszövetséget a népével. Pál apostol idézi ezt az írásszöveget a Zsidók 8:8–13-ban, amely azt mutatja, hogy Pál pontosan érzékelte, maga Isten az, akitől ez az isteni szövetség származik.

A Zsidók 9. fejezetében azonban Pál azokkal a különféle szerepekkel foglalkozik, amelyeket Jézus betöltött az újszövetség tekintetében. Krisztus ennek a szövetségnek a Főpapjaként jött el. Más nézőpontból tekintve Jézus volt az újszövetség áldozata; csak „Krisztus vére” képes ’megtisztítani a lelkiismeretünket a holt cselekedetektől’. Ennek a szövetségnek a Közbenjárója is Krisztus volt, éppen úgy, ahogyan Mózes a Törvényszövetség közbenjárója volt (Zsidók 9:11–15).

Pál megemlítette, hogy Isten és az emberek közötti szövetségek érvényesítéséhez halálra van szükség. Ennek egyik példája a Törvényszövetség. Mózes volt a közbenjáró, az a személy, aki létrehozta ezt a megegyezést Isten és a testi Izrael között. Mózes így döntő szerepet játszott, és ő volt az az ember, aki az izraelitákkal foglalkozott, amikor azok szövetségre léptek. Mózest ezért a Törvényszövetség emberi szövetségkötőjének tekinthetjük, mely szövetség Jehovától származott. De ki kellett-e Mózesnak ontania az életvérét azért, hogy a Törvényszövetség hatályba lépjen? Nem. Ehelyett, állatokat kínáltak fel, az ő vérük helyettesítette Mózes vérét (Zsidók 9:18–22).

Mi a helyzet az új szövetséggel Jehova és Izrael szellemi nemzete között? Jézus Krisztus töltötte be a dicsőséges Közbenjáró szerepét Jehova és a szellemi Izrael között. Bár Jehovától származott ez a szövetség, mégis Jézus Krisztusra összpontosult. Amellett, hogy a szövetség Közbenjárója volt, Jézus közvetlenül, hústestben foglalkozott azokkal, akik elsőként nyertek belépést ebbe a szövetségbe (Lukács 22:20, 28, 29). Továbbá, alkalmas volt arra, hogy megfelelő áldozatként szolgáljon a szövetség érvényesítéséhez. Ez az áldozat nem állatáldozatot követelt, hanem egy tökéletes emberi életet. Ezért Pál úgy utalhatott Krisztusra, mint az új szövetség emberi szövetségkötőjére. Miután „Krisztus bement . . . magába az égbe, hogy most megjelenjen értünk Isten színe előtt”, az új szövetség érvénybe lépett (Zsidók 9:12–14, 24).

Mózesről és Jézusról, mint emberi szövetségkötőkről beszélve Pál nem azt sugallja, hogy bármelyiküktől is származott volna a két szövetség, melyeket ténylegesen Isten hozott létre. Ez a két ember közvetlenül szerepet játszott mint közbenjáró a két szövetség felállításában. És mindkét esetben halálra volt szükség — Mózes helyett állatok halálára, és az újszövetségre lépők halála helyett Jézus a saját, életet jelentő vérét ajánlotta fel.

[Lábjegyzet]