Jehova Isten munkája mellett döntöttünk

„Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgálni akartok . . . De ami engem illet és a háznépemet, mi Jehovát szolgáljuk.” — Józs 24:15.

1, 2. Milyen választás elé állította Illés Izrael népét és milyen módon tette ezt?

BAÁL prófétái és papjai egész napon át ott bizonytalankodtak az oltár körül, amelyen kiterítve feküdt az áldozat. Istenükhöz, Baálhoz könyörögtek, hogy ismertesse meg magát és tűzzel eméssze meg az áldozatot. Végül késeikkel vagdosták meg magukat. De mindhiába!

² Ezután Illés prófétára, Jehova szóvivőjére került a sor. Miután oltárt épített, fát rakott rá és annak tetejére egy leölt állatot tett, az egészet vízzel áztatta meg, majd Jehova Istenhez imádkozott. S az eredmény? Tűz szállt alá az égből és nemcsak a fát és az áldozatot emésztette meg, hanem még az oltár köveit is. Ekkor az izraelita szemlélők így kiáltottak fel: „Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!” Évekig „sántikáltak két különböző vélemény között”, s most végül úgy döntöttek, hogy Jehovát ismerik el igaz Istenként és Istenükként. — 1Kir 18:21-40.

 3. Miért nevezhető az ember ,erkölcsileg szabad akarattal rendelkező egyénnek’, és miért egyedülálló ezen a téren?

³ Az embernek az a képessége, hogy választhat jó és rossz, az igaz Isten, Jehova szolgálata vagy hamis istenek szolgálata között, erkölcsileg szabad akarattal rendelkező egyénné teszi őt, olyanná, akit Jehova Isten a képmására és a hasonlatosságára teremtett. (1Móz 1:27) Az állatoknak nincs ilyen képességük. Megtaníthatsz egy kutyát arra, hogy ne fogadjon el valamit, de sohasem értetheted meg vele, hogy miért helytelen dolog lopni. Sajnos, az emberek mintegy hatezer éven át visszaéltek erkölcsi szabadságukkal, s ezért van ma olyan kínos helyzetben a világ. — Hasonlítsd össze az 5Mózes 32:5-tel!

 4. a) Ki volt az első, aki visszaélt ezzel a szabadsággal és miért tette ezt? b) Kik tartoznak azok közé, akik az ő példáját követték?

⁴ Az első, aki visszaélt ezzel a választási képességével, nem volt más, mint az, aki Sátánná, az Ördöggé lett. Önző kívánságát követte, s ez a lázadás bűnét szülte meg, amely idővel a pusztulásához, a megsemmisítéséhez vezet. (Ján 8:44; Jak 1:14, 15) Azután ott vannak Ádám és Éva; a Noé napjaiban élő, vízözön előtti emberek; az angyalok, akik elhagyták eredeti állásukat; Nimród és népe a vízözön után; Szodoma és Gomora lakosai és más emberek tömege, évszázadokon át egészen napjainkig — ezek mind úgy döntöttek, hogy Sátán, az Ördög példáját követik, amikor önző, helytelen és jogtalan módon választottak.

AKIK HELYESEN VÁLASZTOTTAK

 5. Kiket sorolhatunk azok közé, akik helyesen választottak?

⁵ Másrészt ott volt Ábel, aki Jehova Isten szolgálatát választotta, és aki az élete árán tette azt. Utána jött Énok, Noé, valamint Ábrahám, Izsák és Jákob patriarcha. Pál apostolnak a Zsidók 11:13-16 verseiben mondott szavaiból azt láthatjuk, hogy ezek a patriarchák helyesen választottak. Ott volt továbbá Mózes. A fáraó udvarában nevelkedett, jártas volt Egyiptom minden tudományában és bölcsességében; híres, hatalommal rendelkező és vagyonos ember volt, és 40 éves korában kénytelen volt választani. Vajon mit választott? „Az Isten népével együtt való rossz bánásmódot, mintsem a bűn ideig-óráig tartó élvezetét, mert nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztus gyalázatát Egyiptom minden kincsénél.” (Zsid 11:25; Csel 7:20-29) Hasonlóképpen választanál?

 6. Milyen választás elé állította a népet a) Mózes, b) Józsué?

⁶ Életútjának vége felé, amit Jehova prófétájaként és az ő népének vezetőjeként töltött el, Mózes egyenesen az Isten népe elé tárta a választás kérdését: „Tanúkként hívom ma ellenetek az egeket és a földet, hogy elétek helyezek életet és halált, az áldást és az átkot; válaszd azért az életet, hogy életben maradhass mind te, mind a te utódod azáltal, hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hallgatsz a szavára, és ragaszkodsz hozzá.” (5Móz 30:19, 20) Mózes utóda, Józsué hasonló válaszút elé állította Izrael népét hosszú életútjának végén. Ő maga helyesen választott, miként Illés próféta is, évszázadokkal később. — Józs 24:15; 1Kir 19:10.

 7. a) Hogyan választott Jézus, amikor az Ördög megkísértette Őt? b) Hogyan választottak a tanítványai?

⁷ Az ember Jézus Krisztusnak is választania kellett, amikor Sátán, az Ördög felkínálta neki a világ összes királyságát egyetlen imádati aktus ellenében. Jézus helyesen választott. (Máté 4:10) Hasonlóképpen, Jézus első tanítványai is helyesen választottak; elismerték, hogy Ő a Messiás, az Isten Fia; Királyuknak és Vezetőjüknek fogadták el Őt. (Ján 1:49) Így tett társusi Saul is. Amikor Damaszkusz felé tartott, hogy üldözze a keresztényeket, Jézus Krisztus csodálatos módon megjelent neki. Saul megkérdezte: „Uram, mit kell tennem?” Amikor megkapta rá a választ, úgy döntött, hogy elfogadja és követi a kapott utasítást, és alámerített kereszténnyé lett. — Csel 22:10.

 8. a) Milyen választás elé állítja az embereket az Isten királyságáról szóló „jó hír” prédikálása? b) Miért sürgős ez a választás?

⁸ Ma, a ,Királyság e jó hírének a prédikálása’ következtében választás elé kerülnek mindazok, akik hallják ezt a ‚jó hírt’. Milyen választás elé? Választhatnak, hogy vajon az igazságosság útját követik és Jehova Istent, a világegyetem Teremtőjét, Fenntartóját és Szuverén Urát szolgálják, vagy pedig továbbra is az önzés útján járnak Sátán, az Ördög, „a dolgok e rendszerének istene” elnyomó uralma alatt. A választás lehetősége nem marad fenn a végtelenségig, mert mi a ,dolgok rendszerének a befejezése’ idejében, a ,nehezen elviselhető, válságos utolsó napokban’ élünk, amint azt a bibliai jövendölések világosan megmutatják. Igen, mi érdekelve vagyunk mindezekben. Választanunk kell, és mi nem kerülhetjük ki a döntést. — Máté 24:14; 2Kor 4:4; Máté 13:39; 2Tim 3:1.

MIÉRT VÁLASSZUK AZT, HOGY EGYÜTT MUNKÁLKODUNK JEHOVA ISTENNEL

9, 10. Milyen egyéni lépést kell eredményeznie annak, ha megszívleljük a „jó hír” prédikálását?

⁹ Ha valaki megszívleli az Isten királysága „jó hírének” prédikálását, és pontos ismeretet szerez Isten Igéjéről, az segítséget is kap annak alkalmazásához a mindennapi életében. Ez viszont őszinte megbánáshoz vezet mindazt a helytelen viselkedést illetően, amelyet az egyén esetleg korábban követett. Ezután következik a megtérés, vagyis olyan út választása, amely tetszik Jehova Istennek. Amint Péter apostol mondta zsidó kortársainak: „Bánjátok meg azért bűneiteket és térjetek meg, hogy el legyenek törölve a vétkeitek.” — Csel 3:19.

¹⁰ Ennek a két lépésnek a megtétele logikusan ahhoz a döntéshez vezeti az illetőt, hogy Isten akaratának cselekvését választja, a Vele való együtt munkálkodást és Jézus Krisztus nyomdokainak követését. Ez a választás jól megkülönböztethető, formális lépés kell hogy legyen, mint amilyet maga Jézus is megtett 30 éves korában, amikor prófétailag leírta önmagát és azt mondta: „Nézd! Eljöttem (a könyvtekercsben megírták rólam), hogy cselekedjem a te akaratodat, ó Isten!” (Zsid 10:7; Zsolt 40:8, 9) Jézus példájának a követése ebben az értelemben azt jelenti, hogy átadjuk magunkat Isten akaratának cselekvésére és ezt az önátadásunkat vízben való alámerítkezéssel szemléltetjük. Ez a lépés valóban bölcs, valóban helyes és valóban szeretetteljes dolog.

11-13. Miért mondhatjuk, hogy az önátadás és az alámerítkezés lépése a) valóban bölcs, b) valóban helyes és igazságos, c) valóban szeretetteljes lépés és a hála bizonyítéka?

¹¹ Valóban bölcs dolog? Igen, Jehova Isten tudja, mi a legjobb a számunkra. Igéje bőségesen rámutat az önző, a helytelen út követésének ostobaságára. Azért olvassuk, hogy az „isteni önátadás mindenre hasznos, mert megvan benne a jelenlegi és a jövő élet ígérete”. (1Tim 4:8) Amint Jehova az ókori prófétája által kijelentette: „Én, Jehova vagyok a te Istened, aki megtanítalak arra, ami hasznos számodra.” (És 48:17) Hogy segítsen nekünk hasznossá tenni magunkat, rendelkezünk a „szent írások”-kal, az ihletett Szentírással. (2Tim 3:15-17) Ezek az Írások emlékeztetnek arra, hogy „amit az ember vet, azt fogja learatni”. (Gal 6:7) Igen, „Jehova áldása az, amely gazdaggá tesz, és azzal nem jár együtt fájdalom”. (Péld 10:22) Valóban bölcs utat választunk, ha Jehova Isten munkájának végzését választjuk.

¹² Jehova akaratának cselekvésére adni át magunkat igazságos és helyes. Tulajdonképpen ezzel tartozunk is Istennek. Miért? Azért, mert Jehova Isten teremtett mindent; övé a föld és minden tárgy és teremtmény ami rajta van. Nemcsak azért teremtett minket, hogy ezeket élvezzük, hanem azért is, hogy az ő céljait szolgáljuk, az ő akaratát cselekedjük. És Ő nemcsak megteremtett mindent, hanem meg is tart mindent, gondoskodva napfényről és esőről. Ezért olvassuk: „Méltó vagy Jehova, a mi Istenünk, hogy végy dicsőséget, tiszteletet és hatalmat, mert minden dolgot te teremtettél és a te akaratodból létezik és teremtetett meg minden.” — Jel 4:11.

¹³ Azonkívül szeretetünk és hálánk kifejezése az is, amikor átadjuk magunkat Jehova akaratának cselekvésére és ezt alámerítkezéssel szimbolizáljuk. Ha arra a szeretetre gondolunk, melyet Jehova Isten tanúsított az emberiség iránt, amikor lehetővé és élvezetessé tette az életet, (Csel 14:17) ha a türelmére gondolunk, amellyel az emberiséget kezelte az elmúlt 6000 év során (2Pét 3:8, 9) és ha figyelembe vesszük, hogy oly nagyon szeretett minket, hogy egyetlen-nemzett Fiát adta Megmentőként és Visszavásárlóként (Ján 3:16) nos, milyen végkövetkeztetésre jutunk? A legkevesebb, amit tehetünk az, hogy átadjuk magunkat szerető mennyei Atyánknak az ő akaratának cselekvésére, majd vízalámerítéssel szimbolizáljuk ezt.

AZ ÖNÁTADÁS ÉS ALÁMERÍTKEZÉS PARANCSOLÓ SZÜKSÉGSZERŰSÉG

14, 15. a) Milyen kérdéseket vethetnek fel egyesek az önátadás és az alámerítkezés szükségességét illetően? b) Milyen bibliai szemléltetés igazolja, hogy szükséges szabályszerűen átadni magunkat Isten akaratának cselekvésére?

¹⁴ De nem tetszhetünk-e Jehova Istennek és nem nyerhetünk-e jutalmul örök életet pusztán azzal is, hogy tiszta életet élünk? Hogy hiszünk Istenben és Jézus Krisztusban? Hogy csatlakozunk Isten népéhez? Hogy másoknak is elmondjuk a „jó hírt”? Nem tetszhetünk-e anélkül is, hogy szabályszerűen átadnánk magunkat Isten akaratának a cselekvésére és alámerítkeznénk? Nyilván vannak, akik így gondolkodnak, mert noha megteszik az előbb említett dolgokat, mégsem hajlandók önátadást végezni és alámerítkezni. Ebben pedig nagyon tévednek.

¹⁵ Ahhoz, hogy Jehova Isten megjutalmazzon minket, hitet kell gyakorolnunk őbenne és annyira kell szeretnünk őt, hogy képesek vagyunk átadni magunkat Isten akaratának cselekvésére és Jézus nyomdokain járni. Például: A Sínai hegynél Jehova Isten Izrael népe elé tárta a törvényeit és a jutalmat, melyet akkor nyernek el, ha engedelmeskednek az ő törvényének. Az izraeliták formailag is beleegyeztek Isten akaratának cselekvésébe, hogy elnyerjék Isten vezetését, védelmét és áldását. Szolgáinak ma is meg kell tenniük ezeket a kötelezettségvállalásokat. (2Móz 19:3-8) Meg kell szívlelniük Jézus parancsát, mely úgy szól, hogy akik meg akarják tartani az ő parancsait, azoknak az alámerítkezéssel kell kezdeniük. — Máté 28:19, 20.

16, 17. a) Szemléltesd azoknak a következetlenségét, akik alámerítkezés nélkül akarják szolgálni Istent! b) Hogyan alkalmazható erre a Róma 10:9, 10 verse? c) Hogyan lehetne szemléltetni az olyan személyek őszinteségének hiányát, akik halogatják az alámerítkezést?

¹⁶ Talán így szemléltethetnénk a dolgot: Egy bizonyos ember megy az úton vidéken és meglát egy nagy tömeget, amely segít a gabonát learatni. Indíttatva érzi magát, hogy csatlakozzon hozzájuk és segítsen nekik addig, amíg teljesen befejezik az aratást. Amikor azonban eljön a munkások bérének a kifizetése, vajon jogosan vár-e fizetést? Nem, mert őt nem szerződtették. Nem kötött szerződést az aratás urával a fizetésre. Nem a normális elrendezés szerint vállalta a munkát, ami a munkást fizetésre jogosítja fel. Hasonló a helyzet azoknál, akik Isten szolgáivá lesznek. Ezért nem alkalmazható a Róma 10:9, 10 csupán bármilyen nyilvános kijelentésre, hanem csakis egy előírás szerinti nyilvános kijelentésre, amely akkor történik, amikor az, aki átadta magát Isten akaratának cselekvésére, alá is merítkezik. „Mert ha nyilvánosan kijelented ,a szádban levő igét’, hogy Jézus az Úr, és a szívedben hitet gyakorolsz az iránt, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, megmentésben részesülsz. Mert szívvel gyakorolunk hitet az igazságosságért, de szájjal teszünk nyilvános kijelentést a megmentésért.” Ez a nyilvános kijelentés tudatja mindenkivel, hogy az illető személy a Jehova Istennel való együtt munkálkodást választotta. Igen, mi nem remélhetünk jutalmul örök életet Istentől, ha úgymond nem írjuk alá, hogy neki dolgozunk.

¹⁷ Vagy nézzünk egy másik példát: Egy fiatal férfi gyakran felkeres egy fiatal hölgyet. Azt állítja, hogy nagyon szereti őt. Elviszi vacsorázni, elviszi színházba, ajándékokat vesz neki. A többiek azt gondolják, udvarol, ő azonban gondosan kerüli a házasság témáját. Mondhatjuk-e róla akkor, hogy szereti az ifjú hölgyet? Ami a hölgy elméjében leginkább megfordul, az a férjhez menés gondolata. A férfi azonban nem akarja elveszíteni a szabadságát, nem akarja „lekötni” magát a nőhöz. A szeretetről szóló minden vallomása ezért üres, hazug. Ugyanez a helyzet mindenkivel, aki azt állítja, hogy szereti Jehova Istent és értékeli mindazt, amit Isten őérette tett. Ha egy ésszerű időn belül nem adja át magát Isten akaratának a cselekvésére, s nem követi Jézus nyomdokait, az ő állításai üresen konganak, és a Jehova Isten iránti szeretet, bizalom és hit hiányáról árulkodnak, valójában nem őszinték.

18. Mit mutat meg az 1Péter 3:21 arra vonatkozóan, hogy szükséges alámerítkezni?

¹⁸ Az alámerítkezés továbbá azért is fontos, hogy jó lelkiismeretet szerezzünk Isten előtt. Ezt magyarázza nekünk Péter apostol is az 1Péter 3:21-ben: „Az, ami ennek megfelel [vagyis a Noé idejében bekövetkezett vízözönnek] most szintén megment titeket, ugyanis a bemerítés, (nem [csupán] a test szennyének az eltávolítása [ami szintén fontos], hanem az Istenhez jó lelkiismeretért intézett könyörgés) a Jézus Krisztus feltámadása által.”

19. a) Miért illő dolog az alámerítkezés szimbóluma? b) Milyen gyakorlatias vonása van?

¹⁹ A bemerítés a legmegfelelőbb jelképe annak, hogy a Jehova Istennel való együtt munkálkodást választottuk és átadtuk magunkat az ő akaratának cselekvésére, valamint Jézus Krisztus nyomdokainak a követésére. Amikor alámerítenek a vízbe és az teljesen beborít minket, olyan, mintha eltemettek volna. Meghalunk a korábbi életmódunknak; ez az önző életpályánk halálát jelenti, annak halálát, hogy azt válasszuk, ami NEKÜNK tetszik. Amikor kiemelnek minket a vízből, azt jelképezi: újra élünk azért, hogy Isten akaratát cselekedjük és ,új életben’ járjunk. A vízalámerítésről azt is elmondhatjuk, hogy van egy nagyon gyakorlatias vonása is, mivel az ember könnyen megfeledkezhet arról, amit szóban megígért Isten akaratának cselekvéséről, sőt arról is megfeledkezhet, hogy valamikor aláírt egy papírt ebből a célból; hisz mennyi mindenről megfeledkezünk, amit egyszer mondtunk vagy talán még le is írtunk! De megfeledkezhetünk-e arról, hogy egyszer — egy alámerítési beszéd meghallgatása és egy imában való részvétel után — ruháinkat fürdőruhával cseréltük fel és számos tanú jelenlétében alámerítkeztünk? Aligha! Aki megtette ezt a lépést, annak kötelessége teljesíteni az ígéretét és Jehova Isten munkatársává lenni. Hogy ez mi mindennel jár együtt, azt a következő cikkben vizsgáljuk meg.