Amint a világkatasztrófa közeledik — ’vegyük figyelembe Jézust’
„Szent testvérek, . . . vegyétek figyelembe hitvallásunk fő apostolát és Főpapját — Jézust” (ZSIDÓK 3:1)
1, 2. Hogyan fordíthatunk hasznunkra egy ókori szerencsétlenséget, amelynek emlékműve Rómában látható?
MÉG ma is ott látható Rómában egy ókori szerencsétlenség szemléltető tanúbizonysága. Olyan szerencsétlenségé, amelynek nagy kihatása van az életünkre. Az ősi Római Forumon áll ugyanis Titus Diadalíve, amely ’arra a Titus tábornokra emlékeztet, aki i. sz. 70-ben elfoglalta és elpusztította Jeruzsálemet. A diadalíven látható dombormű egy jelenetet is ábrázol: bilincsbe vert zsidók viszik a városukból származó zsákmányt.
2 Mi, keresztények, hasznot meríthetünk ebből a szerencsétlenségből, ha gondosan megvizsgáljuk az időszerű bibliai tanácsot, amely mintegy kilenc évvel a pusztulás előtt került megírásra. Ez a tanács a Zsidókhoz írt levélben olvasható, amit Pál apostol írt a Jeruzsálemben és Judeában élő zsidó keresztényeknek.
3. Mi nehezítette meg a Jeruzsálemben levő zsidó keresztények helyzetét?
3 Akkori testvéreink igen nehéz helyzetben voltak. Bár Judea látszólag Róma szigorú ellenőrzése alatt állt, sok zsidó lázadozott a fennálló rend ellen (Cselekedetek 5:36, 37). Képzeljük el, milyen kegyetlen nyomást gyakoroltak ezek a zsidók Jézus követőire, akik — mivel nem képezték e „világ részét” — nem akarták támogatni a zsidókat Róma elleni lázadásukban (János 17:16). További okot adott a zsidó keresztények üldözésére az, hogy a zsidók felsőbbrendű népnek érezték magukat, mivel Isten kiválasztotta őket, megkötötte velük a Törvényszövetséget, és lévita papok, valamint áldozatok közvetítésével sajátos imádati formát adott nekik.
4. a) Miért mondhatjuk, hogy Jézus „a dolgok rendszerének végén” jelent meg? b) Mit jövendölt meg Jézus azzal a véggel kapcsolatban?
4 Ennek ellenére a zsidó korszak — templomi áldozatrendszerével, papjaival, ünnepeivel és szombatjaival együtt — véget ért a Messiás áldozati halálát követően (Galata 3:24, 25; Kolossé 2:13–17). Pál tehát joggal írhatta azt, hogy az Isten Fia [mint ember] „egyszer s mindenkorra megjelent a dolgok rendszerének végén” (Zsidók 9:26; 1:2). Ez a végkövetkeztetés nemsokára tagadhatatlanul világossá lett, amikor a templom elpusztult. Korábban, amikor Jézus megjövendölte ezt a pusztulást, a tanítványok megkérdezték tőle: „Mikor lesznek meg ezek?” (Máté 23:37—24:3). Jézus azt felelte, hogy lesznek háborúk, éhínségek, földrengések, járványos betegségek, és látható lesz a Királyság prédikálásának nagymérvű kiterjesztése, mielőtt bekövetkezne a vég (Máté 24:4–14; Lukács 21:10, 11). Ezek a szavak beigazolódtak, mégpedig annak a nemzedéknek idejében, amely a Jézus próféciája és Pál levelének megírása közötti időben élt. Jézus olyan ’nagy nyomorúságról’ is beszélt Jeruzsálemre vonatkozó próféciájában, ’amilyen még nem volt a világ kezdete óta’ (Máté 24:21). Ez a pusztító nyomorúság i. sz. 70-ben szakadt Jeruzsálemre és valóban példa nélkül álló és megismételhetetlen volt a város tekintetében. Mégis csupán kicsinybeni beteljesedést jelentett. Vajon miért? Azért, mert a „nagy nyomorúság”-nak az emberiség egész világára kellett bekövetkeznie, az akkor még távoli jövőben.
5. Miért mondhatjuk, hogy egy még nagyobb méretű „nagy nyomorúság” is lesz?
5 A tények azt mutatják, hogy Jézus prófétai szavainak egy szélesebbkörű, nagyobb beteljesedése is bekövetkezik, éspedig az ő „jelenléte és a dolgok e rendszerének befejezése” idején (Máté 24:3). A Jelenések 6. fejezete — amely több évtizeddel Jeruzsálem nyomorúsága után látott napvilágot — szintén előre bejelentett háborút, éhínséget és betegséget. Ez pedig nem csupán Judeára vonatkozott, mivel a Jelenések kijelentette, hogy a háború „elveszi a békét a földről” (Jelenések 6:4). Az 1914—1918-as első világháború óta kibontakozó fejlemények azt mutatják, hogy a dolgok jelen rendszerének végén élünk, és ennek csúcspontja lesz a „nagy nyomorúság”. Ez a nyomorúság eltávolítja a földről a gonoszságot, és utat nyit az Isten Királysága alatti Paradicsomhoz.
6. Mi enged arra következtetni, hogy a Zsidókhoz írt levél megírása közben a mi időnkre is gondoltak?
6 A Zsidókhoz írt levél a mi időnkre utal. Pál azt írta benne, hogy Krisztus akkor a mennyben volt „arra várva, hogy ellenségei lába zsámolyává legyenek” (Zsidók 10:13). A levél arról az időről is beszél, „amikor [Isten] újra bevezeti Elsőszülöttjét a lakott földre” (Zsidók 1:6). Nos, ez éppen most van! A bizonyíték azt igazolja, hogy Krisztus megkapta a királyi hatalmat, és fellépett Isten ellenségei ellen a mennyben (Jelenések 12:7–12). Krisztus most a föld felé irányította figyelmét és láthatatlanul jelen van. Tehát — amint Jézus azt előre megmondta — nemsokára meglátjuk Isten ellenségeinek eltávolítását erről a földgolyóról. Nos, milyen tanácsot ad hát nekünk a Zsidókhoz írt levél?
’Vegyük figyelembe Jézust’
7, 8. Miért összpontosul a Zsidókhoz írt levél nagyon helyesen Jézus köré?
7 Pál különösen Jézusra irányítja a figyelmet. Azt írja: „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: Olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség trónjának jobbján ül” (Zsidók 8:1). Miért volt ez különösen helyénvaló tanács a dolgok jelen rendszerének végén élő keresztények számára?
8 A Jézussal kapcsolatos ferde nézetek már régóta léteznek. Az első századi zsidók például azzal büszkélkedtek, hogy Ábrahámtól származnak, a Mózes által kapott vallást gyakorolják, és az Áron családjából való papsággal rendelkeznek. Ezért így okoskodtak: ’Ez a názáreti Jézus egy egyszerű galileai ács fia.’ Sőt azzal vádolták az Isten Fiát, hogy démontól megszállt szamaritánus (János 7:52; 8:39–41, 48; 9:24, 28, 29). Ezért Isten bölcs módon arra buzdította a zsidó keresztényeket, hogy ’vegyék figyelembe Jézust’, mivel az Isten Fiával kapcsolatos helyes, kiegyensúlyozott nézet és a vele való szoros kapcsolat segíti ezeket a keresztényeket a hű kitartásban.
9. Miért nagyon is időszerű ma az a tanács, hogy ’vegyük figyelembe Jézust’, de milyen veszély ellen kell résen lennünk?
9 A Zsidókhoz írt levélben található isteni tanács azért is segít, mert még mindig bőven léteznek a Krisztussal kapcsolatban hamis vagy elferdített nézetek. Ma sok ember — a zsidó ellenkezőktől eltérően, akik lebecsülték Jézus szerepét — túlságosan felnagyítja ezt a szerepet. Egyházuk azt állítja, hogy Jézus egy háromszemélyű istenség egyik tagja, és hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek teljesen egyenlő. Nos, ki ragadja meg elsősorban a figyelmüket? Jézus. Őt helyezik előtérbe, az Atyát pedig homályban tartják. Ez bizony bántja az igaz keresztényeket. Jézus azt mondta Atyjáról a János 14:28 szerint, hogy az Atya nagyobb, mint ő, a Zsoltárok 83:18 [Károli: 83:19] pedig kijelenti: „te, akinek neve Jehova, egyedül vagy a Legfelségesebb az egész föld felett”. De azt sem szabad megtennünk, hogy szélsőségesen reagálunk a Jézussal kapcsolatos ferde nézetre és akaratlanul is csökkentjük igazi poziciójának értékét. A zsidó keresztényekhez hasonlóan számunkra is óriási értéket jelent a jövőre nézve Jézus személyének kiegyensúlyozott és pontos értékelése.
10. Mire mutat rá a Zsidókhoz írt levél Jézus állásával kapcsolatban?
10 A Zsidókhoz írt levél azzal kezdődik, hogy a Krisztus felsőbbrendű állására összpontosítja figyelmünket. Ő most megdicsőített szellem, „[Isten] lényének pontos képmása”. Ez egyáltalán nem vonja maga után azt az állítást, hogy az Atya és a Fiú egyazon személy vagy egyazon isten, mert a Zsidók 1:3 hozzáfűzi, hogy Jézus „helyet foglalt az isteni Fölség jobbján” [Katolikus fordítás], más szavakkal: „a magasságban a Felség jobbjára ült” (ÚV.) Az olyan írásszövegek, mint a Zsidók 2:10 és 5:5, 8, szintén azt mutatják, hogy Jehova felsőbbrendű a Fiúnál. Ámde Krisztus még így is „kiválóbb nevet [rangot vagy hírnevet] visel, mint az angyalok” (Zsidók 1:4).
11. a) Hogyan viselkednek az Isten angyalai Jézus Krisztussal kapcsolatban? b) Hogyan kell értelmeznünk a Zsidók 1:6. versét?
11 Miként a hű angyalok, mi is kötelesek vagyunk elismerni Krisztus magasztos állását. A Zsoltárok 97:7-ből (Septuaginta fordítás) idézve, a Zsidók 1:6 azt mondja: „Isten összes angyalai hódoljanak neki.” Más fordítások szerint az angyalok „boruljanak le”, „hajoljanak meg”, vagy „fejezzék ki tiszteletüket” a Fiú előtt.a A kapcsolt szövegrész azt sugallja, hogy ez azt jelenti: még az angyalok is kötelesek kifejezni tiszteletüket Jézus mint Isten fő képviselője és felmagasztalt Fia iránt. Értékelnünk kell, hogy őt „dicsőséggel és tisztelettel” koronázta meg Isten, és az eljövendő egész lakott föld feletti hatalommal ruházta fel őt (Zsidók 2:5, 9).
12. Miért fontos figyelmet fordítanunk Jézus szavaira?
12 Nos, milyen hatással legyen ránk mindez? Miután kimutatta Jézus felsőbbségét az angyalok tekintetében, Pál azt mondja: „Ezért a szokásosnál nagyobb figyelmet szenteljünk azoknak a dolgoknak, amelyeket hallottunk, hogy soha el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). Amint a zsidó keresztények jól tudták, a zsidók hosszú időn át figyelmet fordítottak Isten Szavára, vagyis a Törvényre, amit Mózes útján kaptak. De sokkal lényegesebb számunkra, hogy a Jézus közvetítésével kapott isteni vezetésre odafigyeljünk.
13. Hogyan meríthetnek a keresztények hasznot abból, hogy Jézusra figyelnek? Szemléltesd ezt!
13 Ennek igazolására jusson eszünkbe, mit mondott Jézus a menekülésről, amikor Jeruzsálemet ellenséges haderők veszik körül (Lukács 19:43, 44; 21:20–24). A rómaiak i. sz. 66-ban vették ostrom alá a lázadó Jeruzsálemet, de hirtelen, titokzatos módon visszavonultak, a keresztények pedig elmenekültek a városból. Mivel figyelembe vették Jézust, megmentették az életüket, amikor a rómaiak visszatértek és szerencsétlenséget zúdítottak a városra i. sz. 70-ben. Ebből levonhatunk egy tanulságot: A közvetlenül előttünk álló világkatasztrófával kapcsolatban feltehetjük magunknak a kérdést: ’Vajon kellő figyelmet fordítok-e Jézus szavaira? Például a kikapcsolódásra fordított időm mennyisége, a világi munkám vagy üzletem iránti magatartásom, vagy a világi művelődéssel, tanulással kapcsolatos szemléletem azt mutatja-e, hogy figyelembe veszem Jézusnak a Lukács 12:16–31 szerinti szavait?’
14. a) Milyen értelemben mondhatjuk Jézusról, hogy ő a ’megmentés Főközvetítője’? b) Milyen értelemben vált Jézus „tökéletessé”?
14 A Zsidók 2:10. verse a ’megmentésünk Főközvetítőjé’-nek nevezi Jézust. Ez elsősorban a felkent keresztények, Jézus „testvérei” esetére érvényes (Zsidók 2:11–17). De Jézustól függ mindazoknak megmentése is, akik a földi Paradicsomban szeretnének élni. Pál azt írta: „Bár Fiú volt, az elszenvedett dolgokból megtanulta az engedelmességet; és miután tökéletessé vált, felelős lett mindazok örök megmentéséért, akik neki engedelmeskedtek, mivel Isten főpapnak nevezte őt” (Zsidók 5:8–10). Természetesen Jézus tökéletes szellem volt, és a földön testben is tökéletes volt. De papi szerepe tekintetében másféle értelemben is tökéletesnek kellett lennie. A földön olyan kiképzésben — oktatásban, fegyelmezésben és a mindhalálig való engedelmesség próbájában — kellett részesülnie, amely könyörületes és együttérző tökéletes főpappá tette őt.
Bízzunk Főpapunkban!
15. Miért van a Zsidókhoz írt levélnek oly sok mondanivalója a papságról?
15 A Zsidókhoz írt levél olvasása közben észrevehetjük, milyen sok mondanivalója van a papokról. Ezzel akarja növelni „hitvallásunk . . . Főpapja — Jézus” iránti megértésünket és értékelésünket (Zsidók 3:1). Pál megmagyarázza, hogy „minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendezi az Isten elé tartozó dolgokat, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért” (Zsidók 5:1, Ökumenikus fordítás; 8:3). A Törvényszövetség nagyobbrészt az ember bűnös állapotára összpontosította a figyelmet. Ezért mutattak be a papok áldozatokat az emberekért, de egyben a saját bűneikért is. Ámde az időről időre megismételt állatáldozatok nem voltak képesek megszüntetni a bűnöket vagy tökéletessé tenni az embereket (Zsidók 7:11, 19, 27; 10:1–4, 11). Ez azt bizonyítja, hogy új szövetségre volt szükség, új áldozattal és új főpappal együtt (Jeremiás 31:31–34).
16. Miért múlja felül Jézus mint pap az izraelita papokat?
16 Nos, ilyen főpapunk van Krisztus személyében. Őt Melkisédek árnyékolta elő, akinek családfáját nem ismerteti a Biblia. Jézus sem Lévi vagy Áron családjából való természetes leszármazás következtében lett főpappá (Zsidók 7:1–3, 15–17; 5:5, 6). Ha tehát Isten főpapnak ismeri el Jézust, vajon nem lehetünk-e teljes bizalommal iránta? Azonkívül nem kell nemsokára meghalnia, hogy másik főpap lépjen a helyébe, mint a Törvényszövetség alatti papok esetében. Jézus képes volt végleges áldozatot bemutatni: a tulajdon testét. Ez tökéletes volt, és az áldozatot sohasem kellett és kell megismételni. Krisztus, a főpapunk magával vitte a mennybe életvérének értékét és bemutatta Isten előtt. Még most is ott van, és papként szolgál az érdekünkben (Zsidók 9:24–28; 10:12–18).
17. Miben segít nekünk Jézus mint főpapunk?
17 Ahogy a világkatasztrófa közeledik, bízhatunk a főpapunkban. Krisztus tökéletes áldozata képes teljesen elfedezni vétkeinket, nem úgy, mint a Törvényszövetség alatti áldozatok. Azonkívül ez az áldozat képes „megtisztítani a lelkiismeretünket a holt cselekedetektől [tehát mind a múltbeli gonosz eljárásainktól, mind bármilyen egyéni erőfeszítésünktől, amellyel önigazolásra törekedtünk Isten előtt], hogy szent szolgálatot végezhessünk az élő Istennek” (Zsidók 9:14; 10:1–4). Be kell látnunk, hogy az Isten előtti tiszta lelkiismeretnek felbecsülhetetlen értéke van akkor, amikor nehéz helyzetbe vagy nyomás alá kerülünk (Zsidók 10:19–22). De más módon is örülhetünk annak, hogy Jézus az állandó főpapunk a mennyben.
18. Miért volt jó tudni régen, és miért jó ma is tudnunk azt, hogy együttérző főpapunk van?
18 A Zsidókhoz írt levél arról biztosít minket, hogy Krisztus együttérző pap. Képzeld el, milyen nehéz döntésekkel és problémákkal kellett szembenézniük a zsidó keresztényeknek az akkori hazafias jeruzsálemi környezetben, amikor a menekülésre készültek, elhagyva otthonukat, rokonaikat és munkahelyüket. Mégsem maradtak egészen magukra. Pál azt írta: „Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kipróbáltatott minden tekintetben, de bűn nélkül.” Milyen vigasztaló gondolat lehetett ez az akkori keresztények számára, és annak kell lennie a mi számunkra is, akik a dolgok jelen rendszere végnapjaiban élünk! Ilyen együttérző főpappal „könyörületet nyerhetünk és ki nem érdemelt kedvességet találhatunk segítségül kellő időben” (Zsidók 4:15, 16). Tekintet nélkül arra, hogy milyen megpróbáltatás következik ránk, „ő segíteni tud azokon, akik próba alá kerülnek” (Zsidók 2:17, 18).
Hitünk Tökéletesítője
19, 20. Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Jézus a „hitünk Tökéletesítője”?
19 Amikor ’figyelembe vesszük Jézust’, különösen a hitünket érintő dologról van szó. Miután említést tesz a „minket könnyen behálózó bűn”-ről, vagyis a hit hiányáról, Pál arról szól, hogy ’tekintsünk céltudatosan hitünk Főközvetítőjére és Tökéletesítőjére — Jézusra’ (Zsidók 12:1, 2). Vajon miért lényeges ez különösen a dolgok jelen rendszerének végén?
20 Az 1Mózes 3:15-ben elhangzott első jövendöléstől kezdve a Biblia mindig Krisztusra utal. Ő áll a Bibliában ábrázolt és megjövendölt dolgok java részének gyújtópontjában. A Mózesi Törvény számos vonatkozása, amiről a Zsidókhoz írt levél említést tesz, az „eljövendő jó dolgok árnyéka” (Zsidók 9:23; 10:1). A valóság azonban a Krisztusé” (Kolossé 2:17). Igen, Jézus megszületése, földi szolgálata, áldozati halála, feltámadása és mennyei papi szolgálata betölti, tökéletességre juttatja az összes erre vonatkozó próféciát, példát és mintát.
21. Milyen további értelemben mondhatjuk ma, hogy Jézus a „hitünk Tökéletesítője”?
21 Pál joggal ismerte el Krisztust, mint „hitünk Tökéletesítőjét”. Nekünk azonban további okunk is van erre. Mi láthatjuk Jézus szavainak nagybani beteljesedését, amelyeket ’az ő jelenlétének és a dolgok jelen ’rendszere befejezésének jeléről’ mondott (Máté 24:3). A mi hitünknek tehát sokkal szilárdabb alapja van. Az „eljövendő lakott föld” számára való megmentésünk szintén közelebb van ma, mint Pál idejében volt. Ezért továbbra is vegyük figyelembe Jézust, hitünk Tökéletesítőjét, és bízzunk abban, hogy Isten „megjutalmazója lesz azoknak, akik őt komolyan keresik” teljes hittel (Zsidók 2:5; 11:6). Amint a következő cikkben láthatjuk majd, a Zsidókhoz írt levél segít nekünk megszerezni és megtartani a szükséges hitet és keresztény reménységet, hogy mi is számíthassunk a csodálatos jutalomra.
[Lábjegyzet]
a Pál a görög proskynéo szót használta, amelyről a The Greek-English Lexicon of the New Testament (Bauer, Arndt, Gingrich) azt mondja, „ezt a szót használták annak a szokásnak a kifejezésére, amikor valaki leborult egy személy előtt és megcsókolta annak lábát, ruhája szegélyét vagy a földet” (1Sámuel 24:8; 2Királyok 2:15). Jelenthet még „imádatot” is, és ebben az értelemben használja ezt a szót a Zsidók 1:6. Ha ezen a helyen ez a pontos jelentése, akkor nyilván viszonylagos imádatot jelent, Jehova Isten imádatát, amely megdicsőített Fián keresztül irányul Jehova felé. (Vö. Jelenések 14:7; Az Őrtorony 1970. november 15-i száma, angolban, 702—704. oldal.)
Meg tudod-e magyarázni?
◻ Milyen párhuzam létezik a mi helyzetünk és azon keresztények helyzete között, akikhez a Zsidókhoz írt levelet írták?
◻ Miért szükséges, hogy kiegyensúlyozott szemléletünk legyen Jézusról, és miért kell figyelmet fordítanunk az ő szavaira?
◻ Miért van a Zsidókhoz írt levélnek sok mondanivalója az áldozatokról és a papokról?
◻ Hogyan vélekedsz Jézusról, mint Főpapról, és mint a hit Tökéletesítőjéről?
[Kiemelt rész a 20. oldalon]
Hódolat vagy imádat
A Zsidók 1:6-ban a görög proskynéo szó jelenthet:
1. Tiszteletteljes hódolatot, mint például meghajlást Jézus előtt, mint olyan valaki előtt, akit Jehova Isten nagy megtiszteltetésben részesített és megdicsőített.
2. Jelentheti Isten imádatát Főképviselője és Fia, Jézus által vagy rajta keresztül.
[Kép a 21. oldalon]
Jézus sokkal tartósabb értékű áldozatot mutatott be, mint a papok a templomban