4. József és Mária fia, Jézus féltestvére (Mk 6:3; Ga 1:19). Bár nem volt apostol, nyilvánvalóan ez a Jakab volt a jeruzsálemi keresztény gyülekezet egyik felvigyázója (Cs 12:17), és ő írta a Jakab levele nevet viselő bibliai könyvet (Jk 1:1). Korban ő állhatott legközelebb Jézushoz, mivel Mária négy, természetes módon született fia – Jakab, József, Simon és Júdás – között az ő neve az első (Mt 13:55; lásd: TESTVÉR). Pál a korintusziaknak i. sz. 55 körül írt levelében utal rá, hogy Jakab nős volt (1Ko 9:5).

Arra, hogy Jakab levelét ’Jézus testvére’ írta, nem pedig valamelyik azonos nevű apostol (Zebedeus fia v. Alfeus fia), a levél bevezetőjéből lehet következtetni. Az írója ugyanis ’Isten és az Úr Jézus Krisztus rabszolgájaként’ mutatkozik be, nem apostolként. A testvére, Júdás hasonlóképpen így azonosítja magát: „Jézus Krisztusnak rabszolgája, Jakabnak pedig testvére” (Jk 1:1; Júd 1). Mindketten alázatosan tartózkodtak attól, hogy az Úr Jézus Krisztus vér szerinti testvéreként utaljanak magukra.

A bizonyítékok inkább arra mutatnak, hogy Jézus Krisztus féltestvére írta, akinek egy alkalommal megjelent a feltámadt Krisztus, és aki kiemelkedő személyiség volt a tanítványok között (Mt 13:55; Cs 21:15–25; 1Ko 15:7; Ga 2:9). Jakab levelének az írója azt írja magáról, hogy ő „Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak rabszolgája”, ami nagyon hasonló ahhoz, ahogy Júdás fogalmaz a levelében: „Jézus Krisztusnak rabszolgája, Jakabnak pedig testvére” (Jk 1:1; Júd 1). Ezenkívül Jakab levelében megtalálható az „Üdvözlet!” kifejezés, akárcsak abban a levélben, amelyet a gyülekezeteknek küldtek a körülmetélkedés kérdésében. Amikor ezt a kérdést tárgyalták, minden jel szerint Jézus féltestvére, Jakab volt az elnöklője „az apostolok és a vének” megbeszélésének Jeruzsálemben (Cs 15:13, 22, 23).

Kiknek íródott? Jakab „a szétszórtan levő tizenkét törzsnek” írta a levelét, szó szerint: „a diaszpórában (élőknek)” (Jk 1:1, Rbi8, lábj.). A szellemi ’testvéreinek’ szólt a levele, akik ragaszkodtak ’a Jézus Krisztusba, az Urukba vetett hithez’, és akik főleg Palesztina területén kívül laktak (1:2; 2:1, 7; 5:7). Bár érveinek a java része a Héber Iratokra épül, ez még nem bizonyítja, hogy a levelét csak zsidó keresztényeknek szánta volna, hiszen ha napjainkban valaki jól ismeri a Héber Iratokat, az sem bizonyítja azt, hogy zsidó származású. És jóllehet közös ’atyjukként’ utal Ábrahámra (2:21), ez összhangban van Pálnak a Galácia 3:28, 29-ben található szavaival, amelyekből kiderül, hogy zsidó is, és görög is lehet Ábrahám „magva”. Ennélfogva a megszólításban szereplő ’tizenkét törzs’ nem lehet más, mint ’Isten Izraele’, azaz a szellemi Izrael (Ga 6:15, 16).