Képes vagy-e sikerrel kitartani a megpróbáltatások alatt?

„Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, amikor különféle megpróbáltatásokkal találkoztak, mert amint tudjátok is, a ti hitetek kipróbált minősége kitartást eredményez.” — Jak 1:2, 3.

 1. Amikor megpróbáltatásokról olvasunk, melyeket a keresztények elszenvedtek a múltban és ma is elszenvednek, milyen kérdések jutnak az eszünkbe?

Hallottunk már embereket így beszélni: Kíváncsi vagyok, vajon én képes lettem volna-e kitartani?”, amikor az első századbeli keresztények megpróbáltatásairól vagy a náci országokban, a második világháború alatt elszenvedett dolgokról, vagy akár a közelmúltban a föld különböző országaiban történtekről olvasnak. De még az összes keresztények mindennapi életében is előadódnak nehézségék, amelyeket nemcsak elviselni, hanem gyakran még megoldani is nagyon nehéz. Vajon képes-e elviselni a megpróbáltatásokat az, aki hitel tanúsít Krisztusban és aki Isten szolgája? Képes-e a siker biztos tudatával szembenézni a megpróbáltatásokkal és a nehézségekkel?

2, 3. Miért volt időszerű és megfelelő Jakab levele?

² Az ilyen megpróbáltatásokat kiálló és az ilyen kérdésekkel szembekerülő személyeknek írt Jakab, Jézus Krisztus féltestvére. Szavai nagy vigasztalást jelentenek, mert ő akkor írt, amikor a keresztényeknek nem csupán súlyos üldözést kellet elviselniük, hanem olyan időponthoz közeledtek, amikor a római nemzet ügyei a keresztényeket érintően még rosszabbra fordultak.

³ Röviddel azután, hogy Jakab levelét megírta, a Rómában levő keresztényeket az akkori római császár, Néró hamisan megvádolta az i. sz. 64-ben bekövetkezett tűzvésszel, amely a város nagy részét elpusztította. Ez természetesen a keresztények üldözéséhez vezetett a birodalom egész területén. Majd nem sokkal azután, a 70. évben Jeruzsálemet és Júda földjét a római seregek elpusztították. A jeruzsálemi keresztények, Krisztus figyelmeztetésének engedelmeskedve elmenekültek a Jordánon át még a város pusztulása előtt, megmentve ezzel az életüket, de ugyanakkor elveszítették minden vagyonukat és számos nehézséggel kellett szembenézniük.

 4. Hogyan segít Jakab levele a keresztényeknek elkerülni a Zsoltárok 73:2, 3, 5, 11-13-ban kifejezett helytelen magatartást?

⁴ Jakab levele tehát időszerű volt. De a keresztényeknek szükséges kitartást kell tanúsítaniuk, akár súlyos üldözések alatt állnak, akár nem, ugyanis olyan világban kell élniük, amely fittyet hány a keresztény alapelvekre, s azonkívül betegséggel és számos nehézséggel is szembe kell nézniük. A 73. zsoltár az Isten szolgái által tapasztalt olyan nehézségekről beszél, amelyeket a nem keresztényeknek nem kell elviselniük. Vajon miért nem? Azért, mert a nem keresztények általában nem törődnek ezekkel. Nekik nincs olyan reménységük és hitük Istenben, mint a keresztényeknek és őket semmi sem indítja arra, hogy elnyerjék a tetszését. Jakab levele segít a keresztényeknek elkerülni azt, hogy a zsoltáríró Aszáf magatartásába essenek, aki ideiglenesen helytelen szemléletet alakított ki. Aszáf azt mondta:

„Ami engem illet, lábaim majdnem félreléptek, lépteim csaknem félrecsúsztak. Mert irigyelni kezdtem a dicsekedőket, amikor láttam a gonosz emberek tulajdonképpeni békességét. Még nem is ismerik a halandó ember bajait és nem sújtja őket az, ami a többi embereket sújtja. És azt mondták: ,Hogyan tudta meg ezt Isten? S vajon van-e ismeret a Legfelségesebbnél?’ Íme! Ezek a gonoszok, akik határtalan ideig nyugalomban élnek. Megnövelték létfenntartási eszközeiket. Bizony hiába tisztítottam meg a szívemet és hiába mostam meg ártatlanságban a kezeimet.” — Zsolt 73:2, 3, 5, 11-13.

 5. Jakab a „szétszórt tizenkét törzshöz” intézte a levelét. Vajon ez kiknek szólt?

⁵ Jakab szerény hangnemben kezdi a levelét, s nem hivatkozik Jézus Krisztussal való családi kapcsolataira, hanem úgy nevezi önmagát, mint „Isten és az Úr Jézus Krisztus egyik rabszolgájá”-t. A szétszórt „tizenkét törzshöz” szól, s azt mondja nekik: „Üdvözlet!” (Jak 1:1) Ezek nem a természetes Izrael tizenkét törzse. A levél tartalma elárulja ezt. Jakab nem írt volna olyasmit, amit írt, ha az olvasói csupán test szerinti zsidók lettek volna. Azonkívül ez a megszólítás a keresztények között volt szokásban, főleg azok között, akik ténylegesen zsidó származásúak voltak, miként maga Jakab is. Pál „Isten Izraelének” nevezi a keresztény gyülekezetet. (Gal 6:16; hasonlítsd ezt össze a Róma 2:28, 29-cel!) Abban az időben már a keresztények szétszóródtak a római birodalom egész területére. Pál apostol törekvései a civilizált világ nyugati részében, valamint Péter erőfeszítései Babilon térségében és attól keletre nagyban hozzájárultak a keresztények örvendetes növekedéséhez. Péter az első levelét a Kisázsia minden részében „szétszórtan élő ideiglenes lakosokhoz” intézte. — 1Pét 1:1.

A MEGPRÓBÁLTATÁSOK ÉS A KITARTÁS CÉLJA

 6. Miért „tekintse” a keresztény „teljes örömnek”, amikor megpróbáltatások alá kerül és milyen értéke van számára a megpróbáltatásoknak?

⁶ Jakab így folytatja: „Teljes örömnek tekintsétek testvéreim, amikor különféle megpróbáltatásokkal találkoztok.” (Jak 1:2) Hegyi Beszédében Jézus ezt mondta: „Boldogok vagytok, amikor az emberek szidalmaznak és üldöznek titeket és mindenféle gonosz dolgot hazudnak rólatok énmiattam. Örüljetek és ujjongva örvendezzetek, mert nagy a ti jutalmatok a mennyekben.” (Máté 5:11, 12) Nemcsak mennyei jutalomról van itt szó, hanem ennek már most is van előnye, mivel Jakab hozzáfűzi: „Amint tudjátok is, a ti hitetek kipróbált minősége kitartást eredményez.” (Jak 1:3) A próbák alatt is fennmaradó hit sokkalta jobb — az már kipróbált hit. Ez a fajta hit még erősebb kitartást eredményez a kővetkező próbához.

 7. Miért ne próbálja meg a keresztény kikerülni a próbákat és miért ne fáradjon bele a próbákba?

⁷ A keresztény ne próbáljon megszökni a próbák elől azt gondolva, hogy ő már elég hosszú ideig kitartott. Jakab azt mondja: „A kitartás vigye véghez teljesen a munkáját, hogy ti is teljesek és épek legyetek minden vonatkozásban, semmiben sem szenvedve hiányt.” (Jak 1:4) Azt a munkát, melyet a kitartás a keresztényben végbevisz, nem akadályozhatja a panaszkodás, a zúgolódás vagy a lázadás. Ha a keresztény hűségesen kitart, s nem panaszkodik Istenre vagy a saját testvéreire, és nem hajlik el félelemből vagy amiatt, hogy belefáradt Isten feltett szándékának ismertetésébe, mely szándékát a Királyság által kívánja megvalósítani, akkor teljessé, és minden vonatkozásban ép lesz. Az ilyen kitartás segít megújítania az egyéniségét. Olyan személlyé lesz, aki képes majd másoknak is segíteni ésszerűséggel, rokonszenvvel és irgalmassággal. Ha nem viselné el kitartással a próbákat, nem nyerhet ilyen minősítést. Nem válhat teljes kereszténnyé. — Hasonlítsd ezt össze a Máté 5:48; 24:13-mal.

BÖLCSESSÉG A PRÓBÁK ELVISELÉSÉHEZ

8, 9. Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy lesz elég bölcsességünk szembenézni egy adott próbával és kitartani az alatt?

⁸ Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy lesz erőnk és bölcsességünk egy adott nehézséggel — bármilyen megpróbáltatással — szembenézni és kitartani az alatt? Jakab azt mondja: „Ha valakinek tehát közületek hiányzik a bölcsessége, kitartóan kérje azt Istentől, mert Ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek; és megadatik neki.” (Jak 1:5) Biztosak lehetünk tehát abban, hogy ha bölcsességért imádkozunk, bármilyen próba vagy nehézség elviseléséhez, amivel szembe kell néznünk, megkapjuk azt.

⁹ Ez nem jelenti azt, hogy a probléma mindig eltűnik vagy azonnal megoldódik, hanem azt jelenti, hogy képesek leszünk olyan eljárást követni, amely szellemileg a javunkra és a többi érdekeltek javára szolgál. Mindvégig kitartunk a próba alatt és jobb keresztényekként kerülünk ki abból, mint amilyenek a próba előtt voltunk. És mások, akik figyelnek minket és akiknek helyes szívállapotuk van, segítséget merítenek belőle.

10. a) Általában milyen választ kapunk, amikor bizonyos dolgokért imádkozunk? b) Ha a próbák alatti kitartáshoz szükséges bölcsességért imádkozunk, milyen módon kaphatjuk meg a választ?

¹⁰ Számos olyan dolog van, amiért talán imádkozunk és mégsem nyerünk meghallgatást olyan módon, ahogyan szeretnénk. Talán más választ kapunk, mint amire számítottunk; olyan lesz, amilyet Isten a legjobbnak tart a mi számunkra. Valójában néhány dolog, amit kérünk, talán nem is válna a hasznunkra, ha megkapnánk, mihelyt kérjük, vagy ahogyan óhajtjuk. Isten azonban teljes mértékben megígéri nekünk a próbák elviseléséhez szükséges bölcsességet. Biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk a szükséges bölcsességet, ha helyesen kérjük azt. A bölcsesség e három út egyikén vagy másikán keresztül jut el hozzánk: 1) Bizonyos írásszövegek útján, amelyekben felhívják a figyelmünket a válaszra, melyre szükségük van, akár az egyéni tanulmányozás által, akár testvéreink segítségével. 2) A körülmények és események által, melyeket Isten gondviselése irányít s amelyek lehetővé teszik, hogy világosan lássuk, mi a tennivaló. Néhány akadály talán eltűnik az utunkból. 3) Isten szent angyalai a helyes útra terelhetik a szellemünket.

11. Hogyan ,ad’ Jehova ,nagylelkűen, szemrehányás nélkül’?

¹¹ Isten nagylelkűen ad, vagyis egyszerű, teljes szívű szellemmel többet ad, mint amennyit kérnek. (Ef 3:20; 1Ján 5:14, 15) Ezt szemrehányás nélkül teszi. Ha ellenben embertől kérnél valamit, talán azt válaszolná: ,Micsoda ostoba kérés ez!’ Sőt lehet, hogy még megvetően is tekintene rád. Vagy számos kérés után talán türelmetlenné lesz és egyenesen megtagadja tőled, amit kérsz. Istennél azonban nem így van! Ő sohasem mondja: ,Milyen ostoba kérés!’ Azt sem érezteti senkivel, hogy az illető alacsonyabb rendű. Ő nem tesz neked szemrehányást a múltbeli viselkedésedért, amit az emberek hajlamosak felhánytorgatni. Nagyra értékeli azokat, akiknek elég hitük és elegendő érdeklődésük van ahhoz, hogy újra meg újra imádkozzanak egy bizonyos dologért. — Hasonlítsd ezt össze a Lukács 18:1-14-gyel!

12. Miről biztosítanak minket Jakab szavai: „és megadatik neki”?

¹² „És megadatik neki.” A bölcsesség, amelyre Isten szellemének irányítása alatt teszünk szert, egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket Isten nagyon is kíván megadni az ő szolgáinak. Boldog, amikor bölcsességet kérünk tőle. Mindig a javunkat szolgálja és segít nekünk, ha azért imádkozunk, hogy képesek legyünk megérteni Isten Igéjét, ahogyan az a mi helyzetünkre vonatkozik. (1Kor 2:9, 10) Jézus azt mondta: „Ha ti, gonosz létetekre, tudjátok, hogyan kell jó ajándékot adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad majd a mennyei Atyátok szent szellemet azoknak, akik kérik tőle!” — Luk 11:13; Márk 11:24.

A KÉTELY ROMBOLÓ HATÁSA

13. Milyen szemlélettel vagy magatartással kell imádkozni a bölcsességért és miért?

¹³ „De folyton hittel kérje, egyáltalán nem kételkedve, mert aki kételkedik, olyan mint a tenger hulláma, melyet a szél hajt és ide-oda hány.” (Jak 1:6) A kérelmezőnek teljesen hinnie kell Istenben és az ő Fiában, s azon képességükben, hogy gondoskodnak majd a szükséges dolgokról, s más gondolat ne foglalkoztasson minket, mint a keresztény hit érdekei és Isten feltett szándékai. Nem imádkozhat egy bizonyos dologért, hogy ugyanakkor „félig” mást akarjon. Imájának a szíve mélyéből kell fakadnia, különben olyan lenne, mint a tenger hulláma, mely előre-hátra, fel és le tajtékzik. Bármilyen szél — minden külső befolyás, mindenfajta félelem — változást tesz benne.

14. Mit mond a továbbiakban Jakab az olyan emberről, aki kételkedik?

¹⁴ Az ilyen személlyel kapcsolatosan Jakab így következtet: „Valójában az ilyen ember ne feltételezze, hogy bármit is kap Jehovától; az ilyen határozatlan [görögül: „kettős lelkű”], minden útjában állhatatlan ember.” (Jak 1:7, 8) Az ilyen egyén kettős-gondolkodású, megpróbál egyszerre két irányba menni, megoszlik a világ dolgai és Isten dolgai között; vagy az Isten Igéjén kívüli dolgok is befolyásolják, mivel hol ilyen, hol olyan véleményen van. (Hasonlítsd ezt össze a Máté 6:24-gyel!) Még talán abban is habozik, hogy Isten elé tárja az ügyet. Míg az egyik percben lelkesedik, a másikban elkeseredik. Így van ez nála nemcsak az imádság dolgában, hanem a hittel kapcsolatos egyéb dolgokban is. Nem állhatatos, megbízható tanúja Jehovának. Sőt, ellenkezőleg, amint az Írás mondja: „Hit nélkül lehetetlen [Istennek] tetszeni, mert aki Istenhez közeledik, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazója lesz azoknak, akik buzgón keresik Őt” — Zsid 11:6.

JÓ TANÁCS GAZDAGOKNAK ÉS SZEGÉNYEKNEK

15. Hogyan ujjonghat egy alacsonyabb sorsú testvér „az ő felmagasztalásá”-nak?

¹⁵ Továbbra is a megpróbáltatásokra gondolva, Jakab ezután így beszél arról, ami általános: „Az alacsony sorsú testvér örüljön a felmagasztalásának.” (Jak 1:9) A legtöbb keresztény a múltban is, a jelenben is alacsony származású egyén. (1Kor 1:26) Mivel alacsony sorsúak, gazdasági helyzetük talán még meg is nehezíti üldöztetésüket. Akik viszont azelőtt gazdagok voltak, az üldözés következtében elszegényedtek. Mégis örvendezhettek, mert a keresztény gyülekezetben nem hátrányos számukra szerényebb helyzetük. Ők Isten gyermekei, ,polgártársai a szenteknek és tagjai az Isten házanépének’. (Ef 2:19) A szegény ember elfelejtheti földi szegénységét Istenhez és Krisztushoz fűződő, mindent felülmúló viszonya miatt és a keresztény testvéreitől jövő szeretet következtében. És boldog lehet amiatt is, hogy másoknak segíthet, megosztva velük a „jó hírt”. Ezek felett dicsekedhet.

16. Hogyan ujjonghat egy gazdag testvér a „megaláztatása” felett?

¹⁶ Ami pedig a gazdagot illeti, aki kereszténnyé lett, ő ujjonghat a „megaláztatása” felett. Ezután már nem a gazdagsága az, ami valóban számít. A büszkeség helyett, amit a gazdagság oly gyakran idéz elő, a Krisztus szelleme az alázatos elme és szerénység szelleme. (Fil 2:3-8) Örülhet annak a felismerésnek, hogy Isten ki nem érdemelt kedvessége folytán most már képes meglátni a „gazdagság félrevezető erejét” és azt, hogy nem a gazdagságban kell bízni. (Máté 13:22) Azzal is tisztában van, hogy a világi gazdagság felhalmozásával eltöltött idő eltékozolt idő és könnyen tönkreteheti az ember szellemiségét, s gyakran még a fizikai egészségét is. Jakab meg is adja ennek az okát: „Mert mint a növényzet virága, úgy múlik el ő.” Tudja, hogy a gazdagsága nem hosszabbítja meg az életidejét. „Mert felkel a nap égető melegével és megszárítja a növényzetet, annak virága pedig elhull és külsejének szépsége elvész. Így hervad el a gazdag is az ő életének útjaiban.” — Jak 1:10, 11.

17. Magyarázd meg Jakab leírását arról, hogy mi történik a gazdag emberrel és az ő „szépségével”?

¹⁷ A növényzetet kiszárítja a nap és szépsége elhervad. Éppen úgy, amikor a gazdag megöregszik és meghal, jólétének ragyogása, mely körülveszi és ,megszépíti’ őt, tovaszáll. Természetesen a szegény is meghal, de ő sohasem mutatta fel a gazdag ember szép virágzó arculatát. A gazdag embernek ez a „szépsége” azonban az örökösei és mások tulajdonába megy át, s a „birodalom”, melyet felépített, gyakran feloszlik, vagy a cél, melyet maga elé tűzött, meghiúsul. Amikor még az „életének útjain” jár, talán éppen üzleti úton vagy egy tervet akar megvalósítani, hogy még több gazdagságot szerezzen, meghal. Sok esetben a gazdag ember halála akkor következik be, amikor még nem is volt alkalma élvezni a gazdagságát. Ezzel szemben az a gazdag, aki kereszténnyé lesz, még az anyagi javainak is örülhet, mert a jövőben Isten királysága érdekében használhatja fel őket. Általában több időt fordíthat a „jó hír” prédikálására és hozzájárulhat az összejöveteli helyek fenntartásához, a Királyság-munka előmozdításához, amint az világszerte folyik.

A KITARTÁS JUTALMA

18. Milyen jutalomról ad leírást Jakab az olyan ember számára, aki hűségesen kitart a próbák alatt?

¹⁸ Míg Jakab a 3. és 4. versben a kitartás azonnali előnyeire mutat rá, a 12. versben annak végső kimenetelét vagy eredményét hangsúlyozza: a próbák alatt tanúsított állhatatosság jutalmát. Azt írja: „Boldog az az ember, aki állandóan kitart a próbákban, mert miután elismerést nyert, megkapja az élet koronáját, melyet Jehova megígért azoknak, akik továbbra is szeretik Őt.” (Jak 1:12) Az „élet koronája” az élet ajándéka, melyet Isten azoknak ad meg, „akik továbbra is szeretik őt” számos megpróbáltatáson át, melyet Isten együttműködtet szolgáinak tökéletesítésére, ha azok állhatatosan, panaszkodás nélkül, az ő segítségével kitartanak a próbák alatt, s végül győzedelmesen kerülnek ki. (Róma 8:28) Ez nem azt jelenti, hogy munkái vagy kitartása által nyer jogot az életre, mert az élet Isten ingyen ajándéka a Jézus Krisztusba vetett hit által. A kitartó keresztény viszont bebizonyította, hogy ilyen hittel rendelkezik. Hitének minősége kipróbáltatott, s erősnek és teljesnek találtatott.

19. Mi tehát a helyes keresztényi nézőpont a megpróbáltatásokkal kapcsolatban?

¹⁹ Következésképpen a keresztény KÉPES kitartani bármilyen próba következzék rá, még a legsúlyosabb alatt is. Nem szabad úgy elindulnia ezeken a próbákon, hogy a saját erejében bízik. Isten bölcsességéért és erejéért kell könyörögnie ima útján Jézus Krisztus nevében, aki, mikor a földön járt, tökéletes példát mutatott fel a kitartásból. A keresztény teljesen megbízhat Péter apostol vigasztaló megnyugtatásában: „Miután rövid ideig szenvedtetek, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene, aki elhívott titeket az ő örökké tartó dicsőségére a Krisztussal egységben, maga fejezi be a kiképzéseteket, szilárdakká és erősekké tesz titeket.” — 1Pét 5:10; Róma 8:35-39.