Miért tartsuk féken nyelvünket?
AZ ÍROTT szóval kapcsolatban gyakran elhangzott már az a megállapítás, hogy „A toll hatalmasabb a kardnál”. A kimondott szónak is erőteljes hatása lehet másokra. Az egészséges beszéd erősen befolyásolhat a jóra. A féktelen nyelv azonban félelmetes kárt okozhat.
A bibliai példabeszéd biztosan igaznak bizonyul: „A nyelv higgadtsága élet fája, torzulása azonban a szellem letörését jelenti.” (Péld 15:4, UV) A bölcs ember nyugodt beszéde segíthet a hallgatóknak, hogy a halálhoz vezető utat elkerüljék. Az elferdített (torzult) beszéd viszont zavart és bátortalanságot kelt, megsérti és elkedvetleníti mindazokat, akik hallják.
Mivel a nyelvnek ilyen hatalmas befolyása lehet mind a jóra, mind a rosszra, természetesen kívánatos lenne, ha a nyelvet tökéletes ellenőrzés alatt tartanánk. Ez azonban tökéletlen emberek számára lehetetlen. Jakab tanítvány beismerte: „Mindnyájan sokszor elbotlunk. Aki nem botlik el szóban, az tökéletes ember, képes az egész testét megzabolázni. . . . Mert mindenfajta vadállatot — madarakat, csúszómászókat és tengeri állatokat — meg lehet szelídíteni, és meg is szelídítette őket az ember. A nyelvet azonban egyetlen ember sem tudja megszelídíteni.” — Jak 3:2, 7, 8, UV.
Azt jelenti ez, hogy meg se kíséreljük nyelvünket irányítani? Egyáltalán nem. Valószínűleg igen nehéz a nyelvet megfékezni. Ez azonban nem mentség arra, hogy visszaéljünk vele. Figyeld meg, mit ír Jakab tanítvány a továbbiakban: „Engedetlen, ártalmas dolog [a nyelv], tele halált hozó méreggel. Vele áldjuk Jehovát, igen az Atyát, és mégis vele átkozzuk az ,Isten hasonlatosságára’ teremtett embereket. Ugyanabból a szájból jön áldás és átok. Nem helyes testvéreim, hogy ezek a dolgok így legyenek.” — Jak 3:8-10, UV.
A természetes jóérzéssel ellentétben áll, ha azt a szervet, amely Istent áldja, arra használják fel, hogy azokat, akiket Ő szeret — a képére alkotott embereket — gyalázzák és becsméreljék. Bár egyesek mentegethetik magukat azzal, hogy csupán ,mérgüket töltik ki’, mégis merő képtelenség azt gondolni, hogy a nyelv ily módon történő használata helyes lenne. Ez éppen olyan esztelen lenne, mintha azt várnánk, hogy egy forrás egyidejűleg édes és keserű vizet csörgedezzen, vagy hogy egy bizonyos növény vagy fa teljesen más fajtájú gyümölcsöt teremjen. Találóan kérdezi Jakab tanítvány: „A forrás ugye nem csörgedeztet édes és keserű vizet ugyanabból a nyílásból? Testvéreim, a fügefa ugye nem teremhet olajat vagy a szőlő fügét?” — Jak 3:11, 12, UV.
Ezenkívül a nyelv helytelen használata által az egyén tartós kárt okozhat magának. Jakab tanítvány rávilágított erre a szempontra. Miután a nyelvvel való visszaélés hatását egy kis tűzhöz hasonlította, mely terjedelmes erdőségeket lángra lobbanthat, Jakab ezt mondta: „A nyelv úgy van tagjaink között, mint az igazságtalanság egy világa, mert megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja a természetes élet kerekét, maga pedig a Gyehenna által borul lángba.” — Jak 3:5, 6, UV.
A nyelv valóban az „igazságtalanság egy világa” lehet. Gondolj csak mindarra az összetett gonoszságra, melyet a pletyka, rágalmazás, hamis tanúskodás, ferde beállítás, megtévesztő propaganda és hamis tanítás okozhatnak! Az olyan egyén, aki nyelvét helytelenül használja, ,megszeplősíti’ az egész testét. Beszéde elárulja belső énjét. Például azt, akit ismételten hazugságon kaptak rajta, általában úgy tekintik, mint akinek erkölcsi hiányossága vagy szeplője van. Nem tudja kivívni mások tiszteletét, ellentétben azzal, akinek a szavára adni lehet és beszéde egészséges.
De vajon mit jelent az, hogy a zabolátlan nyelv ,a természetes élet kerekét lángba borítja’? Az eredeti nyelvben (görög) „a természetes élet kereke” kifejezés szó szerint „a születés kereke”. Lehetséges, hogy Jakab fakerékre gondolt, olyanra mint egy hintóé, melyet a kocsi forró füstölgő tengelye meggyújthatott. Hasonlóan a nyelv is lángra lobbanthatja valaki életének teljes folyását, amelybe születése révén jutott. Az a tény, hogy a féktelen nyelvről úgy beszél, mint ami a Gyehenna által borul lángba, valószínűleg pusztító hatására hívja fel figyelmünket. Vagy jelentheti azt, hogy a nyelv helytelen használata úgy befolyásolhatja egész életünk folyását, melybe születésünk révén jutottunk, hogy addig a pontig jutunk, amikor már megérdemeljük a Gyehenna ítéletét.
Jézus Krisztus világosan kifejtette, hogy a nyelv helytelen használata ilyen súlyos következménnyel járhat. Azt mondta: „Bárki, aki azt mondja [testvérének]: ,Alávaló bolond’, méltó a tüzes Gyehennára.” (Máté 5:22, UV) Igen, aki helytelenül megbírálja és elítéli testvérét mint ,alávaló bolond’-ot, azaz mint erkölcsileg méltatlant, jogosan méltó a Gyehenna ítéletére. Miért? Mert azáltal, hogy testvérét elítéli, mintegy kijelenti, hogy méltónak tartja a Gyehenna ítéletére. Szívében ilyen szörnyű ítéletet kíván testvére számára. Ezzel azonban ő maga lenne méltó a rettenetes ítéletre, melyet testvérének kívánt. Ez a lehetséges büntetés összhangban lenne a mózesi törvény feltételével, amely megkívánta, hogy a hamis tanú ugyanazt a büntetést kapja, melyet a vádlott kapott volna, ha vétkesnek bizonyult volna. — 5Móz 19:17-21.
Tekintettel a tartós kárra, amely a nyelv helytelen használatából származik, az igaz keresztényeknek minden okuk megvan arra, hogy ügyeljenek az ihletett tanácsra: „Semmi rothadt beszéd ne jöjjön ki szátokból, hanem ami jó az építésre, hogy a hallgatókat szükség szerint részesítse mindabban, ami számukra kedvező. . . . Minden rosszindulatú keserűség, harag és düh, ordítozás és gyalázkodó beszéd távolíttassék el közületek minden gonoszsággal együtt.” — Ef 4:29-31, UV.
Hogy lehet ezt megtenni? A nyelv nem a magáéból szól, hanem a szív indítja. Ahogy Jézus Krisztus kimutatta: „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz ember azonban gonoszságot hoz elő gonosz kincséből; mert a szív teljességéből szól szája.” (Luk 6:45, UV) Így ha nyelvünket meg akarjuk fékezni, ki kell irtanunk szívünkből a féltékenységet és versengést, és továbbra is valódi szeretetet kell gyakorolnunk az Isten képére alkotott emberek iránt. (Jak 3:14-16) Építő dolgokkal kell elménket megtölteni. — Fil 4:8.
Felismerve a nyelv irányításának fontosságát, határozzuk el, hogy elkerüljük a beszéd szervének helytelen használatát. Ha megbotlunk szóban, mélységesen bánjuk meg és folyamodjunk Istenhez bocsánatért. Egyidejűleg törekedjünk szívünket a jó dolgok kincsesházává tenni, hogy beszédünk építő hatású legyen másokra.