Hogyan érvelsz?

HÁLÁSAK vagyunk azért, hogy Isten Szava megváltoztatta az életünket, és szeretnénk, ha mások is hasonló áldásokat élveznének. Ezenkívül tudjuk, hogy az, ahogyan az emberek reagálnak a jó hírre, hatással van a jövőbeli kilátásaikra (Máté 7:13, 14; Ján 12:48). Őszintén azt szeretnénk, ha elfogadnák az igazságot. Erős meggyőződésünknek és buzgalmunknak azonban tisztánlátással kell párosulnia, hogy a lehető legjobb eredményt tudjuk elérni.

Ha nyersen kimondjuk az igazságot, leleplezve a másik ember valamelyik dédelgetett, ám hamis hitnézetét, általában nem számíthatunk kedvező fogadtatásra, hiába támasztjuk alá a kijelentésünket számos írásszöveggel. Ha például a népszerű ünnepeket egyszerűen elítéljük pogány eredetük miatt, nem valószínű, hogy ezzel megváltoztatjuk az emberek érzéseit ezek iránt az ünnepek iránt. Többnyire nagyobb sikerrel járunk, ha ésszerűek vagyunk. Mit jelent ez?

A Szentírás azt mondja, hogy „a felülről való bölcsesség . . . békés, ésszerű” (Jak 3:17). Az „ésszerűnek” fordított görög kifejezés szó szerinti jelentése: ’hajlékony’. Egyes fordítások a „méltányos”, „szerény” vagy „engedékeny” szavakkal adják vissza. Figyeld meg, hogy az ésszerűség azzal van összefüggésben, hogy valaki békeszerető. A Titusz 3:2 együtt említi a szelídséggel, és szembeállítja a kötekedéssel, a Filippi 4:5 pedig arra buzdít bennünket, hogy az ’ésszerűségünkről’ legyünk ismertek. Aki ésszerű, az figyelembe veszi a beszélgetőpartnere múltját, körülményeit és érzéseit. Hajlandó engedni, amikor az helyénvaló. Ha így bánunk másokkal, azzal megnyithatjuk az elméjüket és szívüket, hogy fogékonyabbak legyenek, amikor érvelünk nekik a Szentírásból.

Hol kezdjük? Lukács, a történetíró arról számol be, hogy amikor Pál apostol Tesszalonikában volt, a Szentírást használva „megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szükséges volt szenvednie és feltámadnia a halottak közül” (Csel 17:2, 3). Figyelemre méltó, hogy Pál egy zsidó zsinagógában tette ezt. Hallgatói tekintélynek ismerték el a Héber Iratokat. Jó ítélőképességre vall, hogy olyasmivel kezdte a mondanivalóját, amit elfogadtak.

Amikor Pál görögökhöz szólt az athéni Areopáguszon, beszédét nem szentírási hivatkozásokkal kezdte. Inkább olyan területeket érintett, amelyeket a hallgatói ismertek és elfogadtak, és ezek által rávezette őket, hogy gondolkodjanak el a Teremtőn és a szándékain (Csel 17:22–31).

Napjainkban több milliárd ember nem ismeri el tekintélynek a Bibliát az életében. De ebben a rendszerben szinte mindenki küzd valamilyen nehézséggel, ezért az emberek valami jobb után vágynak. Ha először kimutatod, hogy törődsz azzal, ami nyugtalanítja őket, és csak utána mutatod meg, hogy mit mond arról a Biblia, ésszerű megközelítéseddel arra indíthatod őket, hogy meghallgassák a Biblia üzenetét Istennek az emberiségre vonatkozó szándékáról.

Megeshet, hogy egy bibliatanulmányozó bizonyos vallásos hitnézeteket és szokásokat örökölt a szüleitől, most viszont azt tanulja, hogy ezek a hitnézetek és szokások nem tetszenek Istennek, ezért elveti őket a Biblia tanításai kedvéért. Hogyan tudná elmagyarázni döntését a szüleinek? A szülők úgy érezhetik, hogy mivel a gyermekük megtagadja a tőlük kapott vallási örökségét, őket magukat utasítja el. A bibliatanulmányozó úgy dönthet, hogy mielőtt megpróbálná elmagyarázni a Bibliából döntésének az alapját, biztosítania kell a szüleit arról, hogy szereti és tiszteli őket.

Mikor legyél hajlékony? Maga Jehova is kiemelkedő ésszerűségről tanúskodik, pedig neki minden hatalma megvan arra, hogy bárkinek parancsoljon. Amikor Jehova angyala kimenekítette Lótot és családját Szodomából, így sürgette őket: „a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz.” Lót azonban így esedezett: „Ne oh Uram!” Könyörgött, hadd meneküljenek Czóárba. Jehova figyelembe vette Lót kérését, és megengedte neki, hogy abba a városba menjen – így amikor más városok elpusztultak, Czóár megmaradt. Később azonban Lót Jehova eredeti útmutatásának megfelelően a hegyvidékre költözött (1Móz 19:17–30). Jehova tudta, hogy jót mondott Lótnak, de türelmesen tekintettel volt Lótra, míg az meg nem értette, miért utasította arra őt Jehova.

Ahhoz, hogy jól kijöjjünk másokkal, nekünk is ésszerűeknek kell lennünk. Talán meg vagyunk győződve arról, hogy a másik embernek nincs igaza, és lehet, hogy erőteljes érveket tudnánk felhozni ennek bizonyítására. De időnként jobb, ha nem erőltetjük a dolgot. Az ésszerűség nem azt jelenti, hogy megalkudunk Jehova irányadó mértékeiben. Talán jobb, ha egyszerűen megköszönjük a beszélgetőpartnerünknek, hogy elmondta a véleményét, vagy ha nem reagálunk valamilyen téves kijelentésére, s így olyasmiről tudunk beszélgetni, ami több eredményre vezet. Még ha ő elítélően nyilatkozik is arról, amiben hiszel, ne reagálj túl hevesen! Megkérdezheted tőle, miért érez így. Jól figyeld meg a válaszát! Így bepillanthatsz a gondolataiba, és lehet, hogy le tudod fektetni az alapját annak, hogy máskor építő beszélgetést folytassatok (Péld 16:23; 19:11).

Jehova a választás képességével ruházta fel az embereket. Megengedi, hogy éljenek ezzel a képességükkel, bár lehet, hogy nem élnek vele bölcsen. Mint Jehova szószólója, Józsué részletesen elmondta, hogyan bánt Isten Izraellel. Ám ezután így szólt: „Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józs 24:15). Most az a megbízatásunk, hogy „tanúságot” tegyünk, és mi meggyőződéssel beszélünk, de nem próbálunk nyomást gyakorolni másokra, hogy higgyenek (Máté 24:14). Nekik kell választaniuk, és mi nem tagadjuk meg tőlük ezt a jogot.

Tegyél fel kérdéseket! Jézus kiemelkedő példát hagyott nekünk abban, ahogyan az embereknek érvelt. Figyelembe vette a neveltetésüket, és olyan szemléltetéseket használt, amelyeket könnyen megértettek. Ügyesen tett fel kérdéseket is. Ez lehetőséget adott másoknak, hogy elmondják a véleményüket, és feltárult, mi van a szívükben. Ezenkívül arra ösztönözte őket, hogy gondolkodjanak el a szóban forgó témáról.

Egy törvénytudó férfi ezt kérdezte Jézustól: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?” Jézus könnyen megadhatta volna erre a kérdésre a választ, mégis inkább arra ösztönözte a férfit, hogy mondja el, ő mit gondol. „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan olvasod?” A férfi helyesen válaszolt. Vajon a helyes válasszal vége is szakadt a beszélgetésnek? Korántsem. Jézus hagyta, hogy a férfi továbbvigye a gondolatot. A férfi következő kérdése azt jelezte, hogy megpróbálja igazolni magát. Ezt kérdezte: „Ki valójában a felebarátom?” Jézus nem határozta meg a „felebarát” szó jelentését, hiszen a férfi bizonyára nem értett volna egyet ezzel a meghatározással amiatt, ahogyan a zsidók a nem zsidókra és a szamaritánusokra tekintettek. Jézus inkább arra sarkallta, hogy gondolkodjon el egy szemléltetésen, mely egy irgalmas szamaritánusról szólt. A szamaritánus segített egy kirabolt és megvert utazón, egy pap és egy lévita viszont nem. Jézus egyszerű kérdéssel segített a férfinak megérteni a lényeget. Érvelése olyan jelentéssel ruházta fel a „felebarát” szót, amely még soha nem jutott eszébe ennek a férfinak (Luk 10:25–37). Milyen nagyszerű, utánzásra méltó példa! Tehát kerüld, hogy csak te beszélj, és lényegében a házigazda helyett gondolkozz, inkább tanuld meg, hogyan kell tapintatos kérdéseket feltenni és szemléltetéseket mondani, hogy gondolkodásra ösztönözd a hallgatódat.

Hozz fel érveket! Amikor Pál apostol a tesszalonikai zsinagógában beszélt, nem csupán felolvasott egy olyan forrásból, amelyet a hallgatósága elfogadott. Lukács arról számol be, hogy Pál megmagyarázta és bizonyította az olvasottakat, és rámutatott az alkalmazásukra. Ennek eredményeként „néhányan közülük hívőkké lettek, és csatlakoztak Pálhoz meg Szilászhoz” (Csel 17:1–4).

Attól függetlenül, hogy kik a hallgatóid, az ilyen érvelés hasznos lehet. Ez igaz akkor, amikor rokonoknak tanúskodsz, munkatársakkal vagy iskolatársakkal beszélsz, idegeneknek tanúskodsz, bibliatanulmányozást vezetsz, vagy előadást tartasz a gyülekezetben. Amikor elolvasol egy írásszöveget, neked talán világos, hogy mit jelent a vers, de lehet, hogy másnak nem. Az, ahogyan magyarázod vagy alkalmazod a verset, dogmatikusan hangozhat. Vajon segít, ha az írásszöveg bizonyos kulcskifejezéseit külön-külön megmagyarázod? Fel tudnál hozni valamilyen bizonyítékot a szövegkörnyezetből vagy egy másik írásszövegből, mely ugyanezzel a témával foglalkozik? Lehet, hogy egy szemléltetés érzékeltetné, hogy ésszerű, amit mondasz? Vajon kérdésekkel segíteni lehetne a hallgatóidnak, hogy elgondolkodjanak a dolgon? Az ilyenfajta érvelés kedvező benyomást kelt az emberekben, és elgondolkodtatja őket.