„Őrizzétek meg kiválónak a viselkedéseteket a nemzetek között”
„Mindenfajta embert tiszteljetek, a testvérek egész közösségét szeressétek” (1PÉTER 2:17).
1—2. a) Milyen megjegyzést tett egy újság tudósítója Jehova Tanúiról? b) Miért törekszenek rá Jehova Tanúi, hogy magas irányadó mértékekhez ragaszkodjanak a viselkedésükben?
TÖBB évvel ezelőtt egy újság tudósítója különböző egyházakat keresett föl Amarillóban (Texas, USA), és beszámolt a tapasztalatairól. Az egyik csoport maradandó emléket hagyott benne. „Három éven át vettem részt Jehova Tanúi amarillói évenkénti kongresszusán — írta. — Elvegyültem köztük. Soha de soha nem láttam senkit sem rágyújtani vagy sörözni. Egyetlen csúnya szó sem hangzott el. Ők a legtisztább, legrendesebben viselkedő, legillendőbb ruházatú, legjobb természetű embercsoport, amellyel valaha találkoztam.” Gyakran olvasni hasonló megjegyzéseket Jehova Tanúiról. Miért dicsérik meg oly sokszor a Tanúkat olyanok, akik nincsenek velük egy hiten?
2 Isten népét többnyire a jó viselkedéséért dicsérik meg. Bár a világ irányadó mértékei általánosságban véve egyre mélyebbre süllyednek, Jehova Tanúi kötelességüknek, az imádatuk részének tartják, hogy magas irányadó mértékekhez ragaszkodjanak a viselkedésükben. Tudják, hogy a tetteik alapján mások véleményt formálnak Jehováról és a keresztény testvéreikről, illetve hogy a jó viselkedés ajánlólevél az általuk prédikált igazsághoz (János 15:8; Titusz 2:7, 8). Vizsgáljuk meg hát, hogy miként őrizhetjük meg kiválónak a viselkedésünket, s ezáltal Jehovának és a Tanúinak a jó hírnevét. Figyeljük meg azt is, hogy milyen hasznunk származik abból, ha így teszünk.
A keresztény család
3. Mitől kell a keresztény családoknak megvédeniük magukat?
3 Gondoljunk arra, hogyan viselkedünk otthon. Egy könyv szerint Jehova Tanúi „úgy vélekednek, hogy a család intézményét fokozottan védeni kell” (Gerhard Besier és Erwin K. Scheuch: Die Neuen Inquisitoren: Religionsfreiheit und Glaubensneid). Helytálló ez a kijelentés. Ma sok minden van, amitől meg kell védenünk a családunkat. Vannak gyermekek, akik „szüleik iránt engedetlenek”, valamint felnőttek, akik „természetes vonzalom nélküliek”, vagy nincs ’önuralmuk’ (2Timóteus 3:2, 3). A családokban gyakori, hogy a házastársak durván bánnak egymással, a szülők bántalmazzák, illetve megbecstelenítik a gyermekeiket, nem törődnek velük, a gyermekek pedig lázadoznak, kábítószereznek, erkölcstelenségbe keverednek vagy elszöknek otthonról. Mindez ’a világ szelleme’ által kifejtett romboló hatásnak tulajdonítható (Efézus 2:1, 2). Meg kell védenünk a családunkat ettől a szellemtől. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Úgy, hogy megszívleljük Jehova tanácsait, melyeket a családtagoknak adott, és figyelünk a tőle jövő irányításra.
4. Milyen felelősségeik vannak a keresztény családok tagjainak egymás iránt?
4 Egy keresztény férj és feleség felismerik, hogy érzelmileg, szellemileg és fizikailag kötelezettségeik vannak egymás iránt (1Korintus 7:3–5; Efézus 5:21–23; 1Péter 3:7). A keresztény szülők felelősséggel tartoznak a gyermekeik iránt, és ezt nem vehetik félvállról (Példabeszédek 22:6; 2Korintus 12:14; Efézus 6:4). És amint a keresztény családok gyermekei egyre idősebbek lesznek, megtanulják, hogy nekik is vannak kötelezettségeik (Példabeszédek 1:8, 9; 23:22; Efézus 6:1; 1Timóteus 5:3, 4, 8). Erőfeszítések, eltökéltség, szeretet és önfeláldozás nélkül a család nem lesz képes eleget tenni a felelősségeinek. Ám minél teljesebb mértékben látja el a családtagok mindegyike az Istentől kapott feladatát, annál nagyobb áldására lesznek egymásnak és a gyülekezetnek, s ami a legfontosabb: tiszteletet szereznek a család Létrehozójának, Jehova Istennek (1Mózes 1:27, 28; Efézus 3:15).
A keresztény testvériség
5. Milyen áldások származnak abból, ha egybegyűlünk keresztény hittársainkkal?
5 Keresztényekként felelősséggel tartozunk a gyülekezetben lévő hívőtársaink iránt is, és végső soron a ’testvéreink egész közösségéért a világon’ (1Péter 5:9). Szellemi egészségünk szempontjából fontos a gyülekezettel ápolt kapcsolatunk. Amikor keresztény hittársainkkal gyűlünk egybe, hasznunk származik a buzdításukból, valamint „a hű és értelmes rabszolgától” érkező, tápláló szellemi eledelekből (Máté 24:45–47). Ha nehézségeink vannak, józan, szentírási alapelveken nyugvó tanácsot kérhetünk testvéreinktől (Példabeszédek 17:17; Prédikátor 4:9; Jakab 5:13–18). Amikor szükséget szenvedünk, a testvéreink nem hagynak magunkra. Micsoda áldás, hogy Isten szervezetében lehetünk!
6. Hogyan mutatott rá Pál, hogy felelősséggel tartozunk más keresztényekért?
6 De nemcsak azért vagyunk ott a gyülekezetben, hogy kapjunk, hanem azért is, hogy adjunk. Ahogy Jézus mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). Pál apostol is az adakozó szellemre hívta fel a figyelmet, amikor ezt írta: „Ragaszkodjunk erősen, ingadozás nélkül reménységünk nyilvános kijelentéséhez, mert hű az, aki ígéretet tett. És figyeljünk egymásra a szeretetre és kiváló cselekedetekre való ösztönzés végett, nem hagyva fel egybegyűlésünkkel, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot” (Héberek 10:23–25).
7—8. Hogyan mutatunk adakozó szellemet a gyülekezetünkön belül és a más országokban élő keresztények iránt?
7 Azzal, hogy hozzászólunk vagy más módokon részt veszünk a programokban, a gyülekezetünkön belül teszünk ’kijelentést reménységünkről’. Erőfeszítéseink bizonyára lelkesítőleg hatnak a testvéreinkre, csakúgy, mint az, ha az összejövetelek előtt és után beszélgetünk velük. Ezek jó alkalmak arra, hogy erősítsük a gyöngéket, és vigasztaljuk a lehangolt személyeket meg a betegeket (1Tesszalonika 5:14). Az őszinte keresztények nagylelkűek az efféle adakozásban, és ez az oka annak, hogy nagyon sokan, akik először vesznek részt az összejöveteleinken, a köztünk lévő szeretetre figyelnek fel (Zsoltárok 37:21; János 15:12; 1Korintus 14:25).
8 A szeretetünk azonban nem korlátozódik a gyülekezetünk tagjaira, hanem kiterjed a világon élő testvéreink egész közösségére. Ezért van például a legtöbb Királyság-teremben egy olyan adományláda, melybe a Királyság-terem alap javára adakozhatunk. Talán a mi Királyság-termünk jó állapotban van, de tudjuk, hogy más országokban keresztény hittársaink ezreinek nincs megfelelő összejöveteli helyük. Amikor adományainkkal a Királyság-terem alapot támogatjuk, őirántuk mutatjuk ki a szeretetünket, még ha nem ismerjük is őket személyesen.
9. Mi a legfőbb oka annak, hogy Jehova Tanúi szeretik egymást?
9 Miért szeretik egymást Jehova Tanúi? Azért, mert ezt Jézus parancsba adta (János 15:17). Ezenkívül az egymás iránt mutatott szeretetük bizonyítja, hogy Isten szelleme működik rajtuk egyénenként és csoportként. A szeretet „a szellem gyümölcsének” a része (Galácia 5:22, 23). Bár olyan világban élünk, amelyben „a legtöbb ember szeretete kihűl”, Jehova Tanúinak természetes, hogy szeretik egymást, mert a Biblia tanulmányozása, a keresztény összejöveteleken való részvétel és az Istenhez intézett rendszeres ima ezt a tulajdonságot táplálja bennük (Máté 24:12).
Kapcsolatunk a világgal
10. Milyen felelősségünk van a világ iránt?
10 Amikor Pál arra utaló szavait olvassuk, hogy ’nyilvánosan jelentsük ki’ a reménységünket, eszünkbe jut egy további felelősségünk. A nyilvános kijelentés magában foglalja, hogy prédikáljuk a jó hírt azoknak, akik még nem keresztény testvéreink (Máté 24:14; 28:19, 20; Róma 10:9, 10, 13–15). A prédikálás szintén az adakozás egyik formája. Ha szeretnénk részt venni ebben a munkában, időt és energiát kell fordítanunk rá, fel kell készülnünk, képzést kell kapnunk, és fel kell használunk személyes erőforrásainkat. Pál azonban még ezt is írta: „Görögöknek is, barbároknak is, bölcseknek is, értelmetleneknek is adósa vagyok: úgyhogy részemről megvan a buzgó készség, hogy hirdessem a jó hírt nektek is, akik ott Rómában vagytok” (Róma 1:14, 15). Pálhoz hasonlóan mi se legyünk szűkmarkúak, amikor ezt az ’adósságunkat’ törlesztjük.
11. A világgal ápolt kapcsolatunkat mely két szentírási alapelv határozza meg, mit kell azonban elismernünk?
11 Vajon van más felelősségünk is azok iránt, akik nem tartoznak a hívőtársaink közé? Mindenképpen. Természetesen felismerjük, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Tudjuk, hogy Jézus ezt mondta a tanítványairól: „Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak.” Mégis a világban élünk, ott szerezzük meg a megélhetésre valót, és igénybe vesszük a világ nyújtotta szolgáltatásokat (János 17:11, 15, 16). Vannak tehát kötelezettségeink a világ iránt. Mik ezek? Péter apostol válaszol erre a kérdésre. Nem sokkal Jeruzsálem elpusztítása előtt egy levelében, melyet kis-ázsiai keresztényeknek írt, megemlített néhány gondolatot, mely segít nekünk, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatot ápoljunk a világgal.
12. Milyen értelemben „jövevények és ideiglenes lakosok” a keresztények, és mint ilyeneknek, mitől kell tartózkodniuk?
12 Péter először is ezt írta: „Szeretteim, mint jövevényeket és ideiglenes lakosokat buzdítalak titeket, hogy folyton tartózkodjatok a testi kívánságoktól; ezek azok, amelyek hadjáratot folytatnak a lélek ellen” (1Péter 2:11). Az igaz keresztények szellemi értelemben „jövevények és ideiglenes lakosok”, mivel életük középpontjában az örök élet reménysége áll, mely a szellemmel felkentekre az égben vár, a „más juhokra” pedig a jövőbeli földi paradicsomban (János 10:16; Filippi 3:20, 21; Héberek 11:13; Jelenések 7:9, 14–17). De mit nevezhetünk testi kívánságoknak? Például a gazdagság és befolyás utáni vágyat, az erkölcstelen szexuális vágyakat, valamint azokat a kívánságokat, melyeket „irigységnek” és „mohóságnak” nevez a Biblia (Kolosszé 3:5; 1Timóteus 6:4, 9; 1János 2:15, 16).
13. Hogyan folytatnak a testi kívánságok ’hadjáratot a lelkünk ellen’?
13 Ezek a kívánságok csakugyan „hadjáratot folytatnak [a lelkünk] ellen”. Aláássák az Istennel ápolt kapcsolatunkat, és ezáltal veszélyeztetik keresztény reménységünket (’a lelkünket’, vagyis az életünket). A példa kedvéért: Hogyan is mutathatnánk be magunkat „élő, szent, az Isten előtt elfogadható áldozatul”, ha érdeklődünk az erkölcstelen dolgok iránt? Hogyan ’kereshetnénk először a királyságot’, ha az anyagiasság csapdájába estünk? (Róma 12:1, 2; Máté 6:33; 1Timóteus 6:17–19). Jobban tesszük, ha Mózes példáját követjük, és hátat fordítunk a világ csábításainak, első helyre téve az életünkben Jehova szolgálatát (Máté 6:19, 20; Héberek 11:24–26). Ez lényeges ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen a kapcsolatunk a világgal.
„Őrizzétek meg kiválónak a viselkedéseteket”
14. Miért törekszenek rá a keresztények, hogy kiválónak őrizzék meg a viselkedésüket?
14 Péter következő szavaiban további fontos útmutatásra lelünk: „Őrizzétek meg kiválónak a viselkedéseteket a nemzetek között, hogy amiben ellenetek beszélnek mint gonosztevők ellen, abban — kiváló cselekedeteitek eredményeként, melyeknek szemtanúi — dicsőítsék az Istent az ő szemléjének napján” (1Péter 2:12). Keresztényekként igyekszünk példamutatók lenni. Az iskolában szorgalmasan tanulunk, a munkahelyünkön pedig serényen és becsületesen dolgozunk, még akkor is, ha a munkaadónk ésszerűtlennek tűnik. A megosztott családokban a hívő férj vagy feleség különleges erőfeszítést tesz, hogy kövesse a keresztény alapelveket. Ez nem mindig könnyű, de tudjuk, hogy példás viselkedésünk tetszik Jehovának, és gyakran jó hatással van azokra, akik nem Tanúk (1Péter 2:18–20; 3:1).
15. Honnan tudjuk, hogy széles körben elismerik, hogy Jehova Tanúinak magasak a viselkedésre vonatkozó irányadó mértékeik?
15 A következő észrevételek az évek során jelentek meg Jehova Tanúiról. Ezekből kitűnik, hogy a legtöbb Tanú példás irányadó mértékek szerint él. Az Il Tempo című olasz újság például ezt írta: „Jehova Tanúiról úgy beszélnek a munkatársaik, mint becsületes dolgozókról, akik annyira meg vannak győződve a hitük igazáról, hogy szinte megszállottnak tűnnek. Az erkölcsösségük viszont tiszteletet parancsoló.” A Buenos Aires-i (Argentína) The Herald ezt írta: „Jehova Tanúi az évek alatt keményen dolgozó, józan, takarékos és istenfélő állampolgároknak bizonyultak.” Szergej Ivanyenko orosz tudós kijelentette: „Jehova Tanúit világszerte úgy ismerik, mint akik a legmesszebbmenőkig tisztelik a törvényt, és főleg az adófizetéssel kapcsolatos lelkiismeretes magatartásuk közismert.” Zimbabwéban egy olyan létesítmény igazgatója, melyet Jehova Tanúi használnak kongresszusaik megtartására, ezt mondta: „A Tanúk összeszedik a szemetet, és kitakarítják a vécéket. A helyszínt a használat után tisztábban adják át, mint ahogy átvették. A tizenévesek erkölcsösek. Azt kívánom, bárcsak sok-sok Jehova Tanúja lenne a világon!”
Keresztény alárendeltség
16. Miként viszonyulunk a világi hatalmakhoz, és miért?
16 Péter arról is beszél, hogy miként viszonyuljunk a világi hatalmakhoz: „Rendeljétek alá magatokat minden emberi teremtésnek az Úrért: akár királynak, mint aki feljebbvaló, akár kormányzóknak, mint akiket ő küldött, hogy a gonosztevőket megbüntessék, a jót cselekvőket pedig megdicsérjék. Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az esztelen emberek tudatlan beszédét” (1Péter 2:13–15). Hálásak vagyunk mindazért a jóért, melyet a törvényesen működő kormányzatoktól kapunk. Péter szavait megszívlelve, engedelmeskedünk a törvényeknek, és megfizetjük az adót. Felismerjük, hogy a kormányzatoknak megengedi Isten, hogy megbüntessék a törvényszegőket, legfőképpen mégis „az Úrért” rendeljük alá magunkat a világi hatalmaknak, mivel Istennek ez az akarata. Egyébként pedig nem szeretnénk szégyent hozni Jehova nevére azáltal, hogy valamilyen vétség elkövetéséért büntetnek meg minket (Róma 13:1, 4–7; Titusz 3:1; 1Péter 3:17).
17. Miben lehetünk biztosak, amikor „esztelen emberek” szállnak szembe velünk?
17 Sajnos néhány hatalmon lévő ’esztelen ember’ üldöz minket, vagy más módokon száll szembe velünk. Előfordul, hogy rágalomhadjáratot indítanak ellenünk, de a Jehova által meghatározott időben ezek a hazugságok mindig lelepleződnek, a ’tudatlan beszéd’ pedig végül elnémul. Keresztény viselkedésünk önmagáért beszél, és a tisztességes kormányzati tisztviselők gyakran megdicsérnek minket azért, hogy a jót tesszük (Róma 13:3; Titusz 2:7, 8).
Istennek rabszolgái
18. Keresztényekként hogyan kerülhetjük el, hogy visszaéljünk a szabadságunkkal?
18 Péter most így figyelmeztet: „Legyetek olyanok, mint akik szabadok, ámde szabadságotokat ne úgy birtokoljátok, mint a rosszaság takaróját, hanem mint Istennek rabszolgái” (1Péter 2:16; Galácia 5:13). Ma a bibliai igazság ismerete megszabadít minket a hamis vallási tanoktól (János 8:32). Mi több, szabad akaratunk van, és döntéseket hozhatunk. De nem élünk vissza a szabadságunkkal. Amikor döntést hozunk arról, hogy kikkel barátkozunk, mit veszünk fel, milyen az ápoltságunk, vagy milyen kikapcsolódást választunk — sőt, hogy mit eszünk és iszunk —, mindig elménkben tartjuk, hogy az igaz keresztények Isten rabszolgái, és nem kedveznek maguknak. Inkább Jehovát szolgáljuk, semhogy a saját testi kívánságainknak, a világ hóbortjainak és irányzatainak a rabszolgái legyünk (Galácia 5:24; 2Timóteus 2:22; Titusz 2:11, 12).
19—21. a) Hogyan tekintünk azokra, akik hatalmi állást töltenek be a világban? b) Hogyan mutattak némelyek szeretetet „a testvérek egész közössége” iránt? c) Mi a legfontosabb felelősségünk?
19 Péter így folytatja: „Mindenfajta embert tiszteljetek, a testvérek egész közösségét szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek” (1Péter 2:17). Mivel Jehova Isten megengedi, hogy az emberek különféle hatalmi állásokat töltsenek be, megfelelő tiszteletet mutatunk ezek iránt a személyek iránt. Még imáinkban is megemlékezünk róluk, mert szeretnénk, ha lehetőségünk lenne békében és Isten iránti odaadással végezni a szolgálatunkat (1Timóteus 2:1–4). Egyszersmind szeretjük „a testvérek egész közösségét”. Mindig keresztény testvéreink javát keressük, és igyekszünk, hogy ne okozzunk nekik kárt.
20 Amikor például az egyik afrikai országot etnikai gyűlölködés osztotta meg, Jehova Tanúi kitűntek keresztény viselkedésükkel. Egy svájci újság erről számolt be: „1995-ben az Afrikai Jogok [nevű emberi jogi szervezet] bizonyítani tudta, hogy minden egyház részt vett [a konfliktusban], kivéve Jehova Tanúit” (Reformierte Presse). Amikor a külvilághoz eljutott a tragikus események híre, az európai Tanúk gyorsan élelmiszert és gyógyszert küldtek az érintett területen élő testvéreiknek és másoknak (Galácia 6:10). Megfogadták a Példabeszédek 3:27 szavait: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.”
21 Van azonban egy fontosabb felelősségünk annál, mint hogy tiszteljük a világi hatalmakat, sőt még annál is, hogy szeressük a testvéreinket. Mi az? „Az Istent féljétek” — mondta Péter. Jehovának sokkal többel tartozunk, mint bárkinek. Miért? Hogyan tarthatjuk egyensúlyban az Isten iránti kötelezettségeinket a világi hatalmak iránti kötelezettségeinkkel? A következő cikkben választ kapunk ezekre a kérdésekre.
Emlékszel rá?
• Milyen felelősségeik vannak a keresztényeknek a családban?
• Hogyan mutathatunk adakozó szellemet a gyülekezetünkön belül?
• Milyen felelősségeink vannak a világ iránt?
• Milyen haszna van annak, hogy magas irányadó mértékekhez ragaszkodunk a viselkedésünkben?
[Kép a 9. oldalon]
Hogyan lehet a keresztény család nagy öröm forrása?
[Képek a 10. oldalon]
Miért szeretik egymást Jehova Tanúi?
[Képek a 10. oldalon]
Ki tudjuk mutatni a szeretetet a testvéreink iránt, még ha nem ismerjük is őket személyesen?