A Biblia nézőpontja

Számít Istennek az öltözködésed és ápoltságod?

„Éppen úgy, ahogyan a tárgymutató bemutatja a könyv tartalmát . . ., egy férfi vagy nő külső megjelenése és öltözéke is árulkodik a szellemiségéről” (Philip Massinger angol drámaíró).

AZ I. SZ. harmadik században Alexandriai Kelemen egyházi író hosszú listát fogalmazott meg azokról a szabályokról, amelyek az öltözködést és az ápoltságot irányítják. Tilos volt ékeket, pazar vagy színes kelméket viselni. Az asszonyoknak nem volt szabad festeniük a hajukat, és nem volt szabad „kikenniük arcukat a körmönfont ravaszság tőrbe ejtő eszközeivel”, mely ravaszság nem más, mint „az arc kifestése”. A férfiakat arra utasította, hogy borotválják le a fejükön a hajukat, mert „a lenyírt fej . . . a férfi komolyságát mutatja”, az állon lévő szőrzethez azonban nem volt szabad hozzányúlni, mivel ez „az arcnak méltóságot és atyai tekintélyt kölcsönöz”.a

Évszázadokkal később Kálvin János protestáns vezető törvénybe iktatta, hogy milyen színű és milyenfajta ruhát hordhatnak követői. Helytelenítette az ékszereket és a csipkét, egy nőt pedig börtönbe lehetett vetni, ha a haja „erkölcstelen magasságba” volt feltűzve.

Az ilyen szélsőséges nézetek, amelyeket vallásvezetők támogattak éveken keresztül, sok őszinte embert arra késztettek, hogy eltűnődjön a következő kérdéseken: Tényleg számít Istennek, mit viselek? Elítél bizonyos divatot vagy a sminkelést? Mit tanít a Biblia?

Magánügy

Érdekes, hogy a János 8:31, 32 feljegyzése szerint Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben . . . megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” Igen, a Jézus által tanított igazságoknak az volt a céljuk, hogy megszabadítsák az embereket a hagyomány és a hamis tanítások nyomasztó terheitől. Ezek az igazságok úgy lettek megalkotva, hogy felfrissítsék a ’megfáradtakat és a megterhelteket’ (Máté 11:28). Sem Jézus, sem pedig Atyja, Jehova Isten egyáltalán nem akarja ellenőrzése alá vonni az emberek életét oly mértékben, hogy többé ne tudjanak kezdeményezők lenni, és ne tudják a saját gondolkodóképességüket gyakorolni magánügyekben. Jehova azt szeretné, ha érett emberekké válnának, akiknek „érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére” (Zsidók 5:14, Újfordítású revideált Biblia).

A Biblia tehát nem ad részletes törvényeket azokon az öltözködésre, ápoltságra, illetve a kozmetikai cikkek használatára vonatkozó irányadó szabályokon kívül, melyek által a Mózesi Törvény néhány sajátos öltözködési követelményt rótt a zsidókra, és amelyeknek az volt a céljuk, hogy segítsenek elkülönülve maradniuk a környező nemzetektől és erkölcstelen befolyásuktól (4Mózes 15:38–41; 5Mózes 22:5). A keresztényi elrendezésen belül az öltözködés és az ápoltság alapjában véve személyes ízlés dolga.

Ez azonban nem arra utal, hogy Isten közömbös aziránt, hogy mit viselünk, és nem is „megy el neki minden”. Éppen ellenkezőleg, a Biblia Isten nézőpontját tükrözve ésszerű irányelveket tartalmaz az öltözködésre és ápoltságra vonatkozóan.

„Szemérmetességgel és józan gondolkozással”

Pál apostol azt írta, hogy a keresztény nők „tisztességes ruhában, szemérmetességgel és józan gondolkozással ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel vagy költséges (drága) ruhával”. Ehhez hasonlóan Péter azt tanácsolja, hogy ne a ’külsővel, a haj fonogatásával és arany felrakásával’ foglalkozzunk (1Timótheus 2:9, Vida fordítás; 1Péter 3:3).

Péter és Pál arra mutat rá, hogy a keresztény nőknek és férfiaknak el kell kerülniük, hogy még vonzóbbak legyenek? Egyáltalán nem! Sőt, a Biblia olyan hűséges férfiakat és nőket is megemlít, akik ékszereket, kozmetikai olajakat és illatszereket használtak. Mielőtt Eszter megjelent volna Ahasvérus király előtt, hosszadalmas szépítőkúrán vett részt, mely során illatos olajakat és masszázst kapott. József pedig finom gyolcsruhába öltözött, és aranyláncot vett fel (1Mózes 41:42; 2Mózes 32:2, 3; Eszter 2:7, 12, 15).

A Pál által használt „józan gondolkozás” kifejezés segít megértenünk az intelmet. Az eredeti görög szó azt jelenti, hogy az ember legyen mértékletes és legyen önuralma. Magában foglalja, hogy józanul gondolkodjon magáról, és ne vonja túlságosan magára a figyelmet. Más bibliafordítások ezt a szót a következőképpen adják vissza: „diszkréten”, „okosan”, „finoman” vagy „tartózkodóan”. Ez a tulajdonság fontos követelmény a keresztény véneknek (1Timótheus 3:2).

Amikor tehát azt mondják az Írások, hogy az öltözetünknek és ápolt külsőnknek szerénynek és jól rendezettnek kell lennie, akkor arra buzdítanak minket, hogy kerüljünk minden olyan szélsőséges stílust, amely megütközést keltene másokban, és szégyent hozna hírnevünkre, valamint a keresztény gyülekezet hírnevére. Akik azt állítják, hogy tisztelik Istent, ahelyett hogy a fizikai ékességek által a megjelenésükre hívnák fel a figyelmet, inkább józan gondolkozást kellene mutatniuk, és „a szívnek elrejtett emberére, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságára” kellene fektetniük a hangsúlyt. Péter úgy zárja ezt a gondolatot, hogy ez „igen becses az Isten előtt” (1Péter 3:4).

A keresztények ’látványosságai a világnak’. Tudniuk kell, milyen hatással lesznek másokra, különösen azon utasítás fényében, hogy prédikálniuk kell a jó hírt (1Korinthus 4:9; Máté 24:14). Ezért nem akarják, hogy bármi, beleértve ebbe megjelenésüket is, eltérítsen másokat attól, hogy meghallgassák ezt a létfontosságú üzenetet (2Korinthus 4:2).

Míg a különböző helyeken igen eltérő stílusok lehetnek, a Biblia az embereknek érthető, ésszerű irányelveket ad, amelyek képessé teszik őket arra, hogy bölcsen válasszanak. Isten mindaddig szívesen és szeretetteljes módon megengedi mindenkinek, hogy az öltözködésben és az ápoltságban kifejezze személyes ízlését, amíg az emberek ragaszkodnak ezekhez az alapelvekhez.

[Lábjegyzet]