A nők tiszteletben tartása a gyülekezetben

A BIBLIA így állítja fel a keresztények számára a főség teokratikus elrendezését: Krisztus Istennek, a férfi Krisztusnak, a feleség pedig a férjnek köteles alárendelni magát (1Korinthus 11:3). Ez az alárendeltség azonban nem jelent zsarnokságot. A családi főséget sohasem lehet testi, lelki vagy szóbeli erőszakra alapozni. A keresztényi főség viszonylagos, és nem jelenti azt, hogy a férj zsarnokoskodhat vagy csalhatatlannak jelentheti ki magát.a Aki tudja, mikor és hogyan kell azt mondani: „Ne haragudj, neked van igazad”, az sokat tehet annak érdekében, hogy a házasság kölcsönösen felüdítő és tartós legyen. Mégis milyen könnyű ezeket az alázatosságot tükröző szavakat magunkba fojtani! (Kolossé 3:12–14, 18).

A keresztény Pál és Péter apostol a házasságra vonatkozó tanácsukban állandóan Krisztus példájára emlékeztetnek. A férj kiérdemli a tiszteletet, ha felüdítő példájával a Krisztus felállította példát követi, mivel „a férj feje a feleségnek, miként Krisztus is feje a gyülekezetnek, lévén ő a megmentője a testnek” (Efézus 5:23).

Félreérthetetlen Péternek a férjeknek adott tanácsa: „Ti férjek, továbbra is lakjatok velük [a feleségetekkel] hasonló módon az ismeretnek megfelelően” (1Péter 3:7). Egy modern spanyol fordítás így adja vissza ezeket a gondolatokat: „Ami a férjeket illeti: tanúsítsatok tapintatot az iránt, akivel megosztjátok az életeteket, figyelmességet tanúsítva a feleség iránt.” Ezek a kifjezések sok tényezőt foglalnak magukban: többek között az egymásra figyelést a házastársi kapcsolatban. A férj ne csupán eszköznek tekintse feleségét a nemi vágyának kielégítésére. Egy feleség, akit gyermekkorában megbecstelenítettek, ezt írta: „Bárcsak többet tudnátok mondani arról, milyen sokat tud segíteni egy férj az olyan feleségnek, aki átélt ilyen tragédiát. Nekünk, feleségeknek leginkább arra van szükségünk, hogy tudjuk: igazán szeretnek bennünket és törődnek velünk, nem pedig arra, hogy érzelmi kapcsolat nélkül kielégítsünk bizonyos testi kívánságokat, vagy háztartási alkalmazottak legyünk.”b A házasság intézményét Isten hozta létre, mégpedig azért, hogy a férjek és a feleségek egymás társai és segítői legyenek. Ez tehát csapatmunkát és kölcsönös megbecsülést jelent (1Mózes 2:18; Példabeszédek 31:28, 29).

Milyen értelemben „gyengébb edény”?

Péter azt is tanácsolja a férjeknek, hogy adják meg a tiszteletet feleségüknek „mint gyengébb edénynek, a női nemnek” (1Péter 3:7). Mit értett Péter azon, hogy a nő „gyengébb edény”? A nők, az átlagot tekintve fizikailag gyengébbek, mint a férfiak. Ez a különbség csont- és izomrendszerükből következik. De ami a belső erkölcsi erőt illeti, ebben a nők semmivel sem gyengébbek, mint a férfiak. A nők éveken át képesek olyan helyzeteket elviselni, amelyeket a férfiak talán még rövid ideig sem tűrnének — többek között egy erőszakos vagy ittas házastárs részéről jövő bántalmazást. És gondoljunk arra, mennyit szenved egy nő, amíg gyermeket hoz a világra — például az órákig tartó vajúdást! Minden érzékeny férj, aki szemtanúja a születés csodájának, kétségtelenül megnövekedett tisztelettel tekint a feleségére, és csodálja belső erejét.

Hannah Levy-Haas zsidó nő, aki a ravensbrücki náci koncentrációs tábor foglya volt, ezt írta 1944-ben a naplójában erről a nagy belső erkölcsi erőről: „Van egy dolog, ami rettenetesen felháborít engem, mégpedig az, hogy a férfiak sokkal gyengébbek és közel sem tudják úgy elviselni a megpróbáltatásokat, mint a nők — sem testi, sem erkölcsi értelemben. Önuralmukat elveszítve oly szánalmas lelkierőről tanúskodnak, hogy az ember csak sajnálni tudja őket” (Claudia Koonz: Mothers in the Fatherland).

Ez a tapasztalat is ékesen bizonyítja, hogy alaptalan a nők hátrányos megkülönböztetése csak azért, mert fizikailag gyengébbek. Edwin Reischauer ezt írta: „Napjainkban általánosan elfogadott tény, hogy a nőknek nagyobb az akarat- és a lelkierejük, mint a férfiaknak” (The Japanese). Ezt az erőt jól lehet hasznosítani a keresztény gyülekezetben, amikor érett nők támogatják a súlyos érzelmi válságban szenvedő nőket. Bizonyos helyzetekben könnyebb egy bántalmazott asszonynak egy érett nőhöz fordulni gyors segítségért, mint egy férfihoz. Szükség esetén persze további útmutatás végett tanácsos megbeszélni a dolgot egy keresztény vénnel (1Timótheus 5:9, 10; Jakab 5:14, 15).

Sok nőre ingerlően hat, ha azt állítják róla, hogy reakcióit az érzelmei irányítják, amit viszont ’a menstruációs ciklusa’ befolyásol. Betty, aki gyakorló keresztény, ezt mondta: „Tisztában vagyunk azzal, hogy — ahogy Péter apostol is írta — bizonyos tekintetben mi nők ’gyengébb edények’ vagyunk, mivel törékenyebb biológiai alkattal rendelkezünk. De ez nem jelenti azt, hogy egy művezetőnek vagy csoportvezetőnek leereszkedő vagy atyáskodó hangnemben kell velünk beszélnie, minden női megnyilatkozásunkat a havi ciklusnak tulajdonítva. Értelmesek vagyunk, s azt akarjuk, hogy tisztelettel figyeljenek ránk.”

Nem minden nő érzelmi beállítottságú, mint ahogyan nem minden férfi érzelem nélküli. Mindenkit különálló személyiségként kell kezelni. A korábban említett Betty ezt mondta az Ébredjetek!-nek: „Nem szeretem, ha valakit a neme alapján beskatulyáznak. Láttam már sírni férfiakat, akiket az érzelmi hangulatuk irányított. Persze nőkben is akadnak olyanok, akik ridegek. Ezért hát tárgyilagosan szemléljenek minket a férfiak, s ne gondoljanak a nemünkre.”

Mi szükséges a változáshoz?

Ha változtatásra van szükség a helyzet jobbra fordulásához, egyesek azt mondják, nem elég, hogy a nők küzdenek a jogaikért és az igazságukért; az sem elegendő, hogy a férfiak nemes gesztusként tisztelik a nőket. Minden kultúrában és civilizációban a férfiaknak meg kell vizsgálni az adott helyzetben a szerepüket és meg kell kérdezniük magukat: ’Mit tehetnék azért, hogy a nők élete boldogabb és felüdítőbb legyen?’ (Máté 11:28, 29).

Katha Pollitt író- és költőnő a Time-ban ezt írta: „A legtöbb férfi természetesen nem erőszakoskodik, lumpol vagy gyilkol. De ez nem jelenti azt, miként azt közülük túl sokan gondolják, hogy nekik semmi közük sincs a nők ellen elkövetett erőszakhoz. Mindennapi életünkben mindannyian kialakítunk bizonyos kulturális fogalmakat és feltevéseket, amelyek meghatározzák a megengedhető dolgok korlátait . . . Olyan férfiakról beszélek, akik komoly önvizsgálatot tartanak, tiltakoznak az ellen, hogy előítéleteik és kiváltságaik lennének, mivel ugyanúgy kiveszik a részüket a közös rossz dolgokból is.”

De még ha a világ összes férfia gyökeresen megváltoztatná is a nőkkel szembeni magatartását, akkor sem szűnnének meg teljesen az emberiséget sújtó igazságtalanságok. Miért? Mert a férfiak nemcsak a nők ellen követnek el igazságtalanságokat és durva kegyetlenségeket, hanem férfitársaik ellen is. Háború, erőszak, gyilkosság, halálosztagok és terrorizmus — sok országban ma is mindennapos jelenség. Egy teljesen új uralkodó rendszerre lenne szükség az egész föld számára. És egy új oktatási rendszerre az egész emberiség számára. Ez Isten ígérete szerint az ő Királyság-uralma által fog megvalósulni, amely kormányzat az égből gyakorol majd uralmat az egész föld felett. Csak ekkor lesz igazi egyenlőség és igazságszolgáltatás mindenki — férfi, nő és gyermek — számára. Csak ekkor fogják a nők és a férfiak kölcsönös tiszteletben részesíteni egymást. A Biblia ezt így fogalmazza meg az Ésaiás 54:13. versében: „És minden fiadat [és leányodat] Jehova tanítja majd, és bőséges lesz fiaid [és leányaid] békéje.” Igen, a kölcsönös tisztelet új világához nagymértékben hozzájárul majd a Jehova igazságos alapelvei szerinti megfelelő oktatás.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 16. oldalon]

Egy érett nő sokszor hasznos tanácsot tud adni

[Kép a 17. oldalon]

A házimunkák megosztása az egyik módja annak, ahogy a férj kimutathatja a tiszteletét a felesége iránt