’Alá kell merítkeznem?’

VALAMENNYI döntés közül, amelyet életünk során meghozunk, talán egyik sem fontosabb, mint ez: ’Alá kell merítkeznem?’ Miért oly fontos ez? Mert e kérdésre vonatkozó döntésünk nemcsak a mostani életünkre van közvetlenül hatással, hanem örök jólétünkre is.

Ez előtt a döntés előtt állsz? Talán egy ideje tanulmányozod a Bibliát Jehova Tanúival. Vagy talán szüleid tanítják neked az Írásokat, gyermekkorod óta. Most elérkeztél oda, hogy döntened kell azt illetően, mit tegyél. Ahhoz, hogy megfelelő döntést hozz, meg kell értened, mit foglal magában az alámerítkezés, és kinek kell alámerítkeznie.

Amit az alámerítkezés magában foglal

Egy kicsit a menyegzőhöz hasonlóan, az alámerítkezés is egy szertartás, amely ünnepélyesen megpecsétel egy kapcsolatot. A menyegző esetében az érdekelt férfi és a nő már kiépített egy szorosabb kapcsolatot. A menyegzői szertartás csupán azt teszi nyilvánvalóvá, amiben megegyeztek a magánéletben, nevezetesen, hogy ők ketten most ténylegesen házasságot kötnek. Az kiváltságokat nyit arra is, hogy örvendjenek a házastársi kapcsolatnak, és kötelezettségeket hoz magával, melyeknek együtt kell eleget tenniük.

Pontosan ugyanez a helyzet az alámerítkezéssel is. Amikor tanulmányozzuk a Bibliát, tudomást szerzünk azokról a szerető dolgokról, melyeket Jehova tesz értünk. Nemcsak az életünket adta és mindazt, amire annak fenntartásához szükségünk van, hanem egyetlen-nemzett Fiát is, hogy megnyissa az utat a bűnös emberiség számára, hogy kapcsolatba lépjünk vele [Istennel], és hogy elnyerjük az örökké tartó életet egy paradicsomi földön. Amikor mindezeken elgondolkodunk, nem indít ez minket arra, hogy valamit tegyünk?

Mit tehetünk? Isten Fia, Jézus Krisztus azt mondja nekünk: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Máté 16:24). Igen, Jézus Krisztus tanítványaivá lehetünk, követve az ő példáját Atyja, Jehova érdekeinek szolgálatában. Ennek a megtétele azonban saját magunk ’megtagadását’ követeli meg, ami azt jelenti, hogy önként elhatározzuk: Isten akaratát tesszük a sajátunk elé; ez magában foglalja azt, hogy felajánljuk vagy átadjuk életünket az ő akarata cselekvésére. Ennek az önkéntes és egyéni döntésnek az ismertetése céljából egy nyilvános szertartást tartanak. Ez a szertartás a vízben való alámerítkezés, amely nyilvánosan szemlélteti Istennek való önátadásunkat.

Kinek kell alámerítkeznie?

Jézus Krisztus azt az utasítást adta követőinek, hogy ’elmenvén azért, tegyenek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén [alámerítve, NW] őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek [szent szellemnek, NW] nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit ő parancsolt nékik’ (Máté 28:19, 20). Világos, hogy ez az elme és a szív érettségének egy bizonyos mértékét követeli meg azoktól, akik alámerítkezni készülnek. Isten Szavának személyes tanulmányozása által ők értékelni kezdik azt, hogy szükséges ’megbánni és elfordulni’ korábbi életmódjuktól (Cselekedetek 3:19). Majd megértik, hogy részt kell venniük a Jézus Krisztus által végzett evangéliumhirdető munkában, és tanítványaivá kell válniuk. Mindennek meg kell történni az alámerítkezés lépésének megtétele előtt.

Eljutottál ebbe az állapotba szellemi fejlődésed során? Vágyakozol arra, hogy Istent szolgáld? Ha igen, imateljes állapotban vedd figyelembe a Cselekedetek 8. fejezetében feljegyzett, etiópiai eunuchról szóló bibliai beszámolót. Amikor a Jézusról mint Messiásról szóló próféciákat elmagyarázták ennek az embernek, ő megvizsgálta elméjét és szívét, majd ezt kérdezte: „Mi tarthat vissza engem, hogy alámerítkezzem?” (Cselekedetek 8:26–38, New World Translation).

Napjainkban sokan teszik fel ugyanezt a kérdést: „Mi tarthat vissza engem, hogy alámerítkezzem?” Ennek eredményeként 1991-ben 300 945 újonnan önátadott személy merítkezett alá. Ez nagy örömet szerzett Jehova egész népének, és a vének a gyülekezetekben örömmel segítenek más őszinte szívű egyéneknek is, hogy előrehaladjanak és megfeleljenek az alámerítkezéshez szükséges képesítéseknek.

Lehet azonban, hogy a gyülekezeted vénei azt ajánlják, hogy várj még az alámerítkezéssel. Vagy ha fiatal vagy, szüleid mondhatják, hogy még várj. Mit tegyél ekkor? Ne legyél elkeseredve! Gondolj arra, hogy személyes kapcsolatba lépni a Legfelségesebbel nagyon komoly dolog. Magas irányadó mértékeknek kell megfelelni, és meg kell azokat tartani. Hallgass tehát az ajánlott tanácsra, és teljes szívvel alkalmazd azokat! Ha nem érted meg teljesen a megadott okokat, ne húzódj vissza, hanem addig kérdezősködj, ameddig valóban meg nem érted, hogy milyen előkészületekre van szükséged ennek megtételéhez.

Másrészről, néhányan vonakodnak megtenni — amint ők mondják — a nagy lépést. Ezek egyike vagy te is? Természetesen határozott okai lehetnek annak, amiért halasztanod kell az önátadást és alámerítkezést. Ha azonban képesített vagy arra, mégis vonakodsz megtenni, jól teszed, ha megkérdezed magadtól: „Mi tarthat vissza engem, hogy alámerítkezzem?” Imateljesen vizsgáld meg helyzeted, és lásd meg, hogy valóban elfogadható okod van-e arra, hogy halogasd Jehova azon meghívására tett válaszodat, hogy lépj vele személyes kapcsolatra.

’Még fiatal vagyok’

Ha fiatal vagy, talán így gondolkodsz: ’Még fiatal vagyok.’ Igaz, hogy amíg egy fiatal engedelmes és készséges marad keresztény szülei iránt, és a képességének megfelelően a legjobban alkalmazza az Írásokat, bízhat abban, hogy Jehova „szent”-nek tekinti őt. Valójában a Biblia azt mondja nekünk, hogy az igazságos szülők isteni helyeslése kiterjed a függőségi viszonyban levő gyermekre (1Korinthus 7:14). Nincs azonban a Bibliában alsó korhatár megadva azt illetően, hogy ez a függőségi időszak mikor ér véget. Ezért hát fontos a keresztény fiataloknak komolyan figyelembe venni a kérdést: ’Alá kell merítkeznem?’

A Biblia arra buzdítja a fiatalokat, hogy ’emlékezzenek meg a Teremtőjükről ifjúságuk napjaiban’ (Prédikátor 12:3). Ebben a vonatkozásban rendelkezésünkre áll a fiatal Sámuel példája, aki „szolgál vala az Úrnak, mint gyermek”. Ott van Timótheus példája is, aki kisgyermek korától szívébe fogadta az igazságot, amit édesanyja és nagyanyja tanítottak neki (1Sámuel 2:18; 2Timótheus 1:5; 3:14, 15).

Hasonlóképpen, ma is sok fiatal adta át életét Jehova szolgálatára. A 15 éves Akifusa azt mondta, hogy a Szolgálati Összejövetelen való részvétel segített neki meghozni a döntést az alámerítkezéshez. Ayumi tízéves volt, amikor alámerítkezett. Azért akarta Jehovát szolgálni, mert valóban szerette őt. Most 13 éves, és alkalma volt látni bibliatanulmányozóját, aki szintén Jehova iránti szeretetből — 12 éves korában alámerítkezett. Ayumi öccse, Hikaru szintén tízéves korában merítkezett alá. „Néhányan azt mondták, hogy túl fiatal vagyok — emlékszik vissza —, de Jehova tudta, hogyan érzek. Elhatároztam, hogy alámerítkezek, ha már egyszer úgy döntöttem, arra adom át neki az életemet, hogy mindenemmel, amim csak van, őt szolgáljam.”

A szülői példa is egy tényező, ami egy fiatal testvérnő tapasztalatából látható. Édesapja megtiltotta édesanyjának, hogy tanulmányozza vele, fivérével és nővérével a Bibliát. Megverte őket, és elégette könyveiket. Az anya állhatatossága és hite által a gyermekek megérthették Jehova Isten szolgálatának fontosságát. Ez a fiatal lány 13 éves korában alámerítkezett, és fiatalabb fivére, valamint nővére követték az ő példáját.

’Túl idős vagyok’

A zsoltáríró azt mondta: „Vének gyermekekkel: Dícsérjék az Úrnak nevét” (Zsoltárok 148:12, 13). Igen, az időseknek is fel kell ismerniük, hogy szükséges állást foglalniuk Jehova oldalán. Némely idősebb személy azonban hajlamos kerülni a változtatás megtételét. Úgy gondolják: „Öreg fa nem hajlítható.” Mégis, emlékezz arra, hogy a hűséges Ábrahám 75 éves volt, amikor Jehova azt mondta neki: „Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked” (Cselekedetek 7:3; 1Mózes 12:1, 4). Mózes 80 éves volt, amikor Jehova megbízta őt: „Hozd ki az én népemet, . . . Égyiptomból” (2Mózes 3:10). Ezek a férfiak, és mások mind szilárdak voltak életmódjukban, amikor Jehova arra kérte őket, hogy mutassák ki az iránta való szeretetüket és önátadásukat. Ők nem haboztak válaszolni Jehova felhívására.

Mit jelent ez napjainkban? Shizumu budhista volt 78 éven át, aztán tanulmányozni kezdte a Bibliát. Családja szembeszállt vele, s még azt sem engedték meg, hogy saját házában tanulmányozzon. Alig egy évvel később megértette, hogy szükséges átadnia magát Jehovának, és alámerítkezett. Miért tette meg ezt a változtatást? Azt mondta: „Sok évig bolondított a hamis vallás, és örökké ki akarok tartani a Jehovától való igazság elfogadásában.”

’Ami most megment téged’

Az idő lejárófélben van. Életek forognak kockán, közöttük a tiéd is. Sürgető, hogy komolyan vedd fontolóra a Jehova iránti önátadásod kérdését, és szimbolizáld azt vízben való alámerítkezéssel. Péter apostol ezt hangsúlyozta, mondván: „A vízbemerítés most titeket is megszabadít.” Ő tovább magyarázta ezt az alámerítkezést, „ami nem hús szennyének letevése — amit egy ember talán már megtett azelőtt, hogy alkalmas lett volna az alámerítkezésre —, hanem jó lelkiismeret keresése Istennel szemben” (1Péter 3:21, Csia fordítás).

Megfelelve Jehova követelményeinek, az alámerített tanítvány jó lelkiismeret birtokába jut. Azáltal, hogy továbbra is a legjobbat teszi Jehova szolgálatában, az elme békéjének és megelégedettségnek örvend (Jakab 1:25). Mindenekfelett, bizalommal tekinthet előre a Jehovától jövő végtelen áldásokra az eljövendő új rendszerben. Bárcsak ez lenne a te osztályrészed is, amikor igenlő választ adsz a kérdésre: ’Alá kell merítkeznem?’

[Kép a 21. oldalon]

Sámuel mint fiúgyermek szolgált Jehova előtt

[Kép a 22. oldalon]

Mózes 80 éves volt, amikor Jehova megbízta őt

[Képek a 23. oldalon]

Napjainkban mind fiatalok, mind idősek, akik alámerítkeztek, vég nélküli áldásokra tekinthetnek előre Isten új rendszerében