Éljünk Isten akaratának — ma és mindörökké!
’Ti is. . . a testben még hátralevő időtöket többé ne emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának éljétek le!’ (1Péter 4:1, 2).
1., 2. a) Hogyan reagálnak sokan arra a gondolatra, hogy alárendeljék magukat más valaki akaratának? b) Hogyan reagálhatnak egyesek a keresztény gyülekezetben? c) Milyen kérdések vetődnek fel ezért?
VAJON hogyan reagálsz arra a gondolatra, hogy Isten irányítsa az életedet? Ma sokan viszolyognak a puszta gondolattól is, hogy alárendeljék magukat más valaki akaratának. Még az úgynevezett stabil társadalmaknál is egyre növekvő lázadás tapasztalható a felsőbbség ellen. Felkelések, tiltakozások, rendzavarás, és erőszak szerepelnek nap mint nap a jelentésekben. E nyomás hatására a civilizáció külső máza egyre vékonyodik és egyre törékenyebbé lesz. (2Timótheus 3:1–3.)
2 Ezzel szemben Jehova Tanúi például a házról házra végzett hűséges szolgálatuk által azt mutatják, hogy Isten akaratának élnek. Ennek ellenére, még a keresztény gyülekezeten belül is megnyilvánul néha egyeseknél a függetlenség szelleme. Talán felingerli őket a vének részéről jövő fegyelmezés. Néhányan tiszteletlenül nyilatkoznak „a hű és értelmes rabszolga” osztályról és annak Vezető Testületéről. (Máté 24:45–47, Cselekedetek 15:2, 23.) Felvetődik tehát a kérdés: Miért vessem alá magamat Isten akaratának? Miért szükséges, hogy Isten irányítsa, az életemet?
Krisztus önzetlen példája
3. Milyen tanácsot adott Péter a szellemi hajlandóságunkkal kapcsolatban?
3 Péter, akinek sok közös élményben volt része Jézussal, hitt abban, hogy jó oka van az Isten akaratának élni, ahelyett, hogy a saját akaratának élne. Ezt mondta: „Mivel Krisztus szenvedett testben, ezért ti is fegyverezzétek fel magatokat ugyanolyan szellemi hajlandósággal; mert aki testben szenvedett, felhagyott a bűnökkel azért, hogy a testben még hátralevő idejét többé ne emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának élhesse le” (1Péter 4:1, 2).
4. Hogyan mutatta meg Jézus az Atyja iránti alárendeltségét?
4 Jézus vajon miért szenvedett testben? Azért, mert az Atyja oldalán állt a szuverenitás vagy egyeduralom egyetemes vitakérdésében. Bebizonyította, hogy Isten igaz, Sátán pedig hazug. Azáltal bizonyította ezt, hogy a földi életét átengedte Isten vezetésének, jóllehet ez mártírhalálát eredményezte. (2Korinthus 5:14, 15.)
5. Milyen kérdés elé állít minket Krisztus példája?
5 Az a halál azonban Isten Krisztus által kimutatott szeretetének a kifejezése volt. (1János 4:10.) Vajon miért? Nos azért, mert az egész emberiség nagy hasznát szolgálta. (Róma 5:8; 6:23.) De vajon hányan hajlandók elfogadni az abból fakadó előnyöket? Hányan hajlandók követni Krisztust és feláldozni a saját vágyaikat, alárendelve magukat Isten akaratának? (Zsidók 13:15, 17.)
Előnyök most és a jövőben
6., 7. Milyen előnyökkel jár az, ha valaki alárendeli magát Jehova akaratának?
6 Mennyire időszerű tehát a mi időnkben is az a felhívás, amelyet Jehova 2700 évvel ezelőtt intézett Izraelhez: „Én, Jehova, én vagyok a te Istened, aki megtanítalak téged arra, ami javadra válik, aki arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell. Ó, bárcsak figyelnél parancsaimra! Akkor békéd olyan lenne, mint a folyóvíz, és igazságosságod, mint a tenger hullámai” (Ésaiás 48:17, 18; vö. 1Mózes 22:18).
7 Jehova megtanít minket arra, hogyan fordíthatjuk a javunkra, ha az ő akarata szerint élünk — s azok az előnyök nem csupán békében és igazságosságban jelentkeznek itt és most. Magukban foglalják az örökké tartó élet jövőbeni áldásait is, ahogy azt Jézus megígérte: „Mert az az én Atyám akarata, hogy mindannak, aki látja a Fiút és hitet gyakorol benne, örök élete legyen, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (János 6:40).
8. Mennyiben jelent vigaszt ma Jézus ígérete, amelyet a feltámadással kapcsolatban mondott?
8 Ezek a szavak nagy vigaszt jelentenek ma a hű keresztényeknek,akik már előrehaladott korban vannak. A dolgok jelenlegi rendszere már a 72. évében jár a kritikus 1914-es esztendő óta. Sátán világa máris tovább tart, mint sokan gondolták. Néhány keresztény, aki arra számított, hogy még életidejében meglátja Armageddont és a dolgok új rendszerének kezdetét, azóta már meghalt. Az Isten akaratának cselekvésére odaszánt életük azonban nem volt hiábavaló. Adott szavához híven, Jézus feltámasztja majd őket és megadja nekik az örök élet jutalmát. (János 5:28, 29; 1Korinthus 15:58.)
Krisztus szellemi hajlandósága
9., 10. a) Mivel kell magunkat felfegyvereznünk? (Filippi 2:5–8.) b) Milyen sajátossága van a „szellemi hajlandóság”-nak fordított görög kifejezésnek az 1Péter 4:1-ben?
9 Vajon mi az, ami megkönnyítheti számunkra, hogy alárendeljük magunkat Isten akaratának? Péter tanácsa szerint, amit a 3. bekezdésben idéztünk, fel kell fegyverezni magunkat, „ugyanolyan szellemi hajlandósággal”, mint ami Krisztusban volt. (1Péter 4:1.)
10 Péter itt olyan görög szót használ, amely kétszer fordul elő a Görög Iratokban: enʹnoi·a. Jóllehet néhány fordító „gondolkodás”-nak fordítja, általában nem ezt a szót használják a „gondolkodás” kifejezésére, hanem a nous szót. Péter tehát, ihletés alatt, valamilyen sajátos szempontot tartott szem előtt, amikor ezt a kevésbé használt görög kifejezést alkalmazta. W. E. Vine, a görög nyelv kiváló szakértője azt mondja, hogy az enʹnoi·a „a szándékot, célt, elgondolást” jelzi. J. H. Thayer’s Greek-English Lexicon-ja pedig így határozza meg ezt a szót: „gondolkodásmód és érzület”.
11. Mit tanulhatunk Jézus példájából abban a tekintetben; hogy miként használjuk fel az életünket?
11 Jézus önfeláldozó cselekvési módja megmutatta az ő szándékát vagy elgondolását. Nem élt felületes életet, nem kereste a saját kedvtelését. Tudta: nem azért adta fel korábbi mennyei életét, hogy önző törekvésekkel tékozoljon el néhány esztendőt itt a földön (Lásd az ellentétet az 1Mózes 6:1, 2, 4 és Júdás 6 között.) Ezért kijelentette: „Azért jöttem le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem” (János 6:38). Jézusnak nem volt mellékgondolata az Atya ügye iránti odaadásában: mindenkor a saját akarata fölé helyezte azt, egészen a gyalázatos halál elszenvedéséig. (Lukács 22:42.)
12., 13. a) Hogyan mutatta meg Jézus a szellemi hajlandóságát a Jákob kútjánál? b) Mit akart Jézus mondani, amikor kijelentette: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok”?
12 Jézus még akkor is világosan megmutatta Atyja akarata iránti hajlandóságát, amikor fáradt és éhes volt. Egy alkalommal, amikor a tanítványai elmentek élelmet vásárolni, Jézus megpihent a Jákob kútjánál. Ahelyett, hogy jól megérdemelt pihenéssel töltötte volna az idejét, amíg a tanítványai visszatérnek, Isten akaratának cselekvésére fordította az erejét. Zsidó számára szokatlan lépésre szánta el magát. Beszélgetésbe elegyedett egy szamaritánus asszonnyal. Megnyitotta annak szemeit, hogy megértse az igaz Istent. Ennek eredményeként „abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavai miatt” (János 4:6–26, 39–42).
13 Amikor a tanítványai visszatértek, sürgették, hogy egyen. Vajon mit válaszolt nekik? „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti, nem tudtok.” Ez a válasz zavarba hozta őket, amíg hozzá nem tette: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és a munkáját bevégezzem.” Világos, hogy Jézus örömét lelte abban, ha alárendelhette magát az Atya akaratának. Olyan volt ez számára, mint az eledel, és miként az evésben, igazi megelégedést talált benne. Ha valóban megelégedettek akarunk lenni az életben, nem tehetünk annál jobbat, mint hogy Jézus Krisztus példáját követjük. (János 4:31–38.)
Krisztus szellemi hajlandóságának hatása
14. Mire van szükségünk ahhoz, hogy meglegyen bennünk a Krisztus szellemi hajlandósága? Szemléltesd ezt!
14 Milyen hatással legyen hát ránk Krisztus szellemi hajlandósága? Nos, ha megtanulunk Krisztushoz hasonlóan gondolkozni, olyan belső erőre teszünk szert, amely arra irányít minket, hogy azt tegyük, amit Jézus tenne az adott körülmények között. (Lukács 22:42; Efézus 4:23, 24.) Ez az erő nem pusztán a büntetéstől való félelemből ered, mint például, amikor a gyülekezetben valaki a vénektől jövő fegyelmezéstől fél, hanem abból a mindent felülmúló értékelésből fakad, amelyet Jehova törvényei és alapelvei iránt érzünk. Összevethetjük ezt azzal a helyzettel, amikor valaki csak akkor tartja tiszteletben a közlekedési szabályokat, ha rendőr van a láthatáron — vagyis csak a külső befolyásnak enged. Aki viszont nagyra értékeli az életet, aki szereti embertársait, és belátja, hogy bölcs intézkedés rejlik a közlekedési szabályok mögött, azért tartja be azokat, mert tiszteli a törvényt. Erőteljes belső indítékból teszi. (Zsoltárok 51:10, [51:12, Károli].)
15. a) Mi bizonyítja, hogy Jézusban megvolt a belső erő, amely az elméjét működtette? (Efézus 4:23.) b) A feddhetetlenség mely próbái mutatják, hogy a mai keresztényekben is megvan Krisztus szellemi hajlandósága?
15 Jézusban megvolt ez ’az elmét működtető belső erő’. Ezért hűséges maradt az Atyja akaratához mindhalálig. Zokszó nélkül viselte el a szenvedést és nem szidalmazta érte üldözőit. (1Péter 2:21–24.) Néha mi, keresztények is kerülhetünk hasonló nyomás alá. Velünk szemben álló hatóságok talán megpróbálják leállítani prédikáló tevékenységünket vagy betiltani összejöveteleinket, mint ahogy megtették Spanyolországban a Franco korszak alatt, és több európai országban a náci megszállás idején. Sok testvérünket és testvérnőnket bántalmaztak, és erőszakkal arra akarták rávenni őket, hogy elárulják a helyi gyülekezetekben a felelős testvéreket. A többség az üldözés ellenére is szilárd maradt. (Lásd Jehova Tanúi 1978-as Évkönyve, 171-2; 182-83 oldal; Jehova Tanúi 1986-os Évkönyve, 137-59 oldal.)
16. Milyen módon kerülhetünk ma próba alá? Hogyan leszünk képesek ellenállni?
16 De nyomás alá kerülhetünk a keresztény semlegesség vagy a vérátömlesztés kérdésében is. (Cselekedetek 5:29; 15:28, 29.) Azután felvetődik az a kérdés is: Isten akaratának élünk-e, avagy ember akaratának? Vagy kísértésbe eshetünk a testi vágyak és a rossz társaság együttes hatására. Talán az iskolában vagy a munkahelyünkön támad az a lehetőség, hogy dohányozzunk vagy kábítószert fogyasszunk anélkül, hogy bárki is tudomást szerezzen róla a gyülekezetben. És mit szóljunk a lottóról vagy egyéb szerencsejátékról? Vagy a paráznaságról, házasságtörésről? A világi munkahely légköre oly gyakran vezethet helytelen gondolkodáshoz és helytelen tettekhez — hacsak nincsen meg bennünk ugyanaz a határozottság, amely Krisztusban volt az Isten akaratának cselekvésére. Vajon mit teszel? Lesz-e benned becsületes erő, mely ilyen körülmények között is arra készteti elmédet, hogy Krisztus cselekvési módját kövessed? (Efézus 4:17–20; 1János 2:15, 16.)
17., 18. a) Mit emel ki erőteljesen Péter azokkal kapcsolatban, akik a bűnt gyakorolják? b) Mire van szükség ahhoz, hogy ellenállhassunk a bűn támadásainak?
17 Péter így hangsúlyozza, mennyire szükség van arra, hogy Isten akaratát cselekedjük: „Mert elég, hogy az elmúlt időben a nemzetek akaratát vittétek véghez, amikor gátlástalan viselkedés, bujaság, túlzott borivás (vagy egyéb szeszes italok fogyasztása), dőzsölés, ivászatok, és törvényellenes bálványimádat cselekedeteiben jártatok. Mivel már nem futtok velük együtt ezen az úton a züllöttség posványának ugyanazon mélypontja felé, zavarban vannak és továbbra is gyalázkodóan beszélnek rólatok. De ezek számot fognak adni annak, aki készen áll, hogy megítélje az élőket és a holtakat” (1Péter 4:3–5).
18 Péter itt kihangsúlyozza: akik nem akarják figyelembe venni Isten akaratát, azoknak számot kell majd adniuk. (Vö. Róma 14:12 és Zsidók 13:17.) Pál is hasonló végkövetkeztetéshez jut a Kolossébeliekhez írt levelében, ahol ezt írja: „Fojtsátok el tehát földi testtagjaitokban a paráznaságot, tisztátalanságot, nemi vágyat, káros kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás. Ezek miatt jön majd el Isten haragja.” Mindazok, akik ilyesmit gyakorolnak, semmiképpen nem az Isten akaratát cselekszik, hanem a saját mohó kényszerérzeteiknek tesznek eleget. Ámde az ember képes arra, hogy szakítson az effajta erkölcsi lealjasodással, mert — ahogy Pál kijelenti — „Valaha ti is ezekben jártatok, amikor bennük éltetek” (Kolossé 3:5–7; Efézus 4:19; lásd még 1Korinthus 6:9–11).
Fogjuk fel, hogy mi az Isten akarata!
19. Hogyan mutatják meg ma sokan, hogy Jehova akaratának élnek? (Róma 12:1, 2.)
19 E XX. század utolsó éveiben, több mint hárommillió ember eljutott már oda, hogy fel tudta fogni, mi az Isten akarata velük kapcsolatban. Ennek következtében buzgón prédikálják az Isten Királyság-kormányzatának jó hírét. (Cselekedetek 8:12; Márk 13:10.) Nem csupán önmaguknak élnek, mint az emberek nagy többsége. Tudják, hogy Isten rövidesen véget vet e romlott rendszernek, és áldozatot hoznak azért,hogy másokat is hozzásegítsenek e pontos ismeret megszerzéséhez, ahogyan Pál tanácsolja: „Őrködjetek szigorúan afelett, hogy mi módon jártok, nem mint oktalanok, hanem mint bölcsek, és áron is vásároljátok meg magatoknak az alkalmas időt, mert a napok gonoszak. Ne legyetek többé oktalanok, hanem továbbra is értsétek meg, mi Jehova akarata” (Efézus 5:15–17).
20., 21. a) Hogyan kell tekintenünk az életajándékát? (Jakab 4:13–17.) b) Hogyan kerülhetjük el, hogy a világ mintájára alakuljunk át?
20 Olyan az élet, mint egy pohár friss, hideg víz. Az ember, életének első évtizedeiben, sietve és nagyot „iszik” belőle, míg egyszer csak elkezd gondolkozni, hogy vajon hány év marad még a „pohárban”. Ez az a rejtvény, amely mindenkit zavarba hoz. Mennyire fontos tehát, hogy az Isten előtti felelősség és az embertársaink iránti felelősség tudatával éljük le az életünket! Mennyire lényeges, hogy figyelembe vegyük Isten akaratát és ne csupán a saját önző akaratunkat keressük! (Máté 7:21, 24, 26.)
21 Ámde nem mindig könnyű Isten akaratának élni egy olyan világban, mint a miénk, ahol Sátán szelleme uralkodik. (Jelenések 12:9.) Minden időben nyomás nehezedik ránk, hogy a világ akarata és hajlandósága szerint formáljon bennünket. Még a gyülekezet tagjaira is befolyást gyakorolhatnak a világ divathóbortjai és szenvedélyes szokásai, és egyesek kezdenek úgy kinézni, mint a szórakoztató ipar némely híres személyiségét utánozó divatbábuk. Mennyire helyénvaló azért Pál tanácsa: „Ne szabjátok magatokat többé a dolgok e rendszeréhez, hanem alakuljatok át a gondolkodásmódotok megújulása által, hogy meggyőződhessetek, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata!” (Róma 12:2).
22. a) Mi a mai időkre vonatkozóan Isten akarata? b) Hogyan mutathatjuk meg, hogy Isten akaratának élünk? c) Milyen áldások várnak azokra, akik Isten akaratának élnek?
22 Isten azt akarja, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét” az egész világon mindenütt prédikálják, mielőtt a jelenlegi világrendszer véget ér. (Máté 24:14; Jelenések 14:6, 7.) Ez mindennél nyomósabb ok arra, hogy válaszoljunk arra a felhívásra, amely szerint egyre több teljes idejű szolgára van szükség, és ha a körülményeink megengedik, a soraikhoz csatlakozzunk. A véneknek és a kisegítőszolgáknak is jó okuk van arra, hogy olyan gyülekezetekhez költözzenek át amelyeknek nagyobb szükségük van a segítségükre. De mindennél fontosabb oka van minden Tanúnak arra, hogy valódi keresztény tanúnak bizonyuljon: ne csupán látszat-keresztény legyen, hanem a valóságban is Isten akaratának éljen most és mindörökké! Tudjátok meg, hogy ha megteszitek ezt ’kincsként jó alapot gyűjtötök a jövőre, hogy szilárdan megragadhassátok a valódi életet’ (1Timótheus 6:19).
Hogyan válaszolnál rá?
◻ Hogyan mutatta meg Jézus, hogy Isten akaratának él?
◻ Milyen előnyökben részesülnek azok, akik Isten akaratának élnek?
◻ Milyen volt Krisztus szellemi hajlandósága Isten akarata iránt?
◻ Milyen hatással kell, hogy legyen ránk az ’elmét működtető erő’?
◻ Hogyan kell tekintenünk az életet?