Társas szórakozás — Örvendjetek az előnyeinek, kerüljétek a csapdáit!
„Nincs semmi jobb, mint hogy [egy ember] egyen és igyon, és hogy kemény munkájáért a lelke jót lásson” (PRÉDIKÁTOR 2:24 [2:25, Károli]).
1. Milyen segítséget jelent Isten vezetése népének a szórakozással kapcsolatban?
JEHOVA vezetése sok előnnyel jár szolgái számára. Megfigyelhetjük ezt a szórakozás terén is. Irányítása segít a keresztényeknek elkerülni a szélsőségeket. Néhány hitbuzgó ember, aki ragaszkodik az öltözködés és a viselkedés szigorúságához, szinte minden örömet bűnnek tekint. Ezzel szemben a legtöbb ember még akkor is az örömöket követi, ha azok összeütközésben vannak Jehova törvényeivel és alapelveivel (Róma 1:24–27; 13:13, 14; Efézus 4:17–19).
2. Mi adott korai képet Isten nézetéről a szórakozással kapcsolatban?
2 Mi a helyzet Isten népével? Sokan, akik elkezdik tanulmányozni a Bibliát, meglepődnek, amikor azt tanulják, hogy Isten az embereket tulajdonképpen az élet élvezetének képességével teremtette. Első szüleinknek munkát adott — de nem lehangoló rabszolgamunkát, mint amilyen a tökéletlen emberek legtöbbjének életét ma meghatározza (1Mózes 1:28–30). Gondolj arra a számos egészséges dologra, amelyben mindazok, akik egy földi Paradicsomban élnek, élvezetet találnának! Képzeld el, milyen örömet éreznének, ha a mindennapi élet részeként veszélytelenül figyelhetnék a vadállatokat és nézhetnék a különböző háziállatokat! És micsoda eledelt adhatna számukra az a ’mindenfajta fa, amely tekintetre kívánatos és étkezésre jó’! (1Mózes 2:9; Prédikátor 2:24 [2:25, Károli]).
3—5. a) Milyen célt kell szolgálnia a szórakozásnak? b) Miért lehetünk biztosak abban: Isten nem ellenezte azt, hogy az izraeliták élvezetet találjanak?
3 Ezek a tevékenységek tulajdonképpen szórakozásnak tekinthetők, s céljuk a Paradicsomban ugyanaz lenne, mint most: felüdülni és megújítani az életerőt a további eredményes tevékenységhez (munkához). Amikor a szórakozás ezt valósítja meg, akkor hasznos. Vajon ez azt jelenti, hogy az igaz imádók teret adhatnak életükben a szórakozásnak, noha még nem a Paradicsomban élnek? Igen. Az Insight on the Scriptures (Éleslátás az Írásokból) című angol nyelvű könyv ezt írja Jehova ókori népének szórakozásáról:
4 „Az izraeliták mulatsága és időtöltése nem kerül folyamatosan bemutatásra a bibliai feljegyzésben. Mindazonáltal amikor összhangban van a nemzet vallási elveivel, úgy jelenik meg, mint helyes és kívánatos dolog. A szórakozás fő formái a hangszeren való játék, az ének, a tánc, a beszélgetés, valamint bizonyos játékok voltak. Nagyon kedvelték a rejtvényeket és nehéz kérdések feladását (Bír 14:12)” (1. kötet, 102. oldal).
5 Amikor Dávid győztesen tért haza, a héber asszonyok lantokat és tamburinokat használtak az ünnepléshez (héberül: sa·chaqʹ) (1Sámuel 18:6, 7). A héber szó alapjelentése „nevetni”, és néhány változat „vigadozó asszonyok”-ról beszél (Byington, Rotherham, The New English Bible). Mialatt a Ládát szállították, „Dávid és Izrael egész háza ünnepséget tartott Jehova előtt . . . mindenféle hangszerekkel”. Mikálnak, Dávid feleségének kiegyensúlyozatlan nézete volt, és kifogásolta Dávid részvételét a szórakozásban (2Sámuel 6:5, 14–20). Isten megjövendölte, hogy a Babilonból visszatérők hasonló örömteli tevékenységekben fognak részt venni (Jeremiás 30:18, 19; 31:4; vö. Zsoltárok 126:2).
6. Hogyan segítenek a Keresztény Görög Iratok a szórakozásról alkotott nézetünk kialakításában?
6 Nekünk is a kiegyensúlyozottságot kell keresnünk a szórakozásban. Értékeljük például, hogy Jézus nem volt aszkéta? Időt szánt a felfrissítő étkezésekre, például a ’nagy lakomára’ is, amelyet Lévi készített. És amikor az önelégült emberek azért kritizálták, mert eszik és iszik, Jézus elutasította nézeteiket és útjaikat (Lukács 5:29–31; 7:33–36). Emlékezz arra, hogy részt vett egy esküvőn és hozzájárult az ünnepség sikeréhez (János 2:1–10). Jézus féltestvére, Júdás megemlíti, hogy a keresztényeknek voltak úgynevezett „szeretetvendégségei”, amelyeken a rászorulók nyilvánvalóan ételt kaptak és kellemes, pihentető társaságot élveztek (Júdás 12).
Társas szórakozás a maga idejében és helyén
7. Hogyan buzdít Isten Szava kiegyensúlyozottságra a szórakozás vonatkozásában?
7 A Prédikátor 10:19 (10:16, Károli) kedvezően beszél arról, hogy „a kenyér a munkások nevetésére van, és a bor megvidámítja az életet”. Ugye ez nem úgy hangzik, mintha a szórakozás már önmagában rossz vagy helytelen lenne? Azonban ugyenez a könyv ezt is mondja: „Mert mindennek rendelt ideje van, . . . ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje az ugrándozásnak” (Prédikátor 3:1, 4). Igen, a Biblia nem ítéli el a megfelelő szórakozást, ugyanakkor óvatosságra int bennünket. Ez magában foglalja azt a tanácsot, hogy tartsuk a társas szórakozást a maga helyén időben és mennyiségben egyaránt. Figyelmeztet bennünket azokra a kelepcékre is, amelyek gyakoriak a nagy létszámú társas összejöveteleken (2Timótheus 3:4).
8., 9. Miért kell az időnek, amelyben élünk, és az Istentől kapott feladatunknak meghatároznia viselkedésünket a szórakozás terén?
8 Említettük, hogy a Babilonból visszatérő zsidóknak — akiknek igen kemény munkát kellett elvégezniük — örömteli pihenésben volt részük. Jeremiás korábban mégis azt mondta, hogy ’nem ült le ujjongani a tréfálkozók bensőséges csoportjában’ (Jeremiás 15:17). Istentől kapott feladata az volt, hogy hirdesse a közelgő büntetés üzenetét, tehát az nem volt megfelelő idő a vidámságra.
9 A keresztények feladata ma Isten reménység-üzenetének és Sátán gonosz rendszere elleni ítéletének hirdetése (Ésaiás 61:1–3; Cselekedetek 17:30, 31). Ennek következtében nyilvánvalóan nem szabad megengednünk, hogy életünkben a szórakozás kiemelkedővé váljon. Szemléltethetnénk ezt egy csipet sóval vagy egyfajta különleges fűszerrel, amely fokozza az étel ízét. Vajon olyan mértékben fűszerezel, hogy az még az ételt is elnyomja? Természetesen nem! Jézusnak a János 4:34-ben és a Máté 6:33-ban található szavai szerint fő dolgunk — igazi táplálékunk — Isten akaratának cselekvése kell, hogy legyen. Ezáltal a kikapcsolódás olyan lesz, mint az ízesítés. Felfrissít és erősít, nem pedig kimerít vagy lever.
10. Miért kellene újra megvizsgálnunk a szórakozásra fordított időnk mennyiségét?
10 De álljunk csak meg és vegyük fontolóra: Vajon nem azt mondja a legtöbb ember, hogy csupán korlátozott időt és mérsékelt figyelmet szentel a szórakozásnak? Ha másképp érezne, akkor változtatna ezen. Nem azt sugallja ez, hogy meg kellene állnunk és komolyan, őszintén elemeznünk kellene azt, hogy valójában milyen helyet tölt be a szórakozás az életünkben? Vajon észrevétlenül szinte uralkodóvá lesz? Például automatikusan mindig bekapcsoljuk a tévét, amikor haza érünk? Rendszeresen minden héten sok időt tartunk fenn a szórakozásra, például minden péntek vagy szombat estét? Lehangol-e minket, ha elérkezik ez az idő és tervezett otthoni kikapcsolódásunk nem valósul meg? Két további kérdés: Egy társas összejövetel utáni napon úgy találjuk, hogy olyan sokáig kimaradtunk vagy olyan messzire utaztunk, hogy kimerültek, esetleg túl erőtlenek vagyunk ahhoz, hogy részt vegyünk a keresztény szolgálatban vagy egész napi munkát végezzünk a munkaadónknak? Vajon valóban helyes és kiegyensúlyozott dolog, ha szórakozásunknak alkalomszerűen vagy gyakran ilyen hatása van? (Vö. Példabeszédek 26:17–19.)
11. Miért helyénvaló áttekinteni szórakozásunk természetét?
11 Hasznos lehet számunkra szórakozásunk természetének az áttekintése is. Az a tény, hogy Isten szolgái vagyunk, önmagában még nem biztosítja azt, hogy a szórakozásunk megfelelő. Fontoljuk meg, amit Péter apostol írt a felkent keresztényeknek: „Mert elég nektek, hogy az elmúlt időben a nemzetek akaratát vittétek véghez, amikor gátlástalan viselkedés, bujaság, túlzott borivás, dőzsölés, ivászatok és törvényellenes bálványimádat cselekedeteiben jártatok” (1Péter 4:3). Péter nem fenyegetőzött, mintegy vádolva testvéreit mindannak utánzásáért, amit a világban csináltak. De az éberség a keresztények számára (akkor is és most is) létfontosságú, mivel bárki könnyen az ártalmas szórakozás prédájává válhat (1Péter 1:2; 2:1; 4:7; 2Péter 2:13).
Légy éber a csapdákkal szemben!
12. Milyenfajta csapdát emel ki az 1Péter 4:3?
12 Miféle csapdákkal szemben kell ébereknek lennünk? Nos, Péter a ’túlzott borivást, dőzsölést, ivászatokat’ említette. Egy német kommentátor kifejtette, hogy az itt használt görög szavak „főleg a lakomán folytatott társas ivászatra vonatkoznak”. Egy svájci professzor azt írta, hogy ez a szokás akkoriban általános volt: „A leírás minden bizonnyal olyan szervezett összejövetelekre, illetve rendszeres társaskörökre vonatkozik, amelyeken ilyen szégyenletes tevékenységeket folytattak.”
13. Hogyan állít csapdát az alkohol fogyasztása egy-egy összejövetelen? (Ésaiás 5:11, 12).
13 A nagy társas összejöveteleken felszolgált alkohol sokakat csapdába ejt. Nem mintha a Biblia tiltaná a szeszes italok mérsékelt fogyasztását. Ennek egyik bizonyítékaként Jézus a kánai menyegzőn bort készített. Az biztos, hogy az emberek ott nem ittak mértéken felül, hiszen Jézus megfogadta Isten tanácsát, miszerint ne legyen iszákosok között (Példabeszédek 23:20, 21). Azonban figyeld csak meg ezt a részletet: A násznagy szerint más ünnepeken a jó bort szolgálták fel először, „és csak miután az emberek megittasodtak, akkor a rosszabbat” (János 2:10). A zsidók között tehát általános dolog volt megittasodni egy menyegzőn, ahol a bor mindenki számára korlátlanul állt rendelkezésre.
14. Hogyan kerülhetik el a keresztény házigazdák azt a csapdát, amit a szeszes italok jelentenek?
14 Mindezt figyelembe véve, némely keresztény vendéglátók úgy döntöttek, hogy csak akkor kínálnak fel bort, sört vagy más szeszes italt, ha személyesen képesek felügyelni arra, hogy vendégeiknek mit szolgálnak fel, illetve azok mit fogyasztanak. Ha egy csoport nagyobb annál, mint amire a vendéglátó közvetlenül képes felügyelni — amint az az említett zsidó menyegzőkön is volt —, a sok alkohol veszélyes csapdává válhat. Jelen lehet olyan személy, aki az ivással kapcsolatos nehézséggel küzdött és legyőzte azt. Megértheted, ha az ilyen ember bármikor és minden korlátozás nélkül hozzájuthat a szeszes italhoz, az túlságosan nagy kísértés lehet számára és mindent tönkre tehet. Egy németországi felvigyázó, aki egyben apa is, úgy nyilatkozott, hogy családjának javára válik a hívőtársakkal való összejövetelek kellemes társasága. Hozzátette azonban, hogy a bonyodalmak valószínűsége határozottan nagyobb volt, amikor könnyen lehetett sörhöz jutni.
15. Hogyan érhető el a társas összejövetelek helyes vezetése?
15 A kánai menyegzőnek volt egy ’násznagya’ (János 2:8). Ez nem azt jelenti, hogy külön irányítót jelöltek ki, ha egy család meghívott egy csoportot a házához vendégségbe vagy társas összejövetelre. A férj volt felelős azért, hogy felügyeljen az eseményre. De akár csupán két családból álljon egy csoport, akár több személyből, nyilvánvaló, hogy valakinek felelnie kell azért, ami ott történik. Sok szülő ellenőrzi ezt, amikor fiukat vagy lányukat meghívják egy társas összejövetelre. Kapcsolatba lépnek a vendéglátóval és megkérdezik, ki fog felügyelni az egész összejövetelen, méghozzá úgy, hogy mindvégig jelen van. Egyes keresztény szülők még hozzá is igazítják az eseményhez saját tervüket, hogy jelen lehessenek, s így az idősebbek és a fiatalabbak egyaránt érett társaságot élvezhetnek.
16. Melyek a megfelelő szempontok egy összejövetel nagyságát illetően?
16 Az Őr Torony Társulat kanadai fiókja ezt írja: „A társas összejövetelek létszámának korlátozására vonatkozó tanácsot néhány vén úgy értelmezte, hogy a menyegzői fogadások nagy összejövetelei e tanács megszegését jelentik. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy ha a tanács szerint társas összejöveteleink létszámát célszerű alacsony, kezelhető szinten tartani, akkor helytelen 200—300 fős menyegzői lakomát rendezni.”a Valamely önkényes számérték túlhangsúlyozása helyett a legnagyobb figyelmet a helyes felügyeletre kell fordítani, függetlenül a jelenlévők létszámától. Annak a bornak a mennyisége, amelyről Jézus gondoskodott, azt mutatja, hogy jókora csoport vett részt a kánai menyegzőn, de az nyilvánvalóan kellően áttekinthető volt. Másfajta lakomák akkortájt nem voltak szokásban; a nagyság lehetett az egyik olyan tényező, amely a nem megfelelő felügyelethez vezetett. Minél nagyobb egy összejövetel, annál nagyobb a kihívás is, hogy a gyengébbek, akik hajlamosak a kicsapongásra, hangoztassák jogaikat. Ők a felügyelet nélküli összejöveteleken esetleg kifogásolható tevékenységeket támogathatnak (1Korinthus 10:6–8).
17. Hogyan mutathatunk ki keresztényi egyensúlyt egy összejövetel megtervezésekor?
17 A társas összejövetelek helyes felügyelete magában foglalja azok megtervezését és előkészítését. Ez nem jelenti szükségszerűen egy olyan magával ragadó, egyedi és emlékezetes program kigondolását, amely a világi vendégségeket utánozza, mint például a jelmezbál vagy álarcosbál. El tudod képzelni a hűséges izraelitákat az Ígéret földjén, amint vendégséget terveznek egyiptomi vagy más országbeli pogány öltözékkel? Vajon terveznének-e érzéki táncot vagy vad zenét, amely esetleg a pogányok között népszerű? A Sínai-hegynél csapdába ejtette őket az Egyiptomban akkoriban divatos és népszerű zene meg tánc. Tudjuk, hogy Isten és érett szolgája, Mózes hogyan tekintették ezt a szórakozást (2Mózes 32:5, 6, 17–19). Egy társas összejövetel vendéglátójának vagy felvigyázójának tehát meg kell fontolnia, legyen-e ének vagy tánc; és ha igen, biztosnak kell lennie abban, hogy az összeegyeztethető a keresztény elvekkel (2Korinthus 6:3).
18., 19. Milyen éleslátást nyerhetünk Jézusnak egy menyegzőre történő meghívásából, és hogyan alkalmazhatjuk ezt?
18 Végül emlékezzünk arra, hogy „Jézust és a tanítványait is meghívták a menyegzői lakomára” (János 2:2). Lehetőség van arra, hogy egy keresztény egyén vagy család egyszerűen meglátogasson másokat egy kellemes, építő időtöltés kedvéért. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a tervezett társas összejövetelek esetében a résztvevők előre történő meghatározása segít megelőzni a nehézségeket. Ennek fontosságát hangsúlyozta ki egy vén az egyesült államokbeli Tennessee-ből, akinek fiai és lányai a teljes idejű szolgálatban vannak. Mielőtt ő vagy felesége elfogadnának egy meghívást, vagy engedélyt adnának gyermekeiknek a részvételre, felveszik a kapcsolatot a vendéglátóval, hogy megbizonyosodjanak arról, a résztvevők személye előre meghatározott-e. Így családja védett azokkal a csapdákkal szemben, amelyekbe némelyek beleesnek a mindenki előtt nyitva álló étkezéseken, kirándulásokon vagy sport-összejöveteleken, például labdajátékokon.
19 Jézus ellenezte, hogy csak rokonokat, régi barátokat, hasonló korú, illetve gazdasági helyzetű embereket hívjanak meg egy-egy összejövetelre (Lukács 14:12–14; vö. Jób 31:16–19; Cselekedetek 20:7–9). Ha körültekintően választod ki a meghívottakat, könnyebb különböző korú és helyzetű keresztényeket meghívni (Róma 12:13; Zsidók 13:2). Némelyikük lehet szellemileg gyenge vagy új, aki hasznot meríthet az érett keresztényekkel való társaságból (Példabeszédek 27:17).
Szórakozás a maga helyén
20., 21. Miért lehet a szórakozásnak megfelelő helye az életünkben?
20 Helyénvaló, hogy minket mint istenfélő embereket érdekeljen a szórakozásunk, és törődjünk azzal, hogy az helyes-e, és kiegyensúlyozottak vagyunk-e a ráfordított idő mennyisége tekintetében (Efézus 2:1–4; 5:15–20). A Prédikátor könyvének ihletett írója így érzett: „Én magam dicsértem az örvendezést, mert az emberiség számára nincs jobb a nap alatt, mint hogy egyen, igyon és örvendezzen, és hogy ez kísérje őket kemény munkájukban az ő életük napjai folyamán, amit az [igaz] Isten adott nekik a nap alatt” (Prédikátor 8:15). A kiegyensúlyozott örömök felüdítik a testet és segítenek ellensúlyozni azokat a nehézségeket és csalódásokat, amelyek a jelen rendszerben általánosak.
21 Ezt szemlélteti az, amit egy ausztriai úttörő testvérnő írt egyik idős barátnőjének: „Másnap egy nagyon szép kiránduláson vettünk részt. Mintegy ötvenen indultunk útnak egy Ferlach melletti kis tóhoz. B—— testvér vezette a menetet, teherautójában három rostéllyal, fonott székekkel, asztalokkal, sőt még pingpongasztallal is. Nagyon élveztük. Az egyik testvérnőnél volt harmonika, s így sok Királyság-éneket énekeltünk. A testvérek, fiatalok és idősek egyaránt, élvezték a társaságot.” Kellemes emlékek maradtak meg a jól szervezett kirándulásról, amely elkerülte az olyan csapdákat, mint például a lerészegedés vagy a laza viselkedés (Jakab 3:17, 18).
22. Milyen figyelmeztetést kell szem előtt tartanunk, miközben élvezzük a társas szórakozásokat?
22 Pál arra szólít fel, hogy ne engedjünk a tökéletlen test kívánságainak, s ne csináljunk olyan terveket, amelyek kísértésnek tesznek ki bennünket (Róma 13:11–14). Ez magában foglalja a társas szórakozások tervét is. Ha tanácsát alkalmazzuk, képesek leszünk elkerülni az olyan helyzeteket, amelyek szellemi hajótöréshez vezetnek (Lukács 21:34–36; 1Timótheus 1:19). Ehelyett bölcsen olyan egészséges felüdülést választunk, amely segít fenntartanunk kapcsolatunkat Istennel. Így hasznot fogunk meríteni a társas szórakozásokból, amelyek Isten jó ajándékai egyikének tekinthetők (Prédikátor 5:18).
[Lábjegyzet]
a Az Őrtorony 1984/20-as száma kiegyensúlyozott tanácsot tartalmaz az esküvőket és menyegzői lakomákat illetően. Egy leendő vőlegénynek, menyasszonyának, valamint a nekik segítő embereknek hasznos lehet átnézni ezt az anyagot, mielőtt esküvői terveket készítenek.
Mit tanultunk?
◻ Milyen kiegyensúlyozott nézetet találunk a Bibliában a társas szórakozás élvezetét illetően?
◻ Miért kell megfontolni a szórakozás idejét és természetét?
◻ Mi az a néhány dolog, amit egy keresztény vendéglátó tehet a csapdák elkerülése érdekében?
◻ Mit eredményezhet a keresztények számára a helyes és kiegyensúlyozott szórakozás?
[Kép a 18. oldalon]
Az összejövetel vendéglátója vagy irányítója köteles gondoskodni arról, hogy a vendégek ne essenek a helytelen viselkedés csapdájába