„Mindenekfölött buzgón szeressétek egymást”

„Mindennek a vége pedig elközeledett . . . Mindenekfölött buzgón szeressétek egymást” (1PÉTER 4:7, 8).

JÉZUS tudta, hogy értékesek az apostolaival töltött utolsó órái. Tudatában volt, hogy mi vár rájuk. Óriási munkát kellett elvégezniük, miközben gyűlölik és üldözik őket, éppúgy, ahogy őt (János 15:18–20). Az utolsó együtt töltött estéjükön többször is emlékeztette őket, hogy ’szeressék egymást’ (János 13:34, 35; 15:12, 13, 17).

² Péter apostol, aki ott volt akkor este, megértette a lényeget. Évekkel később, nem sokkal Jeruzsálem elpusztítása előtt, egyik levelében hangsúlyozta a szeretet fontosságát. „Mindennek a vége pedig elközeledett . . . Mindenekfölött buzgón szeressétek egymást” — tanácsolta a keresztényeknek (1Péter 4:7, 8). Szavai nagy jelentőségűek azok számára, akik a jelenlegi világrendszer ’utolsó napjaiban’ élnek (2Timóteusz 3:1). Mit jelent ’buzgón szeretni’? Miért fontos, hogy így szeressünk másokat? És hogyan bizonyíthatjuk, hogy ilyen szeretet él bennünk?

Mit jelent ’buzgón szeretni’?

³ Sokan olyan érzésnek tartják a szeretetet, mely csak úgy magától jön. De Péter nem akármilyen szeretetről beszélt, hanem a szeretet legnemesebb formájáról. Az 1Péter 4:8-ban az eredeti görög szövegben az a·gaʹpe (’szeretet’) szó áll. Ez önzetlen szeretetre utal, melyet alapelvek vezérelnek. Egy forrásmű kijelenti: „Az agape szeretetet parancsba lehet adni, mivel elsősorban nem érzés, hanem elhatározás eredménye, mely aztán tettekben nyilvánul meg.” Minthogy örökölt hajlamunk van az önzésre, emlékeztetni kell minket arra, hogy mutassunk szeretetet egymás iránt, méghozzá az isteni alapelvek szerint (1Mózes 8:21; Róma 5:12).

⁴ Ez persze nem azt jelenti, hogy pusztán kötelességtudatból szeretjük egymást. Az a·gaʹpe szeretetből nem hiányzik a melegség és az érzés. Péter azt mondta, hogy „buzgón [szó szerint: »kitárulkozva«a] szeressétek egymást” (Kingdom Interlinear). Mindazonáltal az ilyen szeretet kimutatásához erőfeszítés kell. A „buzgónak” fordított görög szóról egy tudós megjegyzi: „Egy atléta képe sejlik fel előttünk, akinek minden izma megfeszül, amint a verseny hajrájában az utolsó erejét is beleadja a küzdelembe.”

⁵ Szeretetünknek tehát nem szabad olyan alkalmakra korlátozódnia, amikor magától jön, és nem elég csupán néhány személy iránt éreznünk. A keresztényi szeretet megköveteli, hogy kitárjuk a szívünket, vagyis hogy még akkor is szeressünk, amikor nehezünkre esik (2Korintusz 6:11–13). Egyértelmű, hogy ezt a fajta szeretetet ápolnunk kell, és fáradoznunk kell érte, ahogyan az atlétának is edzenie és dolgoznia kell, hogy fejlődjön. Létfontosságú, hogy ilyen szeretettel legyünk egymás iránt. Miért? Legalább három okból.

⁷ Másodsorban azért fontos szeretnünk egymást — különösen most —, hogy segíteni tudjuk a szükségben lévő testvéreinket, mivel „mindennek a vége . . . elközeledett” (1Péter 4:7). ’Nehezen elviselhető, válságos időkben’ élünk (2Timóteusz 3:1). A világ állapota, a természeti katasztrófák és az ellenségeskedés megnehezíti az életünket. Próbateljes körülmények között még közelebb kell húzódnunk egymáshoz. A buzgó szeretet összeköt majd minket, és arra ösztönöz, hogy ’törődjünk egymással’ (1Korintusz 12:25, 26).

⁸ Harmadsorban pedig azért kell szeretnünk egymást, mert nem akarunk ’az Ördögnek helyet adni’, hogy kihasználjon minket (Efézus 4:27). Sátán hamar meglátja, hogy miként használhatja fel hívőtársaink tökéletlenségeit — gyöngeségeit, hibáit és tévedéseit — botláskőnek. Vajon arra fog indítani minket egy meggondolatlan megjegyzés vagy barátságtalan tett, hogy elhúzódjunk a gyülekezettől? (Példabeszédek 12:18). Nem, hogyha buzgón szeretünk másokat! Az ilyen szeretet segít, hogy megőrizzük a békét, és egységesen, „vállvetve” szolgáljuk Istent (Sofóniás 3:9).

¹³ A szeretet arra indít, hogy elnézzük mások hiányosságait. Emlékezz vissza arra, hogy amikor Péter azt tanácsolta az olvasóinak, hogy ’buzgón szeressék egymást’, azt is elmondta, hogy miért fontos ezt tenniük: „a szeretet bűnök tömegét fedezi el” (1Péter 4:8). A bűnök ’elfedezése’ nem a súlyos bűnök palástolását jelenti. Helyénvaló, ha azokat jelentjük a gyülekezetben lévő felelős személyeknek, hogy intézkedni tudjanak (3Mózes 5:1; Példabeszédek 29:24). Roppant szeretetlen — és Írás-ellenes — lenne, ha engednénk, hogy olyanok, akik felháborító bűnöket követnek el, továbbra is kárt vagy gyötrelmet okozzanak ártatlanoknak (1Korintusz 5:9–13).

¹⁴ A hívőtársaink hibái vagy hiányosságai jobbára jelentéktelenek. Időnként mindannyian megbotlunk, hol szóban, hol a tetteinkben, és ezzel csalódást okozunk másoknak, vagy megbántjuk őket (Jakab 3:2). Vajon gyorsan közhírré kellene tennünk mások hibáit? Ha így tennénk, azzal csak súrlódást idéznénk elő a gyülekezetben (Efézus 4:1–3). Ha azonban a szeretet vezérel minket, nem ’tárjuk fel’ a hittársunk hibáját (Zsoltárok 50:20). Ahogyan a vakolat és a festék elfedi a fal hibáit, ugyanúgy a szeretet is elfedezi mások tökéletlenségeit (Példabeszédek 17:9).