Egy értékes kapcsolat megőrzése

„Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok.” — Jak 4:8.

1, 2. a) Milyen módon bőkezű adományozó Jehova? b) Milyen veszélyben van az, aki kételkedik, és hogyan kell ezt elkerülni? c) Növekedhet-e a hit és több-e, mint csupán elmebeli folyamat?

JEHOVA bőkezű adományozó. Már megtanultuk Lukács beszámolójából, hogy Jehova meghallgatja a hozzá fordulók könyörgését, ha állhatatosan kitartanak az imádkozásban és éberek maradnak. És más bibliaírók is ihletést kaptak gyakorlati tanácsok írására a kimondottan imádkozásra és hitre vonatkozó dolgokkal kapcsolatban.

² Jakab például levele elején arra figyelmeztet bennünket, hogy „állandóan kérjük Istentől” a bölcsességet a különböző megpróbáltatások, kísértések leküzdéséhez és elviseléséhez. Figyelmeztet és int is: „De folyton kérje hittel, egyáltalán nem kételkedve.” Mert a kételkedő „határozatlan [görögben: kétlelkű] ember”, és semmit sem kap Jehovától. Mi inkább azt kívánjuk, hogy a hitünk olyan minőségű legyen, amilyet Jakab említ: „A hiteteknek ez a kipróbált minősége kitartást eredményez.” (Jak 1:3-8)a Jóllehet a hitünk kezdetben nem lehet olyan nagy, mint Ábrahámé, de az növekedhet, és mindig őszintén kell hogy csengjen, ne legyen félig ilyen, félig olyan. Lehessen elmondani rólunk, amit Pál írt: „A ti hitetek rendkívüli módon növekszik és mindnyájatokban gyarapszik az egymás iránti szeretet.” Az igaz hit nem csupán elmebeli folyamat, hanem ahogy Pál írja: „Gyakoroljatok hitet a ti szívetekben.” Jó indítékaink kell hogy legyenek, amelyek jó cselekedeteket eredményeznek. — Róma 4:20; 10:9, 10; 2Thess 1:3.

 3. Ellentétekkel milyen igazságokra irányítja figyelmünket a Jakab 4:7, 8?

³ Az előbbiek megerősítésére írta később Jakab: „Tisztítsátok meg a kezeteket ti bűnösök és tisztítsátok meg szíveteket ti határozatlanok [görög: kétlelkűek].” Jakab, hogy rávezessen erre, bizonyos ellentéteket említ, mint Jézus, hogy helyére tegye az igazságot, amelyet ki kell hangsúlyozni: „Rendeljétek alá magatokat Istennek, álljatok ellene az Ördögnek és ő elmenekül tőletek. Közeledjetek Istenhez és Ő közeledni fog hozzátok.” — Jak 4:7, 8.

 4. a) Milyen cselekvést igényel a közeledés valakihez, mi kell hogy ösztönözzön? b) Vajon többet tesz-e Isten annál, mint hogy szívesen fogad valakit, vagy milyen gondoskodások történtek máris részéről mindenki javára?

⁴ Milyen bátorító határozottnak lenni egy helyes úton és milyen szívet melengető érzés valakihez valamiért folyamodni! Lehet valaki határozott és kitartó kötelességérzetből, de kéréssel közeledni valakihez mélyebb dolog. Szívből kell fakadnia, ami alázatosságra készteti az illetőt, hajlandó kell hogy legyen áldozatot hozni, hogy elnyerje és élvezze a kívánt közeli személyes kapcsolatot. Figyeld meg, hogy Jakab nem azt mondja, hogy ha közeledünk Istenhez, akkor Ő csak ott ül és várja, hogy fogadjon bennünket. Hanem, ha mi határozott lépéseket teszünk Isten felé, akkor Ő is megteszi a megfelelőt a maga részéről. Hogyan teszi meg ezt? Nos, máris tett értékes gondoskodást, beleértve az Igéjét és Fiát, akit ajándékként adott, mint Megmentőnket, hogy lehetővé tegye nekünk tökéletlen bűnös embereknek a hozzá való közeledést. Ezek a gondoskodások mindenki előtt nyitva vannak, aki őszinte és igazi indítékból hasznára akarja fordítani azokat.

 5. Hogyan használja fel Isten gyakran önátadott szolgáit segítségül azoknak, akik vágyakoznak ,közeledni Istenhez’?

⁵ Tesz-e azonban Jehova valami olyat, ami határozottabban személyes természetű? Az oly sok eset közül, melyik az, amelyik megérinti és szóra bírja az igazságkereső szívét? Az igazság ismeretén felül vajon nem az igazi, meleg személyes érdeklődés az, amelyet az Isten szolgája felmutat? (1Kor 3:5) Midőn az igazságkereső az első összejövetelen van jelen Jehova tanúival, nem sokat érthet abból, amit ott mondanak; de mély hatást gyakorol rá az őszinte, barátságos légkör, amelyet mindenki kinyilvánít, ezenkívül a személyes figyelem és fogadtatás, amelyben őt részesítik. Így az az érzése, hogy viszonzásul az ő igazságkeresésére és az igazság Adományozójának megismerésére irányuló törekvésére, most Isten is közeledik hozzá. Ahogyan ő növekszik, előrehalad, tapasztalja Isten irányításának és áldásának több bizonyítékát, mert ő ,bőségesen és szemrehányás nélkül’ ad. — Jak 1:5.

 6. Csak hogyan lehetséges ez és mit kell elménkben tartani?

⁶ Amint az igazságkeresőt lépésről lépésre vezetik az igazságosság útján, eljut annak értékelésére, hogy milyen kiváltság az, amikor valakit képviselőjeként felhasznál Jehova mások megsegítésére. Ezt lehetővé teszi az ő szellemének szívünkbe való kiárasztása, hogy felmutathassuk annak a szellemnek a gyümölcseit és utánozhassuk az igazi Isten szerinti szeretetet. — Gal 5:22, 23; 1Ján 4:11.

LEGYETEK ÉBEREK, LEGYETEK HATÁROZOTTAK!

 7. Mit mutat Jakab levelének általános hangneme?

⁷ Jakab olyan önátadott keresztényeknek írt, akik megtették a bűnbánat és a megtérés lépéseit. Elfordultak előző bűnös pályafutásuktól és most átadták magukat fenntartás nélkül Jehovának, hogy ettől kezdve az ő akaratát teljesítsék. Ahogy a Jakab levelének általános hangneme mutatja, sokan nem éltek az önátadásuk feltételei szerint. Figyelmen kívül hagyták, hogy szükséges azt a viszonyt egészséges állapotban megőrizni.

 8. a) Miért nem lehet a kapcsolatokat magától értetődőnek tekinteni? b) Mire való tekintettel aggódott Jakab, hogy segítsen azokon, akik visszacsúsztak?

⁸ A kapcsolatok ritkán maradandók, ha egyáltalán maradandók. Nem lehet természetesnek venni őket. Vagy növekszenek, habár lassan, és mint a fa mélyebb gyökeret eresztenek vagy hanyatlanak és elkezdenek hervadni. Ekkor pedig szenved mind a lomb, mind a gyümölcs. (Zsolt 1:1-3) Éppen ez történt a testi Izrael nemzetével. Mielőtt túl késő lenne, Jakab igyekezett helyreállítani azokat a szellemi izraelitákat, akik hasonlóképpen csúsztak visszafelé. Ezért eléjük tárta nyíltan a helyzetet, szembeállítva az igazat a hamissal — már ami a különböző bölcsességeket illeti — és a barátságot is, amint ezt megmagyarázza a Jakab 3:13-18-ban és Jakab 4:1-6-ban. Ezután következik a felhívás a fentebb említett Jakab 4:7, 8-ban. Ez hasonlít ahhoz az úthoz, amelyre Jehova felhívta a testi Izraelt, ahogyan azt az Ésaiás 55:6, 7-ben és a Malakiás 3:6, 7-ben olvassuk.

 9. a) Melyik az Ördög támadási módszereinek egyike, és hogyan alkalmazza azt a modern időkben? b) Hogyan ad Péter bátorító tanácsot e tekintetben?

⁹ Bizonyos mértékig ugyanez a helyzet uralkodik ma is? Az előre megjövendölt „nehezen elviselhető válságos idők” bizony itt vannak növekvő nyomásaikkal és veszélyeikkel, amelyek tömegestől zúdulnak a népre mindenfelé, különösen az igaz keresztényekre, akik a ,keskeny úton járnak, amely az életre vezet’. (Máté 7:14; 2Tim 3:1-5) Az Ördög két fő módszerrel támad. Időnként — amint Péter mondja — úgy tesz, „mint egy ordító oroszlán, keresve, hogy kit nyeljen el”, miután megfélemlített, hogy elijesszen az útról. (1Pét 5:8) Fenyegető helyzeteket idéz elő, akár nemzeti szinten, akár személyes síkon azzal a céllal, hogy megalkuvásra bírjon, vagy hogy teljesen feladjuk álláspontunkat, beleértve keresztényi lelkiismeretünket és a Biblia alapelveit. A mindennapi megélhetésünk, sőt maga az élet foroghat kockán, a foglalkozás és a semlegesség nehéz kérdéseinél. Ahogy már említettük ezen a területen szükséges tovább imádkozni, kitartóan bölcsességért, hogy legyen megkülönböztető képességünk és legyen erőnk alkalmazni ezeket a bibliai alapelveket. Ezért megy tovább Péter az ösztönzésben: „De álljatok ellene [az Ördögnek] szilárdan a hitben . . . Miután egy kis ideig szenvedtetek, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene . . . bevégzi majd a ti neveléseteket, Ő tesz szilárddá, s Ő tesz erőssé titeket.” — 1Pét 5:9, 10.

10, 11. a) Milyen más módszert használ Sátán és hogyan van ez szemléltetve ma, s milyen veszélyhez vezet? b) Hogyan kell hát ébernek és határozottnak lennünk?

¹⁰ Az ördög másik támadási módszere sokkal alattomosabb, körmönfontabb. Sátán maga is „átváltoztatja magát a világosság angyalává.” Úgy jár el, mint a kígyó, nem megfélemlít, hanem rászed, elcsábít, mint „a kígyó elcsábította Évát a ravaszságával”. (2Kor 11:3, 14) Ennek a taktikának egyik bizonyítéka, hogy van egy dolog, amit Sátán tud, de nem akarja, hogy te is tudjad és ez az, hogy az ő ideje rövid. A mennyei háború eredményeként, amely a Messiási Királyság megszületését követte a mennyben i. sz. 1914-ben, ő a nagy sárkány „levettetett a földre . . . s nagyon haragszik, mivel tudja, hogy csak rövid ideje van”. (Jel 12:1-12) Ha rá tudja beszélni különösen azokat, „akik megtartják Isten parancsait, és akiknél van a Jézus Krisztusról szóló tanúskodás”, hogy „a vég ideje” nem is olyan rövid, félig megnyerte a csatát. (Jel 12:17) Sokan elveszíthetik a sürgősség érzését és elmulasztanak teljesen éberek maradni. Könnyen lefoglalhat bennünket teljesen a mindennapi élet rendes követelménye. Ebben bizonyára meg kell tanulnunk Jehova szemszögéből nézni a dolgokat és megpróbálni megérteni, hogyan számítja Ő az időt, elménkben tartva Péter szavait: „Mindenek vége azonban közel van. Legyetek tehát józan elméjűek és az imádkozásban éberek.” — 1Pét 4:7; 2Pét 3:8, 9.

¹¹ Jakab és Péter — mindkét Biblia-író — sok segítő szót mond, ami segít és bátorít bennünket, hogy helyes módon, jó szívvel éberek és határozottak legyünk és szenteljünk nagy figyelmet az imádkozásnak és a hitnek.

IMÁDKOZZUNK A SZÜKSÉGET SZENVEDŐKÉRT!

12. a) Hogyan fejti ki Jakab végül az ima kérdését? b) Milyen értelemben nyernek segítséget mind a felvigyázók, mind a szükséget szenvedők?

¹² Levele végén Jakab kifejti az imádkozás tárgyát a hittel kapcsolatosan még részletesebben és más szemszögből. Bármilyen helyzetben, akár „gonoszt szenvedve”, akár „jó hangulatban” Istenhez kell folyamodnunk imával vagy dicsérettel. Azután beszél a szükséget szenvedőkért való imádkozásról. Aki beteg, nyilvánvalóan szenved szellemileg, mivel hatása alatt van lelkileg és érzelmileg; az ilyennek azt tanácsolja, hogy „hívja magához a gyülekezet véneit és imádkozzanak fölötte”. Ez már magában véve részéről a hitnek és annak kimutatása, hogy tudja, hova forduljon segítségért. Az ember nem fordul orvoshoz, ha nem hiszi legalább bizonyos fokig, hogy segíteni tud rajta. Figyeld meg most a végső jó eredményét ennek az eljárásnak: „És a hitből való imádság helyreállítja a gyengélkedőt, és Jehova felsegíti őt. Ha bűnöket követett is el, bocsánatot nyer.” (Jak 5:13-15) Ez biztosan jó vezetést és irányítást ad mind azoknak, akik szükséget szenvednek, mind a felvigyázóknak, akik készek rendelkezésre bocsátani magukat e szükséglet kielégítésének eszközéül.

13. Hogyan használja fel Jakab Illést, mint megkapó példát ebben a vonatkozásban?

¹³ Jakab tovább fejtegeti és a felvigyázókra és a többi érett testvérre gondolva azt mondja, hogy „az igaz ember könyörgésének, mikor működésben van, nagy az ereje”. Ennek támogatására idézi Illés imájának kérését, amely meghallgatásra talált, először „azért, hogy ne legyen eső”, s ez az időszak három és fél évig tartott, és azután újból az eső hullásáért. Illés nem emberfölötti ember volt. „Hozzánk hasonló érzésű férfi volt.” — Jak 5:16-18.

14. Mintegy végszóként hogyan ad Jakab további buzdítást?

¹⁴ Végezetül, miután további buzdítást mond, hogy legyünk éberek a segítségnyújtás lehetőségét illetően még azok iránt is, akik „eltévelyedtek az igazságtól”, azt mondja, hogy aki „visszatérít egy bűnöst a tévelygő útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól és bűnök sokaságát fedezi el”. (Jak 5:19, 20) Mily vigasztaló befejezés! Mennyire hasonlít Jehovának önmagáról adott leírásához: „Irgalmas és kegyelmes Isten, lassú a haragra és bővelkedik szerető kedvességben és igazságban . . . megbocsát tévedést, kihágást és bűnt.” — 2Móz 34:6, 7.

15. Ehhez hasonlóan milyen két módot említ meg Júdás a szükségben levők megsegítésére?

¹⁵ Érdekes módon, Júdás hasonlóképpen fejezi be levelét és arról beszél, hogy „épüljetek a legszentebb hitetekben és imádkozzatok szent szellemmel”. Ő is hangsúlyozza annak szükségét, hogy legyünk éberek, hogy segíteni tudjunk a szükségben levőkön, és kedves, mégis sürgető módon írja: „Továbbra is mutassatok irgalmasságot azok iránt, akiknek kételyeik vannak; mentsétek meg őket kiragadván a tűzből. De mutassatok irgalmasságot továbbra is mások iránt, s ezt félelemmel tegyétek, gyűlölve még a belső ruhát is, amelyet a test beszennyezett.” (Júd 20-23) Itt megint olyanok buzdítását találjuk, akik érettek. Ha ismertek olyanokat, akiknek kételyeik vannak, vagy akik tisztátalanságba estek, ne zúdítsatok rájuk mindjárt hideg zuhanyt, hanem ragadjátok ki őket a tűzből, ha lehetséges, óvatosan elkerülve azt, hogy ti magatok is megégjetek, vagy bármi módon beszennyeződjetek.

„TEKINTSETEK KITARTÓAN . . . GONDOLJÁTOK MEG JÓL”

16, 17. A Zsidókhoz írt levélben milyen alapon von Pál sok párhuzamot és milyen következtetésekre jut?

¹⁶ Isten Pál apostolt használta fel a Keresztény Görög Iratokban található levelek többségének megírására. A Zsidókhoz írott levele nagyon sok gyakorlati segítséget és vezetést nyújt az erős és igaz hit felépítésére, közeli meghitt kapcsolat elérésére Jehovával és Krisztus Jézussal.

¹⁷ Pál a fent említett levélben érthetően sok összehasonlítást tesz a testi Izraelt alkotó zsidók és a szellemi Izraelt alkotó keresztény gyülekezet első zsidó tagjai között, akikhez később pogányok is csatlakoztak. Ezeknek az összehasonlításoknak alapján Pál kimutatja, hogy a héber keresztények sok előnnyel rendelkeznek a testi Izraelhez viszonyítva, de ez nagyobb felelősséggel is jár. Minden mai keresztény, bármely háttérrel rendelkezik, hasonlóképpen alkalmazhatja magára ugyanezeket a dolgokat és javára fordíthatja azokat.

18. Milyen figyelmeztetést ismétel meg a levélben a könyörgés felhagyásával kapcsolatban, és mire van ez alapozva Izrael történetében?

¹⁸ Pál korábban megállapította, hogy ha az angyalok által mondott szót, amikor a Törvény adatott Izraelnek, a legnagyobb tisztelettel kellett kezelni, akkor „hogyan menekülünk meg mi, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a nagyszerű megmentést, amelyről a mi Urunk [Jézus] kezdett beszélni”? (Zsid 2:1-3; Gal 3:19) Hasonló figyelmeztetés hangzott el a levél vége felé. Miután elbeszélte a Sínai hegynél történteket, ezt írja Pál: „Mert ha azok nem menekültek meg, akik nem kértek kegyelmet attól, aki isteni figyelmeztetést közölt a földön, sokkal kevésbé [menekülünk meg] mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól.” — Zsid 12:25.

19. Ezért milyen velős és segítséget nyújtó magyarázatot mond a Zsidók 3:12-15; 12:25-29?

¹⁹ Ez az, ahol igaz csengésének kell lennie a hitünknek, hogy elérje a kívánt kipróbált minőséget. A szív is érdekelt ebben. Miután idézi Istennek Izraelre vonatkozó megállapítását, hogy „mindig eltévelyednek szívükben”, Pál erős figyelmeztetést ad a mi javunkra: „Vigyázzatok, testvérek, nehogy valamelyiketekben hit nélküli gonosz szív fejlődjön ki valaha és elszakítson az élő Istentől.” Nem állhatunk csendben. Ha nem közeledünk Istenhez szüntelenül növekvő hittel, mialatt egyre jobban értékeljük Őt, akkor az a veszély fenyeget, hogy „megkeményedünk a bűn megtévesztő ereje által” s kezdünk elsodródni anélkül, hogy meg tudnánk állapítani, mi történik velünk. Ebben a tekintetben is segítenünk kell egymást és „állandóan intsük egymást mindennap”. Csak akkor fogunk győzni, ha „azt a bizodalmat, amely kezdetben volt bennünk szilárdan megtartjuk mindvégig”. Ez a szilárd bizodalom, ez a megingathatatlan hit, amelyhez ragaszkodnunk kell, hogy örököljük a „rendíthetetlen királyságot” és annak áldásait. — Zsid 3:10-14; 12:28.

20. A hit hangsúlyozása mellett milyen bátorítást ad nekünk Pál az imával kapcsolatban?

²⁰ Pál az imádságra vonatkozóan is buzdít bennünket és arra is, hogy „tekintsünk kitartóan a hitünk Főközvetítőjére és Tökéletesítőjére, Jézusra . . . valóban gondoljátok meg jól, hogy Ő, aki olyan gyalázkodó beszédet szenvedett el a bűnösöktől saját érdekeik ellen, hogy el ne fáradjatok kimerülve lelketekben”. Mindazokért, amiken átment, együtt tud érezni velünk gyengeségünkben, bár Ő maga nem bűnös, mi Őáltala közeledhetünk „a ki nem érdemelt kedvesség trónjához” és segítséget találhatunk megfelelő időben. — Zsid 4:15, 16; 12:2, 3.

21. Hol és hogyan kapcsolja hozzá Pál az imát szorosan a „fegyverzethez”, amellyel Isten ellát, s milyen következtetésre jut?

²¹ Végezetül, amint Pál az efezusbelieknek írta, tartsuk elménkben, hogy a „szellemben való imádkozás minden alkalommal”, szorosan hozzátartozik az „Istentől való teljes fegyverzet” felvételéhez. És mint Pál, mi is könyörögni tartozunk magunkért és másokért, hogy nyerjünk „képességet a beszédre . . . a jó hír szent titkának ismertetésére . . . bátorsággal.” — Ef 6:10-20.

[Lábjegyzet]