FOGYATKOZÁS, SZEPLŐ
Fizikai vagy erkölcsi értelemben vett hiba, tökéletlenség, az épség hiánya; „bármi hiányosság” (5Mó 17:1).
A fizikai vagy erkölcsi ’fogyatkozásra’, illetve ’hiányosságra’ használt héber szó a múm (3Mó 21:17; Jób 31:7). A görög móʹmosz szó azt jelenti, hogy ’szeplő’, míg az aʹmó·mosz rokon kifejezés azt, hogy ’szeplő nélküli’ (2Pt 2:13; Ef 1:4). Mindkettő kapcsolatba hozható a mó·maʹo·mai alapszóval, mely azt jelenti, hogy ’kifogást emel’ (2Ko 6:3; 8:20).
Izraelről ezt mondja Isten: „Ők cselekedtek romlottan; nem a gyermekei, a hiányosság az övék”. Ezzel szemben Jehova „cselekedete tökéletes [„hibátlan az ő tette”, Kecsk.]” (5Mó 32:4, 5).
A lévita papok a tökéletesség Istenének színe előtt szolgáltak, ezért mentesnek kellett lenniük a fizikai fogyatkozásoktól, mint amilyen a vakság, sántaság, hasított orr, és a rendellenességektől, mint amilyen a túl hosszú kar, a púpos hát, kóros soványság, azaz véznaság, szem- vagy bőrbetegség, törött kéz vagy láb, illetve összezúzott here (3Mó 21:18–20). Mivel Izrael főpapjában nem volt ilyen fogyatkozás, jól szemléltette a Nagy Főpapot, Jézus Krisztust, aki „álnokság nélküli, beszennyezetlen” (Héb 7:26).
A mózesi törvény alatt az áldozati állatoknak épnek és fogyatkozás nélkülinek kellett lenniük (2Mó 12:5; 3Mó 4:3, 28; 5Mó 15:21). Ugyanez volt igaz az Ezékiel látomásában szereplő jelképes templommal kapcsolatos áldozatokra is (Ez 43:22, 23). Hasonlóképpen Krisztus ’egy szeplőtlen és szennyfolt nélküli bárány’, aki „önmagát ajánlotta fel szeplő nélkül az Istennek” (1Pt 1:19; Héb 9:14).
A Biblia többek között a következő személyek fizikai megjelenését nevezi hibátlannak: Absolon, Sulamit és Izrael Babilonban lévő fiai közül némelyek (2Sá 14:25; Én 4:7; Dá 1:4). A Törvény arra ösztönzött mindenkit, hogy vigyázzanak egymásra, és védelmezzék egymást, nehogy valamilyen módon fogyatkozás keletkezzen bennük. „Ha egy ember kárt tesz társában, akkor amit ő tett, ugyanazt kell vele is tenni. Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen kárt tett ő abban az emberben, olyat kell benne is tenni” (3Mó 24:19, 20). Az apostol szívén viselte, hogy a keresztény gyülekezet szellemi értelemben szeplőtlen maradjon (Ef 1:4; 5:27; Kol 1:22; lásd még: Júd 24).