Ragaszkodjunk szilárdan drága hitünkhöz!

„Azoknak, akik a miénkével egyenlő kiváltságként birtokolt hitre tettek szert” (2PÉTER 1:1, NW).

 1. Mit mondott Jézus figyelmeztetőül az apostolainak, mégis mivel hencegett Péter?

JÉZUS a halála előtti estén azt mondta, hogy minden apostola el fogja őt hagyni. Egyikük, Péter így hencegett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom” (Máté 26:33). Jézus azonban tudta, hogy ez nem így van. Ezért mondta Péternek még ugyanakkor: „imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” (Lukács 22:32).

 2. Péter túlzott önbizalma ellenére milyen cselekedetei árulkodtak hitének gyengeségéről?

² Péter, aki túlságosan is elbízta magát a hitére nézve, még aznap éjszaka megtagadta Jézust. Háromszor is letagadta, hogy egyáltalán ismeri Krisztust! (Máté 26:69–75). Amikor ’megtért’, biztosan élénken és tisztán csengtek fülében Mesterének a szavai, hogy „a te atyádfiait erősítsed”. Péter egész hátralévő életére nagy hatással volt ez a figyelmeztetés, amint az nyilvánvalóan kiderül két leveléből, amely fennmaradt a Bibliában.

Amiért Péter a leveleit írta

 3. Miért írta Péter az első levelét?

³ Péter mintegy 30 évvel Jézus halála után írta első levelét, melyet a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában élő testvéreknek címzett; ezek a területek ma Észak-, illetve Nyugat-Törökországban helyezkednek el (1Péter 1:1). Nyilvánvalóan olyan zsidók is voltak azok között, akiknek Péter írt, akik közül néhányan valószínűleg i. sz. 33 pünkösdjén lettek keresztények (Cselekedetek 2:1, 7–9). Sokan közülük pogányok voltak, akik tűzpróbán mentek keresztül az ellenségek miatt (1Péter 1:6, 7; 2:12, 19, 20; 3:13–17; 4:12–14). Péter tehát azért írt ezeknek a testvéreknek, hogy bátorítsa őket. Az volt a célja, hogy segítsen nekik elérni ’hitük célját, lelkük megmenekülését’. Befejező figyelmeztetésként ezért így ösztönözte őket: „A kinek [az Ördögnek] álljatok ellen, erősek lévén a hitben” (1Péter 1:9, Csia fordítás; 5:8–10).

 4. Miért írta Péter a második levelét?

⁴ Később Péter második levelet is írt ezeknek a keresztényeknek (2Péter 3:1). Miért? Mert még nagyobb veszedelem fenyegette őket; az, hogy majd erkölcstelen egyének próbálják beszivárogtatni romboló magatartásukat a hívők közé, és félrevezetnek majd egyeseket! (2Péter 2:1–3). Péter ezenkívül a csúfolkodók miatt is figyelmeztetett. Azt írta első levelében, hogy „a vége . . . mindennek közel van”, s néhányan ekkor nyilván gúnyolódtak ilyen gondolat hallatán (1Péter 4:7; 2Péter 3:3, 4). Vizsgáljuk meg Péter második levelét, és figyeljük meg, hogyan erősítette a testvéreket, hogy maradjanak állhatatosak a hitben. Első cikkünkben Péter második levelének az első fejezetét fogjuk megvizsgálni.

Az 1. fejezet célja

 5. Hogyan készíti fel Péter az olvasóit a bajok megtárgyalására?

⁵ Péter nem kezdi rögtön a komoly nehézségekkel. Nem, ehelyett előkészíti a talajt ezeknek a bajoknak a megtárgyalására, kiépítve az értékelést az olvasókban aziránt, amit a kereszténnyé válásukkor kaptak. Emlékezteti őket Isten csodálatos ígéreteire és a Biblia próféciáinak megbízhatóságára. Ezt azáltal teszi meg, hogy beszél az elváltozásról, arról a személyesen átélt látomásról, amelyben Krisztus Királyság-hatalomban volt (Máté 17:1–8; 2Péter 1:3, 4, 11, 16–21).

 6., 7. a) Milyen leckét tanulhatunk Péter levelének a bevezetőjéből? b) Minek az elismerése segíthet időnként, ha tanácsot adunk?

⁶ Tanulhatunk valamit Péter bevezetőjéből? Vajon nem elfogadhatóbb a tanács, ha azokkal, akiknek adjuk, előbb a nagyszerű Királyság-reménység jellemzőit vizsgáljuk meg, amelyet mindannyian értékelünk? S miért ne használnánk fel a személyes tapasztalatunkat? Jézus halála után Péter valószínűleg gyakran beszélt arról a látomásról, amelyben Krisztus Királyság-dicsőségben volt (Máté 17:9).

⁷ Arról se feledkezz meg, hogy mire Péter megírta második levelét, addigra minden valószínűség szerint már sok helyre eljutott Máté evangéliuma és Pál apostolnak a Galátziabeliekhez írt levele. Így hát Péter emberi hiányosságait, valamint hitének hírét már valószínűleg jól ismerték kortársai (Máté 16:21–23; Galátzia 2:11–14). Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy nyíltan fogalmazzon. Sőt, ez valószínűleg még vonzóbbá tette levelét azok előtt, akik tisztában voltak saját gyengeségeikkel. Ezért amikor segítünk a bajbajutottakon, vajon nem volna hatékony, ha elismernénk, hogy mi is hajlamosak vagyunk hibák elkövetésére? (Róma 3:23; Galátzia 6:1).

Megerősítő üdvözlet

 8. Valószínűleg milyen értelemben használta Péter a „hit” szót?

⁸ Figyeld meg most Péter üdvözletét. Azon nyomban érinti a hit kérdését, így szólítva meg olvasóit: „azoknak, akik a miénkével egyenlő kiváltságként birtokolt hitre tettek szert” (2Péter 1:1, NW). Az itt szereplő „hit” kifejezés valószínű jelentése: ’szilárd meggyőződés’, s a keresztény hitnézet vagy tanítás egészére utal, amelyet a Szentírás néha „az igazságnak” nevez (Galátzia 5:7; 2Péter 2:2; 2János 1). A „hit” szót gyakran inkább ilyen értelemben használják, mint abban az általános értelemben, amikor valakibe vagy valamibe a reményünket vagy bizalmunkat vetjük (Cselekedetek 6:7; 2Korinthus 13:5; Galátzia 6:10; Efézus 4:5; Júdás 3).

 9. Miért tűnhetett különösen meleg hangúnak Péter üdvözlete a pogányok számára?

⁹ Péter üdvözlete különösen meleg hangúnak tűnhetett a pogány olvasóknak. A zsidók nem foglalkoztak a pogányokkal, sőt még meg is vetették őket, és a kereszténnyé vált zsidók között előítélettel voltak a pogányok iránt (Lukács 10:29–37; János 4:9; Cselekedetek 10:28). Péter azonban, aki zsidóként született, azonkívül Jézus Krisztus apostola volt, azt írta olvasóiról — zsidókról és pogányokról egyaránt —, hogy ugyanaz a hitük és ugyanolyan kiváltságuk van, mint neki.

10. Milyen tanulságokat vonhatunk le Péter üdvözletéből?

¹⁰ Gondolj csak azokra a nagyszerű tanulságokra, amelyeket Péter üdvözletéből vonhatunk le napjainkban. Isten nem személyválogató; nem szereti jobban az egyik rasszt vagy nemzetet, mint a másikat (Cselekedetek 10:34, 35; 11:1, 17; 15:3–9). Mint ahogyan Jézus is tanította, testvér minden keresztény, és egyiküknek sem szabad magasabb rendűnek éreznie magát a másiknál. Péter üdvözlete ezenkívül kiemeli, hogy mi valóban egy világméretű testvériséget alkotunk, mely „egyenlő kiváltságként” birtokolja a hitet, amely Péter és apostoltársai birtokában is volt (Máté 23:8; 1Péter 5:9).

Ismeret és Isten ígéretei

11. Milyen létfontosságú dolgokat hangsúlyoz ki Péter az üdvözlete után?

¹¹ Péter az üdvözletét követően ezt írja: „Kegyelem [ki nem érdemelt kedvesség, NW] és békesség adassék néktek bőségesen.” Hogyan adatik nekünk bőségesen ki nem érdemelt kedvesség és békesség? „Az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében [pontos ismerete által, NW]” — válaszol Péter. Majd ezt írja: „isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való.” De hogyan kapjuk meg ezeket a létfontosságú dolgokat? „Annak megismerése [pontos ismerete, NW] által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.” Péter így kétszer is kihangsúlyozza, hogy nélkülözhetetlen Istennek és az ő Fiának pontos ismerete (2Péter 1:2, 3; János 17:3).

12. a) Miért hangsúlyozza Péter a pontos ismeret fontosságát? b) Mit kell tennünk először ahhoz, hogy élvezhessük Isten ígéreteinek a beteljesülését?

¹² A „hamis próféták”, akikre Péter a 2. fejezetben figyelmeztet, „költött beszédekkel” becsapják a keresztényeket. Ily módon megpróbálják rávenni őket, hogy térjenek vissza az erkölcstelenséghez, amelytől már megszabadultak. Katasztrofális következménye van bárkire nézve, ha már egyszer megmenekült „az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által”, később pedig hagyja magát így félrevezetni (2Péter 2:1–3, 20). Péter nyilván ennek a később tárgyalt bajnak a bevezetéseként hangsúlyozza levelének a legelején, milyen szerepe van a pontos ismeretnek abban, hogy továbbra is tisztán megállhassunk Isten előtt. Péter megjegyzi, hogy Isten „igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek”. Ahhoz azonban, hogy a hitünk szerves részét képező ezen ígéretek beteljesülését élvezhessük, amint Péter mondja, először ’ki kell kerülnünk a romlottságot, amely a kívánságban van e világon’ (2Péter 1:4).

13. Mit határoztak el a felkentek is és a „más juhok” is, mihez ragaszkodnak szilárdan?

¹³ Hogyan tekintesz Isten ígéreteire? Mint ahogyan a felkent keresztények maradéka? 1991-ben Frederick Franz, a Watch Tower Bible and Tract Society akkori elnöke, aki több mint 75 éven át végezte a teljes idejű szolgálatot, a következőképpen foglalta össze azoknak az érzését, akiknek az a reménységük, hogy Krisztussal fognak uralkodni: „éppen ehhez az órához ragaszkodunk, és ragaszkodunk mindaddig, amíg Isten ténylegesen be nem bizonyítja, hogy ő hű a ’drága és felettébb nagyszerű ígéreteihez’.” Franz testvér mindvégig bízott Istennek az égi feltámadásra vonatkozó ígéretében, és szilárdan ragaszkodott a hithez egészen a 99 éves korában bekövetkezett haláláig (1Korinthus 15:42–44; Filippi 3:13, 14; 2Timótheus 2:10–12). Hozzá hasonlóan milliók ragaszkodnak szilárdan a hithez, Istennek a földi Paradicsomra vonatkozó ígéretére irányítva a figyelmüket, ahol majd az emberek örökké élnek boldogan. Te is közülük való vagy? (Lukács 23:43; 2Péter 3:13; Jelenések 21:3, 4).

Reagáljunk Isten ígéreteire

14. Miért említi Péter első tulajdonságként az erényt a felsorolásban, amelyet a hithez kell adni?

¹⁴ Hálásak vagyunk Istennek az ígéreteiért? Ha igen, Péter szerint ezt ki kell mutatnunk. „Éppen ezért” (hiszen Isten igen becses ígéreteit adta nekünk) őszintén igyekeznünk kell, hogy cselekedjünk is. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy pusztán a hitben vagyunk, vagy csak azzal, hogy ismerjük a Biblia igazságát. Ez nem elég! Péter napjaiban néhányan a gyülekezetekben valószínűleg sokat beszéltek a hitről, de erkölcstelen magatartásba keveredtek. Erényesnek kellett lenniük viselkedésükben, ezért Péter így ösztönözte őket: „adjatok hitetekhez erényt” (2Péter 1:5, NW; Jakab 2:14–17).

15. a) Miért kerül az ismeret az erény után mint tulajdonság, amelyet a hithez kell adnunk? b) Milyen más tulajdonságok tesznek majd képessé arra, hogy szilárdan ragaszkodjunk a hithez?

¹⁵ Péter, miután megemlíti az erényt, még hat tulajdonságot sorol fel, amelyet a hithez kell adnunk. Ezek közül mindegyikre szükségünk van, ha ’meg akarunk állni a hitben’ (1Korinthus 16:13). Mivel a hitehagyottak ’elcsűrik-csavarják az írásokat’, és ’megtévesztő tanításokat’ (NW) terjesztenek, Péter következőleg, mint nagyon fontos dolgot, az ismeretet említi, ezt írván: ’erényetekhez adjatok ismeretet’ (NW). Majd így folytatja: „A tudomány [ismeret, NW] mellé pedig [adjatok] mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet” (2Péter 1:5–7; 2:12, 13; 3:16).

16. Mi történik, ha a Péter által felsorolt tulajdonságokat a hithez adjuk, és mi lesz akkor, ha nem?

¹⁶ Mi történik, ha ezt a hét dolgot a hitünkhöz adjuk? „Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek — feleli Péter —, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve [pontos ismeretében, NW]” (2Péter 1:8). Sőt ellenkezőleg, Péter azt mondja: „a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról” (2Péter 1:9). Figyeld csak meg, Péter a többes szám második személyről átvált egyes szám harmadik személyre, és ilyen szavakat használ: „akiben”, „az”. Bár néhányan sajnos vakok, feledékenyek és tisztátalanok, Péter kedvesen nem céloz arra, hogy az olvasó is ilyen valaki (2Péter 2:2).

Erősíti testvéreit

17. Mi indíthatta Pétert, hogy gyengéden kérleljen minket arra, hogy gyakoroljuk „ezeket”?

¹⁷ Valószínűleg azért, mert Péter felismerte, hogy az újakat különösen könnyen be lehet csapni, gyengéden így buzdítja őket: „atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha” (2Péter 1:10; 2:18). Nagy jutalomban lesz részük azoknak a felkent keresztényeknek, akik a hitükhöz adják ezt a hét dolgot, amint Péter írja: „gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel” (2Péter 1:11). A „más juhok” örökké tartó örökséget fognak kapni Isten Királyságának földi birodalmában (János 10:16; Máté 25:33, 34).

18. Miért nem mulasztja el Péter ’mindenkor emlékeztetni’ testvéreit?

¹⁸ Péter őszintén szeretné, ha ilyen nagyszerű jutalmat kapnának testvérei. „Annakokáért — írja — nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, noha tudjátok ezeket, és erősek [szilárdak, Újfordítású revideált Biblia] vagytok a jelenvaló igazságban” (2Péter 1:12). Péter a görög szte·riʹzo szót használja, amelyet itt így adtak vissza: „szilárdak vagytok”, de Jézus korábbi figyelmeztetésében, melyet Péternek adott, az „erősít” szóval lett visszaadva: „a te atyádfiait erősítsed” (Lukács 22:32). Ennek a szónak a használata talán azt sejteti, hogy Péter visszaidézi az Urától kapott erőteljes figyelmeztetést. Ezután Péter ezt mondja: „Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban [az emberi testben] vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat” (2Péter 1:13, 14).

19. Milyen segítségre van szükségünk napjainkban?

¹⁹ Péter ugyan kedvesen azt írja, hogy olvasói ’szilárdak az igazságban’, tisztában van vele, hogy hitük hajótörést szenvedhet (1Timótheus 1:19). Mivel tudja, hogy hamarosan meg kell halnia, erősíti testvéreit, olyan dolgokat említve meg, amelyekre később vissza tudnak emlékezni, hogy szellemileg erősek maradhassanak (2Péter 1:15; 3:12, 13). Napjainkban nekünk ugyancsak állandóan emlékeztetőkre van szükségünk, hogy szilárdak maradjunk a hitben. Nem számít, kik vagyunk, vagy hogy milyen régóta vagyunk az igazságban, nem hanyagolhatjuk el rendszeres bibliaolvasásunkat, személyes tanulmányozásunkat és azt, hogy eljárjunk a gyülekezeti összejövetelekre. Egyesek kifogásokat találnak, azt mondják, túl fáradtak, vagy hogy az összejöveteleken mindig ugyanazt hallják, vagy hogy nem jók az előadások; Péter azonban tudta, milyen gyorsan elveszítheti bármelyikünk a hitét, ha elbízza magát (Márk 14:66–72; 1Korinthus 10:12; Zsidók 10:25).

Hitünk szilárd alapja

20., 21. Hogyan erősítette meg az elváltozás Péternek és levelei olvasóinak a hitét, köztük a miénket is, akik ma élünk?

²⁰ Hitünk vajon csak okosan kitalált mítoszokon alapul? Péter nyomatékosan így válaszol: „nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.” Péter, Jakab és János ott voltak Jézussal, amikor látomásban látták őt Királyság-hatalomban. Péter ezt így beszéli el: „az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen” (2Péter 1:16–18).

²¹ Amikor Péter, Jakab és János ezt a látomást látták, a Királyság biztosan valóságossá vált számukra! Péter megjegyzi: „Következésképpen sokkal biztosabb lett nálunk a prófétai szó, és jól teszitek, ha figyeltek rá.” Igen, Péter levele olvasóinak — köztük nekünk is, akik ma élünk — jó okuk van arra, hogy figyeljenek az Isten Királyságáról szóló próféciákra. Hogyan kell figyelnünk? Péter így válaszol: „mint sötét helyen világító lámpásra — míg felvirrad az a nap, és hajnalcsillag kél — szívetekben” (2Péter 1:19, NW; Dániel 7:13, 14; Ésaiás 9:6, 7).

22. a) Milyen eseményre várva kell szívünknek ébernek maradnia? b) Hogyan figyelünk a prófétai szóra?

²² Szívünk sötét volna a prófétai szó fénye nélkül. De figyelve rá, a keresztények szíve éber marad, míg felvirrad az a nap, amikor a „hajnali csillag”, Jézus Krisztus felkél Királyság-dicsőségében (Jelenések 22:16). Hogyan figyelünk napjainkban a prófétai szóra? Úgy, hogyha tanulmányozzuk a Bibliát, felkészülünk az összejövetelekre és közreműködünk, s ha ’elmélkedünk ezekről és elmélyedünk bennük’ (1Timótheus 4:15, NW). Ha azt szeretnénk, hogy a prófétai szó lámpásként világítson „sötét helyen” (a szívünkben), akkor engednünk kell, hogy nagy hatást gyakoroljon ránk — a vágyainkra, érzéseinkre, indítékainkra és céljainkra. Bibliatanulmányozóknak kell lennünk, mivel Péter így fejezte be az 1. fejezetet: „egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Péter 1:20, 21).

23. Mire készítette fel Péter 2. levelének az első fejezete az olvasóit?

²³ Péter második levelének az első fejezetében erőteljes indítóerőről gondoskodott számunkra, hogy szilárdan ragaszkodjunk drága hitünkhöz. Most már készek vagyunk megvizsgálni azokat a súlyos ügyeket, amelyek ezután következnek. A következő cikk Péter második levelének a második fejezetét fogja tárgyalni, amelyben az apostol a gyülekezetbe beszivárgó erkölcstelen befolyás miatti erőpróbával foglalkozik.

Emlékszel rá?

◻ Miért hangsúlyozza Péter a pontos ismeret fontosságát?

◻ Mi lehet az oka annak, hogy az erény szerepel legelső tulajdonságként, amelyet a hithez kell adni?

◻ Miért nem mulasztja el Péter mindenkor emlékeztetni testvéreit?

◻ Hitünk milyen szilárd alapjáról gondoskodik Péter?

[Kép a 9. oldalon]

Péter hiányosságai nem idézték elő nála, hogy elhagyja hitét