Növekedés Isten és Krisztus ismeretében

 5. Milyen felelősségünk van a hit megszerzése után, és mi fontos annak teljesítésében?

⁵ Jézus Krisztus tanítványai miután „hitet szereztek”, személyes felelősséggel tartoznak azért, hogy állandóan jobban alkalmazkodjanak Isten rájuk vonatkozó akaratához. A pontos ismeret segít nekünk ennek megvalósításában. Péter apostol kihangsúlyozta a pontos, teljes vagy tökéletes ismeret fontosságát: „Ki nem érdemelt kedvesség és béke gyarapodjon bennetek Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus pontos ismerete által.” — 2Pét 1:2.

 6. a) Mit jelent „Isten és Jézus Krisztus pontos ismereté”-nek a birtokában lenni”? b) Hogyan juthatunk ilyen ismerethez?

⁶ Az „Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus pontos ismereté”-nek a birtokában lenni azt jelenti, hogy mint személyeket ismerjük őket, tulajdonságaikat, útjaikat, eljárásukat, és utánozzuk hibátlan példájukat. (Hasonlítsd össze a Jeremiás 22:15, 16; Máté 7:21–23; 1János 2:3–6; 3:5, 6-tal!) Isten Szava alapelveinek tanulmányozásában és alkalmazásában való előrehaladásunkkal egyre jobban megismerjük az Atyát és a Fiát. Ez azt eredményezi, hogy egyre nagyobb mértékben örvendhetünk a ki nem érdemelt kedvességnek és békének.

 7. Hogyan növekszik a „ki nem érdemelt kedvesség” az „Isten és Jézus Krisztus pontos ismerete által”?

⁷ Csakis akkor kaphatunk ezután is isteni segítséget és vezetést, ha azt cselekedjük, ami tetszik Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak. Mivel bűnös emberek vagyunk, saját érdemeink nincsenek. Bármit tesz tehát az Alkotónk érdekünkben, az az ő ki nem érdemelt kedvességének a kifejezése. Mindazonáltal, hogy részesei lehessünk Isten ki nem érdemelt kedvességének, az attól függ, hogy törekszünk-e olyanok lenni, mint mennyei Atyánk és Fia. Ha ez igaz a mi esetünkben, akkor teljes bizalommal közeledhetünk Jehova Istenhez, hogy meghallgatja könyörgéseinket. A keresztény János apostol kijelentette:

 8. Hogyan nő a béke „Isten és Jézus Krisztus pontos ismerete által”?

⁸ Ha nemcsak egyszerűen ismeretünk, hanem teljes és kerek ismeretünk van mennyei Atyánkról és Fiáról, világosan látjuk, hogy mi tetszik nekik. Egységben és békében maradunk velük, bizalmas kapcsolatnak örvendhetünk, mint barátaik. Következésképpen a Jehova Istennek és Fiának megismerése terén elért fejlődésünk a növekvő béke még teljesebb élvezetéhez vezet. Ez így van, mert nagyobb mértékben igyekszünk kerülni minden olyan magatartást, beszédet vagy cselekvést, amely ellentétben van a mi Istenünk és a mi Urunk, Jézus Krisztus példájával.

 9. Milyen hatással van a vétkezés az Istennel való békénkre?

⁹ Másrészt, ha vétkezünk, megrontjuk a békénket a Legfelségesebbel, mivel akaratával ellentétesen cselekszünk. Csak Isten bocsánata állíthatja helyre a békét a Jézus Krisztus bűntörlő áldozatába vetett hit és őszinte bűnbánat alapján. — 1Ján 2:1, 2.

„Isteni erő” indítson tevékenységre

10. Mi segít nekünk abban, hogy fokozott mértékben élvezhessünk ki nem érdemelt kedvességet és békét?

¹⁰ Jehova Isten és Jézus Krisztus természetesen azt akarják, hogy fokozott mértékben örvendjünk a ki nem érdemelt kedvességnek és békének. Ezért együtt kell működnünk velük, határozott erőfeszítéseket téve, hogy jobban megismerjük őket. Egyik mód ennek elérésére az, ha értékeléssel elmélkedünk azon, amit Jehova Isten a Fia által tett az érdekünkben. Péter apostol ezt írta: „Az ő isteni hatalma ingyen nekünk adományozott mindent — az életre és az isteni önátadásra vonatkozik —, annak pontos ismerete alapján, aki dicsőség és erényesség által hívott el minket. Ezek révén adományozta nekünk ingyen a drága és felettébb nagyszerű ígéreteket, hogy ezek által részesei lehessetek az isteni természetnek, mivel megszabadultatok a romlottságtól, amely a bűnös testi vágy következtében van a világon.” — 2Pét 1:3, 4.

11, 12. a) Miért van az „isteni erő” a „pontos ismerettel” összekapcsolva? b) Hogyan szemlélteti ezt a Thessalonikában élt keresztények esete?

¹¹ Figyeljük meg, hogy Péter az „isteni erőt” a „pontos ismeret”-tel hozza kapcsolatba. Ez nagyon is helyénvaló, mert Isten szava vagy üzenete a Fiára vonatkozóan — a „jó hír” — hatékony befolyást gyakorolhat az emberek életére. Jól szemlélteti ezt az, amit Pál a thessalonikaiaknak írt: „A jó hír, amelyet prédikálunk, nemcsak szavakkal jutott el hozzátok, hanem erővel is.” (1Thess 1:5) A jó hír prédikálása Thessalonikában eredményes volt. Nemcsak annyiból állt, hogy az emberek szavakat hallottak, de nem jártak el a hallottaknak megfelelően, vagyis „nemcsak szavakkal” történt. Ez a thessalonikaiakat, akik magukévá tették a keresztényiséget, cselekvésre indította, amivel kimutatták, hogy a „jó hír” erőt fejt ki náluk. Ezek a keresztények példái lettek a többi hívőknek, mivel hűségesen elviseltek üldözéseket az igazságosság érdekében, és állhatatosan tanúskodtak mindenütt a „jó hír” mellett.

14. Hogyan végzi Jehova az elhívást „dicsőség és erény” által?

¹⁴ Az a mód, ahogyan Jehova Isten egyéneket magához hív vagy vonz, erős buzdításul kell szolgáljon számunkra, hogy előrehaladást tegyünk a keresztényi életben. Péter apostol utalt „annak a pontos ismeretére, aki dicsőség és erényesség által hívott el minket”. Jehova Isten „hív” vagy „vonz” a Fia által. Különösen Jézus Krisztus által vált nyilvánvalóvá a „dicsőség és erényesség” az emberek előtt. A keresztény János apostol írta a Fiúra vonatkozóan: „A Szó testté lett és közöttünk lakozott, és láttuk a dicsőségét, mint egy Atya egyszülött Fiának dicsőségét; és tele volt ki nem érdemelt kedvességgel és igazsággal” (Ján 1:14). Az Úr Jézus Krisztus életében János és a többi apostol olyan dicsőséget, ragyogást, magasztosságot látott, melyet csak az tudott bemutatni, aki tökéletesen visszatükrözte mennyei Atyjának képmását. Ezenfelül János apostol Jakabbal és Péterrel együtt tanúja volt Jézus átváltozásának. Akkor „az arca ragyogott, mint a nap, külső ruhája pedig csillogott, mint a fény”. (Máté 17:2) Amiképpen dicsőség fűződik Isten Fiához, akként az erényesség is. Jézus Krisztus kimagaslóan erényes volt, erkölcsi kiválósággal rendelkező ember. Még az áruló Júdás is elismerte: „Vétkeztem, amikor elárultam az igazságos vért.” (Máté 27:4) Így tehát a Fiúban visszatükröződő, „dicsőség és erény” által végezte Jehova az elhívást.