Növekedés „hit” megszerzése után

„Egészítsétek ki a hiteteket erénnyel, az erényeteket ismerettel, az ismeretet önuralommal, az önuralmat kitartással, a kitartást isteni önátadással, az isteni önátadást testvéri vonzalommal, a testvéri vonzalmat szeretettel” — 2Pét 1:5–7.

 1. Mi tesz egy kincset igazán értékessé, és hogyan lehet ezt szemléltetni?

OLYAN értékes kincs, amely rejtve marad a földben, semmi hasznos célt nem szolgál. Keveset különbözik az olyan kőtől, amelyet talajréteg fed el. A kincsnek azonban megvan az a lehetséges értéke, hogy tulajdonosának, sőt még másoknak is hasznos lehet. Felhasználható a betegek és szűkölködők megsegítésére, vagy bölcsen be lehet fektetni. Ha nagy pénzösszegről van szó, abból üzemet lehet létesíteni, s így sok embernek lehetővé tenni a megélhetés megszerzését. Valóban, ha a kincset hasznot hajtó módon használják fel, értékesebbé válik.

 2. A 2Péter 1:1 szerint milyen értékes kincset szereztek a keresztények?

² Az Isten szolgáinak birtokában levő szellemi kincsnek még nagyobb lehetősége van jó dolgok megvalósítására. Péter apostol a keresztényekhez írt második levelében erről az értékes kincsről szól, s mondanivalóját a következő szavakkal vezeti be: „Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája és apostola azokhoz, akik elnyerték a mienkkel azonos kiváltságnak tartott hitet, a mi Istenünk és megmentőnk, Jézus Krisztus által.” (2Pét 1:1) „Hit”, azaz az örök élethez nélkülözhetetlen hit volt az a felbecsülhetetlen értékű kincs, amely a tulajdonává vált azoknak, akikhez az apostol szólt.

A hit — kincs

 3. Miért jellemezhette Péter azok hitét, akiknek írt, mint „a mienkkel azonos kiváltságot”?

³ Ez a hit nem Péter és az apostolok kizárólagos tulajdona volt, vagy mindazoké, akik mint ő, kereszténnyé lett zsidókká váltak. Ez az egész hívők testületének, zsidóknak és nem zsidóknak a közös szerzeménye volt. A Legfelségesebb Isten tette lehetővé számukra, hogy elnyerjék ezt a hitet. A „jó hír” üzenetével, amelyet hirdettek, embereket vont magához Fia által. (Ján 6:44) Megnyitotta az egyének szívét, fogékonnyá téve őket a „szavára” vagy üzenetére. — Csel 16:14; Róma 10:8.

 4. Hogyan lehet hitet szerezni az „Isten és a mi megmentőnk, Jézus Krisztus igazságossága által”?

⁴ Ahogy Péter apostol megjegyezte, ezt a hitet „a mi Istenünk és a megmentőnk, Jézus Krisztus igazságossága által” szerezték meg. A Mindenható tette lehetővé minden törzs, nép, nemzet és faj emberei számára ennek a felbecsülhetetlen értékű kincsnek az elnyerését. Azzal, hogy senkit nem részesített előnyben, amikor Fiának áldozata alapján megbocsátotta a bűnöket, és elfogadta a bűnbánókat mint az ő népét, Jehova Isten igazságosságát, becsületességét és pártatlanságát nyilatkoztatta ki. Erre mutatott rá Péter, amikor elvitte a „jó hírt” az itáliai századoshoz, Kornéliuszhoz, valamint annak rokonaihoz és közeli barátaihoz: „Bizony látom — mondta az apostol —, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli Őt, és igazságosságot cselekszik.” (Csel 10:34, 35) A mi Megváltónk, Jézus Krisztus ugyanilyen pártatlan szellemet tükröz. Életét adta minden égtáj alatt élő személyért. — 1Tim 2:5, 6.

Növekedés Isten és Krisztus ismeretében

 5. Milyen felelősségünk van a hit megszerzése után, és mi fontos annak teljesítésében?

⁵ Jézus Krisztus tanítványai miután „hitet szereztek”, személyes felelősséggel tartoznak azért, hogy állandóan jobban alkalmazkodjanak Isten rájuk vonatkozó akaratához. A pontos ismeret segít nekünk ennek megvalósításában. Péter apostol kihangsúlyozta a pontos, teljes vagy tökéletes ismeret fontosságát: „Ki nem érdemelt kedvesség és béke gyarapodjon bennetek Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus pontos ismerete által.” — 2Pét 1:2.

 6. a) Mit jelent „Isten és Jézus Krisztus pontos ismereté”-nek a birtokában lenni”? b) Hogyan juthatunk ilyen ismerethez?

⁶ Az „Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus pontos ismereté”-nek a birtokában lenni azt jelenti, hogy mint személyeket ismerjük őket, tulajdonságaikat, útjaikat, eljárásukat, és utánozzuk hibátlan példájukat. (Hasonlítsd össze a Jeremiás 22:15, 16; Máté 7:21–23; 1János 2:3–6; 3:5, 6-tal!) Isten Szava alapelveinek tanulmányozásában és alkalmazásában való előrehaladásunkkal egyre jobban megismerjük az Atyát és a Fiát. Ez azt eredményezi, hogy egyre nagyobb mértékben örvendhetünk a ki nem érdemelt kedvességnek és békének.

 7. Hogyan növekszik a „ki nem érdemelt kedvesség” az „Isten és Jézus Krisztus pontos ismerete által”?

⁷ Csakis akkor kaphatunk ezután is isteni segítséget és vezetést, ha azt cselekedjük, ami tetszik Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak. Mivel bűnös emberek vagyunk, saját érdemeink nincsenek. Bármit tesz tehát az Alkotónk érdekünkben, az az ő ki nem érdemelt kedvességének a kifejezése. Mindazonáltal, hogy részesei lehessünk Isten ki nem érdemelt kedvességének, az attól függ, hogy törekszünk-e olyanok lenni, mint mennyei Atyánk és Fia. Ha ez igaz a mi esetünkben, akkor teljes bizalommal közeledhetünk Jehova Istenhez, hogy meghallgatja könyörgéseinket. A keresztény János apostol kijelentette:

„Bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves az ő szemében. Igen, az az ő parancsolata, hogy higgyünk a Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást úgy, ahogy nekünk megparancsolta. Egyébként, aki az ő parancsolatait megtartja, az egységben marad vele, és Ő egységben az ilyennel, és azáltal ismerjük fel, hogy egységben marad velünk, hála a szellemnek, amelyet nekünk adott.” — 1Ján 3:22–24.

 8. Hogyan nő a béke „Isten és Jézus Krisztus pontos ismerete által”?

⁸ Ha nemcsak egyszerűen ismeretünk, hanem teljes és kerek ismeretünk van mennyei Atyánkról és Fiáról, világosan látjuk, hogy mi tetszik nekik. Egységben és békében maradunk velük, bizalmas kapcsolatnak örvendhetünk, mint barátaik. Következésképpen a Jehova Istennek és Fiának megismerése terén elért fejlődésünk a növekvő béke még teljesebb élvezetéhez vezet. Ez így van, mert nagyobb mértékben igyekszünk kerülni minden olyan magatartást, beszédet vagy cselekvést, amely ellentétben van a mi Istenünk és a mi Urunk, Jézus Krisztus példájával.

 9. Milyen hatással van a vétkezés az Istennel való békénkre?

⁹ Másrészt, ha vétkezünk, megrontjuk a békénket a Legfelségesebbel, mivel akaratával ellentétesen cselekszünk. Csak Isten bocsánata állíthatja helyre a békét a Jézus Krisztus bűntörlő áldozatába vetett hit és őszinte bűnbánat alapján. — 1Ján 2:1, 2.

„Isteni erő” indítson tevékenységre

10. Mi segít nekünk abban, hogy fokozott mértékben élvezhessünk ki nem érdemelt kedvességet és békét?

¹⁰ Jehova Isten és Jézus Krisztus természetesen azt akarják, hogy fokozott mértékben örvendjünk a ki nem érdemelt kedvességnek és békének. Ezért együtt kell működnünk velük, határozott erőfeszítéseket téve, hogy jobban megismerjük őket. Egyik mód ennek elérésére az, ha értékeléssel elmélkedünk azon, amit Jehova Isten a Fia által tett az érdekünkben. Péter apostol ezt írta: „Az ő isteni hatalma ingyen nekünk adományozott mindent — az életre és az isteni önátadásra vonatkozik —, annak pontos ismerete alapján, aki dicsőség és erényesség által hívott el minket. Ezek révén adományozta nekünk ingyen a drága és felettébb nagyszerű ígéreteket, hogy ezek által részesei lehessetek az isteni természetnek, mivel megszabadultatok a romlottságtól, amely a bűnös testi vágy következtében van a világon.” — 2Pét 1:3, 4.

11, 12. a) Miért van az „isteni erő” a „pontos ismerettel” összekapcsolva? b) Hogyan szemlélteti ezt a Thessalonikában élt keresztények esete?

¹¹ Figyeljük meg, hogy Péter az „isteni erőt” a „pontos ismeret”-tel hozza kapcsolatba. Ez nagyon is helyénvaló, mert Isten szava vagy üzenete a Fiára vonatkozóan — a „jó hír” — hatékony befolyást gyakorolhat az emberek életére. Jól szemlélteti ezt az, amit Pál a thessalonikaiaknak írt: „A jó hír, amelyet prédikálunk, nemcsak szavakkal jutott el hozzátok, hanem erővel is.” (1Thess 1:5) A jó hír prédikálása Thessalonikában eredményes volt. Nemcsak annyiból állt, hogy az emberek szavakat hallottak, de nem jártak el a hallottaknak megfelelően, vagyis „nemcsak szavakkal” történt. Ez a thessalonikaiakat, akik magukévá tették a keresztényiséget, cselekvésre indította, amivel kimutatták, hogy a „jó hír” erőt fejt ki náluk. Ezek a keresztények példái lettek a többi hívőknek, mivel hűségesen elviseltek üldözéseket az igazságosság érdekében, és állhatatosan tanúskodtak mindenütt a „jó hír” mellett.

¹² Mivel Thessalonika tengeri kikötőváros volt, a hívők érintkezésbe kerültek tengerészekkel, kereskedőkkel és más, messze földről jött emberekkel. A thessalonikai keresztények jól kihasználták lehetőségeiket a „jó hír” másokkal való közlésére. Ennek az lett az eredménye, hogy széltében-hosszában beszéltek a hitükről. Midőn Pál és társai hirdették, és nyilvánosan tanították az igazságot más városokban, ott beszéltek nekik a Thessalonikában élő keresztényekről. Erről szólva írta az apostol:

„Thessalonikából kicsengett az Úr szava; és nem csupán Makedóniában és Achájában, hanem a mindenütt az emberek fülébe jutott az Istenbe vetett hitetek. Nem volt szükség a mi szavunkra, mert ők maguk terjesztették el a hírt a mi, nálatok tett látogatásunkról és annak hatásáról: hogyan fordultatok el a bálványoktól, hogy az igaz és élő Isten szolgáivá legyetek, és hogy várjátok reménykedve az ő Fiának, Jézusnak a megjelenését a mennyből, azét, akit Ő feltámasztott a halálból; Jézus a mi szabadítónk az eljövendő ítélet rémületeitől” — 1Thess 1:8–10, Új Angol Biblia.

13. Hogyan tapasztaltuk saját magunkban az „isteni erő” hatását, s ezért mit kell továbbra is tennünk?

¹³ Mi, mai hívők hasonlóképpen érezzük az „isteni erőt” bennünk munkálkodni, mivel elfogadtuk a „jó hírt”, Isten szavát vagy üzenetét. Az a „jó hír” indított bennünket arra, hogy változtatásokat eszközöljünk életünkben, hogy az isteni akaratához alkalmazkodjunk. Arra is indított minket, hogy beszéljünk másoknak a „jó hír”-ről. Az isteni erő, amelyet a „jó hír”-ben foglalt „pontos ismeret” fejt ki, mindent megadott nekünk, ami az „élet és isteni önátadás” eléréséhez szükséges. Így az isteni erő következtében becsületes életet tudunk folytatni az örökkévalóság kilátásával. Az isteni erőnek pedig továbbra is hagynunk kell, hogy segítsen még hasonlóbbá válni Krisztushoz magaviseletben és tevékenységben.

14. Hogyan végzi Jehova az elhívást „dicsőség és erény” által?

¹⁴ Az a mód, ahogyan Jehova Isten egyéneket magához hív vagy vonz, erős buzdításul kell szolgáljon számunkra, hogy előrehaladást tegyünk a keresztényi életben. Péter apostol utalt „annak a pontos ismeretére, aki dicsőség és erényesség által hívott el minket”. Jehova Isten „hív” vagy „vonz” a Fia által. Különösen Jézus Krisztus által vált nyilvánvalóvá a „dicsőség és erényesség” az emberek előtt. A keresztény János apostol írta a Fiúra vonatkozóan: „A Szó testté lett és közöttünk lakozott, és láttuk a dicsőségét, mint egy Atya egyszülött Fiának dicsőségét; és tele volt ki nem érdemelt kedvességgel és igazsággal” (Ján 1:14). Az Úr Jézus Krisztus életében János és a többi apostol olyan dicsőséget, ragyogást, magasztosságot látott, melyet csak az tudott bemutatni, aki tökéletesen visszatükrözte mennyei Atyjának képmását. Ezenfelül János apostol Jakabbal és Péterrel együtt tanúja volt Jézus átváltozásának. Akkor „az arca ragyogott, mint a nap, külső ruhája pedig csillogott, mint a fény”. (Máté 17:2) Amiképpen dicsőség fűződik Isten Fiához, akként az erényesség is. Jézus Krisztus kimagaslóan erényes volt, erkölcsi kiválósággal rendelkező ember. Még az áruló Júdás is elismerte: „Vétkeztem, amikor elárultam az igazságos vért.” (Máté 27:4) Így tehát a Fiúban visszatükröződő, „dicsőség és erény” által végezte Jehova az elhívást.

Isten ígéretei — ösztönzés az előrehaladásra

15. Miért „drága és felettébb nagyszerű” az Isten által közölt sok ígéret?

¹⁵ Istennek a megmentés érdekében tett elrendezése, amint az a „jó hír”-ben megmutatkozik, „drága és felettébb nagyszerű” ígéreteket jelentettek az első századi keresztényeknek. Ezek az ígéretek azért voltak drágák vagy értékesek, mert vigaszról, bátorításról és fenntartó erőről gondoskodtak a világ részéről megnyilvánuló gyűlölettel szemben. Ha meggondoljuk, hogy azok, akiknek Péter apostol írt, arra tekintettek előre, hogy Krisztus dicsőségében osztoznak majd mint társörökösei a Királyságban, egyet kell értenünk az apostollal, hogy „felettébb nagyszerű ígéreteket” kaptak. — 2Pét 1:4a.

16, 17. Milyen hatással vannak az isteni ígéretek a hívőkre?

¹⁶ Mit tettek ezek az ígéretek az első századi keresztények érdekében? Péter válasza ez: „Hogy ezek által részesei lehessetek az isteni természetnek, mivel megszabadultatok a romlottságtól, amely a bűnös testi vágy következtében van a világon.” (2Pét 1:4b) Más szavakkal Isten ígéretei szolgáltattak alapot arra, hogy ,részesei lehessenek az isteni természetnek’. Az első századi keresztények reménysége saját magukra nézve az volt, hogy Jézus Krisztussal társulnak a mennyei Királyságban, és hasonlók lesznek hozzá (Róma 8:17). Mivel a Fiú Isten dicsőségének visszatükröződése és lényének pontos képmása’, mindazok, akik olyanok lesznek, mint Jézus Krisztus, egyben olyanok is, mint az Atya. (Zsid 1:3) János apostol írta: „Szeretteim, most az Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor Ő nyilvánvalóvá lesz, mi hozzá hasonlókká leszünk, mert olyannak látjuk meg Őt, mint amilyen. És mindaz, aki ezt a reménységét Őrá irányítja, megtisztítja önmagát, miként Ő is tiszta” — 1Ján 3:2, 3.

¹⁷ Így azáltal, hogy az Isten Fiának a dicsőségében részesülnek, a szellemtől született keresztények az „isteni természet” részeseivé lesznek. Ez az Isten biztos ígéreteire alapozott nagyszerű reménység erős ösztönzést adott nekik arra, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek saját maguknak minden világi szennytől való megtisztítása érdekében. Péter apostol ugyanezt emelte ki a tisztán maradással kapcsolatban, amikor kimutatta, hogy „az isteni természet részesei” „megszabadultak a romlottságtól, amely a bűnös testi vágy következtében van a világon”. A „testi vágy”, illetve szenvedély olyasmi iránt, amire az ember nem jogosult, alkotja a világi romlottság vagy tisztátalanság forrását. Ettől a tisztátalanságtól menekültek meg a hívők, amikor hasznukra fordították Isten megmentésének eszközét, és alkalmazkodtak a szentség, tisztaság vagy erényesség isteni irányadó mértékeihez. Amint igaz volt ez az első századi hívők esetében, az Írásokba foglalt ígéretek bennünket is arra ösztönözhetnek, hogy ezután is megtisztítsuk magunkat.

Hitnél többre van szükség

18, 19. A hit megszerzése után mit kell tennünk a 2Péter 1:5–7-tel összhangban, és miért?

¹⁸ Isten minden hű szolgája ma is hasznára fordíthatja a „jó hír” által kifejtett isteni erőt a vele járó csodálatos ígéretekkel együtt. Ezért van alapos okunk, hogy olyan személyeknek bizonyuljunk, akik keresztényi személyiséget mutatnak fel, és mások segítésében tevékenyek, különösen szellemi téren. Péter apostol így buzdított: „Igen, éppen ezért minden komoly törekvésetekkel közreműködve ebben egészítsétek ki a hiteteket erénnyel, az erényeteket ismerettel, az ismereteteket önuralommal, az önuralmatokat kitartással, a kitartásotokat isteni önátadással, az isteni önátadásotokat testvéri vonzalommal, a testvéri vonzalmatokat szeretettel.” — 2Pét 1:5–7.

¹⁹ Nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy van egy nézetünk vagy hitünk. Inkább válaszul arra, vagy annak következtében, hogy képességet kaptunk mennyei Atyánktól a hitre, hajlandónak kell mutatkoznunk más jó tulajdonságok kifejlesztésére, melyek bizonyságot tesznek hitünk létezéséről. Péter apostol biztat, hogy ,minden komoly törekvéssel közreműködve’ igyekezzünk, törekedjünk szorgalmasan, minden erőnkkel, hogy még hasonlóbbá legyünk az Isten Fiához.

20. Mit értsünk azon, hogy hitünkhöz erényt adjunk?

²⁰ Ha erénnyel egészítjük ki a hitet, ez azt jelenti, hogy kiváló erkölcsű személyekké törekszünk válni a fő Példaképünk, Krisztus utánzásával. Ilyen erényesség vagy erkölcsi kiválóság pozitív tulajdonság. Ennek birtokosa nem csupán káros, ártalmas dolgok cselekvésétől tartózkodik, hanem keresi az alkalmakat a jó cselekedetekre, mások szellemi, fizikai és érzelmi szükségleteire reagálva. Az erény igazán cselekvő jóság. Az erényes ember életét tehát nem csupán nemleges, passzív dolgok jellemzik, például a nemi erkölcstelenség kerülése, a tisztátalanságtól, becstelenségtől és egyéb, isteni helytelenítés alá eső dolgoktól való tartózkodás. Az i. sz. első században a farizeusok azzal dicsekedtek, hogy ők nem olyanok, mint „a többi ember, zsaroló, igazságtalan, házasságtörő”. (Luk 18:11) Mégsem voltak erényesek, mert lenézték a köznépet, és nem nyilvánítottak ki irgalmasságot, szánalmat vagy együttérzést. — Márk 3:1–6; Ján 7:47–49.

21. Miért fontos gyarapodni az ismeretben?

²¹ Ismeret nélkül nem létezik a Jézus Krisztus személyében példázott erény. Ismeret szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. (Zsid 5:14) Ahhoz is nélkülözhetetlen, hogy felmérjük pontosan, hogyan lehet pozitív jót kifejezni egy adott helyzetben. (Fil 1:9, 10) A hiszékenységgel ellentétben a szilárdan megalapozott hitet nem rendíti meg az ismeret. Éppen ezért, ha szorgalmasan alkalmazzuk a Szentírást, hitünk erősödni fog, miközben állandóan gyarapodunk Jehova Isten és Fia ismeretében.

22. a) Miért nélkülözhetetlen az ismeret az önuralom elmélyítéséhez? b) Milyen kapcsolat van az önuralom és a kitartás között?

²² Ez az ismeret visszatart minket attól, hogy bűnös szenvedélyeknek engedjünk mértéktelenné és féktelenné válva viselkedésünkben, vagy egyéb módon váljunk vétkessé abban, hogy elmulasztjuk visszatükrözni az isteni képmást magatartásunkban, szavainkban és tetteinkben. Igen, az ismeret segít abban, hogy önuralmunk legyen, az a képesség, amely fékezi vagy ellenőrzi személyünket, tetteinket vagy beszédünket. Állandó önuralom gyakorlásával teszünk szert a kitartás tulajdonságára. Midőn a világ részéről nyomásnak vagyunk kitéve a mindennapi gondok, üldözések vagy gyönyörök, illetve az anyagi javak csábításának formájában, nem fogjuk kielégíteni vágyainkat, hogy mint Isten és Krisztus szolgái megváltoztassuk helyünket, hanem önuralmat fogunk gyakorolni.

23. a) Hogyan jön létre a kitartás? b) Mi az isteni önátadás, és hogyan nyilvánul meg?

²³ A kitartásból fakadó belső erő szintén segíthet nekünk ellenállni a bűnös vágyaknak, hogy ne alkudjunk meg, amikor üldözést szenvedünk, s ne merüljünk túlzottan bele a mindennapi gondokba, élvezetekbe vagy anyagi javakba. Ez a kitartás abból ered, hogy a Legfelségesebbre támaszkodunk erőért és vezetésért. (Hasonlítsd össze a Filippi 4:12, 13; Jakab 1:2–8-cal!) Isteni önátadást vagy tisztelettudatot kell a kitartáshoz hozzáadni. Az ilyen tisztelettudat teszi különbbé az igazi keresztény egész életpályáját. Egészséges tiszteletet nyilatkoztat ki a Teremtő iránt és illő figyelmességet és érdeklődést tanúsít az Isten képmására teremtett emberek iránt. — 1Tim 5:4.

24. Miért nem lehet tisztelettudat testvéri vonzalom nélkül?

²⁴ Testvéri vonzalom nélkül nincs istenfélelem vagy tisztelettudat. János apostol megállapította: „Ha valaki kijelenti: ,Szeretem Istent’, és mégis gyűlöli a testvérét, hazug az. Mert, aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát” (1Ján 4:20). Következésképpen erőfeszítéseket kell tennünk hívőtársaink iránti mély ragaszkodás kifejlesztésére, hogy így ,egészítsük ki a testvéri vonzalmat isteni önátadásunkkal’.

25. Ki iránt kell szeretetet kinyilvánítani és miért?

²⁵ A szeretet az a kiváló tulajdonság, amelynek különösen meg kell nyilvánulnia életünkben. Ezt a fajta szeretetet nem lehet csak a keresztény testvéreinkre korlátozni. Míg vonzalmat érzünk szellemi testvéreink iránt, szeretetet kell kinyilvánítanunk az egész emberiség iránt is. Ez a szeretet nem függhet az egyén erkölcsi állásfoglalásától. Mint Istennek az emberiség iránti szeretete, az ellenségek iránt is megnyilvánul. Jézus Krisztus mondta a hegyi beszédében:

„Hallottátok a mondást: ,Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.’ Én azonban azt mondom nektek: Ne szűnjetek meg szeretni ellenségeiteket és imádkozni azokért, akik üldöznek titeket, hogy a ti Atyátok fiainak bizonyulhassatok, aki a mennyekben van, mivel Ő felhozza napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad az igazságosaknak és az igazságtalanoknak. Mert, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van? Nem ugyanezt cselekszik-e az adószedők? És ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, milyen rendkívüli dolgot műveltek? Nem ugyanazt cselekszik-e a nemzetekből valók is? Legyetek ennek megfelelően tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” — Máté 5:43–48.

26, 27. Mi történik akkor, ha hitünket kiegészítjük azokkal a lényeges dolgokkal, amelyeket Péter felsorol?

²⁶ Mit eredményez az, ha ismeret, önuralom, kitartás, isteni önátadás, testvéri vonzalom és szeretet egészíti ki a hitet? Péter apostol megadja a feleletet rá: „Mert, ha ezek megvannak és túláradnak bennetek, megakadályozzák, hogy tétlenek vagy gyümölcstelenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus pontos ismeretében” — 2Pét 1:8.

²⁷ Igen, az eredmény tevékenység és gyümölcsözés lesz. Ha kiegészítjük hitünket az apostol által felsorolt lényeges dolgokkal, és szinte túláradó mértékben magunkévá tesszük azokat, nem fogunk csendben, tétlenül, szellemileg holtan egy helyben állni. Szellemi fejlődésünk folytatódni fog. Ki fogjuk nyilvánítani a keresztényi személyiséget és kifejezésre juttatjuk a „jó hírt” másoknak. Szívünkben isteni tulajdonságokkal, melyek valóban részünkké váltak, ösztönzést kapunk majd arra, hogy az Isten által helyeselt módon gondolkozzunk, beszéljünk és cselekedjünk. — Hasonlítsd össze a Lukács 6:43–45-tel!

Az előrehaladás fontossága

28. Milyen helyzetben van az az állítólagos keresztény, aki nem mutat szellemi fejlődést?

²⁸ Ha valaki csődöt mondana abban, hogy mint keresztény előrehaladjon, ezzel komoly szellemi veszélynek teszi ki magát. Péter apostol ezt mondta az ilyenről: „Mert, akiben ezek [az előbb említettek] nincsenek meg, az vak, behunyja szemét a világosság előtt, és elfelejtette, hogy megtisztult egykori bűneitől” — 2Pét 1:9.

29. Miért tudatosan vak az, akinél hiányzik a Krisztushoz hasonló egyéniség gyümölcse?

²⁹ Az az egyén, aki elmulaszt szellemi előrehaladást tenni, aki nem termi meg a keresztény személyiség gyümölcsét, szellemileg vak. Nem látja, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Ez a vakság szándékos, mert a „jó hír” elfogadása azt kívánta meg tőle, hogy állandóan azon fáradozzon, hogy mind jobban Mesterére, Krisztusra hasonlítson.

30. Mire indítsa a keresztényt a „bűntől való megtisztulás”?

³⁰ Az ilyen szem elől tévesztené azt a tényt is, hogy Jézus kiontott vére alapján tisztult meg bűneitől. Az alámerített kereszténnyé válásakor elnyert megtisztulással összhangban tovább kell fáradoznia azon, hogy tiszta is maradjon, valójában hogy egyre nagyobb mértékben alkalmazkodjon a szentség isteni irányadó mértékeihez. Ennek elmulasztása könnyen hitehagyáshoz vezethet, annyira, hogy végül az illető teljesen elveti Isten Fiának az áldozatát.

31, 32. Tekintettel a keresztény növekedésének a hiányából eredő súlyos veszélyre, Péter mely tanácsára kell figyelmeznünk?

³¹ Mivel a keresztényi előmenetel elmulasztásában bizonyos szellemi veszély rejlik, helyesen tesszük, ha igyekszünk javítani az isteni képmás visszatükrözésében. Ezt kommentálva Péter így ír: „Ez okból testvérek, annál is inkább kövessetek el minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat, mert ha állhatatosan ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem vallotok kudarcot. Valóban, ily módon gazdagon feltárul előttetek a belépés a mi Urunk és Megmentőnk, a Jézus Krisztus örökké tartó Királyságába.” — 2Pét 1:10, 11.

³² Bizonyára mindenki, akit Isten ,elhívott és kiválasztott’, hogy népévé legyen, határozottan arra kell törekedjen, hogy meg is maradjon annak. Péter ihletett írásai kimutatták, hogy ha hitüket kiegészítik keresztényi tulajdonságokkal, nem fognak csődöt mondani hitük céljának, a megmentésnek az elérésében. Semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy bemenetelt nyerjenek Jézus Krisztus „örökké tartó Királyságába”. A belépés a Királyságba „gazdagon feltárul”.

33. Miről lehet még szó abban, hogy a keresztény előtt „gazdagon feltárul” a Királyságba való belépés?

³³ Ez dicsőséges belépés lesz a Krisztuséhoz hasonló tulajdonságok ragyogó visszatükröződésével. A „gazdagon feltárul” kifejezés azonban a boldogságnak egy legfelsőbbrendű fokára is mutathat, amelyet azok élveznek majd, akik őszinte erőfeszítéseket tesznek az életért folyó küzdelemben. — Fil 3:14.

34. Hogyan lehet az áldás legfelsőbb fokát szemléltetni?

³⁴ Az élet és a különleges áldásoktól kísért élet közti különbséget két hajó kapitányával lehet szemléltetni. Az egyik ügyesen áthajózik a viharon, és biztonságosan vezeti partra hajóját. A másik kapitány viszont hajótörést szenved ugyanabban a viharban, s csupán az életét menti meg. Noha mindkét kapitány élete megmaradt, az, amelyiknek a hajója is sértetlen, biztosan nagyobb boldogságnak és tiszteletnek örvendhet. — Hasonlítsd össze az 1Korinthus 3:12–15-tel!

35. Bár az örök élet Isten ajándéka, miért kell személyes erőfeszítést tenni annak elnyeréséért?

³⁵ Bár az élet Isten ingyenajándéka, arra vagyunk felszólítva, hogy mutassunk őszinte vágyakozást erre az ajándékra úgy, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk mennyei Atyánk jótetszésének elnyeréséért. Ajándék ez, mert mi bűnös emberek soha nem nyernénk el azt saját érdemeinkért. De nem kaphatnánk meg akkor sem, ha az életünk semmi bizonyságát nem adja annak, hogy ezt az ajándékot őszintén értékeljük és óhajtjuk. Éppen ezért bárcsak szorgalmasaknak bizonyulnánk abban, hogy igazán Krisztushoz hasonlók legyünk magaviseletünkben, beszédünkben és cselekedeteinkben. Akkor isteni segítséggel biztosak lehetünk a sikerben, nem veszítve semmit az életből, sem a vele járó áldásokból, melyeket mennyei Atyánk adományozhat nekünk, amiért gyümölcsözők vagyunk.

36. Mint Péter kimutatja, milyen tényezők nem törlik el az emlékeztetésekre való szükségletünket?

³⁶ Helyesen tesszük hát, ha emlékeztetjük magunkat a hűségesség fontosságára. Péter apostol is azt akarta, hogy második levelének olvasói ezt tegyék. Ezt írta:

„Ezért mindig kész vagyok emlékeztetni benneteket ezekre a dolgokra, bár ismeritek [ezeket], és szilárdan álltok az igazságban, amely megvan bennetek. De jogosnak vélem, ameddig ebben a sátorban vagyok, hogy felébresszelek benneteket emlékeztetéssel, hiszen tudom, hogy a sátorom letétele közel van, amint nekem azt a mi Urunk Jézus Krisztus is kifejezésre juttatta. Mindenkor megteszek tehát én is minden tőlem telhetőt, hogy a távozásom után képesek legyetek ezeket feleleveníteni magatoknak.” (2Pét 1:12–15)

Mint azok az első századiak, akikhez Péter intézte szavait, mi is tudatában lehetünk a „jó hír” prédikálásának, és a keresztényi személyiség felmutatásában való javulás fontos voltának. Mi is lehetünk szilárdan megalapozva a keresztényi igazságban oly mértékben, hogy annak megismerésére jutottunk. Mégis, különösen ha megpróbáltatással vagy hamis tanítók ügyes érveléseivel kerülünk szembe, szükségét érezhetjük a Péter által kínált emlékeztetéseknek.

37. Hogyan volt Péter jó példa emlékeztetések adásában?

³⁷ Jó emlékezetünkben tartani, miért írta ezeket az emlékeztetéseket. Az apostol tudta, nemsokára meg fog halni, mert Jézus Krisztus személyesen megmondta neki, hogy mártírhalált kell halnia. (Ján 21:18, 19) Ez a kilátás nem szomorította el Pétert. Elhatározta, hogy a hátralevő idejét a testvérei megerősítésére használja fel, buzdítva őket, hogy legyenek tevékenyek és gyümölcsözők. Így még a halálba való távozása után is buzdítást nyerhettek emlékeztetéseiből, és egymás építésére használhatták fel azokat.

38. Mit kell tennünk a Péter levelében feltárt emlékeztetésekkel?

³⁸ Bárcsak mi is éppúgy buzdítást nyerhetnénk Péter leveléből, és erősíthetnénk másokat, felhíva figyelmüket ezekre az emlékeztetésekre! Akkor bizalommal tekintve Jehova csodálatos ígéreteinek a teljesedésére, bárcsak tovább hirdethetnénk a „jó hírt” és növekedést érnénk el abban, hogy még hasonlóbbak legyünk mennyei Atyánkhoz és Fiához!

[Kép a 11. oldalon]

,Egészítsétek ki isteni önátadásotokat testvéri szeretettel’

[Kép a 13. oldalon]

,Egészítsétek ki kitartásotokat isteni önátadással’

[Kép a 15. oldalon]

„Egészítsétek ki hiteteket erénnyel, erényeteket ismerettel”

[Kép a 17. oldalon]

,Ha ezek a dolgok megvannak bennetek, megakadályozzák majd, hogy tétlenek vagy gyümölcstelenek legyetek’