Kitartás — Létfontosságú a keresztények számára

„Egészítsétek ki a hiteteket . . . kitartással” (2PÉTER 1:5, 6, New World Translation).

 1., 2. Miért kell mindannyiunknak mindvégig kitartani?

AZ UTAZÓFELVIGYÁZÓ és felesége egy kilencvenes éveiben járó keresztény társuknál tett látogatást. Évtizedeket töltött el a teljes idejű szolgálatban. Mialatt beszélgettek, az idősebb testvér visszaemlékezett néhány kiváltságra, amelyeknek az évek során örvendhetett. „De — panaszolta, miközben patakzani kezdtek arcán a könnyek — ma már semmilyen téren sem tudok sokat tenni.” Az utazófelvigyázó kinyitotta a Bibliáját és felolvasta a Máté 24:13-at, amely Jézus Krisztust idézve ezt mondja: „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (NW). Aztán a felvigyázó ránézett e drága testvérre és így szólt: „A végső megbízatás, amellyel mindannyian rendelkezünk az, hogy függetlenül attól, hogy sokat tudunk tenni vagy keveset, tartsunk ki mindvégig.”

² Igen, mint keresztényeknek mindannyiunknak ki kell tartani a dolgok e rendszerének végéig vagy életünk végéig. Másképp nem nyerhetjük el Jehova helyeslését a megmentésre. Versenyben vagyunk az életért, és ’kitartással kell futnunk’, míg el nem szakítjuk a célszalagot (Zsidók 12:1). Péter apostol kihangsúlyozta e tulajdonság fontosságát, amikor így buzdította a keresztény társakat: „Egészítsétek ki a hiteteket . . . kitartással” (2Péter 1:5, 6, NW). De mi is pontosan a kitartás?

Kitartás — mit jelent?

 3., 4. Mit jelent kitartani?

³ Mit jelent kitartani? A „kitartani” szóra utaló görög ige (hüpomenó) szó szerint azt jelenti: ’maradni vagy megmaradni’. Tizenhétszer fordul elő a Bibliában. W. Bauer, F. W. Gingrich és F. Danker szótárszerkesztők szerint a jelentése: „maradni ahelyett, hogy menekülnénk . . ., helytállni, állni a sarat.” A „kitartás” szóra utaló görög főnév (hüpomoné) több mint harmincszor fordul elő. Erre vonatkozólag egy szótár ezt mondja: „Az a szellem, amely nem egyszerűen beletörődéssel, hanem izzó reménységgel tud elviselni dolgokat . . . Az a tulajdonság, amely hozzásegíti az embert, hogy a viharos széllel szemben is talpon maradjon. Az az erény, amely a legkeményebb megpróbáltatást is dicsőséggé változtathatja, mert a gyötrelmen túl ott látja a célt” (A New Testament Wordbook. Szerk.: William Barclay).

⁴ A kitartás tehát képessé tesz arra, hogy helytálljunk és ne veszítsük el reménységünket, amikor akadályokkal és nehézségekkel nézünk szembe (Róma 5:3–5, NW). A jelen gyötrelmén túl levő célra tekint: az örök élet jutalmára vagy ajándékára, legyen az akár az égben, akár a földön (Jakab 1:12).

Kitartás — miért?

 5. a) Miért van minden kereszténynek ’szüksége a kitartásra’? b) Milyen két csoportra lehet osztani a megpróbáltatásainkat?

⁵ Keresztények lévén mindannyiunknak ’szüksége van a kitartásra’ (Zsidók 10:36, NW). Miért? Alapvetően azért, mert „különféle megpróbáltatások érnek”. A görög szöveg itt a Jakab 1:2-ben (Katolikus fordítás) egy váratlan vagy kellemetlen összetalálkozásra emlékeztet, mint amikor egy rablóval találja magát szembe az ember. (Vö. Lukács 10:30.) A bennünket érő megpróbáltatásokat két csoportra lehet osztani: azok, amelyek általánosak az emberek életében az örökölt bűnből eredően, és azok a próbateljes helyzetek, amelyek az isteni önátadásunk miatt alakulnak ki (1Korinthus 10:13; 2Timótheus 3:12, NW). Nézzünk e megpróbáltatások közül néhányat!

 6. Hogyan tartott ki egy Tanú, amikor gyötrelmes betegséggel nézett szembe?

⁶ Súlyos betegség. Timótheushoz hasonlóan némely kereszténynek ’gyakori gyengélkedések’ közepette kell kitartania (1Timótheus 5:23). Különösen olyankor van szükségünk kitartásra, amikor krónikus, talán nagyon gyötrelmes betegséggel nézünk szembe, hogy így Isten segítségével helytálljunk és ne tévesszük szem elől keresztényi reménységünket. Gondolkodj el egy ötvenes évei elején járó Tanú példáján, aki hosszú, kemény harcot folytatott egy rohamosan növekvő, rosszindulatú daganat ellen. Két műtéten keresztül állhatatos maradt abbeli elhatározásában, hogy nem fogad el vérátömlesztést (Cselekedetek 15:28, 29). De a daganat újra megjelent a hasában, és tovább növekedett közel a gerincoszlopához. Ezalatt felfoghatatlan fizikai gyötrelmet élt át, amelyet semmilyen mennyiségű gyógyszerelés sem tudott megszüntetni. Ő azonban a jelen gyötrelmén túlra, az új világban való élet jutalmára tekintett. Továbbra is megosztotta izzó reménységét az orvosokkal, ápolónőkkel és látogatókkal. A legvégsőkig kitartott — az élete végéig. A te egészségi problémád talán nem életveszélyes vagy nem oly gyötrelmes, mint amit ez a drága testvér élt át, de még így is nagyon próbára teheti a kitartásodat.

 7. Milyenfajta gyötrelmet foglal magában a kitartás némely szellemi testvérünk és testvérnőnk esetében?

⁷ Érzelmi gyötrelem. Jehova népe időről időre szembe találja magát ’a szív fájdalmával’, amely ’lesújtott szellemet’ eredményez (Példabeszédek 15:13, NW). A súlyos depresszió nem megy ritkaságszámba ezekben a ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ (2Timótheus 3:1, NW). A Science News 1992. december 5-ei száma így számolt be erről: „A súlyos, gyakran munkaképtelenséget előidéző depresszió arányszámai az 1915 óta született, egymást követő nemzedékek mindegyikénél megnövekedtek.” Az ilyen depresszió az élettani tényezőktől kezdve a gyötrelmekkel teli, kellemetlen élményekig a legkülönfélébb okokra vezethető vissza. Egyes keresztények esetében a kitartás mindennapos küzdelmet jelent, hogy helyt tudjanak állni az érzelmi gyötrelemmel szemben. Mégsem adják fel. A könnyek ellenére hűségesek maradnak Jehovához. (Vö. Zsoltárok 126:5, 6.)

 8. Milyen pénzügyi megpróbáltatással találhatjuk magunkat szembe?

⁸ A különféle megpróbáltatásokba, amelyekkel szembe találjuk magunkat, a komoly anyagi nehézségek is beletartozhatnak. Amikor az USA-beli New Jerseyben egy testvér egyik napról a másikra állás nélkül maradt, érthető, hogy aggodalmaskodott a családja eltartása miatt, és félt, hogy kiteszik otthonából. Mindamellett nem tévesztette szem elől a Királyság-reménységet. Miközben másik állást keresett, kihasználta az alkalmat, hogy kisegítő úttörőként szolgáljon. Végül is talált állást (Máté 6:25–34).

 9. a) Hogyan teheti szükségessé a kitartást egy szeretett személy elvesztése? b) Milyen írásszövegek mutatnak rá, hogy nem helytelen, ha könnyeket hullatunk bánatunkban?

⁹ Ha elvesztetted egy szerettedet, olyan kitartásra van szükséged, amely még sokáig megvan benned azután, hogy a környezetedben élők már visszabillentek a mindennapjaik rendes kerékvágásába. Sőt talán úgy találod, hogy különösen az az időszak jelent minden évben nehézséget neked, amikor meghalt a szeretted. Egy ilyen veszteség után a kitartás nem azt jelenti, hogy helytelen, ha könnyeket hullatunk bánatunkban. Természetes, hogy gyászoljuk annak halálát, akit szerettünk, és ez semmiféleképpen sem azt jelzi, hogy hiányzik belőlünk a feltámadás reménységébe vetett hit (1Mózes 23:2; vö. Zsidók 11:19). Lázár halála után Jézus „könnyekre fakadt”, noha határozottan megmondta Mártának: „Feltámad a te testvéred.” És Lázár valóban feltámadt! (János 11:23, 32–35, 41–44).

10. Miért van Jehova népének egyedülálló módon szüksége a kitartásra?

¹⁰ Azonkívül, hogy kitartunk az olyan megpróbáltatások közepette, amelyek minden ember életében általánosak, Jehova népének egyedülálló módon van szüksége a kitartásra. „Gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért” — figyelmeztetett Jézus (Máté 24:9). Ezt is mondta: „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd” (János 15:20). Miért mindez a gyűlölet és az üldözés? Azért, mert bárhol éljünk is Isten szolgáiként a földön, Sátán igyekszik megtörni a Jehova előtti feddhetetlenségünket (1Péter 5:8; vö. Jelenések 12:17). Ebből a célból Sátán gyakran szít heves üldözést, kemény próba alá vetve ezzel a kitartásunkat.

11., 12. a) A kitartás milyen próbájával néztek szembe Jehova Tanúi és gyermekeik az 1930-as években és az 1940-es évek elején? b) Miért nem tisztelegnek Jehova Tanúi a nemzeti jelkép előtt?

¹¹ Az 1930-as években és az 1940-es évek elején például az Egyesült Államokban és Kanadában Jehova Tanúi s gyermekeik az üldözés célpontjaivá váltak, mert lelkiismereti okokból nem tisztelegtek a nemzeti jelkép előtt. A Tanúk tisztelik az országuk nemzeti jelképét, amelyben élnek, de a 2Mózes 20:4, 5-ben lefektetett isteni törvény alapelve szerint járnak el: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld [ne szolgáld, NW] azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok.” Amikor a Tanúk gyermekei közül némelyeket kicsaptak az iskolából, mivel egyes-egyedül Jehova Istent kívánták imádni, a Tanúk Királyság-iskolákat hoztak létre az oktatásuk céljából. Ezek a tanulók visszatértek a nyilvános iskolákba, amikor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elismerte vallásos álláspontjukat, miként napjaink felvilágosult nemzetei is ezt teszik. Mindazonáltal e bátor ifjak kitartása kitűnő például szolgál, különösen a keresztény fiatalok számára, akik napjainkban szembenézhetnek azzal, hogy kinevetik őket, amiért a Biblia irányadó mértékei szerint igyekeznek élni (1János 5:21).

¹² A különféle megpróbáltatások, amelyekkel szembe találjuk magunkat — legyenek azok általánosak az emberek életében vagy olyanok, amelyekkel keresztény hitünk miatt kell szembenéznünk —, megmutatják, miért van szükségünk a kitartásra. De hogyan tudunk kitartani?

Mindvégig kitartani — hogyan?

13. Hogyan tesz kitartóvá Jehova?

¹³ Isten népe határozottan előnyben van azokkal szemben, akik nem imádják Jehovát. Segítségért ’a békességes tűrés [kitartás, NW] Istenéhez’ fordulhatunk (Róma 15:5). Mégis, hogyan tesz Jehova kitartóvá? Egyfelől azáltal, hogy Szavában, a Bibliában feljegyzést készíttetett a kitartás példáiról (Róma 15:4). Amikor ezeken elmélkedünk, nemcsak hogy buzdítást kapunk a kitartásra, hanem arról is sokat tanulunk, miként tartsunk ki. Gondolkodj el két kiemelkedő példán: Jób bátor kitartásán és Jézus Krisztus tökéletes kitartásán (Zsidók 12:1–3; Jakab 5:11, NW).

14., 15. a) Milyen megpróbáltatások közepette tartott ki Jób? b) Hogyan tudott Jób kitartani a megpróbáltatások közepette, amelyekkel szembenézett?

¹⁴ Milyen körülmények tették próbára Jób kitartását? Amikor elvesztette vagyona legjavát, anyagi nehézségek miatt szenvedett (Jób 1:14–17; vö. Jób 1:3). Jób érezte, mit jelent elveszíteni valakit, amikor egy szélvihar megölte tíz gyermekét (Jób 1:18–21). Súlyos, nagyon gyötrelmes betegséget élt át (Jób 2:7, 8; 7:4, 5). A saját felesége gyakorolt rá nyomást, hogy elforduljon Istentől (Jób 2:9). Közeli társai olyan dolgokat állítottak, amelyek sértők, rosszindulatúak és valótlanok voltak. (Vö. Jób a 16:1–3-at a Jób 42:7-tel.) Jób azonban helytállt mindezek során, s megőrizte feddhetetlenségét (Jób 27:5). A dolgok, amelyek közepette kitartott, hasonlítanak azokhoz a megpróbáltatásokhoz, amelyek napjainkban érik Jehova népét.

¹⁵ Hogyan volt képes Jób kitartani mindezen megpróbáltatás közepette? Az egyik fő dolog, amely éltető erőt adott Jóbnak, a reménység volt. „Még a fának is van reménysége — jelentette ki. — Ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai” (Jób 14:7, Újfordítású revideált Biblia, 1991). Milyen reménysége volt Jóbnak? Amint azt a néhány verssel későbbi feljegyzés mutatja, ezt mondta: „Ha egy életerős férfi meghal, vajon élhet-e újra? . . . Szólítani fogsz és én válaszolok neked. Kívánkozni [vagy vágyakozni] fogsz kezed munkája után” (Jób 14:14, 15, NW). Igen, Jób túllátott a jelen gyötrelmein. Tudta, hogy megpróbáltatásai nem fognak örökké tartani. Legrosszabb esetben a halálig kell kitartania. Reményteljesen számított rá, hogy Jehova, aki szerető módon életre kívánja kelteni a halottakat, visszahozza majd őt az életbe (Cselekedetek 24:15).

16. a) Mit tanulunk a kitartást illetően Jób példájából? b) Mennyire kell valóságosnak lennie a Királyság-reménységünknek, és miért?

¹⁶ Mit tanulunk Jób kitartásából? Ahhoz, hogy mindvégig kitartsunk, soha sem szabad szem elől tévesztenünk a reménységünket. Arra is emlékezz, hogy a Királyság-reménység bizonyossága azt jelenti: bármilyen szenvedéssel találjuk is szembe magunkat, az viszonylagos értelemben „pillanatnyi” (2Korinthus 4:16–18). Értékes reménységünknek az az ígéret a szilárd alapja, amelyet Jehova a közeljövőben eljövendő időre tett, amikor is „eltöröl minden könyet az ő szemeikről [a mi szemeinkről]; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:3, 4). Ennek a reménységnek kell óvnia gondolkodásunkat, mert e reménység „nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:4, 5, NW; 1Thessalonika 5:8). Valóságosnak kell lennie számunkra — olyan valóságosnak, hogy hitszemünkkel az új világba tudjuk képzelni magunkat —; nincs többé betegség és depresszió elleni harc, ehelyett mindennap jó egészségben és tiszta értelemmel ébredünk; nincs többé aggodalmaskodás a komoly anyagi nyomás miatt, ehelyett biztonságban élünk; nincs többé gyász a szeretett személyek halála miatt, ehelyett abban a szívet megremegtető élményben van részünk, hogy mint feltámadottakat látjuk őket (Zsidók 11:1). Ilyen reménység nélkül annyira lesújthatnak a jelenlegi megpróbáltatásaink, hogy feladjuk a harcot. Ha megvan ez a reménységünk, micsoda óriási ösztönzést kapunk a további küzdelemre, hogy kitarthassunk egészen a legvégsőkig!

17. a) Milyen megpróbáltatások közepette tartott ki Jézus? b) Milyen tény látszik valószínűsíteni azt, hogy Jézus mérhetetlen szenvedések közepette tartott ki? (Lásd a lábjegyzetet.)

¹⁷ A Biblia arra ösztönöz, hogy Jézusra ’irányítsuk teljes figyelmünket’ és ’figyeljünk pontosan őreá’. Ő milyen megpróbáltatások közepette tartott ki? Volt, amelyik mások bűnéből és tökéletlenségéből eredt. Jézus nemcsak a ’bűnösök ellenségeskedése’ között tartott ki, hanem a tanítványai közt felmerült problémák során is, beleértve a folytonosan visszatérő vitájukat afelett, hogy melyikük a legnagyobb. Sőt mi több, példátlan hitpróbával találta magát szembe. „Elszenvedte a kínoszlopot” (Zsidók 12:1–3, NW; Lukács 9:46; 22:24). Még elgondolni is nehéz, milyen elmebeli és fizikai szenvedést foglalt magában a fáraszegezéssel és az azzal a szégyennel járó gyötrelem, hogy mint istenkáromlót végezték ki.a

18. Pál apostol szerint milyen két dolog adott éltető erőt Jézusnak?

¹⁸ Mi tette képessé Jézust arra, hogy mindvégig kitartson? Pál apostol két dolgot említ, amely éltető erőt adott Jézusnak: az ’esedezések és kérések’, ezenfelül a ’kilátásba helyezett öröm’. Jézus, Isten tökéletes Fia nem szégyellt segítséget kérni. „Erős kiáltással és könnyhullatással” imádkozott (Zsidók 5:7, NW; 12:2, NW). Különösen a végső megpróbáltatása közeledtekor találta szükségesnek, hogy újra meg újra buzgón imádkozzon erőért (Lukács 22:39–44). Jézus esedezéseire válaszolva Jehova nem vetett véget a megpróbáltatásnak, hanem megerősítette Jézust, hogy kitartson. Jézus azért is kitartott, mert a kínoszlopon túl ott látta a jutalmát: az örömöt, amelyben azáltal lesz része, hogy hozzájárul Jehova nevének megszenteléséhez és megváltja az emberi családot a halálból (Máté 6:9; 20:28).

19., 20. Hogyan segít hozzá Jézus példája, hogy reális nézetünk legyen arról, mit foglal magában a kitartás?

¹⁹ Jézus példájából számos olyan dolgot tanulunk meg, amely hozzásegít, hogy reális nézetünk legyen arról, mit foglal magában a kitartás. A kitartás útja nem könnyű út. Ha nehéznek találjuk, hogy kitartsunk egy különleges megpróbáltatás közepette, megvigasztal az a tudat, hogy ugyanez volt igaz még Jézusra is. Hogy mindvégig ki tudjunk tartani, újra meg újra erőért kell imádkoznunk. Amikor megpróbáltatások érnek, időnként méltatlannak érezhetjük magunkat az imádkozásra. De Jehova arra ösztökél, hogy öntsük ki előtte szívünket, mert ’néki gondja van reánk’ (1Péter 5:7). És amit Jehova megígért a Szavában, azzal saját magát kötelezte arra, hogy ’rendkívüli erővel’ ruházza fel azokat, akik hittel fordulnak hozzá (2Korinthus 4:7–9, Ú. f., 1991).

²⁰ Némelykor könnyek között kell kitartanunk. Jézus számára a kínoszlop gyötrelme önmagában véve nem adott okot az örvendezésre. Inkább a kilátásba helyezett jutalom jelentett neki örömet. A mi esetünkben nem reális dolog arra számítani, hogy mindig vidám és emelkedett hangulatban fogjuk magunkat érezni, amikor megpróbáltatások érnek. (Vö. Zsidók 12:11.) Ha azonban előretekintünk a jutalomra, még a legpróbateljesebb helyzeteket is képesek lehetünk ’teljes örömnek tartani’ (Jakab 1:2–4; Cselekedetek 5:41). A fontos az, hogy állhatatosak maradjunk — még akkor is, ha ez könnyekkel jár. Elvégre Jézus nem azt mondta, hogy ’aki a legkevesebb könnyet hullajtja, az részesül megmentésben’, hanem: „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:13, NW).

21. a) Mivel egészítsük ki a kitartásunkat a 2Péter 1:5, 6 (NW) buzdítása alapján? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²¹ A kitartás tehát létfontosságú a megmentés szempontjából. A 2Péter 1:5, 6-ban (NW) azonban arra kapunk buzdítást, hogy a kitartásunkat isteni önátadással egészítsük ki. Mi az isteni önátadás? Hogyan függ össze a kitartással, és hogyan tehetsz rá szert? Ezeket a kérdéseket a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Lábjegyzet]

Egészítsétek ki a kitartásotokat isteni önátadással

„Egészítsétek ki a hiteteket . . . kitartással, a kitartásotokat isteni önátadással” (2PÉTER 1:5, 6, New World Translation).

 1., 2. a) Mi történt Jehova Tanúival az 1930-as évek kezdetével a náci ellenőrzés alatt álló országokban, és miért? b) Hogyan viselte Jehova népe e kíméletlen bánásmódot?

SÖTÉT időszak volt ez a XX. századi történelemben. Az 1930-as évek kezdetével a náci ellenőrzés alatt álló országokban ezrével tartóztatták le jogtalanul és zárták koncentrációs táborokba Jehova Tanúit. Miért? Mert volt bátorságuk semlegesnek maradni és megtagadni a ’Heil Hitler’ köszöntést. Hogyan bántak velük? „A foglyoknak egyetlen más csoportja . . . sem volt oly mértékben kitéve az SS-katonák szadizmusának, mint amennyire a Bibliakutatók [Jehova Tanúi]. Ezt a szadizmust a fizikai és a szellemi kínzások véget nem érő láncolata jellemezte, amilyeneket a világ egyetlen nyelvén sem lehet kifejezni.” — Karl Wittig, egykori német kormánytiszt.

² Hogyan viselték ezt a Tanúk? Dr. Christine E. King a könyvében megjegyezte: „[Ellentétben más vallási csoportokkal] csupán a Tanúk ellen volt a kormányzat sikertelen” (The Nazi State and the New Religions: Five Case Studies in Non-Conformity). Igen, Jehova Tanúi egészében véve helytálltak még akkor is, ha ez több százuk számára egészen a halálig való kitartást jelentette.

 3. Mi tette képessé Jehova Tanúit arra, hogy kitartsanak a kemény megpróbáltatások közepette?

³ Mi tette képessé Jehova Tanúit arra, hogy kitartsanak egy ilyen megpróbáltatás közepette; s nemcsak a náci Németországban, hanem mindenhol a világon? Égi Atyjuk segített nekik kitartani isteni önátadásukért. „Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából” — mutat rá Péter apostol (2Péter 2:9, NW). Ugyanebben a levélben korábban ezt tanácsolta Péter a keresztényeknek: „egészítsétek ki a hiteteket . . . kitartással, a kitartásotokat isteni önátadással” (2Péter 1:5, 6, NW). Így hát a kitartás szoros kapcsolatban áll az isteni önátadással. Valójában ahhoz, hogy mindvégig kitartsunk, ’követnünk kell az isteni önátadást’ és ki kell nyilvánítanunk azt (1Timótheus 6:11, NW). De mi is pontosan az isteni önátadás?

Az isteni önátadás jelentése

 4., 5. Mi az isteni önátadás?

⁴ Az „isteni önátadást” jelölő görög főnév (euszebeia) szó szerint így fordítható: ’megfelelő tiszteletadás’a (2Péter 1:6, Kingdom Interlinear). Isten iránti meleg, szívből jövő érzésre utal. W. E. Vine szerint az euszebesz melléknév, amely szó szerint azt jelenti, hogy ’megfelelően tiszteletteljes’, azt „az energiát jelzi, amely szent istenfélelemtől irányított, önátadott tevékenységben fejeződik ki” (2Péter 2:9, Int.).

⁵ Az „isteni önátadás” kifejezés ennélfogva a Jehovát megillető tiszteletre vagy önátadásra utal, amely arra indít, hogy azt tegyük, ami örömet szerez neki. Még akkor is ezt tesszük, ha nehéz megpróbáltatásokkal nézünk szembe, mivel szívből szeretjük Istent. Ez egy lojális, személyes kötődés Jehovához, amely aszerint fejeződik ki, hogy miként éljük életünket. Az igaz keresztények arra kapnak buzdítást, hogy imádkozzanak, hogy ’isteni önátadással teljes, nyugodt és csendes életet’ élhessenek (1Timótheus 2:1, 2, NW). J. P. Louw és E. A. Nida szótárszerkesztők szerint „az 1Tm 2.2-ben található [euszebia] szót így lehetne helyesen fordítani számos nyelven: ’úgy élni, ahogy Isten szeretné’ vagy ’úgy élni, ahogy Isten megmondta nekünk’ ”.

 6. Milyen kapcsolat van a kitartás és az isteni önátadás között?

⁶ Most már jobban tudjuk érzékelni a kitartás és az isteni önátadás közötti kapcsolatot. Mivel úgy élünk, ahogy Isten szeretné — isteni önátadásban —, kitesszük magunkat a világ gyűlöletének, ami változatlanul hitpróbákat idéz elő (2Timótheus 3:12, NW). De az ilyen megpróbáltatások alatti kitartásra semmiképpen sem éreznénk indíttatást, ha nem kötődnénk személyesen égi Atyánkhoz. Azonkívül Jehova reagál az ilyen szívből jövő önátadásra. Gondold csak el, milyen érzéssel kell, hogy eltöltse őt az, amikor letekint az egekből és észreveszi azokat, akik a személye iránti önátadásból mindenfajta ellenállás dacára igyekeznek örömet szerezni neki. Nem csoda, hogy hajlandó ’kiszabadítani az isteni önátadásban élő embereket a megpróbáltatásból’!

 7. Miért kell fejleszteni az isteni önátadást?

⁷ Mindamellett az isteni önátadás nem születik velünk, és nem is automatikusan teszünk rá szert az istenfélő szülők jóvoltából (1Mózes 8:21). Ehelyett fejlesztenünk kell azt (1Timótheus 4:7, 10, NW). Munkálkodnunk kell azon, hogy isteni önátadással egészítsük ki a kitartásunkat és a hitünket. Péter azt mondja, hogy ez „komoly törekvést” igényel (2Péter 1:5, NW). Hogyan tehetünk hát szert isteni önátadásra?

Hogyan teszünk szert isteni önátadásra?

 8. Péter apostol szerint mi a kulcsa annak, hogy szert tegyünk az isteni önátadásra?

⁸ Péter apostol megmagyarázta, mi a kulcsa annak, hogy isteni önátadásra tegyünk szert. Ezt mondta: „Ki nem érdemelt kedvesség és béke gyarapodjon bennetek Istennek és a mi Urunknak Jézusnak pontos ismerete által, mivelhogy az ő isteni hatalma ingyen nekünk adományozott mindent — ami az életre és az isteni önátadásra vonatkozik —, annak pontos ismerete alapján, aki dicsőség és erényesség által hívott el minket” (2Péter 1:2, 3, NW). Ahhoz tehát, hogy isteni önátadással tudjuk kiegészíteni a hitünket és a kitartásunkat, gyarapodnunk kell Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak a pontos — azaz a teljes vagy részletes — ismeretében.

 9. Mivel lehet szemléltetni azt, hogy az Istenről és a Krisztusról szerzett pontos ismeret többet foglal magában annak puszta ismereténél, hogy kik ők?

⁹ Mit jelent pontos ismerettel rendelkezni Istenről és Krisztusról? Világos, hogy ez többet foglal magában annak puszta ismereténél, hogy kik ők. Szemléltetésként: Talán ismered, hogy ki a melletted lakó szomszéd, és üdvözléskor még a nevén is szólíthatod. De vajon kölcsönadnál neki egy nagyobb összeget? Nem, kivéve, ha tényleg ismernéd, hogy milyen személy ő. (Vö. Példabeszédek 11:15.) Jehova és Jézus pontos vagy teljes ismerete ugyanígy többet jelent annál, mint csupán hinni a létezésükben és tisztában lenni a nevükkel. Hogy a megpróbáltatások közepette készek legyünk kitartani értük akár a halálig is, tényleg meghitt ismeretségben kell lennünk velük (János 17:3). Mit foglal ez magában?

10. Milyen két dolgot foglal magában a Jehováról és Jézusról szerzett pontos ismeret, és miért?

¹⁰ Pontos vagy részletes ismerettel rendelkezni Jehováról és Jézusról két dolgot foglal magában: 1. megismerni őket mint személyeket — tulajdonságaikat, érzéseiket és útjaikat — és 2. követni példájukat. Az isteni önátadás a Jehovához való szívből jövő, személyes kötődést foglalja magában, és aszerint válik nyilvánvalóvá, hogy miként éljük életünket. Ezért, hogy szert tegyünk rá, meg kell ismernünk személyesen Jehovát és — amennyire emberileg lehetséges — teljes mértékben meg kell ismerkednünk az akaratával és útjaival. Hogy igazán ismerjük Jehovát, akinek képére lettünk megteremtve, fel kell használnunk ezt az ismeretet, és arra kell törekednünk, hogy őhozzá hasonlítsunk (1Mózes 1:26–28; Kolossé 3:10). S mivel Jézus tökéletesen utánozta Jehovát szavaiban és tetteiben, a Jézusról szerzett pontos ismeret értékes segítség az isteni önátadás kifejlesztésében (Zsidók 1:3).

11. a) Hogyan szerezhetünk pontos ismeretet Istenről és Krisztusról? b) Miért fontos, hogy elmélkedjünk az olvasottakon?

¹¹ De hogyan szerezhetünk ilyen pontos ismeretet Istenről és Krisztusról? Úgy, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk a Bibliát és a Biblián alapuló kiadványokat.b Mindamellett ahhoz, hogy a személyes bibliatanulmányozásunk eredményeként isteni önátadásra tegyünk szert, létfontosságú, hogy időt fordítsunk az elmélkedésre, vagyis az olvasottakon való elgondolkodásra vagy a tűnődésre. (Vö. Józsué 1:8.) Miért fontos ez? Emlékezz arra, hogy az isteni önátadás meleg, szívből jövő érzés Isten iránt. Az Írásokban az elmélkedés újra meg újra a jelképes szívvel — a belső énnel — van összekapcsolva (Zsoltárok 19:15; 49:4; Példabeszédek 15:28, Újfordítású revideált Biblia, 1991). Amikor értékeléssel gondolkodunk el azon, amit olvastunk, az átitatja belső énünket, s így felkelti érzéseinket, megérinti érzelmeinket és befolyásolja gondolkodásunkat. Csak ebben az esetben tudja megerősíteni a tanulmányozás a Jehovához való személyes kötődésünket és csak ily módon tud arra indítani, hogy úgy éljünk, hogy örömet szerezzünk Istennek, még ha kihívást jelentő körülményekkel vagy nehéz megpróbáltatásokkal nézünk is szembe.

Az isteni önátadás gyakorlása otthon

12. a) Pál szerint hogyan gyakorolhatja otthon egy keresztény az isteni önátadást? b) Miért törődnek az igaz keresztények idősödő szüleikkel?

¹² Az isteni önátadást először is otthon kell gyakorolni. Pál apostol ezt mondja: „Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők [gyakorolják az isteni önátadást, NW], és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt” (1Timótheus 5:4). Amint azt megjegyezte Pál, az idősödő szülőkkel való törődés az isteni önátadás egyik kifejeződése. Az igaz keresztények nem csupán kötelességtudásból tanúsítanak ilyen törődést a szüleik iránt, hanem mert szeretik őket. Ami azonban még fontosabb, felismerik, hogy milyen fontosságot tulajdonít Jehova a családjukkal való törődésnek. Nagyon is tisztában vannak azzal, hogy hátat fordítani a szüleiknek a szükség idején egyenlő lenne a ’keresztényi hit megtagadásával’ (1Timótheus 5:8).

13. Miért jelenthet igazi kihívást otthon az isteni önátadás gyakorlása, de milyen elégedettséget eredményez, ha törődünk szüleinkkel?

¹³ Kétségkívül nem mindig könnyű isteni önátadást gyakorolni otthon. A családtagokat jelentős távolságok választhatják el egymástól. A felnőtt gyermekek talán saját családjukat nevelik és esetleg anyagi gondokkal küzdenek. A szülő által igényelt törődés természete vagy foka megterhelő lehet a törődést tanúsító személyek fizikai, szellemi és érzelmi egészségére nézve. Mindazonáltal igazi elégedettséggel tölthet el az a tudat, hogy a szüleinkkel való törődés nemcsak a „viszont tartozást” egyenlíti ki, hanem örömet szerez Annak is, „akinek minden család a nevét köszönheti égen és földön” (Efézus 3:14, 15, NW).

14., 15. Mondj rá példát, hogy a gyermekek istenfélő módon törődnek szüleikkel.

¹⁴ Figyelj meg egy igazán megindító példát. Ellis és fiú- meg leánytestvérei közül öten igazi kihívással néznek szembe otthon az édesapjukkal való törődés során. „1986-ban édesapámat szélhűdés érte, aminek következtében teljesen megbénult” — magyarázza Ellis. A hat gyermek kiveszi részét az édesapa szükségleteinek kielégítéséből, a fürdetéstől kezdve az arról való gondoskodásig, hogy rendszeresen változtassák testhelyzetét, nehogy felfekvések keletkezzenek a bőrén. „Olvasunk neki, beszélgetünk vele, zenélünk neki. Nem vagyunk benne biztosak, hogy tudatában van annak, mi történik körülötte, de úgy bánunk vele, mintha teljesen tudatában lenne mindennek.”

¹⁵ Miért törődnek a gyermekek úgy az apjukkal, mint ahogy törődnek? Ellis így folytatja: „Édesanyánk 1964-ben bekövetkezett halála után apu egyedül nevelt minket. Abban az időben 5-14 évesek voltunk. Akkor ő volt ott, hogy segítsen nekünk; most mi vagyunk itt, hogy segítsünk neki.” Nyilvánvaló, hogy nem könnyű ilyen törődést tanúsítani, és a gyermekek olykor-olykor valóban elcsüggednek. „De tisztában vagyunk azzal, hogy édesapánk állapota átmeneti probléma — mondja Ellis. — Előretekintünk arra az időre, amikor helyreáll édesapánk jó egészsége és újra együtt lehetünk az édesanyánkkal” (Ésaiás 33:24; János 5:28, 29). Biztos, hogy egy szülő iránti ilyenfajta önátadott törődésnek meg kell melengetnie Annak szívét, aki arra szólítja fel a gyermekeket, hogy tiszteljék szüleiket!c (Efézus 6:1, 2).

Isteni önátadás és a szolgálat

16. Mi legyen az elsődleges oka annak, amit megteszünk a szolgálatban?

¹⁶ Ha elfogadjuk Jézus arra szóló meghívását, hogy állandóan ’kövessük őt’, akkor annak az isteni megbízatásnak a hatálya alá kerülünk, mely szerint prédikálnunk kell a Királyság jó hírét és tanítványokat kell képeznünk (Máté 16:24; 24:14; 28:19, 20). Nyilvánvaló, hogy a szolgálatban való részvétel keresztényi kötelesség ezekben az „utolsó napokban” (2Timótheus 3:1). Mindamellett a prédikálásra és a tanításra indító erőnek túl kell mennie a puszta kötelességtudásnál. A Jehova iránti mélységes szeretet legyen az elsődleges oka annak, amit megteszünk és amennyit megteszünk a szolgálatban. „A szívnek teljességéből szól a száj” — mondta Jézus (Máté 12:34). Igen, amikor túlcsordul szívünk a Jehova iránti szeretettől, arra érzünk ösztönzést, hogy tanúskodjunk őróla másoknak. Ha az Isten iránti szeretet az indító erő, akkor isteni önátadásunknak jelentőségteljes kifejeződése a szolgálatunk.

17. Hogyan fokozhatjuk a szolgálat iránti helyes indító erőt?

¹⁷ Hogyan fokozhatjuk a szolgálat iránti helyes indító erőt? Gondolkodj el értékeléssel három okon, amelyet Jehova adott arra, hogy szeressük őt. 1. Szeretjük Jehovát azért, amit már megtett értünk. A váltságdíjról való gondoskodásnál nem lehetett volna nagyobb szeretetet kimutatni (Máté 20:28; János 15:13). 2. Szeretjük Jehovát azért, amit most tesz értünk. A beszéd nyíltságával szólhatunk Jehovához, aki válaszol az imáinkra (Zsoltárok 65:3; Zsidók 4:14–16, NW). Amikor első helyre tesszük a Királyság-érdekeket, rendelkezünk az élethez szükséges dolgokkal (Máté 6:25–33). Rendszeresen ellátnak minket szellemi táplálékkal, ami segít megbirkózni a problémákkal, melyekkel szembenézünk (Máté 24:45). És abban az áldásban részesülünk, hogy részét alkothatjuk egy az egész világra kiterjedő keresztényi testvériségnek, amely elválaszt minket a világ többi részétől (1Péter 2:17). 3. Azért is szeretjük Jehovát, amit a jövőben fog még tenni értünk. A szeretetének köszönhetően ’megragadjuk az igazi életet’ — az eljövendő örök életet (1Timótheus 6:12, 19, Czeglédy fordítás). Amikor megfigyeljük Jehova érdekünkben megnyilvánuló szeretetét, szívünk biztosan arra indít, hogy mi is odaadással beszéljünk őróla és drága szándékairól másoknak! Nem kell, hogy mások mondják meg nekünk, mit és mennyit tegyünk a szolgálatban. Szívünk arra indít majd, hogy megtegyük, amit tudunk.

18., 19. Milyen akadályt győzött le egy testvérnő annak érdekében, hogy részt vehessen a szolgálatban?

¹⁸ Még ha kihívást jelentő körülményekkel nézünk is szembe, egy olyan szív, amelyet felhevít az isteni önátadás, ösztönzést érez a beszédre. (Vö. Jeremiás 20:9.) Ez kitűnik Stellának, egy rendkívül félénk keresztény asszonynak az esetéből. Amikor első alkalommal tanulmányozni kezdte a Bibliát, ezt gondolta: „Soha nem tudnék házról házra járni!” Így magyarázza ezt: „Mindig is nagyon csendes voltam. Soha nem tudtam úgy közeledni másokhoz, hogy beszélgetést kezdeményezzek.” Folytatva a tanulmányozást egyre erősebbé vált a Jehova iránti szeretete és égő vágyat fejlesztett ki arra, hogy beszéljen őróla másoknak. „Emlékszem, amint ezt mondtam bibliatanítómnak: »Annyira szeretnék beszélni, de egész egyszerűen képtelen vagyok rá; és ez tényleg bosszant.« Soha nem fogom elfelejteni, mit mondott erre nekem: »Stella, légy hálás azért, hogy beszélni akarsz.«”

¹⁹ Nemsokkal ezután Stella azon vette észre magát, hogy bizonyságot tesz a mellette lakó szomszédjának. Aztán megtette azt, ami hatalmas lépés volt számára: első ízben vette ki részét a házról házra végzett szolgálatból (Cselekedetek 20:20, 21). Így emlékezik vissza erre: „A felkínálásomat szóról szóra leírtam. Annyira meg voltam azonban ijedve, hogy még ha előttem volt is az, túl ideges voltam ahhoz, hogy jegyzeteimbe pillantsak!” Most, több mint 35 évvel később, Stella még mindig nagyon félénk természetű. Ennek ellenére szereti a szántóföldi szolgálatot, és továbbra is jelentős mértékben részt vesz abban.

20. Milyen példa mutat rá arra, hogy még az üldözés vagy a bebörtönzés sem tudja hallgatásra bírni Jehova önátadott Tanúit?

²⁰ Még az üldözés vagy a bebörtönzés sem tudja hallgatásra bírni Jehova önátadott Tanúit. Figyeld meg Ernst és Hildegard Seliger példáját Németországból. A hitük miatt együttvéve több mint 40 évet töltöttek el náci koncentrációs táborokban és kommunista börtönökben. Még a börtönben sem tágítottak attól, hogy tanúskodjanak a többi fogolynak. Hildegard így emlékezett vissza erre: „A börtön tisztjei azok közé soroltak engem, akik rendkívül veszélyesek, mert — ahogy egy női őr mondta — egész nap a Bibliáról beszéltem. Ezért egy alagsori cellába zártak.” Miután véglegesen szabadon bocsátották őket, Seliger testvér és Seliger testvérnő a keresztényi szolgálatnak szentelte teljes idejét. Mindketten hűséggel szolgáltak halálukig, Seliger testvér 1985-ig és felesége 1992-ig.

21. Mit kell tennünk annak érdekében, hogy isteni önátadással egészítsük ki a kitartásunkat?

²¹ Ha szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát és időt fordítunk arra, hogy értékeléssel elmélkedjünk a tanultakon, akkor gyarapodni fogunk Jehova Isten és Jézus Krisztus pontos ismeretében. Ez pedig azt eredményezi majd, hogy teljesebb mértékben teszünk szert erre az értékes tulajdonságra: az isteni önátadásra. Isteni önátadás nélkül nincs rá mód, hogy kitartsunk a különféle megpróbáltatások közepette, amelyek mint keresztényeket érnek minket. Így hát cselekedjünk Péter apostol tanácsa szerint, s továbbra is azon legyünk, hogy ’a hitünket kitartással és a kitartásunkat isteni önátadással egészítsük ki’ (2Péter 1:5, 6, NW).