A Biblia nézőpontja

Vajon a föld tűzben ér véget?

SZÉNNÉ ég egy nukleáris holocaustban, megég a megnagyobbodott nap miatt, vagy egy mérges isten meggyújtja — a módszer talán különböző, de sok ember meg van arról győződve, hogy a Föld bolygó, az emberiség otthona egy mindent felemésztő pokolban, egy kataklizmatikus apokalipszisben fog elpusztulni.

Néhányan bibliai idézetekre hivatkoznak, melyek egy Isten által irányított égést jósolnak meg, amely az embereknek a föld ellen elkövetett törvényszegéséért kiszabott büntetés. Mások Paul Davies, az ausztráliai Adelaide Egyetem egyik professzorának véleményét visszhangozzák, melyet ő úgy ír le, mint a föld sodródását egy elkerülhetetlen, tüzes pusztulás felé. Elméletét Az utolsó három perc című könyvében foglalja össze: „Ahogy a Nap egyre nagyobbra dagad, tüzes burka elnyeli . . . a Földet is. Bolygónk salaktömeggé válik.” Mi az igazság a föld sorsával kapcsolatban? Hogyan értelmezzük a Biblia azon szövegrészeit, melyek látszólag a tüzes megsemmisülést jövendölik?

Törődik vele Isten?

A Jeremiás 10:10–12-ben a következőkről tájékoztat bennünket: „az Úr igaz Isten . . . Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.” Isten teremtette a földet, és szilárdan megalapozta azt. Így bölcsességgel, szeretettel és értelemmel gondosan elkészítette a földet, hogy határtalan ideig fennálljon, az emberiség gyönyörű otthonaként.

Az emberiségnek Isten általi megteremtéséről a következőt írja a Biblia: „férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá” (1Mózes 1:27, 28). Amikor befejezte teremtői munkáját, egyértelműen kifejezte, hogy az „ímé igen jó” (1Mózes 1:31). Azt akarta, hogy így maradjon a föld. Éppen úgy, ahogyan a leendő szülők megtervezik és berendezik a gyerekszobát a születendő csecsemőjüknek, Isten egy gyönyörű kertet ültetett, és belehelyezte a férfit, Ádámot, hogy ő terjessze ki és gondozza azt (1Mózes 2:15).

Ádám elvesztette a tökéletességet és azt a feladatát, hogy viselje gondját a földnek. De vajon a Teremtő örökre felhagyott a szándékával? Az Ésaiás 45:18 arra utal, hogy nem: „így szól az Úr, a ki az egeket teremté . . ., a ki alkotá a földet . . . és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá.” (Lásd még az Ésaiás 55:10, 11-et.) Bár az ember semmibe vette a felügyelői kötelességét, Isten továbbra is teljesíti a földdel és a rajta lévő élettel kapcsolatos szerződését. Az ősi Izráel nemzetének adott Törvény gondoskodott arról, hogy minden hetedik évben „szombati nyugodalma legyen a földnek”. Olyan irgalmas törvényeket is magában foglalt, melyek bizonyos védelmet biztosítottak az állatoknak (3Mózes 25:4; 2Mózes 23:4, 5; 5Mózes 22:1, 2, 6, 7, 10; 25:4; Lukács 14:5). Ez csupán néhány példa a Bibliában annak világos bemutatására, hogy Isten nagyon is törődik az emberiséggel, és mindazzal, amit ő az ember felügyeletére bízott.

„Az első föld”

Nos akkor hogyan tudjuk összeegyeztetni azokat a bibliai szövegrészeket, amelyek, úgy tűnik, ellentmondanak egymásnak? Az egyik ilyen a 2Péter 3:7-ben található, mely így hangzik: „a mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.” Egy másik vers, a Jelenések 21:1, a következőt állítja: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala.”

Ha Péter szavait szó szerint kellene venni, és a Föld bolygót igazi tűz emésztené meg, akkor a fizikai egeknek — a csillagoknak és más égitesteknek — is tűz által kellene megsemmisülniük. Ez a nézet azonban ellentmond annak az ígéretnek, amely olyan írásszövegekben található, mint például a Máté 6:10, ami azt írja, hogy „legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”, és ami a Zsoltárok 37:29-ben van feljegyezve: „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.” Továbbá milyen hatással volna a tűz a már amúgy is rendkívül forró napra, valamint a csillagokra, melyek folytonos nukleáris robbanásokat hoznak létre?

Másrészt pedig a Biblia gyakran jelképes értelemben használja a „föld” kifejezést. A 1Mózes 11:1 például ezt mondja: „Mind az egész földnek pedig egy nyelve . . . vala.” Itt a „föld” szó általában az emberiségre vagy emberi társadalomra utal. (Lásd még az 1Királyok 2:1, 2-t, és az 1Krónika 16:31-et.) A 2Péter 3:5, 6 szövegkörnyezete a „föld” szó ugyanezen jelképes értelmét foglalja magában. Noé napjaira utal, amikor egy gonosz emberi társadalom elpusztult az Özönvízben, de Noé és családja, valamint még maga a föld is megmaradt (1Mózes 9:11). Ehhez hasonlóan a 2Péter 3:7 is azt mondja, hogy ’az istentelen embereknek’ kell elpusztulniuk. Ez a nézet összhangban van a Biblia többi részével. „Az első föld” is, melyre a korábban már idézett Jelenések 21:1-ben utaltunk, az a gonosz társadalom, mely a pusztulásra van megjelölve.

Valójában éppen úgy, ahogyan egy törődő földi apa is minden lehetséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa otthona épségét, Jehova Istent is élénken érdekli a teremtésműve. Ő egyszer eltávolított egy erkölcstelen és gonosz népet a termékeny Jordán völgyéből, és a föld új gondozóit, akik Istennel szövetségben álltak, arról biztosította, hogy ha megtartják a törvényeit, ’nem okádja ki őket az a föld’ a megfertőztetése miatt, ’amint kiokádta azt a népet, amely előttük volt’ (3Mózes 18:24–28).

„Új föld”

Napjainkban a szexuálisan elfajult, brutális és politikailag korrupt társadalom beszennyezte a földet. Csak Isten mentheti meg. És ő éppen ezt fogja tenni. A Jelenések 11:18-ban azt ígéri, hogy ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’. A helyreállított és felújított föld olyan emberekkel lesz benépesítve, akik félik Istent, és őszintén szeretik felebarátaikat. (Vö. a Zsidók 2:5-öt a Lukács 10:25–28-cal.) Azok a változások, melyek Isten égi Királysága alatt fognak megtörténni, olyan mélyrehatóak lesznek, hogy a Biblia úgy ír erről, mint „új földről” — egy új emberi társadalomról.

Amikor olyan írásszövegeket olvasunk, mint a Zsoltárok 37:29, és megértjük Krisztusnak a Máté 6:10-ben feljegyzett kijelentését, akkor meggyőződünk arról, hogy se a vak természeti erők, sem pedig az ember az összes pusztító erejével együtt sem fog véget vetni a bolygónknak. Nem fogják meghiúsítani Isten szándékát (Zsoltárok 119:90; Ésaiás 40:15, 26). A hűséges emberiség határtalan gyönyör és véget nem érő öröm közepette fog lakozni a földön. Ez az igazság a föld sorsával kapcsolatban, mivel ez volt, és mindig is ez lesz az emberiség szerető Teremtőjének a szándéka (1Mózes 2:7–9, 15; Jelenések 21:1–5).