Légy kész várni!
„Várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!” (MIKEÁS 7:7).
1—2. a) Hogyan ártott az izraelitáknak a rossz szemléletmód a pusztában? b) Mi történhet azzal a kereszténnyel, aki nem dolgozik a helyes szemléletmód kialakításán?
AZ ÉLETBEN sok mindent fel lehet fogni jól is, rosszul is; ez a szemléletmódunkon múlik. Amikor az izraeliták a pusztában voltak, Isten csoda útján ellátta őket mannával. Körül kellett volna nézniük a kihalt tájon, és nagyon hálásnak kellett volna lenniük Jehovának, amiért gondoskodott az életben maradásukról. Ez pozitív szemléletmódról tanúskodott volna. Ehelyett visszaemlékeztek, hogy milyen sokféle ennivaló volt Egyiptomban, és amiatt panaszkodtak, hogy a manna ízetlen. Micsoda negatív szellem! (4Mózes 11:4–6).
2 Egy keresztény esetében ma is a szemléletmódtól függ, hogy derűsen vagy borúsan lát-e egy helyzetet. Ha nem helyes a szemléletmódja, könnyen elveszítheti az örömét, és ez súlyos dolog lenne, mert ahogy Nehémiás mondta: ’az Úrnak öröme a mi erősségünk’ (Nehémiás 8:10). A pozitív, örömteli szemléletmód segít erősnek maradnunk, és előmozdítja a gyülekezet békéjét és egységét (Róma 15:13; Filippi 1:25).
3. Hogyan segített a helyes szemléletmód Jeremiásnak a nehéz időkben?
3 Jeremiás derűlátó volt, pedig nehéz időkben élt. Még akkor is képes volt meglátni a jó dolgokat, amikor átélte Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett elestének borzalmait. Tudta, hogy Jehova nem fogja elfelejteni Izraelt, és a nemzet fennmarad. A próféta így írt a Jeremiás siralmai könyvében: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22, 23). Isten szolgái az egész történelem folyamán, még a legnehezebb körülmények között is igyekeztek megőrizni bizakodó, sőt örömteli szemléletmódjukat (2Korintus 7:4; 1Tesszalonika 1:6; Jakab 1:2).
4. Milyen szemléletmódot őrzött meg Jézus, és hogyan segített ez neki?
4 Jeremiás ideje után hatszáz évvel Jézusnak a bizakodó szemléletmód segített kitartani. Ezt olvassuk róla: „az eléje helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással, megvetve a szégyent, és leült az Isten trónjának jobbjához” (Héberek 12:2). Akármilyen ellenállást vagy üldözést kellett is kiállnia — a kínoszlopon való haláltusát is beleértve —, ő mindig „az eléje helyezett örömre” összpontosított. Az öröm abból fakadt, hogy kiváltsága volt igazolni Jehova szuverenitását, és megszentelni a nevét, valamint abból, hogy számíthatott arra, hogy a jövőben nagyszerű áldásokban részesítheti az engedelmes emberiséget.
Tanulj meg várni!
5. Milyen jellegzetes helyzetben segít nekünk helyesen látni a dolgokat az, ha tudunk várni?
5 Ha olyan elmebeli magatartást ápolunk, amilyen Jézusé volt, akkor nem fogjuk elveszíteni Jehova örömét, még akkor sem, ha nem történik mindig minden az elvárásainknak megfelelő módon és időben. Mikeás próféta kijelentette: „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét” (Mikeás 7:7; Jeremiás siralmai 3:21, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Mi is megmutathatjuk, hogy tudunk várni. Hogyan? Sokféleképpen. Például úgy érezhetjük, hogy egy hatalommal bíró testvér hibázott, és azonnal helyre kellene igazítani. Ha várunk, akkor képesek leszünk átgondolni a következőket: „Valóban hibázott, vagy csak tévedek? Ha hibázott, akkor lehet, hogy Jehova azért engedi kibontakozni az eseményeket, mert úgy érzi, az illető meg fog javulni, és nincs szükség határozott helyreigazításra?”
6. Mikor fog segíteni a várakozás annak, aki valamilyen személyes nehézséggel küzd?
6 Akkor is szükség lehet arra, hogy tudjunk várni, amikor valamilyen személyes nehézség aggaszt minket vagy egy gyengeséggel küzdünk. Tegyük fel, hogy kérjük Jehova segítségét, de a nehézség továbbra is fennáll. Akkor mit tegyünk? Mindent meg kell tennünk a nehézség megoldására, ami hatalmunkban van, és hinnünk kell Jézus szavaiban: „állandóan kérjetek, és adnak nektek; állandóan keressetek, és találtok; állandóan zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Lukács 11:9). Állandóan imádkozzunk, és várjunk Jehovára! A megfelelő időben Jehova válaszolni fog az imáinkra úgy, ahogy jónak látja (1Tesszalonika 5:17).
7. Hogyan segít helyes nézőpontból látni a Biblia fokozatosan finomodó megértését az, ha tudunk várni?
7 Ahogy sorra teljesednek a bibliai próféciák, egyre világosabban megértjük a Szentírást. Néha mégis úgy gondolhatjuk, hogy egy bizonyos gondolat tisztázása már régen esedékes lenne. Készek vagyunk várni, ha nem kapjuk meg ezt a magyarázatot akkor, amikor számítunk rá? Emlékezz rá, Jehova úgy látta jónak, hogy „a Krisztus szent titkát” apránként, mintegy 4000 éves időszak alatt tárja fel (Efézus 3:3–6). Akkor lehet egyáltalán bármi okunk a türelmetlenségre? Vajon kételkedünk benne, hogy kineveztek egy „hű és értelmes rabszolgát”, hogy megadja Jehova népének ’eledelét a kellő időben’? (Máté 24:45). Miért fosztanánk meg magunkat az isteni örömtől amiatt, hogy nem értünk mindent teljesen? Ne feledjük, Jehova dönti el, mikor és hogyan tárja fel a „titkát” (Ámosz 3:7).
8. Hogyan vált sok ember javára Jehova türelme?
8 Némelyek talán elcsüggednek, mert úgy érzik, hogy sokévi hűséges szolgálatuk után talán már nem érik meg „az Úrnak nagy és rettenetes napját” (Jóel 2:30, 31). Pedig őket is bátoríthatja, ha a jó oldalát nézik a dolognak. Péter ezt tanácsolta: „Tekintsétek . . . megmentésnek a mi Urunk türelmét” (2Péter 3:15). Jehova türelmének köszönhetően még több millió helyes szívállapotú ember ismerhette meg az igazságot. Hát nem csodálatos? Ezenkívül, minél tovább gyakorol türelmet Jehova, annál több időnk van rá, hogy ’folyton munkáljuk saját megmentésünket, félelemmel és remegéssel’ (Filippi 2:12; 2Péter 3:11, 12).
9. Amikor korlátozott mértékben tudunk Jehova szolgálatában fáradozni, hogyan segít elviselnünk a helyzetet az, ha tudunk várni?
9 Ha tudunk várni, az segítségünkre van abban, hogy ne csüggedjünk el, amikor ellenállás, betegség, az előrehaladott korunk vagy más gondok akadályoznak bennünket a Királyság-szolgálatban. Jehova azt várja el tőlünk, hogy teljes szívvel szolgáljuk őt (Róma 12:1). De tudjuk, hogy Isten Fia, aki „könyörül a szegényen és szűkölködőn”, nem vár el többet, mint amit ésszerű módon adni tudunk — és Jehova sem vár el ennél többet (Zsoltárok 72:13). Ezért arra buzdítanak minket, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és türelmesen várjunk, míg a körülmények meg nem változnak — akár ebben a rendszerben, akár az eljövendőben. Ne feledd: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok, és továbbra is szolgáltok” (Héberek 6:10).
10. Melyik az az Istennek nem tetsző vonás, amelyet el lehet kerülni, ha az ember megtanul várni? Magyarázd meg!
10 Ha megtanulunk várni, az az elbizakodottságtól is megóv minket. Akik hitehagyottakká váltak, azok közül néhányan nem voltak hajlandók várni. Talán úgy érezték, kiigazításokra lenne szükség a Biblia megértésében vagy a szervezeti elrendezésekben. De nem ismerték el, hogy Jehova szelleme arra indítja a hű és értelmes rabszolgát, hogy az Őáltala jónak látott időben tegyen kiigazításokat, nem akkor, amikor talán mi szükségesnek érezzük. Ezenkívül minden kiigazításnak Jehova akaratával kell összhangban lennie, nem pedig a mi személyes elképzeléseinkkel. A hitehagyottak hagyják, hogy elbizakodott magatartásuk befolyásolja a gondolkodásukat és botlásukat okozza. De ha elsajátították volna Krisztus elmebeli magatartását, akkor meg tudták volna őrizni az örömüket, és Jehova népe között maradhattak volna (Filippi 2:5–8).
11. Hogyan tölthetjük hasznosan a várakozási időt, és kiknek a példáját követjük ezzel?
11 A várakozás természetesen nem egyenlő a lustasággal vagy a tétlenséggel. Van tennivalónk. Például el kell foglalnunk magunkat a személyes bibliatanulmányozással, és ezáltal ugyanolyan buzgó érdeklődést kell mutatnunk a szellemi dolgok iránt, mint amilyet a hűséges próféták, sőt az angyalok mutattak. Az ilyen érdeklődésről Péter ezt mondja: „Ezt a megmentést illetően szorgalmasan tudakozódtak és gondosan kutattak a próféták . . . Ezekbe angyalok kívánnak beletekinteni” (1Péter 1:10–12). Nemcsak a személyes tanulmányozás követelmény, hanem az összejövetelek rendszeres látogatása és az ima is (Jakab 4:8). Akik a szellemi eledel rendszeres fogyasztása és a keresztény hittársaikkal való rendszeres kapcsolattartás által kimutatják, hogy tudatában vannak szellemi szükségletüknek, azok arról tanúskodnak, hogy elsajátították Krisztus elmebeli magatartását (Máté 5:3).
Reálisan lásd a dolgokat!
12. a) Milyen függetlenségre törekedett Ádám és Éva? b) Mi lett az eredménye annak, hogy az emberiség Ádám és Éva útján járt tovább?
12 Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, fenntartotta magának a jogot, hogy ő szabja meg, mi a jó és mi a rossz (1Mózes 2:16, 17). Ádám és Éva az isteni vezetéstől való függetlenségre vágyott, és ennek következtében a világ olyan lett, amilyennek ma látjuk magunk körül. Pál apostol ezt mondta: „e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12). Az emberi történelem hatezer éve, amely Ádám óta eltelt, igazolta Jeremiás szavait: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). Nem kishitűség, ha elismerjük, hogy igazak Jeremiás szavai. Ez a reális nézőpont. Megmagyarázza a hosszú-hosszú évszázadokat, amikor ’uralkodott az ember az emberen a maga kárára’, mert az emberek Istentől függetlenül uralkodtak (Prédikátor 8:9).
13. Milyen reális nézőpontjuk van Jehova Tanúinak arról, hogy mit képesek megvalósítani az emberek?
13 Az emberiség helyzetével kapcsolatban Jehova Tanúi felismerik, hogy a mostani rendszerben csak korlátozott eredményeket lehet elérni. A derűlátó szemléletmód segít megőrizni az örömünket, de nem old meg mindent. Az 1950-es évek elején egy amerikai lelkész kiadta a The Power of Positive Thinking (A derűlátó gondolkodásmód ereje) című könyvet, amely később nagyon népszerű lett. A könyv szerint a legtöbb akadályt le lehet küzdeni, ha derűlátó szemléletmóddal közelítjük meg. A derűlátó gondolkodásmód mindenképpen csodálatra méltó. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a tudás, a szakértelem, az anyagi javak és sok más körülmény befolyásolja, amit az egyes emberek elérhetnek. A világméretű nehézségek pedig egyszerűen túl nagyok ahhoz, hogy az emberek megoldhassák őket, bármennyire derűlátóan gondolkodnak is!
14. Vajon borúlátóak Jehova Tanúi? Magyarázd meg!
14 Mivel Jehova Tanúi reálisan látják ezeket a tényeket, időnként borúlátó szemléletmóddal vádolják őket. Pedig ők buzgón igyekeznek beszélni az embereknek arról a Valakiről, aki képes tartósan javítani az emberek sorsán. Ebben is Krisztus elmebeli magatartását utánozzák (Róma 15:2). Szorgalmasan segítenek az embereknek abban is, hogy jó kapcsolatot tudjanak kialakítani Istennel. Tudják, hogy hosszú távon ez a leghasznosabb (Máté 28:19, 20; 1Timóteus 4:16).
15. Hogyan teszi jobbá Jehova Tanúi munkája az egyes embereket?
15 Jehova Tanúi nem hagyják figyelmen kívül az őket körülvevő társadalmi gondokat, különösen az embereket beszennyező, Írás-ellenes szokásokat nem. Mielőtt egy érdeklődő Jehova Tanúja lesz, változtat az életmódján, és sokszor le kell győznie valamilyen függőséget, amely nem tetszik Istennek (1Korintus 6:9–11). Jehova Tanúi ezért már sok fogékony embernek segítettek megszabadulni az alkoholizmustól, a kábítószer-függőségtől, az erkölcstelenségtől és a szerencsejáték-szenvedélytől. Ezek a jó útra tért emberek megtanultak felelősségteljesen és becsületesen gondoskodni a családjukról (1Timóteus 5:8). Ha az egyének és a családok ilyen segítséget kapnak, akkor enyhülnek a gondok a társadalomban: kevesebb a kábítószerfüggő, ritkábban van példa a családon belüli erőszakra és így tovább. Jehova Tanúi maguk is törvénytisztelő állampolgárok, és segítenek másoknak, hogy egyenesbe hozzák az életüket; ezzel nagy terhet vesznek le a társadalmi gondokkal foglalkozó szervezetek válláról.
16. Miért nem keverednek bele Jehova Tanúi világi reformmozgalmakba?
16 Akkor hát Jehova Tanúi megváltoztatták a világ közhangulatát erkölcsi téren? Nos, az elmúlt évtizedben kicsit kevesebb mint 3 800 000-ről majdnem 6 000 000-ra emelkedett a tevékeny Tanúk száma. Ez körülbelül 2 200 000 fős növekedést jelent, és ezek közül az emberek közül sokan bűnös szokásokról mondtak le, amikor keresztényekké lettek. Bizony sokan megjavultak! De mégiscsak nagyon kicsiny szám ez, ha összevetjük a világ népességének ugyanezen időszak alatt végbemenő 875 000 000 fős növekedésével. Jehova Tanúit örömmel tölti el, ha segíthetnek a fogékony embereknek, jóllehet felismerik, hogy az emberiségnek csak kis része fogja az életre vezető utat választani (Máté 7:13, 14). A Tanúk várják már a világméretű javulást, amelyet csak Isten képes megvalósítani, és nem keverednek bele a világi reformmozgalmakba, amelyeket sokszor jó szándék indít útjukra, de végül kiábrándultságba, sőt erőszakba torkollanak (2Péter 3:13).
17. Mit tett Jézus a környezetében levők megsegítéséért, de mit nem tett?
17 Ezzel az eljárásukkal Jehova Tanúi ugyanolyan bizalmat fejeznek ki Jehova iránt, mint amilyet Jézus mutatott ki, amikor a földön járt. Az első században Jézus csodagyógyításokat hajtott végre (Lukács 6:17–19). Sőt, halottakat is feltámasztott (Lukács 7:11–15; 8:49–56). De nem oldotta meg a betegség gondját, és nem győzte le ellenségünket, a halált. Tudta, hogy még nem érkezett el erre az Isten által meghatározott idő. Mivel Jézusnak tökéletes ember lévén kiváló képességei voltak, nyilván sokat tehetett volna a súlyos politikai és társadalmi gondok megszüntetéséért. Úgy tűnik, néhány kortársa szerette volna, ha átveszi a hatalmat, és megoldja a nehézségeket, de Jézus elutasította ezt a lehetőséget. Ezt olvassuk: „amikor az emberek látták a jeleket, amelyeket tett, elkezdték mondogatni: »Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.« Jézus ezért — mivel tudta, hogy oda akarnak jönni és meg akarják őt ragadni, hogy királlyá tegyék — ismét visszavonult a hegyre egymagában” (János 6:14, 15).
18. a) Miért mondhatjuk, hogy Jézus mindig kész volt várni? b) Hogyan változott meg Jézus tevékenységi köre 1914 óta?
18 Jézus nem akart belekeveredni a politikába, sem a pusztán emberbaráti tevékenységekbe, mert tudta, hogy még nem jött el az ideje, hogy királyi hatalmat kapjon, és mindenkit mindenhol meggyógyítson. Még a mennybemenetele után is, miután halhatatlan szellemi életet kapott, kész volt várni a Jehova által meghatározott időre, mielőtt cselekedni kezdett (Zsoltárok 110:1; Cselekedetek 2:34, 35). Azóta viszont, hogy 1914-ben trónra került mint Isten Királyságának a Királya, kivonul „győztesen, és hogy teljessé tegye győzelmét” (Jelenések 6:2; 12:10). Mennyire hálásak vagyunk, hogy alárendelhetjük magunkat a királyságának, míg mások, akik kereszténynek vallják magukat, úgy döntenek, hogy inkább nem ismerik meg a Biblia Királyságról szóló tanításait!
Bosszantó vagy örömteli dolog a várakozás?
19. Mikor ’teszi beteggé a szívet’ a várakozás, és mikor mondható örömtelinek?
19 Salamon tudta, hogy a várakozás bosszantó lehet. Így írt: „A halogatott reménység beteggé teszi a szívet” (Példabeszédek 13:12). Ha valaki alaptalan reményeket táplál, akkor persze a szívét beteggé teheti a csalódottság. De amikor örömteli eseményekre várunk — például esküvőre, egy gyermek születésére vagy arra, hogy találkozzunk olyanokkal, akiket szeretünk —, akkor talán már jóval a megvalósulás napja előtt megtelik szívünk a várakozás örömével. Ez az öröm csak fokozódik, amint bölcsen kihasználva a várakozási időt, előkészületeket teszünk a jövőbeli eseményre.
20. a) Milyen csodálatos eseményekre tekinthetünk előre bizalommal? b) Hogyan találhatunk örömet, mialatt várjuk Jehova szándékainak a beteljesedését?
20 Ha egészen biztosak vagyunk benne, hogy beteljesednek a várakozásaink — még ha nem tudjuk is, mikor —, akkor a várakozás ideje nem feltétlenül ’teszi beteggé a szívet’. Isten hűséges imádói tudják, hogy Krisztus millenniumi uralma a küszöbön áll. Biztosak benne, hogy meglátják a halál és a betegség végét. Izgatottan és örömmel várják azt az időt, amikor több milliárd embert üdvözölhetnek, aki a halálból tér vissza, beleértve a szeretteiket is (Jelenések 20:1–3, 6; 21:3, 4). Most, az ökológiai válság idején ők abban a biztos reménységben gyönyörködnek, hogy megláthatják a földi paradicsomot (Ézsaiás 35:1, 2, 7). Mennyire bölcs dolog tehát értelmesen felhasználni a várakozási időt, úgy, hogy ’mindig bőven van tennivalónk az Úr munkájában’ (1Korintus 15:58). Állandóan táplálkozzunk szellemileg! Fűzzük egyre szorosabbra a Jehovával ápolt kapcsolatunk szálait! Keressük meg azokat, akiket még Jehova szolgálatára indít a szívük! Buzdítsuk hívőtársainkat! Használjunk ki a lehető legjobban minden időt, amit még Jehova hagy! Így soha nem ’teszi beteggé a szívedet’ a Jehovára való várakozás. Inkább örömmel tölt majd el!
Meg tudod magyarázni?
• Miért mondhatjuk, hogy Jézus kész volt várni?
• A keresztényeknek milyen helyzetekben kell tudniuk várni?
• Miért elégedettek Jehova Tanúi, mialatt Jehovára várnak?
• Hogyan tehetjük örömtelivé a Jehovára való várakozást?
[Képek a 12. oldalon]
Jézus az elé helyezett örömért tartott ki
[Kép a 13. oldalon]
Még a sokévi szolgálat után is megőrizhetjük örömünket
[Képek a 15. oldalon]
Több millió ember élete vált jobbá azzal, hogy Jehova Tanúja lett