Járjunk továbbra is az isteni világosságban!
Ennek és a két következő tanulmányi cikknek az átvételekor, a tanulmányozás vezető — ha az idő megengedi — olvassa fel János első levelének megemlített részeit
„Az Isten világosság” (1JÁNOS 1:5).
1., 2. Mikor és hol írta meg János az első levelét, és kikre vonatkozik az?
JEHOVA TANÚI hálásak az isteni világosságért, és továbbra is abban szándékoznak járni. Ez azonban nem mindig könnyű, mert még Jézus Krisztus első tanítványainak is szembe kellett nézniük a hitehagyással. Jézus lojális apostolai azonban meg tudták fékezni annak elterjedését. János apostol maga is ilyen ’fékező tevékenységet’ folytatott. (2Thessalonika 2:1–12.) Mint igen idős férfi Efézusban vagy annak környékén élt i. sz. 98 körül, és onnan írta első, isteni ihletésű levelét. Tanácsa segített az első századi keresztényeknek abban, hogy az isteni világosságban járhassanak. De mi a helyzet mivelünk?
2 János szavai éppen olyan hasznosak ma, a XX. századi keresztények számára. Ezért ennek a cikknek és az utána következő két másiknak az egyéni tanulmányozásakor feltétlenül olvassuk el János első ihletett levelének minden idézett részét. Az apostol levelében és az azzal kapcsolatos megjegyzéseinkben a „mi” és a „minket” vagy „nekünk” névmások főként Jézus felkent követőire vonatkoznak. Ámde az igazságosságra, szeretetre, hitre, és ezekhez hasonlókra vonatkozó alapelveik a földi reménységet tápláló keresztényekre is alkalmazhatók.
Azt közöljük, ami örömet ad
3. Mi bizonyítja, hogy Isten Fia emberként élt, szenvedett, és emberi halált halt, és miért hívják őt „az élet igéjének”?
3 János először valamilyen örömteli „közlés”-ről beszél. (Olvasd fel az 1János 1:1–4-et.) Jézus, „az élet igéje”, „kezdettől fogva” Jehovánál volt, mint Isten első teremtésműve, aki által ’teremtetett minden’. (Kolossé 1:15, 16.) Bizonyos első századi hitehagyott egyének bűntelennek állították magukat, és tagadták Krisztus jogos helyét az isteni elrendezésben. Jézus apostolai azonban hallották Jézust beszélni, figyelmesen szemlélhették, sőt kezükkel érinthették. Tudták, hogy Isten ereje működik ő általa. Szemtanúi, bizonyságai voltak annak, hogy ő az Isten Fia, aki emberként élt, szenvedett, és emberi halált halt. Ő „az élet igéje”, mivel ő az, aki „fényt vetett az [örök] életre”, és aki által Isten megmentésről gondoskodott. (Róma 6:23; 2Timótheus 1:9, 10.)
4. Mit jelent a felkentek „közössége”?
4 Az apostolok — azáltal, amit mondtak, és amit megírtak — ’tanúságot tettek’ arról, hogy Jézus Krisztus bűn nélküli ember volt. János azért ’közölte’ ezeket, hogy a felkentek ’közösségben lehessenek’ más Királyság-örökösökkel és az Atyával, valamint az ő Fiával. Ez a „közösség” egységet jelent és nagy örömet okoz. (Zsoltárok 133:1–3; János 17:20, 21.) A hitehagyottak, akik gyűlölik korábbi hittestvéreiket Jehova szolgálatában, többé nem ápolják ezt a közösséget Istennel és Krisztussal.
„Az Isten világosság”
5. Miféle „üzenetet” kapott az apostol Jézustól, és milyen kihatással van ez az üzenet Jehova Tanúinak a viselkedésére?
5 Az ezután következő kijelentés „üzenet”, amelyet az apostol Jézustól kapott. (Olvasd fel az 1János 1:5–7-et.) Az üzenet így szól: „Az Isten világosság, és a vele való egységben egyáltalán nincs sötétség.” Jehova Tanúi tehát őrizkednek minden olyan cselekedettől, amelynek köze van a sötétséghez. (Jób 24:14–16; János 3:19–21; Róma 13:11–14; 2Korinthus 6:14; 1Thessalonika 5:6–9.) Mivel egyes hitehagyott egyének nem hittek abban, hogy vannak bűnös cselekedetek, szellemi sötétségben éltek. Azt állították magukról, hogy titkos ismerettel rendelkeznek; Isten azonban világosság, nem pedig sötét titokzatosság. De csak hű tanúinak adja meg a szellemi világosságot. (Máté 5:14–16; 1Péter 2:9.)
6. Milyen áldásban részesülünk, ha ’az igazságot gyakoroljuk’?
6 Ha azt mondjuk, hogy „közösségünk van Istennel” és mégis „sötétségben járunk”, ami bűnös élethez vezet, akkor „hazudunk, és nem cselekszünk igazságot” vagy nem élünk az igazsággal összhangban. Ha viszont olyan életmódot folytatunk, amely összhangban van az igazsággal, akkor a világosságban vagyunk, ahogyan Isten is. „Közösségben” vagyunk keresztény hittestvéreinkkel, mindazokkal, akik egységesek a hittételek, a szellemi kilátások, a tanítványképző munka, és a tiszta imádat egyéb vonatkozása tekintetében.
7. Miért képes Jézus vére ’megtisztítani minket minden bűntől’?
7 Egyes első századi hitehagyottaktól eltérően, mi, akik ’világosságban járunk’, elismerjük, hogy a bűn tisztátalan. Jézus vére „megtisztít minket minden bűntől”, mert nem vagyunk szándékos bűnelkövetők. (Máté 12:31, 32.) Igazán hálásak vagyunk azért, hogy Isten irgalmas még a tévelygő, de bűnbánó keresztények iránt is. (Zsoltárok 103:8–14; Mikeás 7:18, 19.)
A kiengesztelés alapja
8., 9. a) Milyen alapon bocsát meg nekünk Jehova? b) Mit mondtak egyes hitehagyottak a bűnről, és miért tévedtek ebben a dologban?
8 János ezután megemlíti a bűntől való megtisztulás alapját. (Olvasd fel az 1János 1:8–2:2 verseket.) Ha azt mondjuk: „Nincs bűnünk”, tagadjuk azt a tényt, hogy minden tökéletlen ember bűnös, és „nincs bennünk igazság” (Róma 5:12). Ámde hű az Isten, és megbocsát nekünk, ha „megvalljuk bűneinket” őelőtte és bűnbánó magatartást tanúsítunk, ami arra indít, hogy felhagyjunk a rossz cselekvésével. (Példabeszédek 28:13.) Isten azt mondta az új szövetségben levők felől: „Bűnükről többé meg nem emlékezem” (Jeremiás 31:31–34; Zsidók 8:7–12). Amikor megbocsát nekik, hűnek bizonyul az ígéretéhez.
9 Azonkívül Isten „igazságos”, mindenkor az igazságosság irányadó mértékéhez tartja magát. Eleget tett az igazságosság követelményeinek a megváltás által, és képes arra, hogy ’megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól’, ha Jézus áldozatába vetett hittel valljuk meg neki bűnös mivoltunkat. (Zsidók 9:11–15.) A Messiás a halála által eltávolította bűneinket, ahogyan a bűnbak bűnnel terhelten bocsáttatott el a pusztába az Engesztelés napján. (3Mózes 16:20–22; Ésaiás 53:5, 8, 11, 12; 1Péter 2:24.) Némely hitehagyott egyén kijelentette: „Nincs bűnünk”, s ezzel mintegy ’hazugnak állította Jehovát’. De „Isten nem hazudhat”, és az ő Szava megmutatja, hogy minden tökéletlen ember bűnös. (Titus 1:2; Prédikátor 7:20; Róma 3:23.) Nos, azt mondani „nem vétkeztünk” annyit jelent, hogy Isten szava nincs „bennünk”, nincs ott a szívünkben! (Vö. Zsidók 8:10.)
10. Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Jézus ’engesztelő áldozat’?
10 János azért ír „ezekről”, tudniillik a bűnről, a megbocsátásról és a megtisztulásról, hogy ne kövessünk el bűnt. Szavai arra kell, hogy indítsanak minket, hogy erőteljesen igyekezzünk elkerülni a bűnt. (1Korinthus 15:34.) De ha mégis bűnt követünk el és megbánjuk azt, „van segítőnk az Atyánál” — „Jézus Krisztus, az igazságos”, aki könyörög értünk Istennél. (Zsidók 7:26; vö. János 17:9, 15, 20.) Jézus „engesztelő áldozat”. Halálával eleget tett az igazságosság követelményének és lehetővé tette Isten számára, hogy kiterjessze ránk irgalmát és eltávolítsa a bűn terhét a szellemi izraeliták esetében, de ’az egész világ’ esetében is, beleértve a „nagy sokaságot”. (Róma 6:23; Galata 6:16; Jelenések 7:4–14.) Mily nagyra értékeljük ezt az áldozatot!
Engedelmeskedjünk Istennek és tanúsítsunk szeretetet!
11. Milyen bizonyíték alapján tudjuk, hogy „egységben” vagyunk Istennel?
11 Hogy továbbra is az isteni világosságban járhassunk, engedelmeskednünk kell Jehovának. (Olvasd fel az 1János 2:3–6 versét.) Tisztában vagyunk azzal, hogy „megismertük Istent”, megértjük őt és tulajdonságait, „ha megtartjuk a parancsolatait”. Aki azt állítja, hogy ismeri Jehovát és mégsem tartja meg a parancsolatait, az „hazug”. Ezzel szemben, akkor „tökéletes az Isten szeretete” vagyis teljes bennünk, ha megtartjuk az ő beszédét. „Ebből”, vagyis az Isten iránti engedelmesség és szeretet bizonyítékából tudjuk, hogy „egységben vagyunk vele”. És kötelesek vagyunk úgy viselkedni, ahogyan ő viselkedett a tanítványképző munkában, a másokkal való kapcsolatunkban, és így tovább.
12. Milyen „régi parancsolatot” kaptak a keresztények, és milyen értelemben „új” is az a parancsolat?
12 Lényeges még a testvéri szeretet is. (Olvasd fel az 1János 2:7, 8-at.) János „régi parancsolat”-ról ír, amely a hűségeseknél már keresztény életük „kezdetétől fogva” megvolt. „Régi”, mivel Jézus évekkel korábban adta, amikor azt mondta tanítványainak, hogy ’úgy szeressék egymást, ahogyan ő szerette őket’ (János 13:34). Ugyanakkor „új” is, mivel túlmegy a Törvény által megkövetelt felebaráti szereteten, és megköveteli azt a készséget, hogy az ember a lelkét is odaadja hívőtársaiért. (3Mózes 19:18; János 15:12, 13.) Mivel az önfeláldozó szeretetünk azt bizonyítja, hogy ez iránt az „új parancsolat” iránti engedelmesség ’a Krisztus esetében és a mi esetünkben is igaz, múlóban van a sötétség és fénylik már az igazi világosság’ közöttünk.
13. Az 1János 2:9–11 verse szerint, ki az, aki „a világosságban” van és ki az, aki nincs?
13 Mégis, ki az, aki valóban „a világosságban van”? (Olvasd fel az 1János 2:9–11 versét.) Nos, „az, aki azt mondja, hogy világosságban van és mégis gyűlöli a testvérét”, az mind ez ideig a szellemi „sötétségben van”. „Aki azonban szereti a testvérét, az a világosságban van”, és az ő esetében ’nincs ok a megbotránkozásra’. Itt a görög kifejezés felállított állati csapdát, kelepcét sejtet és olyasvalamire utal, ami elesést, bűnbeesést eredményezhet. Valóban, az a magát kereszténynek valló egyén, aki gyűlöli a testvérét, „nem, tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította a szemeit” (Máté 13:13–15). Vajon ez a figyelmeztetés arra indít-e téged, hogy kerüld a szellemi sötétséget, és ne engedd meg, hogy a személyválogatás, a hitehagyottak hazugságai, vagy bármi más aláássa a testvéri szeretetedet?
Alap a bizalomra
14. Kik azok a „kisgyermekek” és kik azok az „atyák”, akikhez János a szavait intézi?
14 János ezután bizalmát fejezi ki a „kisgyermekei” iránt, ami nyilvánvalóan az egész gyülekezetet jelenti. (Olvasd fel az 1János 2:12–14 versét.) Bűneink megbocsátást nyertek a ’Krisztus nevéért’, mert csakis ő általa tette lehetővé Isten a megmentést. (Cselekedetek 4:12.) A felkentek „ismerik az Atyát”, mivel ő nemzette őket szelleme által. Néhányan közülük „atyák” — valószínűleg idősebb, tapasztaltabb, szellemileg előrehaladottabb hívők. Ismerik Jézust, aki „kezdettől fogva” létezett, abban az értelemben, hogy Isten minden egyéb előtt teremtette őt.
15. a) Kik az „ifjak”, akikhez János szól, és hogyan ’győzték le a gonoszt’? b) Mondj példát arra vonatkozóan, hogy mi hogyan ’győzhetjük le’ Sátánt napjainkban.
15 Az „ifjak”, akikhez János szól, talán fiatalabb, tapasztalatlanabb keresztények. Ők „legyőzték a gonoszt”, Sátánt, mivel nem estek áldozatul az ő „szándékainak”. (2Korinthus 2:11.) Ez például ma azt is jelentheti, hogy kerülték a tisztátalan szórakozásokat, az érzékies zenét, a pornográfiát, mindazt, ami lerombolhatja a keresztény alapelveket és azt eredményezheti, hogy szexuális erkölcstelenségbe esik az ember. Az „ifjak” azért győzhettek Sátán felett, mert szellemileg „erősek” és mert megmaradt bennük az „Isten szava”. Bárcsak mi is olyanok volnánk, mint ők; elfogadnánk Isten szellemi gondoskodását, elutasítanánk a hitehagyást, és továbbra is az isteni világosságban járnánk!
Amit nem szabad szeretnünk
16. Miféle szeretettel nem szabad rendelkeznünk, viszont mi lenne igaz a mi esetünkben, ha világi nézeteink és törekvéseink lennének?
16 Akár fiatalabb, akár idősebb keresztények vagyunk, van olyan szeretet is, amit nem szabad gyakorolnunk. (Olvasd fel az 1János 2:15–17 versét.) Nem szabad ’szeretnünk sem a világot, sem a világban levő dolgokat’. Inkább kerülnünk kell mindazt, ami beszennyezhetne bennünket az igazságtalan emberi társadalom romlottsága által, és nem szabad belélegeznünk annak „szellemét”, vagyis nem szabad, hogy bűnös hajlandósága indítson bármire is minket. (Efézus 2:1, 2; Jakab 1:27.) Ha világi nézetek és törekvések lennének bennünk, nem lehetne meg bennünk „az Atya szeretete”. (Jakab 4:4.) Ez minden bizonnyal megérdemli, hogy imateljesen megvizsgáljuk, ugyebár?
17. Milyen világi kívánságoknak nem tehetnek eleget a keresztények?
17 „Minden, ami a világban van”, nem az Istentől ered. Ide tartozik „a test kívánsága”, aminek a kielégítése azt jelenti, hogy kielégítjük az erkölcstelen szexuális vágyakat. (1Korinthus 6:15–20; Galata 5:19–21.) De kerülni kell a „szemek kívánságának” a kielégítését is. A látás által megkívánt tiltott gyümölcs csábította Évát, és Dávid Betsabén nyugvó tekintete — aki éppen fürdött — súlyos bűnhöz vezetett. (1Mózes 3:6; 2Sámuel 11:2–17.) Ahhoz tehát, hogy továbbra is isteni világosságban járhassunk, kerülnünk kell az aljas szórakozásokat és egyéb dolgokat, amelyek felszíthatják bűnös vágyainkat és megronthatják a szívünket. (Példabeszédek 2:10–22; 4:20–27.)
18. Miért értelmetlen „az élet javainak látványos mutogatása”, és mit nem hozhat meg az embernek?
18 A világtól ered „az élet javainak látványos mutogatása” is. A büszke egyén talán az anyagi gazdagságával, a ruhatárával, és egyéb hasonlóval dicsekszik, ami pedig könnyen elveszhet. A „látványos mutogatás” egyesekre talán mély benyomást tesz, esetleg hízelgő dicséretet arat, de nem nyeri el az isteni áldást. (Máté 6:2, 5, 16, 19–21; Jakab 4:16.)
19. Mi történik ezzel a világgal, és milyen hatással legyen ránk ez a tény?
19 Jusson eszünkbe, hogy „a világ elmúlik” és elpusztul. (2Péter 3:6.) Vágyai és reményei vele együtt pusztulnak, és ugyanúgy azok is, akik a világot szeretik. „De — mondja János — aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Tartsuk hát állandóan szem előtt az örök életet, ’szakítsunk a világi vágyakkal’, és járjunk továbbra is isteni világosságban! (Titus 2:11–14.)
Őrizkedjünk a hitehagyástól!
20. Minek nevezték azokat, akik ’Krisztus ellen’ voltak, és minek az elérkezését bizonyította a magatartásuk?
20 János ezután az antikrisztusok ellen figyelmeztet minket. (Olvasd fel az 1János 2:18, 19 versét.) Arra emlékezteti a hívőket, hogy azt hallották az apostoloktól: „antikrisztus jön”. A „sok antikrisztus” megjelenése azt bizonyította, hogy eljött „az utolsó óra”, az apostoli korszak befejező része. Jóllehet a ’Krisztus ellen’ fellépők összetett „antikrisztust” alkottak, számos egyéni antikrisztus azt állította magáról, hogy istent imádja, ezek azonban „nem voltak közülünk valók” és elhagyták az igaz keresztényiséget. Örülünk annak, hogy az ilyenek eltávozása vagy kiközösítése napjainkban megóvja a gyülekezetet a megromlástól.
21. Miféle „ismerettel” rendelkeznek a szellemtől nemzett keresztények, és milyen „igazságot” ismernek ők?
21 A szellemtől nemzett lojális keresztények elutasítják a hitehagyott nézeteket. Mivel ’a szent’, vagyis Jehova ’által felkentek’ segítséget kapnak tőle, hogy megértsék az ő Szavát, ’mindannyiuknak van ismerete’. (Olvasd fel az 1János 2:20, 21 versét.) Természetesen ismerik a Jézus Krisztusra vonatkozó „igazságot”, a hitehagyottaknak viszont téves nézeteik vannak felőle. Mivel „az igazságból nem származik hazugság”, mindazok, akik szeretik, Jehovát, elutasítják a hamis nézeteket és azok támogatóit.
22. Mit tett C. T. Russell, amikor egyik korai társa tagadni kezdte a megváltást?
22 Végtére is, „ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus”, Jehova Felkentje? (Olvasd fel az 1János 2:22–25 versét.) Nos, ’az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút’! Érdekes, hogy amikor Charles T. Russell bibliakutató egyik korai társa tagadta a megváltást, Russell megtagadta a vele való barátságot, és elkezdte ennek a folyóiratnak a kiadását, amely mindig is hirdette a Krisztus eredetéről, messiási szerepéről, és „engesztelő áldozatként” vállalt szerető szolgálatáról szóló igazságot.
23. Hogyan érinti ’a Fiú megvallása’ az Istenhez fűződő viszonyunkat és a kilátásainkat?
23 A hitehagyottaknak, akik tagadják Krisztust, Jehova nem lehet a Barátjuk. (János 5:23.) Aki viszont ’nyilvánosan megvallja a Fiút, azé az Atya is’ és elismert kapcsolatban van Istennel. (Máté 10:32, 33.) Jézus lojális első követői ahhoz tartották magukat, amit ’keresztény életük kezdetétől fogva’ Isten Fia felől hallottak. És ha ugyanaz az igazság van a mi szívünkben is, „egységben maradunk” mind Istennel, mind Krisztussal, és elnyerjük „az ígéretet”, az örök életet. (János 17:3.)
Akiket Jehova Isten tanít
24. Kik részesültek a szent szellem általi „felkenetésben”, és miért ’nem kell, hogy bárki is tanítsa’ őket?
24 Nekünk megfelelő szellemi tanításban kell részesülnünk, hogy isteni világosságban járhassunk, és a hitehagyottak ne legyenek képesek félrevezetni. (Olvasd fel az 1János 2:26–29 versét.) A szellemtől nemzetteket a szent szellem „kente fel”, eljutottak Isten és az ő Fia ismeretére; és ’nem kell, hogy [a hitehagyottak közül] bárki is tanítsa’ őket. Ez által a felkenő szellem által Isten „megtanítja” a szellemi izraelitákat „mindenre”, amit tudniuk kell ahhoz, hogy elfogadható módon imádják őt. (János 4:23, 24; 6:45.) Nagyon örülünk annak, hogy mint Jehova Tanúi, ilyen oktatásban részesülünk Istentől, „a hű és értelmes rabszolga” által. (Máté 24:45–47.)
25., 26. a) Miért rendelkeznek „a beszéd nyíltságával” a felkentek? b) Mit jelent ’az igazságosságot gyakorolni’?
25 János arra buzdítja a jól kiiskolázott felkenteket, hogy ’maradjanak egységben’ Istennel. Akik „egységben” vannak Jehovával, ugyanúgy egységben vannak az ő Fiával is. (János 14:19–21.) Azért kapunk buzdítást erre az egységre, hogy „amikor ő (Krisztus) megnyilvánul, bizodalmunk legyen, és ne kelljen szégyenkezve kitérni előle jelenléte idején”, vagyis Parousiája alatt.
26 Mivel most Jézus „jelenlétének” idején élünk, hogyan győződhetünk meg arról, hogy nincsen semmi szégyelni valónk, és valóban isteni világosságban járunk? Úgy, hogy ’az igazságosságot gyakoroljuk’. ’Ha tudjuk, hogy Isten igazságos — érvel János —, azzal is tisztában vagyunk, hogy aki az igazságosságot cselekszi, az Istentől született.’ ’Igazságosságot cselekedni’ annyit jelent, hogy engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, kerüljük az igazságtalanságot, és részt veszünk az olyan jó cselekedetekben, mint a tanítványképzés és hívőtársaink segítése. (Márk 13:10; Filippi 4:14–19; 1Timótheus 6:17, 18.) „Istentől született”-nek lenni pedig azt jelenti, hogy szellemi gyermekeiként „újra születtünk”. (János 3:3–8.)
27. Mire mutat rá János az ezután következő részben?
27 János tehát megmutatta, hogy hogyan kell továbbra is isteni világosságban járni. A következő cikkben megmutatja, hogyan kell Isten gyermekeiként élni. Vajon ez mit követel meg tőlünk?
Mit válaszolnál rá?
◻ Milyen bizonyítékot említ meg János arra nézve, hogy Isten Fia emberként élt, szenvedett, és emberi halált halt?
◻ Milyen vonatkozásban mondhatjuk, hogy Jézus Krisztus „engesztelő áldozat”?
◻ Milyen parancsot kaptak a keresztények, amely egyszerre „régi” és „új” is?
◻ Mi történik ezzel a világgal, és milyen hatással legyen a keresztényekre ez a tény?
◻ Hogyan lehetnek a felkentek biztosak abban, hogy az isteni világosságban járnak?
[Kiemelt rész az 5. oldalon]
Vajon kimutatod-e Jézus áldozata iránti értékelésedet?