Éljünk továbbra is úgy mint Isten gyermekei!

„Mindaz, aki nem tart ki az igazságosság mellett, nem Istenől származik, és az sem, aki nem szereti a testvérét” (1JÁNOS 3:10).

 1., 2. Az apostol melyik tanácsát fogjuk megvizsgálni, amikor folytatjuk János első levelének a tanulmányozását?

JEHOVÁNAK egyetemes családja van, és most néhányan az emberek közül is abba a családba tartoznak. Ők Isten gyermekei. De hát miben különböznek ezek a többi embertől?

² János apostol az első ihletett levelében azonosítja ezeket a különös kegyben részesített egyéneket. Tanácsot is ad, amely segít az ilyeneknek továbbra is úgy élni mint Isten gyermekei. És amit mond, az Jehova összes önátadott tanújának a javára válik.

Mily nagy az Isten szeretete!

 3. Hogyan lettek némelyek „Isten gyermekei”, és hogyan tekinti őket a világ?

³ János megemlíti a felkent keresztények reménységét. (Olvasd fel az 1János 3:13. versét.) Mily nagy szeretetet tanúsított irántuk Jehova, amikor szellemi fiaivá fogadta és „Isten gyermekeivé” tette őket! (Róma 5:8–10). A „világ” nem oszthatja istenfélő szellemüket, céljaikat, és reménységüket, mert a „világ” az igazságtalan emberi társadalmat jelenti. Az ilyen világi társadalom gyűlöli Krisztust és követőit, tehát az Atyát is (János 15:17–25). Ezért a világ csak úgy ismerheti a felkenteket mint egyéneket, de nem mint Isten gyermekeit, mert „nem ismerte meg” Jehovát (1Korinthus 2:14).

 4. Mit kell tennie minden olyan egyénnek, aki a mennyei életben reménykedik?

⁴ A felkentek már most is Isten gyermekei. „De” — mondja János — „még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk”, miután meghalunk hűségben és feltámadunk mennyei életre szellemi testtel (Filippi 3:20, 21). Amikor azonban Isten „megnyilvánul”, ők is ’hasonlókká lesznek hozzá’ és ’olyannak látják meg őt, amilyen’, mivel „Jehova a Szellem” (2Korinthus 3:17, 18). Mindaz, aki a mennyei életnek ’ezzel a reménységével’ él, indíttatva kell hogy érezze magát, hogy megtisztuljon, „amiként ő [Jehova] is tiszta”. Jóllehet a felkentek jelenleg tökéletlenek, tiszta életet kell hogy éljenek, amely összhangban van azzal a reménységükkel, hogy meglátják a tiszta, szent Istent a mennyei birodalomban (Zsoltárok 99:5, 9; 2Korinthus 7:1).

Gyakoroljunk igazságosságot!

 5., 6. Isten nézőpontjából ítélve, mit tesznek azok, akik a bűnt gyakorolják, ámde ebben a tekintetben mi az igazság azokkal, akik „egységben” maradnak Jézus Krisztussal?

⁵ Isten gyermekeiként élni annyit jelent, mint azt tenni, ami igyazságos. (Olvasd fel az 1János 3:4, 5. versét.) „Aki bűnt gyakorol, törvénytelenséget is cselekszik” Jehova szemszögéből, akinek a törvényeit a bűnelkövető megszegi (Ésaiás 33:22; Jakab 4:12). Minden „bűn tehát törvénytelenség”, Isten törvényének áthágása. A bűn gyakorlása ellentétes a keresztény szellemmel, és mi nagyon hálásak vagyunk azért, hogy Jézus Krisztus emberként „megjelent”, hogy „elvegye az általunk elkövetett bűnöket”. Mivel „őbenne nincs bűn” képes volt felajánlani Istennek az egyetlen kielégítő, bűnengesztelő áldozatot (Ésaiás 53:11, 12; Zsidók 7:26–28; 1Péter 2:22–25).

⁶ „Aki egységben marad vele [a Fiúval], nem gyakorol bűnt.” (Olvasd fel az 1János 3:6. versét.) Mivel tökéletlenek vagyunk, előfordul, hogy néha bűnt követünk el. De nem gyakorolják a bűnt azok, akik egységben maradnak a Fiúval és ennélfogva az Atyával is. Aki bűnt gyakorol, nem „látta” Jézust a hit szemével; az ilyen nem is „ismeri” és nem is értékeli Jézust úgy, ahogy az apostolok „ismerték” és értékelték: mint bűnengesztelő „Isten Bárányát” (János 1:36).

 7., 8. Az 1János 3:7, 8 szerint kitől származik az, aki szándékosan gyakorolja a bűnt, és ebben a tekintetben minek az elvégzése végett „jelent meg” az Isten Fia?

⁷ János óva int attól, hogy engedjük magunkat félrevezetni. (Olvasd fel az 1János 3:7, 8. versét.) „Senki félre ne vezessen benneteket” — mondja az apostol, majd hozzáteszi: „Aki kitart az igazságosságban [megtartva Isten törvényét], az igazságos, amiként ő [Jézus Krisztus] is igazságos.” A mi bűnös mivoltunk nem teszi lehetővé, hogy ugyanolyan fokon legyünk igazságosak, mint Nagy Példaképünk. Jehova ki nem érdemelt kedvességéből azonban Jézus felkent követői már most úgy élhetnek mint Isten gyermekei.

⁸ Aki szándékosan gyakorolja a bűnt, „az Ördögtől származik”, aki Isten elleni lázadó életútjának „kezdetétől fogva” vétkezik. Isten Fia azonban azért „jelent meg”, hogy „az Ördög munkáit lerontsa”, vagyis meghiúsítsa a bűn és a gonoszság előmozdítására tett erőfeszítéseit. Ehhez az is hozzátartozik, hogy semmivé tegye az ádámi halál hatását a Krisztus általi kiengesztelés és a Seolban (Hádeszben) levők feltámasztása révén, valamint azáltal, hogy szétzúzza a Sátán fejét (1Mózes 3:15; 1Korinthus 15:26). Időközben, mi, a felkent maradék és a „nagy sokaság” őrizkedjünk attól, hogy bűnt és igazságtalanságot gyakoroljunk!

Tartsuk meg Isten törvényét!

 9. Milyen értelemben mondhatjuk, hogy a szellemtől-nemzett keresztény ’nem gyakorolhat bűnt’, és miért van ez így?

⁹ János ezután különbséget tesz Isten gyermekei és az Ördög gyermekei között. (Olvasd fel az 1János 3:9–12. versét.) „Aki Istentől született, nem tart ki a bűn mellett”, vagy nem gyakorolja azt. Jehova „magva” vagy szent szelleme, amely „új születést” ad egyeseknek mennyei reménységgel, megmarad az egyénben, feltéve, ha nem áll ellene a szellemnek és nem ,szomorítja’ meg azt, mert akkor Isten megvonja tőle (1Péter 1:3, 4, 18, 19, 23; Efezus 4:30). Ahhoz, hogy Isten gyermeke maradhasson, a szellemtől nemzett keresztény „nem gyakorolhat bűnt”. Mint „új teremtés”-nek „új egyéniséggel” küzdenie kell a bűn ellen. „Megszabadult a romlottságtól, amely a bűnös testi vágy következtében van a világon”, és szívében nem lehet rendszeres bűnelkövető (2Korinthus 5:16, 17; Kolossé 3:5–11; 2Péter 1:4).

10. A többi között, hogyan lehet megkülönböztetni az Isten gyermekeit az Ördög gyermekeitől?

¹⁰ Az egyik módja annak, hogy megkülönböztessük Isten gyermekeit az Ördög gyermekeitől, a következő: „Mindaz, aki nem tart ki az igazságosság mellett, nem Istentől származik.” Az igazságtalanság annyira jellemző az Ördög gyermekeire, hogy azok „aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot”, s éppen ez az, amit a hitehagyottak a lojális keresztényekkel szeretnének tenni (Példabeszédek 4:14–16, Ökumenikus fordítás).

11. a) Milyen módon lehet még megállapítani, hogy kik nem az Isten gyermekei? b) Mire indítson minket az, ha elgondolkozunk Kain eljárásmódján?

¹¹ Továbbá „az sem [Istentől származik], aki nem szereti a testvérét”. Valójában „azt az üzenetet” hallottuk „kezdettől fogva”, vagyis amióta Jehova Tanúiként élünk, hogy „szeressük egymást” (János 13:34). Ezért nem olyanok vagyunk, „mint Kain”, aki megmutatta, hogy „a gonosztól származott”, mivel erőszakos módon ’megölte testvérét’, ami egyébként az embergyilkos Sátánra jellemző (1Mózes 4:2–10; János 8:44). Kain azért ölte meg Ábelt, „mivel a saját cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazságosak”. Természetesen, ha elgondolkozunk Kain viselkedési módján, az arra kell hogy indítson minket, hogy őrizkedjünk szellemi testvéreink hasonló módon történő gyűlölésétől.

Szeretet „cselekedetben és igazságban”

12. Honnan tudjuk, hogy „átmentünk a halálból az életre”, és mit jelent ez a számunkra?

¹² Ha Kaint utánoznánk, szellemileg halottak lennénk. (Olvasd fel az 1János 3:13–15. versét.) Ő annyira gyűlölte a testvérét, hogy megölte őt, és nem csodálkozhatunk azon, ha a világ hasonlóképpen gyűlöl minket, mert Jézus előre megmondta ezt (Márk 13:13). De „mi tudjuk [vagy bízunk benne], hogy átmentünk a [szellemi] halálból az [örök] életre, mert szeretjük a testvéreket”, akik velünk együtt Jehova Tanúi. Ezért a testvéri szeretetért, amely a Krisztusban való hittel párosul, nem vagyunk többé ’halottak’ a törvényszegésben és bűnben, hanem Isten levette rólunk az ítéletét, és kiemelt minket a szellemi halálból, megadva nekünk az örök élet reménységét (János 5:24; Efezus 2:1–7). A szeretet nélküli hitehagyottaknak nincsen ilyen reménységük, mert „aki nem szeret, a [szellemi] halálban marad”.

13. Ha gyűlöljük a testvérünket, miért tegyük ezt a kérdést imáink tárgyává?

¹³ Valóban, „aki gyűlöli a testvérét, az gyilkos”. Talán nem követünk el testi gyilkosságot (amilyet Kain követett el, amikor irigységből és gyűlöletből megölte Ábelt), de akiben gyűlölet van, az azt szeretné, ha a szellemi testvére nem élne. Mivel Jehova képes a szívünkben is olvasni, az, aki gyűlöl valakit, megmarad isteni ítélet alatt (Példabeszédek 21:2; vö. Máté 5:21, 22). Egyetlen ilyen „embergyilkos”-nak vagy hívőtársát gyűlölő egyénnek „sem marad meg az örök élete”. Ha tehát titkon gyűlöljük valamelyik tanútársunkat, nem kell-e Jehovához könyörögnünk, hogy sgítsen megváltoztatni szellemi magatartásunkat a testvéri szeretet tekintetében?

14. Milyen mértékben kell kimutatnunk a testvéri szeretetet?

¹⁴ Ha ezután is Isten gyermekeiként szeretnénk élni, szavakban és cselekedetekben is ki kell mutatnunk a testvéreink iránti szeretetünket. (Olvasd fel az 1János 3:16–18. versét.) Erre képeseknek kell lennünk, mert „abból ismertük meg a szeretetet, hogy [Jézus Krisztus] a lelkéről [vagyis az „életéről”] mondott le értünk”. Mivel Jézus ilyen mértékben mutatta meg irántunk való szeretetét, nekünk is hasonló alapelven nyugvó (görögül agape) szeretetet kell kinyilvánítanunk hittestvéreink iránt. Üldözés idején például, „kötelességünk lemondani a lelkünkről a testvéreinkért”, ahogyan Priszka és Akvila „a saját nyakukat tették kockára [Pál apostol] lelkéért” (Róma 16:3, 4; János 15:12,13).

15. Ha egy testvérünk szükségben van, mi pedig ’rendelkezünk az élet fenntartását célzó világi javakkal’, mit követel meg tőlünk a szeretet?

¹⁵ Ha az életünket is oda kell adnunk a testvéreinkért, mennyivel inkább hajlandónak kell lennünk megtenni kevésbé fontos dolgokat az érdekükben. Tegyük fel, hogy „rendelkezünk az élet fenntartását célzó világi javakkal” — pénzzel, élelemmel, ruházattal, és hasonlókkal, amire a világ lehetőséget ad. Előfordulhat, hogy „látjuk”: egyik testvérünk szükségben van, s nemcsak véletlenül látjuk meg, hanem el is tünődünk a helyzetén. Kínos helyzete talán arra késztet, hogy megnyissuk előtte a „gyengéd könyörületünk” vagy legmélyebb érzéseink „ajtaját”. De mi van akkor, ha becsapjuk előtte azt az „ajtót”, mivel az önzés megváltoztatja segítési szándékunkat? Vajon ily módon „megmaradhat-e bennünk az Isten szeretete”? Nem elég csak beszélni a testvéri szeretetről! Mint Isten gyermekei, kötelesek vagyunk kinyilvánítani a szeretetet „cselekedettel és igazsággal”. Például, ha egy testvérünk éhezik, nem puszta szavakra, hanem eledelre van szüksége (Jakab 2:14–17).

Amikor a szívünk nem ítél el minket

16. a) Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Isten „nagyobb a mi szívünknél”? b) János szerint, miért válaszol Jehova az imáinkra?

¹⁶ János ezután rámutat arra, hogy mikor lehetünk biztosak abban: Jehova gyermekei vagyunk. (Olvasd fel az 1János 3:19–24. versét.) „Arról tudjuk meg, hogy az igazságból származunk” és nem vagyunk áldozatai a hitehagyott érzéki csalódásnak —, ha kimutatjuk a testvéri szeretetet. Ezzel „biztosíthatjuk szívünket” Isten előtt (Zsoltárok 119:11). Ha pedig a szívünk elítél minket, talán azért, mert úgy érezzük, hogy nem tanúsítottunk elég szeretetet a hittestvéreink iránt, jusson eszünkbe, hogy „Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud”. Azért könyörületes irántunk, mert tisztában van „képmutatás nélküli testvéri szeretetünkkel”, a bűn elleni küzdelmünkkel, és azon erőfeszítéseinkkel, hogy neki tetsző életet éljünk (1Péter 1:22; Zsoltárok 103:10–14). „Ha a szívünk nem vádol minket”, ez azért van, mert tetteink a testvéri szeretetünket bizonyítják, és nem vagyunk vétkesek rejtett bűnökben, ezért fordulhatunk imában Istenhez „nagy nyíltsággal” (Zsoltárok 19:12, [19:13, Károli]). Ő pedig válaszol az imáinkra, mert „megtartjuk az ő parancsolatait és azt tesszük, ami kedves a szemében”.

17. Melyik két követelményt foglalja magában Isten „parancsolata”?

¹⁷ Ha azt reméljük, hogy az imánk meghallgatásra találjon, meg kell tartanunk Isten „parancsolatait”, e két követelményét is beleértve: 1.) Hinnünk kell Jézus „nevében”, elfogadva a váltságot és elismerve Istentől kapott hatalmát (Filippi 2:9–11). 2.) „Szeretnünk kell egymást”, ahogyan Jézus megparancsolta (János 15:12, 17). Természetesen, aki hisz Jézus nevében, annak szeretnie kell mindenkit, aki hasonló hitet gyakorol.

18. Honnan tudhatjuk, hogy Jehova „egységben marad velünk”?

¹⁸ Ha valaki megtartja Isten parancsolatait, „egységben marad vele”, egységben Jehovával. (Vö. János 17:20, 21). De vajon honnan „tudjuk”, hogy Isten „egységben marad velünk”? Nos, ez az ismeret „a nekünk adott [szent] szellemnek tulajdonítható”. Az Isten szent szellemének birtoklása és az a képesség, hogy felmutatjuk annak gyümölcseit — köztük a testvéri szeretetet —, azt bizonyítja, hogy egységben vagyunk Jehovával (Galata 5:22, 23).

Vigyázzunk!

19., 20. Miért kell ’megvizsgálni az ihletett kijelentéseket’, és milyen segítséget kapunk Jánostól ebben a tekintetben?

¹⁹ János a következőkben megmutatja, hogy vigyáznunk kell. (Olvasd fel az 1János 4:1. versét.) Nem szabad hinnünk minden szellemnek vagy „ihletett kijelentésnek”, hanem ’meg kell vizsgálnunk az ihletett kijelentéseket, hogy meglássuk, vajon Istentől származnak-e’. Vajon miért? Azért, „mert sok hamis próféta ment ki a világba”. Ezek közül a hamis tanítók közül néhányan abban az időben utazgattak, kapcsolatba kerültek különböző gyülekezetekkel, és igyekeztek ’maguk után vonni a tanítványokat’ (Cselekedetek 20:29, 30; 2János 7). A hűségeseknek tehát vigyázniuk kellett.

²⁰ Némely első századi keresztényeknek megvolt ’az ihletett kijelentések megkülönböztetésének’ képessége, Isten tevékeny erejének csodálatos ajándéka, amely nyilvánvaló módon képessé tette őket arra, hogy hogy eldöntsék: egy ihletett kijelentés Jehovától ered-e (1Korinthus 12:4, 10). János figyelmeztetése azonban úgy tűnik, minden keresztény esetében általánosan alkalmazható és segít nekünk napjainkban, amikor hitehagyott egyének megpróbálják megbolygatni Jehova Tanúinak a hitét. Jóllehet elmúlt már a szellem csodálatos adományainak ideje, amikor csodálatos módon ’fel lehetett ismerni az ihletett kijelentéseket’, János szavai mégis megmutatják, milyen módon lehet eldönteni, hogy egy tanítót Isten szelleme mozgat-e, avagy démoni befolyás.

21. Mi volt az „ihletett kijelentések” megviszgálásának egyik módja?

²¹ Figyeljük meg a megvizsgálás egyik módját. (Olvasd fel az 1János 4:2, 3. versét.) „Minden olyan ihletett kijelentés, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől származik.” Mi elismerjük, hogy Jézus egyszer emberként élt és ő az Isten Fia, ez a hitünk pedig arra indít minket, hogy másoknak is tanítsuk ezeket az igazságokat (Máté 3:16, 17; 17:5; 20:28; 28:19, 20). „Viszont nem Istentől származik egyetlen olyan ihletett kijelentés sem, amely nem vallja meg Jézust.” Ez inkább „az antikrisztus ihletett kijelentése” Krisztus ellen és a vele kapcsolatos bibliai tanítás ellen. János és a többi apostol nyilvánvalóan arra akartak figyelmeztetni, hogy „az antikrisztus ihletett kijelentése” el fog jönni (2Korinthus 11:3, 4; 2Péter 2:1). Mivel hamis tanítók akkor már veszélyeztettek igaz keresztényeket, János joggal mondhatta: „most már a világban van”.

22. Milyen módon lehet még megvizsgálni az „ihletett kijelentéseket”?

²² Az „ihletett kijelentések” megvizsgálásának egy másik módja: megfigyelni, hogy ki hallgat rájuk. (Olvasd fel az 1János 4:4–6. versét.) Mint Jehova szolgái, mi „legyőztük” a hamis tanítókat, győzelmet arattunk azon próbálkozásuk felett, amellyel elvonni igyekeztek minket Isten igazságától. Ezt a szellemi győzelmet Isten tette lehetővé, aki „egységben van” a lojális keresztényekkel, és „nagyobb [az Ördögnél] az, aki veletek van egységben, mint aki a világgal van egységben”, vagyis az igazságtalan emberi társadalommal (2Korinthus 4:4). Mivel a hitehagyottak a „világból származnak” és annak gonosz szelleme van bennük, „a világról beszélnek és a világ hallgat rájuk”. Mivel nálunk Jehova szelleme van, képesek vagyunk felderíteni „ihletett kijelentéseik” bibliaellenes természetét és ezért elutasítjuk azokat.

23. Kik hallgatnak ránk és kik ismerik el, hogy Isten szelleme vezet minket?

²³ Mi azonban tudjuk, hogy „Istentől származunk”, mert „aki megismeri Istent, az hallgat ránk”. A juhszerű egyének tisztában vannak vele, hogy mi az Isten Szaván alapuló igazságot tanítjuk. (Vö. János 10:4, 5, 16, 26, 27.) Természetesen, „aki nem Istentől származik, nem hallgat ránk”. A hamis próféták vagy tanítók nem hallgattak Jánosra és másokra sem ’az Istentől származók’ közül, akik szellemileg komoly tanítást közvetítettek. Ezért „így ismerjük fel az igazság ihletett kijelentését és a tévelygés ihletett kijelentését”. Mi, akik Jehova imádóinak családját képezzük, a bibliai igazság „tiszta nyelvét” beszéljük, amely Isten szervezetén keresztül jut el hozzánk (Sofóniás 3:9). És abból, amit mondunk, nyilvánvaló a juhszerű egyének előtt, hogy minket Isten szent szelleme vezet.

Mit válaszolsz rá?

◻ Hogyan lesznek némelyek „Isten gyermekeivé”?

◻ Hogyan tudjuk megkülönböztetni az Isten gyermekeit az Ördög gyermekeitől?

◻ Mire indítson minket a Kain életútjával kapcsolatos elmélkedés?

◻ Milyen mértékben kell kinyilvánítanunk a testvéri szeretetet?

◻ Hogyan tudjuk megviszgálni „az ihletett kijelentéseket”?

[Kép a 25. oldalon]

Ha elgondolkozunk Kain viselkedési módján, ez arra kell hogy indítson minket, hogy őrizkedjünk a testvéreink gyűlölésétől

[Kép a 27. oldalon]

Jehova imádói a bibliai igazság „tiszta nyelvén” szólnak, amelyről Isten szervezete gondoskodik