„Így szeretett minket az Isten”
„Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1JÁNOS 4:11).
1. Miért fog több millió ember összejönni a Királyság-termekben és más összejöveteli helyeken március 23-án, naplemente után a földön mindenütt?
NAPLEMENTE után, 1997. március 23-án, vasárnap bizonyára több mint 13 000 000 ember jön majd össze világszerte a Királyság-termekben, és más összejöveteli helyeken, amelyeket Jehova Tanúi használnak. Miért? Azért, mert elérte szívüket Isten emberek iránt érzett szeretetének a legnagyszerűbb kifejeződése. Jézus Krisztus Isten szeretetének e nagyszerű bizonyítékára irányította a figyelmet, ezt mondván: „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).
2. Milyen kérdéseket tehetne fel mindenki magának azzal kapcsolatban, hogy viszonozza-e Isten szeretetét?
2 Figyelembe véve, milyen szeretetet mutatott ki Isten, jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Igazán értékelem, amit tett értem Isten? Vajon az életem bizonyítékát adja ennek az értékelésnek?”
„Az Isten szeretet”
3. a) Miért nem szokatlan Istentől a szeretet kinyilvánítása? b) Hogyan nyilvánul meg hatalom és bölcsesség a teremtésművében?
3 Az még önmagában nem szokatlan Istentől, hogy szeretetet mutat ki, mert „az Isten szeretet” (1János 4:8). A szeretet a legfőbb jellemvonása. Hatalmának lélegzetelállító megnyilvánulása volt, amikor elkészítette a földet, hogy az emberek lakjanak rajta, amikor hegyeket emelt, s a vizeket összegyűjtötte tavakba és óceánokba (1Mózes 1:9, 10). Nagyszerű bölcsessége mutatkozott meg, amikor Isten működtetni kezdte a vízkörforgást és az oxigénkörforgást; amikor számtalan mikroorganizmust és a növények sokféleségét formálta, hogy a föld kémiai elemeit átalakítsák olyan anyaggá, amelyet az emberek meg tudnak enni, hogy fenntartsák az életüket; amikor beállította biológiai óráinkat, melyek megegyeznek a földön lévő napok és hónapok hosszúságával (Zsoltárok 104:24; Jeremiás 10:12). De ennél még szembetűnőbb módon Isten szeretetét bizonyítja a fizikai teremtésmű.
4. Isten szeretetének milyen bizonyítékát kell látnunk és értékelnünk mindannyiunknak a fizikai teremtésműben?
4 Ínyünk a megmondhatója Isten szeretetének, amikor beleharapunk egy lédús, érett gyümölcsbe, amelyet nyilvánvalóan nemcsak azért készített, hogy életben maradjunk, hanem azért is, hogy élvezetet találjunk benne. Szemünk nyilvánvaló bizonyítékát látja ennek a lélegzetelállító naplementékben, a csillagokkal teli égbolton egy tiszta éjszakán, a különféle formájú és vibráló színű virágokban, az állatkölykök ugrándozásában és a barátok kedves mosolyában. Orrunk ezt tudatosítja bennünk, amikor beszippantjuk a tavasz virágainak édes illatát. Fülünk ezt érzékeli, amikor a vízesés hangját, a madár dalát, szeretteink hangját halljuk. Ezt érezzük, amikor átölel minket valaki, akit szeretünk. Néhány állat olyan képességekkel van megáldva, hogy olyasmit is lát, hall vagy érzékel a szaglásával, amit az ember nem. De az Isten képmására teremtett ember olyan módon tudja érzékelni Isten szeretetét, ahogyan egyetlen állat sem tudja (1Mózes 1:27).
5. Hogyan mutatott Jehova bőséges szeretetet Ádám és Éva iránt?
5 Amikor Jehova Isten megteremtette az első embereket, Ádámot és Évát, körbevette őket szeretete bizonyítékaival. Egy kertet, egy paradicsomot plántált, és mindenféle fát növesztett benne. Folyót adott, hogy öntözze a kertet, melyet lenyűgöző madarakkal és állatokkal töltött be. Mindezt otthonul adta Ádámnak és Évának (1Mózes 2:8–10, 19). Jehova mint a gyermekeivel, egyetemes családjának a részeként bánt velük (Lukács 3:38). Az Édent adva mintául, égi Atyjuk azt a megelégedést nyújtó megbízást adta az első emberpárnak, hogy terjessze ki a Paradicsomot bolygónk egészén. Az egész földet be kellett népesíteniük a leszármazottaikkal (1Mózes 1:28).
6. a) Mit érzel, ha Ádám és Éva lázadására gondolsz? b) Mi mutathatja, hogy tanultunk az Édenben történtekből, és hogy a javunkra vált ez az ismeret?
6 Nem sokkal később azonban Ádám és Éva az engedelmesség, a lojalitás próbájával került szembe. Először egyikük, majd utána a másikuk sem mutatott értékelést a szeretet iránt, amellyel Isten körbevette őket. Amit tettek, döbbenetes volt. Megbocsáthatatlan! Ennek következményeként megszakadt Istennel való kapcsolatuk, aki kivetette őket a családjából, s kiűzte őket az Édenből. Mind a mai napig érezzük bűnüknek a következményeit (1Mózes 2:16, 17; 3:1–6, 16–19, 24; Róma 5:12). De mi vajon tanultunk a történtekből? Mi hogyan viszonozzuk Isten szeretetét? Döntéseink, melyeket naponta hozunk, vajon azt mutatják, hogy értékeljük a szeretetét? (1János 5:3).
7. Annak ellenére, hogy mit tett Ádám és Éva, hogyan mutatott Jehova szeretetet a leszármazottaik iránt?
7 Istenben annak ellenére sem hunyt ki saját szeretete, hogy ősszüleink nem mutattak értékelést mindaz iránt, amit értük tett. A még meg nem született emberek iránt érzett könyörületből — ideértve minket is, akik napjainkban élünk — Isten megengedte Ádámnak és Évának, hogy haláluk előtt családot neveljenek (1Mózes 5:1–5; Máté 5:44, 45). Ha nem ezt tette volna, egyikünk sem született volna meg. Akaratának fokozatos feltárásával Jehova alapról gondoskodott, hogy reménysége legyen Ádám minden leszármazottjának, aki hitet gyakorol benne (1Mózes 3:15; 22:18; Ésaiás 9:6, 7). Ez az elrendezése olyan dolgokat is magában foglalt, amelyek által minden nemzetből való emberek visszanyerhetik, amit Ádám elvesztett, vagyis a tökéletes életet Isten egyetemes családjának elismert tagjaként. Ezt azáltal tette, hogy váltságról gondoskodott.
Miért volt szükség a váltságra?
8. Miért nem rendelkezhetett Isten egyszerűen úgy, hogy Ádámnak és Évának ugyan meg kell halnia, de engedelmes utódaik közül senkinek se kelljen meghalnia?
8 Vajon valóban szükség volt váltságdíj kifizetésére, emberi élet formájában? Isten vajon nem rendelkezhetett volna úgy, hogy Ádámnak és Évának ugyan meg kell halnia a lázadásáért, de minden olyan leszármazottjuk, aki engedelmeskedik, örökké élhessen? Rövidlátóan, emberi szemszögből nézve ez ésszerűnek tűnhet. Jehova azonban „szereti az igazságosságot és a jogosságot” (Zsoltárok 33:5, NW). Ádám és Éva csak az után nemzett gyermekeket, miután bűnt követett el, ezért e gyermekek közül egyik sem született tökéletesnek (Zsoltárok 51:7). Mindannyian bűnt örököltek, és a bűn zsoldja halál. Ha Jehova ezt figyelmen kívül hagyta volna, milyen példát állított volna ezzel egyetemes családjának a tagjai elé? Nem hagyhatta figyelmen kívül saját igazságos irányadó mértékeit. Figyelembe vette, mit kíván meg a jogosság. Igazából senki sem találhatott kivetnivalót abban, ahogyan Isten a felmerült kérdésekkel foglalkozott (Róma 3:21–23).
9. Milyen váltságra volt szükség a jogosság isteni irányadó mértéke szerint?
9 Hogyan lehetne hát akkor megfelelő alapról gondoskodni ahhoz, hogy Ádámnak azok a leszármazottai, akik szeretettel engedelmeskednek Jehovának, megszabaduljanak? Ha egy tökéletes ember halna meg áldozatként, a jogosság lehetővé tenné, hogy ennek a tökéletes életnek az értéke elfedezze azok bűnét, akik hittel elfogadják a váltságot. Mivel egy ember, Ádám bűne miatt lett az egész emberi család bűnös, egy másik tökéletes ember kiontott vére, mivel egyenértékű, kiegyenlíthetné az igazság mérlegét (1Timótheus 2:5, 6). De hol lehet ilyen személyt találni?
Milyen nagy volt az ár?
10. Miért nem tudták Ádám leszármazottai megadni a szükséges váltságot?
10 A bűnös Ádám leszármazottai között senki sem volt képes megadni azt, amire szükség volt ahhoz, hogy visszavásárolhassa az Ádám által elveszített életkilátásokat. „Testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat. Hisz drága volna saját lelkük megváltása — abban is hagyja örökre — hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet” (Zsoltárok 49:8–10, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Jehova nem hagyta kiút nélkül az emberiséget, inkább ő maga gondoskodott arról irgalmasan.
11. Hogyan gondoskodott Jehova a megfelelő váltsághoz szükséges tökéletes emberi életről?
11 Jehova nem egy angyalt küldött le a földre, hogy egy hústestet levetve színlelje a halált, miközben tovább él szellemként. Inkább csodát tett, amelyet egyedül Isten, a Teremtő találhatott ki; áthelyezte egy égi fiának az életerejét és személyiségének a mintáját egy nő, Mária méhébe, aki a Júda törzséből való Héli lánya volt. Isten tevékeny ereje, vagyis szent szelleme védte a gyermek fejlődését anyja méhében, és tökéletes emberként született meg (Lukács 1:35; 1Péter 2:22). Ez a valaki rendelkezett a szükséges díjjal, hogy olyan váltságról gondoskodjon, amely teljes mértékben megfelel az isteni jogosság követelményeinek (Zsidók 10:5).
12. a) Milyen értelemben Isten „egyetlen-nemzett Fia” Jézus? b) Hogyan emeli ki Isten irántunk érzett szeretetét az, hogy elküldte Jézust, gondoskodva a váltságról?
12 Égi fiainak miriádjai közül kinek adta Jehova ezt a megbízatást? Annak, akit a Szentírás Isten „egyetlen-nemzett Fiának” ír le (1János 4:9, NW). Ezzel a kifejezéssel nem azt írja le, hogy mivé vált, amikor emberként megszületett, hanem azt, hogy mi volt még az előtt az egekben. Jehova egyedül őt teremtette közvetlenül, anélkül hogy bárki más közreműködött volna ebben. Ő minden teremtmény közül az Elsőszülött. Ő általa hozott létre Isten minden más teremtményt. Az angyalok Isten fiai, mint ahogyan Ádám is Isten fia volt. Jézusnak azonban a leírások szerint olyan a ’dicsősége, mint amely egy atya egyetlen-nemzett fiát illeti meg’. Azt mondják róla, hogy „kebelhelyzetben van az Atyánál” (János 1:14, 18, NW). Szoros, meghitt, gyengéd kapcsolatban van Atyjával. Osztja Atyjának az emberek iránt érzett szeretetét. A Példabeszédek 8:30, 31 elmondja, hogyan érez Atyja ez iránt a Fiú iránt, és hogyan érez a Fiú az emberiség iránt: „[Én, Jézus, Jehova Mestermunkása, a bölcsesség megtestesítője] gyönyörűsége valék [Jehovának] mindennap, játszva ő előtte minden időben . . . és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.” Ezt az igen drága Fiát küldte Isten a földre, hogy váltságról gondoskodjon. Milyen jelentőségteljes épp ezért Jézus kijelentése: „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött [egyetlen-nemzett, NW] Fiát adta”! (János 3:16).
13., 14. Hogyan kell segítenie értékelnünk azt, amit Jehova tett, annak a bibliai beszámolónak, hogy Ábrahám vállalta Izsák feláldozását? (1János 4:10).
13 Segítségképpen, hogy bizonyos mértékig megértsük, ez mit is jelent — jóval azelőtt, hogy Jézus a földre jött volna, Isten a következőket parancsolta Ábrahámnak, mintegy 3890 éve: „Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked” (1Mózes 22:1, 2). Ábrahám hittel cselekedett. Képzeld magad Ábrahám helyébe. Mi lenne, ha a te fiadról lenne szó, az egyetlen fiadról, akit olyannyira szeretsz? Mit éreznél, miközben a fát hasogatnád az égőáldozathoz, miközben több napon át utaznál Mórija földjére, és miközben a fiadat az oltárra helyeznéd?
14 Miért érez így egy könyörületes apa? Az 1Mózes 1:27 azt mondja, hogy Isten az Ő képmására teremtette az embert. Az a szeretet és könyörület, amelyet mi érzünk, csak igen korlátozott mértékben tükrözi vissza magának Jehovának a szeretetét és könyörületességét. Ábrahám esetében Isten közbelépett, így Izsák végül nem lett feláldozva (1Mózes 22:12, 13; Zsidók 11:17–19). Jehova azonban a saját esetében nem állt le hirtelen a váltságról való gondoskodással, bár nagy ár volt ez neki is, és a Fiának is. Ez nem azért volt, mintha Isten bármit is köteles lett volna tenni, ez inkább rendkívüli, ki nem érdemelt kedvesség volt. Mi vajon teljes mértékben értékeljük ezt? (Zsidók 2:9)
Amit ez lehetővé tesz
15. Hogyan van hatással emberek életére a váltság még ebben a jelenlegi rendszerben is?
15 Istennek ez a szerető gondoskodása nagy hatással van azok életére, akik hittel elfogadják. Korábban Istentől elidegenültek voltak a bűn következményeként. Ahogy Isten Szava mondja: ’ellenségek voltak gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmük miatt’ (Kolossé 1:21–23). De ’megbékültek Istennel az ő Fiának halála által’ (Róma 5:8–10). Mivel változtattak életmódjukon, s elfogadták a megbocsátást, melyet Isten tesz lehetővé azoknak, akik hitet gyakorolnak Krisztus áldozatában, tiszta lehet a lelkiismeretük (Zsidók 9:14; 1Péter 3:21).
16. Milyen áldásokban részesül a kicsiny nyáj a váltságba vetett hite alapján?
16 Korlátozott számban, közülük néhány emberre, egy kicsiny nyájra Jehova kiterjesztette azt a ki nem érdemelt kegyet, hogy együtt lehetnek Fiával az égi Királyságban, azzal a kilátással, hogy majd megvalósítják Istennek a földre vonatkozó eredeti szándékát (Lukács 12:32). Ők ’minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből valók, hogy legyenek a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodjanak a földön’ (Jelenések 5:9, 10). Nekik írta Pál apostol: „a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak” (Róma 8:15–17). Mivel Isten örökbe fogadta őket a fiaiként, megadta azt a becsben tartott kapcsolatot, melyet Ádám elveszített; ezek a fiak azonban az égi szolgálatban további kiváltságokat is kapnak majd — ez olyasvalami, ami Ádámnak sosem volt. Nem csoda hát, hogy János apostol ezt mondta: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1János 3:1). Az ilyenek iránt Isten nem csupán alapelveken nyugvó szeretetet (a·gaʹpe), hanem gyengéd vonzalmat (phi·liʹa) is kinyilvánít, amely az igazi barátok közötti kapocs jellemzője (János 16:27).
17. a) Milyen lehetőséget kap mindenki, aki hitet gyakorol a váltságban? b) Mit jelent majd számukra „az Isten fiai dicsőségének szabadsága”?
17 Másoknak is, mindenkinek, aki csak hitet gyakorol Istennek a Jézus Krisztuson keresztül tett, élettel kapcsolatos gondoskodásában, Jehova lehetőséget ad arra, hogy elnyerje azt az értékes kapcsolatot, amelyet Ádám elveszített. Pál apostol ezt így magyarázta: „Mert a teremtett világ [az Ádámtól származó emberi teremtés] sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését [vagyis várja az időt, amikor egészen nyilvánvalóvá válik, hogy Isten fiai, akik az égi Királyság örökösei lettek Krisztussal, hasznos dolgokat tesznek az emberiség érdekében]. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett [bűnben született a halál kilátásával, és semmiféleképpen sem tudta megszabadítani magát], nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel [melyet Isten adott], hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára” (Róma 8:19–21). Mit jelent majd ez a szabadság? Hogy megszabadulnak a bűn és a halál kötelékéből. Tökéletesek lesznek elméjükben és testükben, Paradicsom lesz az otthonuk, és örökké tartó életük lesz, melyben élvezhetik tökéletességüket, és kifejezhetik nagyraértékelésüket Jehovának, az egyedül igaz Istennek. S hogyan vált mindez lehetővé? Isten egyetlen-nemzett Fiának a váltságáldozata révén.
18. Mit fogunk tenni március 23-án, naplemente után, és miért?
18 Jézus i. sz. 33. niszán hó 14-én Jeruzsálemben, egy felső szobában bevezette halálának emlékünnepét. A haláláról való évenkénti megemlékezés fontos eseménnyé vált minden igaz keresztény életében. Maga Jézus parancsolta: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). 1997-ben az Emlékünnepet március 23-án, naplemente után tartjuk (vagyis, amikor niszán hó 14. kezdődik). Ezen a napon semmi sem lehet annál fontosabb, mint hogy jelen legyünk ezen az emlékünnepi alkalmon.
Hogyan válaszolnál?
◻ Hogyan mutatott ki Isten bőséges szeretetet az emberiség iránt?
◻ Miért volt szükség egy tökéletes emberi életre Ádám utódainak a megváltásához?
◻ Milyen drága áron gondoskodott Jehova a váltságról?
◻ Mit tesz lehetővé a váltság?
[Kép a 10. oldalon]
Isten az ő egyetlen-nemzett Fiát adta