Miért nem vett részt Jézus a politikában?
KÉPZELD magad elé a jelenetet. I. sz. 32-ben járunk. Esteledik. Jézus, a megjövendölt Messiás, már híres arról, hogy betegeket gyógyít, mi több, halottakat támaszt fel. A nap folyamán ezreket ejtett ámulatba azzal, hogy hatalmas jeleket tett, és Isten tanításairól beszélt. Most pedig kisebb csoportokba osztja az éhes embereket, imádkozik Jehovához, és csoda útján mindenkit élelemmel lát el. Ezután összegyűjti a maradékot, hogy ne vesszen semmi kárba. Mit tesznek erre az emberek? (János 6:1–13).
Nos, mivel látták Jézus csodáit, és azt, hogy milyen ügyesen irányította a tömegeket, és gondoskodott a szükségleteikről, úgy gondolják, hogy Jézus tökéletes király lenne (János 6:14). Érthető, hogy így vélekednek. Gondoljunk csak arra, mennyire vágytak rá, hogy legyen egy jó uralkodójuk, aki képes tenni az érdekükben. Szeretett hazájuk idegen hatalom elnyomó uralma alatt áll. Így hát megpróbálják rávenni Jézust, hogy vegyen részt a politikai életben. Szem előtt tartva ezeket a körülményeket, figyeljük meg, mit tesz Jézus.
A János 6:15-ben ezt olvashatjuk: „Jézus ezért – mivel tudta, hogy oda akarnak jönni, és meg akarják őt ragadni, hogy királlyá tegyék – ismét visszavonult a hegyre egymagában.” Az álláspontja teljesen egyértelmű volt. Határozottan elutasította, hogy részt vegyen hazája politikai életében, és később sem gondolta meg magát. Azt mondta, hogy a követőinek ugyanezt az álláspontot kell képviselniük (János 17:16). De miért döntött úgy Jézus, hogy nem vesz részt a politikában?
Miért maradt Jézus semleges?
Jézus szilárdan ragaszkodott a szentírási alapelvekhez, ezért maradt politikailag semleges. Nézzünk meg két ilyen alapelvet.
„Ember uralkodik emberen a maga kárára” (Prédikátor 8:9). A Biblia ezekkel a szavakkal összegzi az emberi uralom történelmét. Gondoljunk csak arra, hogy Jézus már jóval a földre jövetele előtt szellemszemélyként élt az égben (János 17:5). Így hát tudta, hogy az emberi uralkodók, akármilyen jó szándékúak is, nem képesek megfelelően gondoskodni több milliárd ember szükségletéről, és Isten egyébként sem úgy alkotta meg az embereket, hogy erre alkalmasak legyenek (Jeremiás 10:23). Jézus tudta, hogy az emberiség problémáit nem az emberi kormányzatok fogják megoldani.
„Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Megdöbbentő ez a kijelentés? Sokak szerint igen. Ők úgy gondolják, hogy vannak olyan becsületes emberek, akik azért kerülnek a kormányba, mert szeretnék a világot jobbá és biztonságosabbá tenni. Ám bármennyire igyekeznek is, még a legbecsületesebb vezetők sem képesek legyőzni annak a személynek a befolyását, akit Jézus ’e világ uralkodójának’ nevezett (János 12:31; 14:30). Jézus a következőket mondta egy politikusnak: „Az én királyságom nem része e világnak” (János 18:36). Jézus Isten égi kormányzatának leendő Királya volt. Ha belefolyt volna a politikába, azzal hűtlen lett volna Atyja kormányzatához.
Vajon ezzel Jézus azt tanította a követőinek, hogy semmilyen kötelezettségük sincs a földi kormányzatokkal szemben? Épp ellenkezőleg! Jézus megtanította nekik, hogyan találhatják meg a helyes egyensúlyt aközött, hogy teljesítik az Isten iránti kötelezettségeiket, és aközött, hogy eleget tesznek a világi kormányzatok követelményeinek.
Jézus tisztelte a kormányzat hatalmát
Egyszer, mialatt Jézus a templomban tanított, az ellenfelei megpróbálták őt lehetetlen helyzetbe hozni. Megkérdezték tőle, hogy kell-e adót fizetni. Ha Jézus nemmel válaszol, az lázadással ért volna fel. Sőt, ezzel akár zendülést is szíthatott volna az elnyomott emberek között, akik alig várták, hogy megszabaduljanak a római igától. Ha viszont igennel felel, sokan azt gondolhatták volna, hogy szemet huny az őket érő igazságtalanság felett. Jézus válasza tökéletes egyensúlyt tükrözött. Ezt mondta: „fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Lukács 20:21–25). Ezek szerint a követőinek vannak kötelezettségeik Istennel szemben, és a császárral, azaz a világi kormányzattal szemben is.
A kormányzatok bizonyos mértékű rendet tartanak fenn. Tehát jogosan követelik meg az állampolgároktól, hogy legyenek becsületesek, fizessék meg az adót, és tartsák be a törvényt. Hogyan mutatott Jézus példát abban, hogy meg kell fizetni „a császárnak, ami a császáré”? Jézus szülei engedelmeskedtek a törvénynek, még akkor is, amikor ez kényelmetlenséggel járt. Például, amikor a római uralkodó elrendelte a népszámlálást, József és a várandós felesége, Mária mintegy 150 kilométert utazott Betlehembe (Lukács 2:1–5). Hozzájuk hasonlóan Jézus is törvénytisztelő volt, és még azt az adót is megfizette, amellyel valójában nem tartozott (Máté 17:24–27). Ezenkívül óvakodott attól, hogy átlépje a hatáskörét világi ügyekben (Lukács 12:13, 14). Így hát elmondhatjuk, hogy Jézus tiszteletben tartotta a kormány tevékenységét, ugyanakkor nem volt hajlandó részt venni benne. De mit értett azon, hogy fizessük meg ’Istennek, ami az Istené’?
Hogyan adta meg Jézus ’Istennek, ami az Istené’?
Egyszer megkérdezték Jézustól, hogy Isten törvényei közül melyik a legnagyobb parancsolat. Ő ezt válaszolta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«” (Máté 22:37–39). Jézus azt tanította, hogy elsősorban azáltal fizethetjük meg ’Istennek, ami az Istené’, ha szeretjük Őt. Ez magában foglalja, hogy teljes szívből és mindenben engedelmeskedünk neki.
Vajon másnak is jár ez a fajta szeretet? Megtehetjük, hogy miközben lojálisak vagyunk Jehova Istenhez és égi kormányzatához, lojálisak vagyunk egy földi kormányzathoz is? Jézus a következő alapelvet mondta: „Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak; mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti” (Máté 6:24). Bár Jézus itt arról beszélt, hogy valaki egyszerre akar ragaszkodni Istenhez és a gazdagsághoz is, az első századi követőivel együtt nyilván ugyanezt az alapelvet alkalmazta a politikában való részvételre is.
A rendelkezésünkre álló legrégibb feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy Jézus ókori követői egyáltalán nem vettek részt a politikai életben. Mivel csak azt a Személyt imádták, akit Krisztus, nem voltak hajlandók hűségesküt tenni Rómának és a császárnak; nem vállaltak sem katonai szolgálatot, sem köztisztviselői állást. Emiatt a gyűlölet céltáblái lettek. Az ellenségeik időnként az emberi nem gyűlöletével vádolták őket. Vajon volt ennek alapja?
Az igaz keresztények törődnek az emberekkel
Idézzük fel Jézus szavait, hogy Isten törvényei közül melyik a második legnagyobb parancsolat: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Nyilvánvaló, hogy Jézus igaz követőinek nem szabad gyűlölniük az emberiséget. Jézus szerette az embereket, fáradozott értük, és még a hétköznapi nehézségeikben is segített nekik (Márk 5:25–34; János 2:1–10).
De miről ismerték Jézust a leginkább? Bár sok figyelemre méltó dolgot tett – gyógyított, tömegeket táplált, sőt halottakat is feltámasztott –, mégis úgy utaltak rá, mint Tanítóra, és ennek jó oka volt (János 1:38; 13:13). Jézus elmagyarázta, hogy az egyik fő ok, amiért a földre jött az, hogy tanítsa az embereket Isten Királyságáról (Lukács 4:43).
Ezért hát Jézus igaz követői ugyanannak a munkának szentelik az életüket, amit az Uruk végzett, mialatt a földön volt: elmondják az embereknek Isten Királysága jó hírét. Jézus Krisztus azzal bízta meg az összes igaz keresztényt, hogy az egész világon tanítsák az embereket erről a Királyságról (Máté 24:14; 28:19, 20). Ez az égi kormányzat, melyet nem lehet megrontani, a szeretet törvényének szellemében fog uralkodni Isten egész teremtése felett. Véghezviszi Isten akaratát, többek közt megszünteti a szenvedést és a halált (Máté 6:9, 10; Jelenések 21:3, 4). Nem csoda hát, hogy a Biblia ’jó hírnek’ nevezi Krisztus üzenetét (Lukács 8:1).
Hogyan azonosíthatod Jézus igaz követőit napjainkban? Vajon belefolynak a világ politikai ügyeibe? Vagy azt tekintik a legfontosabb feladatuknak, hogy prédikáljanak és tanítsanak Isten Királyságáról, úgy, ahogyan azt Jézus is tette?
Szeretnél többet megtudni Isten Királyságáról, és arról, hogy milyen hatással lehet az életedre már most? Arra buzdítunk, hogy lépj kapcsolatba a környékeden élő Jehova Tanúival, vagy látogasd meg a hivatalos honlapjukat, a www.watchtower.org weboldalt.
[Kiemelt rész/képek a 24–25. oldalon]
Vajon Jehova Tanúi hasznára vannak a társadalomnak?
Jehova Tanúi politikailag semlegesek. Mégis sokat tesznek az emberekért, függetlenül a segítségre szorulók faji vagy társadalmi hátterétől. Vegyünk szemügyre néhány tényt:
◼ A világon összesen több mint 7 millió Jehova Tanúja szolgál önkéntesként. Évente több mint másfél milliárd órát töltenek azzal, hogy megismertessék az emberekkel a Bibliát, és hogy megtanítsák nekik, hogyan segít a Biblia megszabadulni az ártalmas szokásoktól, miként lehet boldog a családi életük, és hogyan tehetik jobbá az életüket.
◼ Díjmentesen nyomtatnak és terjesztenek kiadványokat több mint 500 nyelven. Némely nyelven más nyomtatott anyag nem is létezik.
◼ Folyamatos képzéssel több millió embernek segítenek, hogy világosan és tapintatosan fejezze ki magát, amikor a nyilvánosság előtt beszél.
◼ Írás-olvasást oktató programokat szerveznek, és ezeknek köszönhetően több tízezer ember tanult meg világszerte írni és olvasni.
◼ Világszerte több mint 400 területi építőbizottságot hoztak létre, hogy szakmai ismereteket adjanak át az önkénteseknek, akik olyan központokat építenek, ahol bibliai oktatás folyik. Az elmúlt évtizedben több mint 20 000 imádati hely, más néven Királyság-terem épült.
◼ Amikor a világ valamelyik pontján katasztrófa történik, a Tanúk segélymunkában vesznek részt, és segítenek a hívőtársaiknak és a nem Tanúknak egyaránt. Az elmúlt két évben számos hurrikán csapott le az Egyesült Államokra, és a Tanúkból álló önkéntesek több mint 90 Királyság-termet és 5500 otthont építettek újjá.
[Kép a 23. oldalon]
Amikor az emberek megpróbálták rávenni Jézust, hogy vegyen részt a politikai életben, ő „visszavonult a hegyre egymagában”