Hogyan védhet meg a gondolkodóképesség?

A TORNYOSULÓ hullámok lenyűgöző látványt nyújtanak, de a tengerészek a veszélyt látják bennük; tudják jól, hogy a háborgó vizek kiolthatják az életüket.

Előfordulhat, hogy Isten szolgái előtt is csak úgy tornyosulnak a nehézségek, és időnként úgy érzik, hogy ezek menten maguk alá temetik őket. Talán már te is felfigyeltél arra, hogy próbák és kísértések hullámai zúdulnak a keresztényekre. Bizonyára szeretnél megingathatatlanul szembenézni ezekkel, azt az elhatározást táplálva magadban, hogy nem fogsz szellemi hajótörést szenvedni (1Timóteus 1:19). A gondolkodóképesség fontos szerepet játszik abban, hogy megvédjük magunkat. De mi is a gondolkodóképesség, és hogyan lehet kifejleszteni?

A „gondolkodóképességnek” fordított héber szó, a mezim·mahʹ egy olyan szótőből ered, mely azt jelenti, hogy ’tervez’ vagy ’kigondol’ (Példabeszédek 1:4, NW). Ezért néhány bibliafordítás úgy adja vissza a mezim·mahʹ szót, hogy „megfontolás” vagy „előrelátás”. Jamieson, Fausset és Brown bibliatudósok a következőképpen írják körül a mezim·mahʹ szó jelentését: „óvatosság, amely által valaki elmenekülhet a rossz elől, és jót talál.” Ez arra utal, hogy figyelembe vesszük tetteink hosszú távú, illetve azonnali következményeit. A gondolkodóképesség arra indít minket, hogy mielőtt teszünk valamit, mérlegeljük a lehetőségeinket, főleg akkor, ha fontos döntést kell meghoznunk.

Amikor valakit a gondolkodóképesség vezérel a jövőjével vagy a jelenlegi helyzetével kapcsolatos döntései meghozatalában, először is felméri a lehetséges veszélyeket és csapdákat. Mihelyt ez megtörtént, mérlegeli, hogyan kerülheti el ezeket, figyelembe véve a körülmények és a társai hatását. Így ki tud dolgozni egy tervet, mely jó eredményekhez és esetleg még Isten áldásához is vezet. Vizsgáljunk meg néhány gyakorlati példát ennek a folyamatnak az érzékeltetésére.

Kerüljük a szexuális erkölcstelenség csapdáját!

Megesik, hogy a szél óriási hullámokat hajt egy hajó orra felé. Ha a tengerészek nem fordítják a hajót szembe a hullámokkal, annak az lehet a következménye, hogy a hajó felborul.

Mi is hasonló helyzetben vagyunk, mivel olyan világban élünk, amelyben nagy hangsúly van a nemiségen. Nap mint nap érzéki gondolatok és képek hullámai érnek el minket. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez milyen nagy hatással lehet normális szexuális vágyainkra. Használnunk kell a gondolkodóképességünket, és határozottan kell szembenéznünk a próbákkal, nem engedve, hogy veszélyes helyzetekbe sodródjunk.

Keresztény férfiak például gyakran dolgoznak együtt olyanokkal, akik vajmi kevéssé tisztelik a nőket. Ezek a munkatársak csupán a nemi vágyaik kielégítésére szolgáló eszközöknek tekintik a nőket, és sikamlós tréfákkal, illetve szexualitásra való célozgatással fűszerezik a beszélgetéseiket. Ez a légkör végül erkölcstelen gondolatok magvait hintheti el egy keresztény elméjében.

Vannak olyan keresztény nők is, akiknek munkába kell állniuk, és ebből adódóan nehézségekkel nézhetnek szembe. Egy nő talán olyan férfiakkal és nőkkel dolgozik, akiknek az övétől eltérő erkölcsi irányadó mértékeik vannak. Előfordulhat, hogy az egyik férfi kollégája érdeklődést mutat iránta. Eleinte a férfi csak figyelmesen bánik vele, sőt még tiszteli is őt vallási nézeteiért. Állandó figyelme és szoros közelsége arra indíthatja a nőt, hogy még szorosabb kapcsolatra vágyjon.

Hogyan segíthet nekünk, keresztényeknek a gondolkodóképesség ilyen helyzetekben? Először is figyelmeztethet a szellemi veszélyekre, másodszor pedig arra ösztönözhet, hogy előre átgondoljuk, mi lenne helyénvaló viselkedés egy adott helyzetben (Példabeszédek 3:21–23). Az ilyen esetekben egyértelműen a munkatársaink értésére kell adnunk, hogy a Biblián alapuló hitünk miatt a mi irányadó mértékeink nem egyeznek meg az övéikkel (1Korintus 6:18). Beszédünk és viselkedésünk megerősítheti ezt az üzenetet. Megeshet, hogy némelyik kollégánk esetében szigorú korlátokat kell szabnunk.

Ám nemcsak a munkahelyünkön nézünk szembe olyan helyzetekkel, melyek erkölcstelenséghez vezethetnek. Az erkölcsi tisztaság akkor is veszélybe kerülhet, amikor egy házaspár engedi, hogy a gondok aláássák az egységüket. Egy utazófelvigyázó a következőt figyelte meg: „Egy házasság nemcsak úgy hirtelen bomlik fel. A férj és a feleség talán fokozatosan szakadnak el egymástól, ritkán beszélgetnek egymással, vagy nem sok időt töltenek együtt. Előfordul, hogy a házasságukban keletkezett űr betöltésére az anyagi javakat kezdik hajszolni. És mivel ritkán fejezik ki egymás iránti nagyrabecsülésüket, fennáll az eshetősége, hogy más férfiakhoz vagy nőkhöz kezdenek vonzódni.”

Majd ezt fűzte még hozzá ez a tapasztalt utazófelvigyázó: „A házastársaknak időnként le kell ülniük, és végig kell gondolniuk, hogy nem ássa-e alá valami a kapcsolatukat. Előre meg kell tervezniük, hogyan tanulmányozhatnak, imádkozhatnak és prédikálhatnak együtt. Nagyon is javukra válhat, hogy ha otthon, útközben, amikor lefekszenek és felkelnek, beszélgetnek egymással, éppen úgy, ahogy a szülők és a gyermekek teszik” (5Mózes 6:7–9).

Nem keresztényi viselkedési formák

A gondolkodóképesség nemcsak abban segít, hogy sikeresen nézzünk szembe az erkölcsi kísértésekkel, hanem abban is, hogy meg tudjuk oldani azokat a nehézségeket, amelyek a keresztény hittársainkkal ápolt kapcsolatainkban merülnek fel. Amikor a hullámok hátulról érkeznek, vagyis amikor a szél a hajó farához hajtja a hullámokat, a tajtékzó víz megemelheti a hajó hátsó részét, és oldalra lökheti. Emiatt a hajót oldalról érik a hullámok, és teljesen kiszolgáltatottá válik nekik.

Talán mi is védtelenek vagyunk azzal a veszéllyel szemben, mely váratlan irányból jön. Sok hűséges keresztény testvérünkkel és testvérnőnkkel „vállvetve” szolgáljuk Jehovát (Sofóniás 3:9, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás). Ha egyikőjük keresztényhez nem méltó módon viselkedik, úgy érezhetjük, mintha visszaéltek volna a bizalmunkkal, és mélységesen elszomorodhatunk. Hogyan akadályozhatja meg a gondolkodóképesség azt, hogy elveszítsük kiegyensúlyozottságunkat, és túlságosan nagy sérülés érjen minket?

Ne felejtsük el, hogy „nincsen ember, a ki ne vétkeznék” (1Királyok 8:46). Nem kell hát meglepődnünk, ha időnként egy keresztény testvérünk felbosszant vagy megbánt minket. Ha tudjuk ezt, felkészülhetünk erre az eshetőségre, és végiggondolhatjuk azt, mi lenne a helyénvaló reakció egy adott helyzetben. Mit tett Pál apostol, amikor néhány keresztény testvére bántón, megvetően beszélt róla? Nem veszítette el szellemi kiegyensúlyozottságát, hanem úgy gondolkodott, hogy Jehova helyeslése sokkal lényegesebb az emberek elismerésénél (2Korintus 10:10–18). Ha valaki így gondolkodik, az segíthet neki, hogy ne viselkedjen meggondolatlanul, amikor felingerlik.

Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, amikor beütjük a lábujjunkat. Amikor ez megtörténik, néhány másodpercig talán nem gondolkodunk tiszta fejjel. De miután alábbhagy a fájdalom, megfelelően tudunk gondolkodni és cselekedni. Ugyanígy nem lenne jó, ha azonnal visszavágnánk egy nyers megjegyzésre vagy egy barátságtalan tett miatt. Álljunk meg inkább egy pillanatra, és gondoljuk végig, milyen következményei vannak a meggondolatlan megtorlásnak.

Malcolm, aki már évek óta misszionárius, elmondja, hogy mit tesz, amikor megsértik. „Első lépésként végignézem azt a listát, melyet több kérdésből állítottam össze: Azért haragszom a testvérre, mert eltérő a személyiségünk? Csakugyan fontos az, amit mondott? Vajon az a hatás, amellyel a malária van az idegeimre, felerősíti az érzéseimet? Néhány óra múlva másképp látom majd az egészet?” Malcolm észrevette, hogy gyakran annyira jelentéktelen a nézeteltérés, hogy nem is érdemes foglalkozni vele.a

„Néha, bár mindent megteszek, hogy tisztázzam a helyzetet, a testvér továbbra is barátságtalanul viselkedik — folytatja Malcolm. — Nem engedem, hogy ez elkeserítsen. Ha már minden tőlem telhetőt megtettem, más megvilágításban látom az egészet. Félreteszem magamban az ügyet, és már nem úgy tekintek rá, mint amit nekem kell megoldanom. Nem hagyom, hogy ez a nehézség szellemi értelemben lerántson a mélybe, vagy hogy tönkretegye a Jehovával és a testvéreimmel ápolt kapcsolatomat.”

Malcolmhoz hasonlóan nekünk sem szabad engednünk, hogy valakinek a helytelen viselkedése túlságosan felkavarjon minket. Minden gyülekezetben sok-sok kedves, hűséges testvér és testvérnő van. Gyönyörűségünkre van, hogy „egymás oldalán” járhatunk a keresztényi életúton (Filippi 1:27). Az is segíthet helyes szemszögből látni a dolgokat, ha nem feledkezünk meg égi Atyánk szerető támogatásáról (Zsoltárok 23:1–3; Példabeszédek 5:1, 2; 8:12).

Ne szeressük a világban levő dolgokat!

A gondolkodóképesség segít egy másik alattomos nehézséggel is megküzdenünk. Amikor a szél a hajó oldala felé hajtja a hullámokat, oldalhullámok keletkeznek. Az ilyen hullámok általában szép lassan letérítik a hajót az eredeti útvonaláról. Vihar idején azonban az oldalhullámok fel is boríthatják a hajót.

Ugyanígy, ha engedünk a nyomásnak, és élvezni akarjuk mindazt, amit ez a gonosz világ felkínál, az anyagias életmód szellemi értelemben rossz útra terelhet (2Timóteus 4:10). Ha úrrá lesz rajtunk a világ szeretete, akkor előfordulhat, hogy végleg elhagyjuk a keresztény életutat (1János 2:15). Hogyan lehet segítségünkre a gondolkodóképesség?

Először is segít, hogy felmérjük, milyen veszélyekkel találkozhatunk. A világ az elképzelhető összes üzleti fogást beveti, hogy elcsábítson minket. Állandóan olyan életmódra csábít, amelyre állítólag mindenkinek törekednie kellene — a gazdag, elkápráztató, „sikeres” emberek látványos életstílusára (1János 2:16). Azt ígéri, hogy mindenki csodálni és helyeselni fog minket, legfőképpen pedig a barátaink és a szomszédaink. A gondolkodóképesség segít, hogy védekezzünk ez ellen a propaganda ellen, és arra emlékeztet, hogy mennyire fontos ’mentesítenünk magunkat a pénz szeretetétől’, mivel Jehova azt ígérte, hogy ’semmi esetre sem hagy cserben’ minket (Héberek 13:5).

Másodszor pedig a gondolkodóképesség meggátol minket abban, hogy azokat kövessük, akik „eltértek az igazságtól” (2Timóteus 2:18). Nagyon nehéz ellentmondanunk azoknak, akiket eddig szerettünk, vagy akikben bíztunk (1Korintus 15:12, 32–34). A szellemi fejlődésünket már az is akadályozhatja, ha csak kicsit is hatással vannak ránk azok, akik letértek a keresztény életpályáról, végül pedig veszélybe sodródhatunk. Olyanok lehetünk, mint az a hajó, mely csak egy fokkal tér el a helyes menetiránytól, és emiatt egy hosszú út végén jó messzire kerül eredeti célpontjától (Héberek 3:12).

A gondolkodóképesség segít átlátnunk, hogy szellemi értelemben hol vagyunk, és hová tartunk. Talán felismerjük, hogy még teljesebb mértékben kell részt vennünk a keresztény tevékenységekben (Héberek 6:11, 12). Figyeljük meg, hogyan segített a gondolkodóképesség egy fiatal Tanúnak abban, hogy szellemi céljai legyenek: „Lehetőségem nyílt rá, hogy az újságírói pályán érvényesüljek. Ez nagyon tetszett, de eszembe jutott az a bibliavers, mely azt mondja, hogy »a világ elmúlóban van . . . , de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké« (1János 2:17). Úgy érveltem magamnak, hogy az életmódomnak vissza kell tükröznie a hitnézeteimet. A szüleim elhagyták a keresztény hitet, én pedig nem akartam követni a példájukat. Ezért úgy határoztam, hogy céltudatos életet fogok élni, és általános úttörőként beléptem a teljes idejű szolgák sorába. Négy kielégítő év után teljesen világos számomra, hogy jól döntöttem.”

Sikeres harc a szellemi viharok ellen

Miért oly sürgető napjainkban az, hogy használjuk a gondolkodóképességünket? A tengerészeknek figyelniük kell az intő jelekre, különösen akkor, amikor vihar készül. Ha hirtelen csökken a hőmérséklet, és feltámad a szél, akkor a legénység lezárja a hajófedélzet nyílásait, és felkészül a legrosszabbra. Ugyanígy nekünk is fel kell készülnünk arra, hogy e gonosz rendszer végének a közeledtével viharos erejű próbákkal kell szembenéznünk. Társadalmunk erkölcsi értékei hanyatlóban vannak, ’a gonosz emberek pedig egyre messzebbre mennek a rosszaságban’ (2Timóteus 3:13). Éppen úgy, ahogy a tengerészek is rendszeresen hallgatják az időjárás-előrejelzést, nekünk is meg kell szívlelnünk az Isten ihletett Szavában feljegyzett prófétai figyelmeztetéseket (Zsoltárok 19:8–12).

A gondolkodóképességünk használatakor azt az ismeretet alkalmazzuk, mely örök élethez vezet (János 17:3). Ez képessé tesz minket arra, hogy előre lássuk a nehézségeket, és eldöntsük, hogyan birkózunk meg velük. Így megerősödik bennünk az az elhatározás, hogy semmiképpen sem akarunk lesodródni a keresztény életpályáról, és „kiváló alapot” fektethetünk le magunknak a jövőre, mégpedig azáltal, hogy szellemi célokat tűzünk ki magunk elé, és meg is valósítjuk azokat (1Timóteus 6:19).

Ha odafigyelünk a gyakorlati bölcsességre, és óvjuk gondolkodóképességünket, akkor nem kell félnünk a „hirtelen rettentéstől” (Példabeszédek 3:21, 25, 26, NW). Megnyugtatólag hat majd ránk Isten ígérete: „Amikor bölcsesség kerül a szívedbe, és az ismeret kellemessé válik lelkednek, akkor gondolkodóképesség őrködik feletted” (Példabeszédek 2:10, 11, NW).

[Lábjegyzet]

[Kép a 23. oldalon]

A rendszeres gondolatcsere jót tesz a házastársi kapcsolatnak