Keresztényi vendégszeretet egy megosztott világban
„Ezért kötelesek vagyunk vendégszeretettel fogadni az ilyen személyeket, hogy az igazságban munkatársak lehessünk” (3JÁNOS 8, NW).
1. Milyen felettébb kívánatos ajándékokat adott a Teremtő az embernek?
„NINCSEN embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje őt munkájában az ő életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt” (Prédikátor 8:15). Az ókori egybegyűjtő ezekkel a szavakkal azt mondja el, hogy Jehova Isten nem csupán azt akarja, hogy emberi teremtménye örüljön és boldog legyen, hanem megadja azokat az eszközöket is, amelyek ezt lehetővé teszik. Úgy tűnik, az emberi történelemben mindvégig általános vágya volt az embereknek, hogy jól érezzék magukat, és hogy kellemesen töltsék az idejüket.
2. a) Hogyan éltek vissza az emberek Jehova velük kapcsolatos szándékával? b) Mi ennek a következménye?
2 Ma egy élvhajhász társadalomban élünk, amelyben az emberek kizárólag azzal vannak elfoglalva, hogy hajszolják az élvezeteket és a szórakozást. A legtöbb ember ’magát szerető’ lett, ’inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretője’, ahogy a Biblia megjövendölte (2Timótheus 3:1–4). Ez persze felháborítóan távol áll Jehova Isten szándékától. Amikor a kellemes időtöltés kerül a középpontba, vagy saját vágyaink kielégítése lesz az egyetlen cél, akkor nincs is igazi elégedettség, és „minden hiábavalóság és szélkergetés” lesz (Prédikátor 1:14; 2:11, Katolikus fordítás [2:12]). Ennek következtében a világ tele van magányos és csalódott emberekkel, ami viszont sok társadalmi problémához vezet (Példabeszédek 18:1). Az emberek gyanakvóvá válnak egymással szemben, fajilag, etnikailag, társadalmilag és gazdaságilag pedig megosztottá.
3. Hogyan találhatunk igazi örömet és megelégedettséget?
3 Mennyire másképp volna, ha az emberek Jehovát utánoznák abban, ahogyan másokkal bánik — ha kedvesek, nagylelkűek és vendégszeretők volnának! Jehova egyértelműen feltárta, hogy az igazi boldogság titka nem abban rejlik, hogy megpróbáljuk kielégíteni a saját vágyainkat. A kulcsa inkább ez: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35, K. f.). Ahhoz, hogy igazi örömet és megelégedettséget találjunk, le kell győznünk a talán minket is körülvevő korlátokat és a megosztó hatást. És azok felé kell fordulnunk, akik velünk együtt szolgálják Jehovát. Alapvetően fontos, hogy megfogadjuk a következő tanácsot: „Ezért kötelesek vagyunk vendégszeretettel fogadni az ilyen személyeket, hogy az igazságban munkatársak lehessünk” (3János 8, NW ). Kétszeres jutalom, ha vendégszeretetet mutatunk ki az arra méltók iránt, amennyire a körülményeink engedik — javára van annak is, aki ilyen módon adja, és annak is, aki kapja. Többek között kik az arra méltók, akiket ’vendégszeretettel kell fogadnunk’?
„Gondoskodni az árvákról és az özvegyekről”
4. Milyen változásokat láthatunk a család felépítésében, néha még Jehova népe között is?
4 Manapság ritka a szilárd család és a boldog házasság. A válások növekvő száma, és az, hogy világszerte egyre több a leányanya, drasztikusan megváltoztatta a hagyományos családot. Ennek következményeként sokan, akik az elmúlt években lettek Jehova Tanúi, felbomlott családból valók. Vagy elváltak, vagy elkülönültek házastársuktól, vagy pedig egyszülős családban élnek. Ráadásul, amint azt Jézus előre megmondta, az igazság, melyet tanított, megosztottságot okozott sok családban (Máté 10:34–37; Lukács 12:51–53).
5. Mit mondott Jézus, ami a bátorítás forrása lehet azoknak, akik megosztott családban élnek?
5 Oly szívmelengető érzés látni, ahogy az újak szilárdan kiállnak az igazság mellett, s gyakran vigasztaljuk őket Jézus buzdító ígéretével: „Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, a ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet” (Márk 10:29, 30).
6. Hogyan lehetünk a köztünk lévő „árvák és özvegyek” ’fitestvérei, nőtestvérei, anyái és gyermekei’?
6 De kik ezek a ’fitestvérek, nőtestvérek, anyák és gyermekek’? Csak mert valaki a Királyság-teremben sok embert lát, gyakran százat vagy még annál is többet, akik testvéreknek és testvérnőknek hívják egymást, attól még nem érzi önkéntelenül is úgy, hogy ezek az ő fitestvérei, nőtestvérei, anyái és gyermekei. Figyeld csak meg ezt a gondolatot: Jakab tanítvány arra emlékeztet minket, ahhoz, hogy elfogadható legyen az imádatunk Jehova előtt, ’gondoskodnunk kell az árvákról és az özvegyekről az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül meg kell őrizni magunkat a világtól’ (Jakab 1:27, NW ). Ez azt jelenti, hogy nem szabad hagynunk, hogy a gazdagsággal járó büszkeség és a magasabb társadalmi ranghoz való világi hozzáállás bezárja a könyörületesség ajtaját az ilyen „árvák és özvegyek” előtt. Sőt inkább kezdeményezőnek kell lennünk, hogy a társaságunkat és a vendégszeretetünket rájuk is kiterjesszük.
7. a) Mi az igazi célja az „árvák és özvegyek” iránti vendégszeretetnek? b) Kik vehetnek még részt a keresztényi vendégszeretet kimutatásában?
7 Az „árvák és özvegyek” iránti vendégszeretet kimutatása nem mindig azt foglalja magában, hogy kárpótoljuk őket abban, amiben talán hiányt szenvednek anyagilag. Az egyszülős családokban vagy a vallásilag megosztott háztartásban nem feltétlenül állnak rosszul anyagilag. De az építő társaság, a családi légkör, együtt lenni különböző korú emberekkel, valamint osztozni a szellemi jóban — az életnek ezek azok az oldalai, amelyek kincset érnek. Ne feledjük tehát, nem az számít, milyen nagy előkészületeket teszünk egy alkalom kedvéért, hanem a szeretet és az egység szelleme; milyen nagyszerű, hogy néha még „árvák és özvegyek” is kimutathatják a vendégszeretetet keresztény társaik iránt! (Vö. 1Királyok 17:8–16.)
Vannak köztünk idegenek?
8. Milyen változás látható Jehova Tanúi sok gyülekezetében?
8 Tömeges népvándorlás időszakában élünk. „Több mint 100 millió ember él világszerte olyan országban, amelynek nem állampolgára, és 23 millió embert telepítettek ki a saját országában” — mondja egy folyóirat (World Press Review). Ennek az lett az egyenes következménye, hogy sok helyen, főleg a nagyobb városokban Jehova népének a gyülekezeteihez, amelyek valamikor többnyire egy fajból vagy nemzetiségből álltak, most a világ különböző részeiről való emberek tartoznak. Talán ez igaz ott is, ahol te laksz. Hogyan tekintsük azonban ezeket az „idegeneket” és „jövevényeket” — ahogy talán a világ nevezi őket —, akiknek a nyelvük, szokásuk és életstílusuk eltérő lehet a miénktől?
9. Milyen veszélyes kelepcébe kerülhetünk azáltal, ahogyan a keresztény gyülekezetbe jövő „idegeneket” és „jövevényeket” tekintjük?
9 Egyszerűen fogalmazva, nem szabad megengednünk, hogy holmi idegengyűlöletre való hajlam miatt úgy érezzük, hogy valamelyest méltóbbak vagyunk arra a kiváltságra, hogy ismerjük az igazságot, mint azok, akik idegen vagy úgynevezett pogány országból jöttek; de azt sem szabad éreznünk, hogy ezek az újonnan jöttek bitorolják a Királyság-termet vagy más tulajdonokat. Pál apostolnak emlékeztetnie kellett néhány első századi zsidó keresztényt, akik így vélekedtek, hogy igazából senki sem méltó rá; Isten ki nem érdemelt kedvessége tette lehetővé mindenkinek, hogy egyáltalán elnyerhesse a megmentést (Róma 3:9–12, 23, 24). Örülnünk kellene, hogy Isten ki nem érdemelt kedvessége most oly sok emberhez eljut, akiktől valamilyen módon megtagadták, hogy a jó hírt hallják (1Timótheus 2:4). Hogyan mutathatjuk ki, hogy őszintén kedveljük őket?
10. Hogyan mutathatunk őszinte vendégszeretetet a köztünk lévő „idegenek” iránt?
10 Megfogadhatjuk Pál intését: „fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róma 15:7). Felismerve, hogy a más országból jött emberek, vagy azok, akiknek más a származásuk, gyakran hátrányos helyzetben vannak, legyünk hozzájuk kedvesek, és törődjünk velük, ha módunkban áll. Fogadjuk be őket szeretettel, bánjunk velük úgy, mintha ’közülünk való bennszülöttek volnának’, és ’szeressük őket, mint magunkat’ (3Mózes 19:34). Ez talán nem könnyű, de sikerülni fog, ha elménkben tartjuk a tanácsot: „ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róma 12:2).
A szentekkel vállaljatok közösséget
11., 12. Milyen különleges figyelmességgel vették körül Jehova némely szolgáját a) az ókori Izráelben b) az első században?
11 Akik igazán megérdemlik figyelmességünket és vendégszeretetünket, ők azok az érett keresztények, akik keményen dolgoznak szellemi jólétünkért. Jehova különleges ellátásról gondoskodott az ókori Izráelben a papoknak és a lévitáknak (4Mózes 18:25–29). Az első században a keresztények arra kaptak még buzdítást, hogy törődjenek azokkal, akik különleges minőségben szolgálják őket. A 3János 5–8-ban található beszámoló alapján bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen szoros volt a szeretet köteléke a korai keresztények között.
12 Az idős János apostol nagyon értékelte a kedvességet és a vendégszeretetet, melyet Gájus tanúsított néhány utazó testvér iránt, akit a gyülekezet meglátogatására küldtek el. Ezek a testvérek — Demeterrel együtt, aki a levelet vitte valószínűleg — mindannyian idegenek voltak Gájusnak, illetve nem ismerte őket. De vendégszerető fogadtatásban volt részük, mert „az ő [Isten] nevéért indultak el”. János ezt így fogalmazta meg: „Ezért kötelesek vagyunk vendégszeretettel fogadni az ilyen személyeket, hogy az igazságban munkatársak lehessünk” (3János 1, 7, 8, NW ).
13. Kik azok köztünk napjainkban, akik különösen megérdemlik, hogy ’vendégszeretettel fogadjuk’ őket?
13 Jehova szervezetében ma sokan vannak, akik erőteljesen fáradoznak a testvérek egész közösségéért. Ezek közé tartoznak az utazófelvigyázók, akik az idejüket és az energiájukat azzal töltik hétről hétre, hogy építsék a gyülekezeteket; a misszionáriusok, akik elhagyják családjukat és a barátaikat, hogy külföldön prédikáljanak; a Bétel-otthonokban vagy fiókhivatalokban dolgozók, akik önként szolgálnak, hogy támogassák a világméretű prédikálómunkát; és az úttörőszolgálatot végzők, akik az idejük és erejük legnagyobb részét a szántóföldi szolgálatban töltik. Alapjában véve ők mind keményen dolgoznak, egyáltalán nem személyes dicsőségért vagy nyereségért, hanem a keresztény testvériség és Jehova iránt érzett szeretetből. Méltók arra, hogy utánozzuk őket, amiért teljes lelkű az odaadásuk, és megérdemlik, hogy ’vendégszeretettel fogadjuk’ őket.
14. a) Hogyan lehetséges az, hogy jobb keresztényekké válunk, ha vendégszeretetet mutatunk a hűségesek iránt? b) Miért mondta Jézus, hogy Mária „a jobb részt” választotta?
14 Ha ’vendégszeretettel fogadjuk az ilyen személyeket’, ahogy János apostol rámutatott, akkor ’az igazságban munkatársak leszünk’. Ennek eredményeként bizonyos értelemben jobb keresztényekké válunk. Ez azért van így, mert a keresztény tettekben benne van, hogy jót cselekszünk hívőtársainkkal (Példabeszédek 3:27, 28; 1János 3:18). Ez más módon is jutalommal jár. Amikor Mária és Mártha befogadták Jézust az otthonukba, Mártha jó vendéglátó szeretett volna lenni, „sok” dolgot készített Jézusnak. Mária másképp mutatott vendégszeretetet. „Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét”, Jézus pedig megdicsérte őt, hogy „a jobb részt választotta” (Lukács 10:38–42). Beszélgetünk, kicseréljük a gondolatainkat azokkal, akiknek már sok év tapasztalat van a hátuk mögött — gyakran ez a fénypontja a társaságukban töltött estének (Róma 1:11, 12).
Különleges alkalmakkor
15. Milyen különleges alkalmak bizonyulhatnak kellemes időtöltésnek Jehova népe számára?
15 Bár az igaz keresztények nem követnek népszerű szokásokat, illetve nem tartanak meg világi ünnepeket és ünnepélyeket, de vannak olyan alkalmak, amikor ők is összejönnek, hogy élvezzék egymás társaságát. Jézus például részt vett egy menyegzőn Kánában, és hozzájárult az alkalom vidámságához, ott hajtva végre első csodáját (János 2:1–11). Különleges alkalmakkor Jehova Tanúi napjainkban ugyancsak kellemesen töltik az idejüket együtt, és a helyénvaló ünnep és ünnepélyesség ehhez még jobban hozzájárul. De mi az, ami helyénvaló?
16. Milyen irányelveink vannak a helyes magatartást illetően még a különleges alkalmakkor is?
16 A Bibliát tanulmányozva megtanuljuk, mi a helyénvaló magatartás a keresztények számára, s ezt követjük minden időben (Róma 13:12–14; Galátzia 5:19–21; Efézus 5:3–5). A társas összejövetelek, akár menyegző céljából, akár más okból tartják is meg, nem jogosítanak fel minket arra, hogy félretegyük a keresztény irányadó mértékeket, vagy hogy olyasvalamit tegyünk, amit rendes körülmények között nem tennénk; de nem is vagyunk kötelesek követni minden szokását annak az országnak, amelyben élünk. Sok ilyen szokás hamis vallási gyakorlatokra vagy babonákra épül, mások pedig egy keresztény előtt nyilvánvalóan elfogadhatatlan magatartással járnak (1Péter 4:3, 4).
17. a) Milyen tényezők mutatják, hogy a kánai menyegző jól megszervezett volt, és megfelelő volt a felügyelet? b) Mi mutatja, hogy Jézus megfelelőnek tartotta ezt az alkalmat?
17 A János 2:1–11-et olvasva nem nehéz rájönni, hogy ez az alkalom sok előkészülettel járt, és hogy bizony szép számban voltak vendégek. Jézus azonban a tanítványaival „meghivaték” mint vendég, nem csak betévedt, pedig legalább egy páran közülük valószínűleg rokonai voltak a vendéglátónak. Megfigyelhetjük azt is, hogy voltak „szolgák”, és volt egy „násznagy” is, aki utasításokat adott, hogy mit kell felszolgálni vagy megtenni. Mindez azt mutatja, hogy az alkalom jól megszervezett volt, és a felügyelet is megfelelő volt. A beszámoló azzal a kijelentéssel zárul, hogy Jézus azzal, amit az ünnepen tett, „megmutatá az ő dicsőségét”. Vajon hajlandó lett volna ezt akkor is megtenni, ha ez egy lármás és vad rendezvény lett volna? Nyilvánvalóan nem.
18. Mit kell komolyan fontolóra venni minden társas összejövetel kapcsán?
18 Mi legyen tehát azokkal a különleges alkalmakkal, bármilyen legyen is, amelyeken mi vagyunk a vendéglátók? Nem szeretnénk megfeledkezni arról, hogy amikor másokat vendégszeretettel fogadunk, annak az a célja, hogy „az igazságban [mindannyian] munkatársak lehessünk”. Nem elég tehát, ha egy alkalmat „Tanúk” összejövetelének titulálunk. Feltehetjük a kérdést: Vajon ez tényleg arról tanúskodik, kik is vagyunk, és miben hiszünk? Sosem szabad az ilyen alkalmakat olyan lehetőségnek tekinteni, amikor kipróbálhatjuk, meddig mehetünk el, versengve a világgal a módszereiben, átadva magunkat ’a test kívánságának és a szemek kívánságának és az élet kérkedésének’ (1János 2:15, 16). Ezeknek az alkalmaknak inkább azt kell megfelelő módon visszatükrözniük, hogy mi a szerepünk Jehova Tanúiként, és bizonyosnak kell lennünk abban, hogy amit teszünk, az dicsőséget és tiszteletet szerez Jehovának (Máté 5:16; 1Korinthus 10:31–33).
’Legyünk vendégszeretők, zúgolódás nélkül’
19. Miért kell ’egymáshoz vendégszeretőnek lennünk, zúgolódás nélkül’?
19 Ahogy a világ helyzete egyre romlik, és ahogy egyre jobban széthúznak az emberek, mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy megerősítsük az igaz keresztények között létező szoros köteléket (Kolossé 3:14). Evégett, ahogy Péter buzdított minket: „legyen bennetek bensőséges szeretet egymás iránt.” Majd gyakorlatias kifejezésekkel élve még hozzátette: „Legyetek vendégszeretők egymás között, zúgolódás nélkül” (1Péter 4:7–9, NW). Készek vagyunk kezdeményezőnek lenni a testvéreink iránti vendégszeretetben, abban, hogy erőfeszítést téve kedvesek és segítőkészek legyünk? Vagy zúgolódunk, ha ilyen alkalom adódik? Ha ezt tesszük, elrontjuk azt az örömet, ami minket érhet, és elveszítjük a jó cselekvéséből fakadó, boldogsággal járó jutalmat is (Példabeszédek 3:27; Cselekedetek 20:35).
20. Milyen áldások várnak ránk, ha vendégszeretetet gyakorolunk napjaink megosztott világában?
20 Végtelen áldásokat eredményez, ha szorosan együttműködünk keresztény társainkkal, valamint ha kedvesek és vendégszeretők vagyunk egymással (Máté 10:40–42). Jehova azt ígérte az ilyeneknek, hogy „kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek [majd] többé, sem nem szomjúhoznak többé.” Jehova sátorában lenni azt jelenti, hogy az ő védelmét és vendégszeretetét élvezzük (Jelenések 7:15, 16; Ésaiás 25:6). Igen, közvetlenül előttünk van a lehetőség, hogy örökké élvezhessük Jehova vendégszeretetét (Zsoltárok 27:4; 61:4, 5).
Meg tudod magyarázni?
◻ Mit nem szabad figyelmen kívül hagynunk, ha szeretnénk igazi örömet és megelégedettséget találni?
◻ Kik az „árvák és özvegyek”, és hogyan ’gondoskodjunk’ róluk?
◻ Hogy tekintsük a köztünk élő „jövevényeket” és „idegeneket”?
◻ Kik érdemelnek napjainkban különleges figyelmet?
◻ Hogyan tükrözzék vissza a különleges alkalmak a vendégszeretet igazi szellemét?
[Képek a 16–17. oldalon]
Ünnepi alkalmakkor vendégszeretők lehetünk az idegenek, az apátlan gyermekek, a teljes idejű szolgák és más vendégek iránt