-
Szolgáljatok lojálisan mint „az igazságban munkatársak”!Őrtorony – 1983 | november 1.
-
-
„Kedvesem, hű munkát végzel mindabban, amit a testvérek, méghozzá idegenek számára végzel, akik a gyülekezet előtt tanúskodtak szeretetedről. Ezeket küld el kérlek útjukon, Istenhez méltó módon. Mert az ő nevéért indultak el anélkül, hogy a nemzetek közül valóktól valamit is elfogadtak volna. Ezért kötelesek vagyunk vendégszeretettel fogadni az ilyen személyeket, hogy az igazságban munkatársak lehessünk” (3János 5–8).
-
-
Szolgáljatok lojálisan mint „az igazságban munkatársak”!Őrtorony – 1983 | november 1.
-
-
12. a) Hogyan kellett elküldeni útjukra az utazó keresztényeket? b) Kinek a nevében és érdekében indultak útnak azok a testvérek? c) Milyen ellentétes bánásmódban kell részesíteni a hithű testvéreket és a hittagadókat?
12 Az apostol arra buzdította Gájust, hogy az utazó keresztényeket „Istenhez méltó módon” küldje el útjukon, hiszen Isten szolgálatában fáradoznak. Megérdemlik, hogy ellássák őket élelemmel és az utazáshoz szükséges anyagiakkal (Titus 3:13). Ezeket a testvéreket azért kell segíteni, mert a görög szöveg szerint „a név” érdekében indultak útnak. János itt nyilván azt akarta mondani, hogy Isten páratlan Jehova nevében, hiszen arra buzdította Gájust, hogy „Istenhez méltó módon” küldje el őket útjukon. (Vö. ÚV. Kingdom Interlinear Translation; RS.) Míg a hitehagyott utazó tanítókat nem volt szabad vendégszeretettel befogadni, ezek a hithű utazó testvérek rászolgáltak arra, hogy Jehova Isten és az ő Fia lojális tanúiként bánjanak velük (Ésaiás 43:10–12; Cselekedetek 1:6–8; 2János 9–11).
13. a) Mit jelentett az, hogy a keresztény utazók ’semmit sem fogadtak el a nemzetek közül valóktól’? b) Hogyan lehettek mások is „az igazságban munkatársak”?
13 A kemény munkát végző keresztény utazók ’semmit sem fogadtak el a nemzetek közül valóktól’. Pál apostolhoz hasonlóan nyilván ők is „ingyenvalóvá” akarták tenni „a jó hírt”, s nem akartak anyagi terheket rakni azoknak vállaira, akiknek az igazságot prédikálták (1Korinthus 9:18; 2Korinthus 11:7; 1Thessalonika 2:9). Mivel azok a testvérek Jehova neve érdekében jártak, és a „jó hírt” hirdették a pogányoknak anélkül, hogy anyagi támogatást fogadtak volna el tőlük, a keresztény testvérek ’kötelesek voltak vendégszeretettel fogadni’ az ilyen evangéliumhirdetőket. Jehovának ezek a vendégszerető imádói az evangéliumhirdetők megsegítésével létfontosságú szerepet töltöttek be a keresztény érdekek előmozdításában. Így „az igazságban munkatársak”-nak bizonyultak. Hasonló szellem indítja cselekvésre ma Jehova Tanúit.
-