Törekszel rá?
„Ha valaki felvigyázói tisztségre törekszik, jó munkára vágyik” (1TIMÓTHEUS 3:1).
1. Melyik cél teljesítése elsőrendű fontosságú Jehova Tanúi között?
JEHOVA TANÚINAK helyes céljaik vannak, amelyeket istenfélő módon irányítanak és valósítanak meg. Ez nem meglepő, hiszen Istenüknek is nemes céljai vannak s ő mindig megvalósítja feltett szándékát (Ésaiás 55:8–11). Jehova Tanúi nem lehetnek olyanok, mint azok az emberek, akiknek nincsen jó céljuk, és oktalanul élik le az életüket úgy, hogy saját magukon kívül vajmi keveset tesznek másokért. Jehova Tanúi számára elsőrendű fontosságú, hogy teljesítsék nemes céljukat: hirdessék a Királyság-üzenetet és másokkal is megosszák Isten Szavának életadó ismeretét (Zsoltárok 119:105; Márk 13:10; János 17:3).
2. A keresztény férfiak számára kitűzött melyik célról tesz említést Pál az 1Timótheus 3:1-ben?
2 Jehova szervezetében egyéb nemes célok is vannak. Pál apostol is megemlít egyet ezek közül, amikor ezt írja: „Igaz ez a beszéd. Ha valaki felvigyázói tisztségre törekszik, jó munkára vágyik.” Az ilyen férfi szeretne teljesíteni valamit mások javára. Jó munkára vágyik, nem pedig kényelmes életre és dicsőségre. Egy másik fordítás ezt mondja: „Való igaz, hogy az a férfi, aki szívből vezetői beosztásra vágyik, dicséretes törekvésről tesz tanúságot” (1Timótheus 3:1, Phillips).
A véneket fenyegető veszélyek
3., 4. Miért vigyázzon a szívére az a férfi, aki szeretne felvigyázó lenni?
3 Milyen értelemben mondható „dicséretes törekvés”-nek az, ha valaki szívből vágyik arra, hogy keresztény felvigyázó legyen? Nos, az ambíció vagy törekvés valamilyen különleges cél teljesítése iránti izzó vágy. Igaz, vannak nemes és aljas törekvések is. De ha valaki alázatosan azért törekszik felvigyázói tisztségre, mert szolgálni kíván másokat, becsületes indítékból fakad a szolgálata és szellemi áldásokat eredményezhet. De vigyáznia kell a szívére! (Példabeszédek 4:23).
4 Vannak törekvő emberek, akik a dicsőséget keresik. Mások embertársaik felett akarnak uralkodni. A kiválóság vagy a hatalom iránti mohó vágy olyan, mint a rothadó gyökér, amely még az egészségesnek látszó fát is kidöntheti. A keresztény is áldozatul eshet ilyen hamis indítékú törekvésnek (Példabeszédek 16:18). „Írtam a gyülekezetnek — mondja János apostol —, de Diotrefész, aki szereti elfoglalni közöttük az első helyet [„aki mindenütt a fej akar lenni”, Phillips], semmire sem méltat minket. Ezért ha jövök, emlékezni fogok elkövetett dolgaira, mivel gonosz szavakkal fecseg rólunk. És ezzel nem elégszik meg, hanem ő maga nem fogadja be a testvéreket, és akik szeretnék befogadni őket, megpróbálja megakadályozni és kivetni a gyülekezetből” (3János 9, 10). Diotrefész törekvése nem volt keresztényhez méltó. Az önteltségnek és a mások feletti uralkodásra való nagyratörésnek nincs helye Jézus igaz követői között! (Példabeszédek 21:4).
5. Milyen magatartással lássák el a felvigyázók a feladataikat?
5 A keresztény felvigyázó, aki helyes indítékból látja el feladatait, nem törekszik önző célokra. Istentől kapott kiváltságnak tekinti a keresztény felvigyázó jó munkáját és Isten nyáját ’nem kényszerűségből, hanem önként, nem is tisztességtelen haszonlesésből, hanem buzgósággal, nem is uralkodva azokon, akik az Isten öröksége, hanem mint példaképei a nyájnak’ úgy legelteti (1Péter 5:2, 3). Igen, a felvigyázónak óvakodnia kell attól, hogy büszkévé legyen és arra törekedjék, hogy visszaéljen a hatalmával.
6. Miért nem uralkodhat a vén Isten népe felett?
6 A vén nem uralkodhat más keresztények felett, mivel ő a munkatársuk, nem pedig ’a hitük gazdája’ (2Korinthus 1:24). Amikor bizonyos apostolok elsőbbségre törekedtek, Jézus ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói uralkodnak azokon és a nagyok hatalmat gyakorolnak felettük. Köztetek ilyen nem lehet; hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a ti szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, legyen a rabszolgátok. Ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon és lelkét váltságdíjul adja cserébe sokakért” (Máté 20:20–28). A vén nem a Fő Pásztor, csupán egy alpásztor. Ha uralkodik a nyáj felett, a büszkeség szellemét nyilvánítja ki. Különösen nagy kárt okozna azzal, ha másokat is arra igyekezne rávenni, hogy támogassák büszke törekvéseit. Egy példabeszéd ezt mondja: „Minden büszke szívű utálatos Jehova előtt. Kezet rá, hogy nem marad büntetlen!” (Példabeszédek 16:5).
7., 8. a) Miért szükséges, hogy a keresztény vének alázatosak legyenek? b) Mondj egy példát egy alázatos vénre vonatkozóan!
7 Ezért a keresztény véneknek ’meg kell alázni magukat Isten hatalmas keze alatt’. A büszkeség útjába áll a szellemi hasznosságnak, mert csak az alázatosak vannak abban a szívbeli és elmebeli állapotban, hogy az isteni akaratot teljesítsék. „Isten a gőgösöknek ellenáll, de ki nem érdemelt kedvességben részesíti az alázatosakat” (1Péter 5:5, 6). Igen, Jehova megáldja az alázatos egyéneket. Az ilyenek közül nevezik ki a képesített férfiakat, hogy keresztény vénekként szolgáljanak.
8 Jehova Tanúi újkori története tele van istenfélő egyének alázatos szolgálatáról szóló beszámolókkal. Nézzük például az egykori vándor- vagy utazó felvigyázó és hosszú időn át Béthel-munkás, a szelíd-lelkű W. J. Thorn esetét. Az ő személyével kapcsolatban egy keresztény ezt mondta: „Soha, de soha nem fogom elfelejteni Thorn testvér egyik kijelentését, amely mind a mai napig nagy segítségemre van. Azt mondta, és én most idézem: ’Valahányszor sokat képzelek magamról, hogy úgy mondjam a sarokba állítom magamat és azt mondom: Te kis porszem, mire vagy oly büszke?’ ” Mily dicséretes tulajdonság ez vének és mások számára, amit ki kellene nyilvánítaniuk! Jusson eszetekbe: „Az alázatosság és Jehova félelme gazdagságot, dicsőséget és életet eredményez!” (Példabeszédek 22:4).
Az Istentől eredő vágy a szolgálatra
9. Miért mondhatjuk, hogy Istentől ered az a vágy, amikor valaki felvigyázóként szeretne szolgálni?
9 Vajon Istentől van az a vágy, hogy felvigyázóként szolgáljunk? Igen, mert Jehova szelleme adja az indítékot, a bátorságot és az erőt, hogy Istennek szent szolgálatot végezzünk. Mi történt például akkor, amikor Jézus üldözött követői a prédikáláshoz szükséges bátorságért imádkoztak? „Megrendült a hely, ahol egybegyűltek, és mindannyian beteltek szent szellemmel és bátorsággal szólták az Isten szavát” (Cselekedetek 4:27–31). Mivel a szent szellem ilyen eredményeket hoz létre, a szolgálatra való törekvésre is képes indítani minket.
10. a) Mi lehet az oka annak, ha egy keresztény férfi nem törekszik szolgálati kiváltságra? b) Ha Isten szolgálati kiváltsággal ruház fel minket, mi felől lehetünk biztosak?
10 Miért ne törekedne hát egy érett keresztény erre a szolgálatra? Lehet, hogy az illető szellemi férfi, de talán alkalmatlannak érzi magát (1Korinthus 2:14, 15). Természetesen szerény nézettel kell lennünk önmagunkról, mivel tudatában vagyunk tökéletlenségünknek (Mikeás 6:8). Ahelyett, hogy öntelten azt gondolnánk magunkról: mi vagyunk a legalkalmasabbak egy bizonyos felelősség elvállalására, jó, ha eszünkbe jut, hogy „a bölcsesség a szerényekkel van” (Példabeszédek 11:2). De azzal is tisztában kell lennünk, hogy ha Isten lehetővé teszi számunkra a szolgálat kiváltságát, a szükséges erőt is megadja hozzá, hogy teljesíthessük azt. Ahogy Pál mondta: „Mindenre van erőm őáltala, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
11. Mit tehet az a keresztény, aki azért nem törekszik szolgálati kiváltságra, mert úgy érzi, hiányzik a kellő bölcsessége ahhoz, hogy tanácsot adjon másoknak?
11 Talán egy keresztény azért nem törekszik ilyen szolgálatra, mert úgy érzi, nincs kellő bölcsessége a tanácsadáshoz. Nos, esetleg megszerezhetné ezt a bölcsességet, ha szorgalmasabban tanulmányozná az Isten Szavát, és feltétlenül imádkoznia kell bölcsességért. Jakab írta: „Ha tehát bármelyikőtök hiányt szenved bölcsességben, kitartóan kérje Istent, mert ő bőkezűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek és megadja azt neki. De állandóan hittel kérje, egyáltalán nem kételkedve, mert aki kételkedik, olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél sodor és ide-oda szór. Valóban, az ilyen ember ne tételezze fel, hogy bármit is kaphat Jehovától; határozatlan ember ő, minden útjában állhatatlan” (Jakab 1:5–8). Válaszul Salamon imájára, Isten „bölcs és értelmes szívet” adott neki, amely képessé tette őt arra, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, amikor ítélt (1Királyok 3:9–14). Salamon esete sajátos eset volt, de szorgalmas tanulással és Isten segítségével a gyülekezeti felelősséggel felruházott férfiak képesek lesznek helyes tanácsot adni másoknak. „Maga Jehova ad bölcsességet; szájából ismeret és értelem származik” (Példabeszédek 2:6).
12. Ha valaki aggodalmaskodás miatt nem törekszik szolgálati kiváltságra, mi segíthet neki?
12 Bizonyos mértékű aggodalom visszatarthat valakit attól, hogy felvigyázói szolgálatra törekedjen. Talán azt gondolja az illető, hogy képtelen volna elvállalni a véni feladattal járó súlyos felelősséget. Még Pál is elismerte: „Naponként rám szakadt az aggódás az összes gyülekezetért” (2Korinthus 11:28). Ámde az apostol tudta, mit kell tennie, amikor az aggodalom lett úrrá rajta, mert ezt írta: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem mindenben ismertessétek kéréseteket Istennel hálaadással együtt ima és könyörgés által, és az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl, megoltalmazza szíveteket és a gondolkodóképességeteket a Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7). Igen, az ima és az Istenbe vetett bizalom segíthet eloszlatni az aggodalmat.
13. Ha valaki kellemetlenül érzi magát a szolgálati kiváltságokra való törekvés terén, hogyan imádkozhat?
13 Ha továbbra is fennáll bizonyos aggodalom, és valaki kellemetlenül érzi magát ahhoz, hogy szolgálatra törekedjen, úgy imádkozhat, mint Dávid: „Kutass át engem, ó Isten, és ismerd meg szívemet. Vizsgálj meg engem és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat, és lásd meg, van-e hálam valamilyen fájdalmas út, és vezess engem a határtalan idő útján” (Zsoltárok 139:23, 24). Bármilyen természetű legyen is „a nyugtalanító” vagy „aggodalmat okozó” gondolat, Isten képes segíteni nekünk abban, hogy leküzdjük ezeket és szellemi előrehaladást érjünk el. (Lásd: The New International Version.) Vagy ahogyan egy másik zsoltár mondja: „Amikor azt mondtam: ’Lábaim bizonyosan meginognak’, ó Jehova, a te szerető kedvességed támogatott engem. Amikor a nyugtalanító gondolatok megsokasodtak bennem, a te vigasztalásaid kezdték simogatni a lelkemet” (Zsoltárok 94:18, 19).
Szolgáljunk örömmel, ahogyan Jehova akarja!
14. Miért kérje imában Isten szent szellemét az a férfi, aki nem törekszik szolgálati kiváltságra?
14 Ha az aggodalom, az alkalmatlanság érzése vagy az indíttatás hiánya visszatart egy keresztény férfit attól, hogy szolgálatra törekedjen, feltétlenül helyénvaló, hogy Isten szelleméért imádkozzon. Jézus ezt mondta: „Ha ti, gonosz létetekre, tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad az égi Atya szent szellemet azoknak, akik kérik tőle” (Lukács 11:13). Mivel a béke és az önuralom is a szent szellem gyümölcsei közé tartozik, ez a szellem segíthet nekünk leküzdeni az aggodalmakat vagy az alkalmatlanságunk érzését (Galata 5:22, 23).
15. Milyenfajta imák segíthetnek azoknak, akikből hiányzik az indíttatás arra, hogy szolgálati kiváltságokra törekedjenek?
15 És mit mondjunk az indíttatás hiányáról? Mint alámerített keresztényeknek, azért kell imádkoznunk, hogy Isten arra indítson minket: azt tegyük ami elnyeri a tetszését. Dávid így könyörgött: „Ismertesd meg velem saját utaidat, ó Jehova . . . Járass a te igazságodban, és taníts engem!” (Zsoltárok 25:4, 5). Az ehhez hasonló imák segíthetnek nekünk elkerülni a helytelen ösvényt, és hasonló módon imádkozhatunk akkor is, ha nem érzünk indíttatást arra, hogy szolgálati kiváltságokra törekedjünk. Arra kérhetjük Jehovát: indítson arra, hogy akarjuk elfogadni a szolgálati kiváltságokat. Valójában, ha Isten szelleméért imádkozunk, és elfogadjuk annak vezetését, kétségtelenül készek leszünk elfogadni a nekünk felkínált szolgálati kiváltságokat is. Elvégre is, Isten szolgái semmiképpen nem akarnak ellenállni az ő szellemének! (Efézus 4:30).
16. Milyen magatartás ad erőteljes indíttatást a gyüklekezeti felelősségre való törekvéshez?
16 Ha „a Krisztus gondolata” van meg bennünk, örömet találunk az isteni akarat teljesítésében (1Korinthus 2:16). Jézusnak ugyanaz volt a magatartása, mint a zsoltárosnak, aki ezt mondta. „Hogy teljesítsem a te akaratodat: ezt kedvelem, ó Istenem, és a te törvényed az én belső részeimben van” (Zsoltárok 40:8, [40:9, Károli]). Krisztus ezt mondta: „Íme, jövök, hogy teljesítsem a te akaratodat”, és egészen a kínoszlopon való halálig teljesítette azt (Zsidók 10:9, 10). Az a vágy, hogy minden lehetőt megtegyünk Jehova szolgálatában, erőteljes indíttatást ad arra, hogy a gyülekezeti felelősségre törekedjünk.
Tekintsünk a jövőbe!
17. a) Miért ne keseredjenek el azok a férfiak, akik ma nem képesek olyan nagy mértékben szolgálni, mint korábban? b) Mi a legnagyobb szolgálati kiváltság valamennyi között?
17 Némelyek, akik valamikor fontos gyülekezeti feladatokat láttak el, most egészségi okokból vagy egyéb okból nem örvendenek ilyen kiváltságoknak. De az ilyen személyek se keseredjenek el. Tudjuk, hogy sok hűséges férfi nem képes már oly teljes mértékben szolgálni, ahogy a múltban tette, de még szilárdan áll feddhetetlenségében (Zsoltárok 25:21). Természetesen, a régi vének alázatosan továbbra is átadhatják tapasztalataikat azáltal, hogy megmaradnak a vének testületében. Bár az életkor vagy testi fogyatékosság hátráltathatja őket, nem szükséges, hogy leálljanak! Közben Jehova minden Tanúja szeretettel ápolja azt a mindeki számára elérhető legnagyszerűbb kiváltságot, hogy ’Isten királyi méltóságának dicsőségéről beszéljen’ az ő szent nevének támogatójaként (Zsoltárok 145:10–13).
18. a) Ha egy vént vagy kisegítő szolgát töröltek, mire lehet szükség? b) Milyen helyes magatartást tanúsított egy vén, akitől megvonták ezt a kiváltságot?
18 Ha valamikor vén vagy kisegítő szolga voltál és most nem szolgálsz ebben a minőségben, biztos lehetsz abban, hogy Isten még mindig gondoskodik rólad és talán nem várt kiváltságokkal áld meg a jövőben (1Péter 5:6, 7). Ha bizonyos kiigazításokat kell végezned, légy hajlandó arra, hogy elismerd a hibádat és Isten segítségével munkálkodj annak kiigazításán. Némelyek, akiket töröltek a véni tisztségből, nem-keresztényi magatartást vettek fel és vannak, akik tétlenekké lettek vagy eltávolodtak az igazságtól. De mennyire bölcs dolog azokat követni, akik nagyszerű szellemet tanúsítottak! Például, amikor egy vént, aki évekig szolgált Közép-Amerikában, töröltek a vének közül, ezt mondta: „Nagyon bánt engem, hogy elvesztettem ezt a kiváltságomat, amelyet oly hosszú időn át kincsként megőriztem. De ezután is keményen fogok munkálkodni, bárhogyan kívánnak is felhasználni a testvérek, és azon leszek, hogy visszanyerjem szolgálati kiváltságaimat.” Idővel ez a testvér abban a kiváltságban részesült, hogy újra vén lehetett.
19. Milyen helyénvaló tanácsot adjunk egy testvérnek, akit töröltek a véni vagy kisegítő szolgai tisztségből?
19 Ha töröltek a véni vagy kisegítő szolgai tisztségből, tanúsíts továbbra is alázatos szellemet. Kerüld a keserű magatartást, ami alkalmatlanná tenne téged a jövőbeni kiváltságokra. Az istenfélő szellem kiváltja mások tiszteletét. Ahelyett, hogy elkeserednél, azon gondolkozz, hogyan áldhatná meg Jehova a szolgálatodat vagy a családodat. Építsd szellemileg a családodat, látogasd meg a betegeket, buzdítsd a gyengéket. Mindenek felett pedig örömmel ápold azt a kiváltságodat, hogy mint Jehova egyik Tanúja, dicsőítheted Istent és hirdetheted a Királyság jó hírét (Zsoltárok 145:1, 2; Ésaiás 43:10–12).
20. Hogyan segíthet a vének testülete egy korábbi felvigyázónak vagy kisegítő szolgának?
20 A vének testülete legyen tisztában azzal, hogy egy korábbi felvigyázó vagy kisegítő szolga törlése stresszhatást válthat ki az illetőben még akkor is, ha önként mond le erről a kiváltságáról. Ha nincsen kiközösítve, de a vének azt látják, hogy a testvér lesújtott, depressziós állapotban van, kötelesek szellemi segítséget nyújtani neki (1Thessalonika 5:14). Segítsenek neki megérteni, hogy szükség van rá a gyülekezetben. Még ha tanácsra volt is szükség, nem kell talán hosszú időnek eltelnie ahhoz, hogy egy alázatos és hálás személy újra további szolgálati kiváltságokat kapjon a gyülekezetben.
21. Kik vártak a szolgálati kiváltságokra, és mit javasolnak azoknak, akik ma várnak ilyen kiváltságokra?
21 Még ha törekszel is, talán egy ideig várnod kell, mielőtt további szolgálati kiváltságokban részesülnél. Ne légy türelmetlen. Mózes 40 évig várt arra, hogy Isten felhasználja őt, amikor megszabadította az izraelitákat Egyiptom rabságából (Cselekedetek 7:23–36). Józsué, mielőtt Mózes utóda lett volna, hosszú ideig az ő kíséretében volt (2Mózes 33:11; 4Mózes 27:15–23). Dávid is várt egy ideig, mielőtt Izrael trónjára ültették (2Sámuel 2:7; 5:3). Péter és János Márk nyilvánvalóan megtisztítási időszakon esett át (Máté 26:69–75; János 21:15–19; Cselekedetek 13:13; 15:36–41; Kolossé 4:10). Ha tehát jelenleg nincsenek gyülekezeti feladataid, Jehova talán megengedi, hogy még több tapasztalat által formálódjál. Mindenesetre, amikor szolgálatra törekszel, kérd Isten segítségét és ő megáld téged további szolgálati kiváltságokkal. Időközben szorgalmasan munkálkodj azon, hogy alkalmassá légy gyülekezeti felelősségre és nyilvánítsd ki Dávid szellemét, aki kijelentette: „Jehova dicséretét szólja szám és az ő szent nevét áldja minden test határtalan ideig, sőt örökké!” (Zsoltárok 145:21).
Hogyan válaszolnál?
◻ Milyen veszélyekkel szemben legyenek résen a keresztény vének?
◻ Mi segíthet azoknak, akik nem törekednek szolgálati kiváltságokra aggodalomból vagy azért, mert alkalmatlannak érzik magukat?
◻ Mi indíthat valakit arra, hogy rendelkezésre bocsássa magát gyülekezeti felelősségek vállalására?
◻ Milyen magatartást tanúsítsanak korábbi vének és kisegítő szolgák, és hogyan tekintsenek a jövőbe?
[Kép a 19. oldalon]
W. J. Thorn jó példát mutatott mint alázatos vén
[Kép a 21. oldalon]
Jézushoz hasonlóan, te is hajlandó vagy minden lehetőt megtenni Jehova szolgálatában?