Vigaszt találhatsz a lehangoltság idején
HOGYAN kell tekintenünk a lehangoltság érzését? Ha Jehova önátadott szolgái vagyunk, csodálatos reménységünk és szellemi erőforrásaink miatt idegen érzésnek kell-e tekintenünk a lehangoltság érzését? Vajon ezek az érzések azt jelentik, hogy szellemileg alkalmatlanok vagyunk Isten szolgálatára?
„Illés hozzánk hasonló érzelmű ember volt” — írta Jakab tanítvány (Jakab 5:17). Bár Isten különleges módon használta fel Illést, még ez a hűséges próféta is érezte a lehangoltságot. „Elég! — kiáltott fel Illés egy alkalommal. — Most, ó Jehova, vedd el az én lelkemet, mert nem vagyok jobb az ősatyáimnál!” (1Királyok 19:4). A feddhetetlenségét megőrző ember, Jób, a hűséges asszony, Anna, és Jehova más lojális szolgái is tapasztalták a lehangoltság érzését. Még az istenfélő zsoltáríró, Dávid is így imádkozott: „Szívem szorongásai megsokszorozódtak; megpróbáltatásaimból, ó vezess ki engem!” (Zsoltárok 25:17).
Az a tény, hogy Jehova embereket használ fel a szolgálatában, még nem teszi őket teljesen gondtalanná. Emberi gyengeségeik, érzéseik megmaradnak, és próba alatt lehangoltnak érezhetik magukat (Cselekedetek 14:15). Mindazonáltal Isten szolgáinak értékesebb segítség áll a rendelkezésükre, mint másoknak, hogy megküzdjenek az érzelmi stresszel. Vizsgáljunk meg néhány bibliai példát arra vonatkozóan, hogy bizonyos egyéneknek mi nyújtott segítséget az érzelmi fásultság és a lehangoltság érzésének a legyőzésében.
A lehangolt apostol vigaszt talál
Pál apostol tudta, hogy milyen érzés lehangoltnak lenni. „Valóban — mondta Pál —, amikor megérkeztünk Macedóniába, nem volt nyugodalma testünknek . . . kívül harc volt, belül félelem. Isten, aki a lesújtottak vigasztalója, mégis megvigasztalt minket Titus jelenlétével” (2Korinthus 7:5, 6). Pál depresszióját számos egyszerre lezajló, lehangoló esemény okozta. „Kívül harc volt” — kegyetlen üldözés, amely magát az életét fenyegette. (Vö. 2Korinthus 1:8.) Továbbá, „belül félelem” volt, aggodalom formájában, melyet a gyülekezetek iránt érzett, például a korinthusbeli gyülekezet iránt.
Néhány hónappal korábban, Pál megírta első levelét a korinthusbeli keresztényeknek. Ebben a levélben elítélte a gyülekezet számos rossz szokását, és valószínűleg amiatt is aggódott, hogyan fognak reagálni a korinthusiak a levelére. Pál azonban megvigasztalódott, amikor Titus olyan hírekkel érkezett meg Korinthusból, hogy kedvezően reagáltak. Ehhez hasonlóan Jehova ma is felhasználhatja egyik szolgáját arra, hogy jó hírt hozzon nekünk, és eloszlassa a lehangoltságunkat.
Hogyan tekintsük az Istentől jövő megbízásokat?
Némely keresztény bizonyos mértékű lehangoltságot érez a szolgálata miatt. Jehova szolgái közül egyesek igazán úgy gondolták, hogy az Istentől jövő megbízásukat teljesíteni túlságosan megterhelő. Mózes például alkalmatlannak érezte magát arra, hogy Istent képviselje Egyiptomban az izraeliták javára. Azt mondta többek között, hogy ő nem tud ékesszólóan beszélni (2Mózes 3:11; 4:10). Istenbe vetett bizalmával és Áronnal, mint szószólójával az oldalán azonban elkezdte teljesíteni a megbízatását.
Idővel Mózes már nem függött Árontól. Ehhez hasonlóan, egyesek kezdetben nehéznek találják a keresztény szolgálatot, de képzésben részesülnek és ügyes evangéliumhirdetőkké válnak. Jehova sok fiatal Tanúja például úgy nőtt fel, hogy úttörőként és misszionáriusként teljes idejű prédikálóvá legyen. Vigasztaló az a tudat, hogy Jehovára mindig lehet számítani, mert képesíti keresztény szolgáit, és alkalmassá teszi őket arra, hogy teljesítsék Istentől kapott megbízatásukat (Zakariás 4:6; 2Korinthus 2:14–17; Filippi 4:13).
Vigasz, amikor lehangol minket a sajnálkozás érzése
Elcsüggedhetünk azért is, mert sajnáljuk, hogy nem teszünk többet Isten szolgálatában. Egy testvér, aki évekig tétlen volt, kezdett újra részt venni a szántóföldi szolgálatban. Röviddel ezután súlyosan megbetegedett, és a betegsége maradandóan ágyhoz kötötte. Az elkeseredett testvér ezt mondta: „Korábban, amikor még tevékeny lehettem volna, kibújtam a felelősség alól. Most, amikor tevékeny szeretnék lenni, már nem tehetem meg.”
Nem lenne bölcs dolog inkább megtenni minden tőlünk telhetőt, mintsem arra pazarolni az érzelmi energiánkat, ami a múltban történt? Jézus féltestvérei, Jakab és Júdás nem váltak hívőkké Jézus haláláig és feltámadásáig. Ha sajnálkoztak is bizonyos fokig emiatt, ez mégsem gátolta meg őket abban, hogy Isten szolgái, sőt a Biblia írói legyenek.
Soha ne hanyagold el az imát!
Lehangoltság idején Isten népének buzgón imádkoznia kell. Az Írások valójában sok olyan imát is tartalmaznak, melyek lehangoltság idején hangzottak el (1Sámuel 1:4–20; Zsoltárok 42:8 [42:9, Károli]). Némelyek így gondolkodhatnak: ’Annyira depressziós vagyok, hogy nem tudok imádkozni.’ Miért ne gondolnál ilyenkor Jónásra? Mialatt a hal gyomrában volt, ezt mondta: „Amikor elalélt bennem az én lelkem, Jehova volt Az, akire emlékeztem. Akkor az imádságom bejött hozzád a te szent templomodba . . . Én azonban hálaadással akarok áldozni neked. Amit ünnepélyesen ígértem teljesítem. A megmentés Jehováé” (Jónás 2:4–9 [2:5–10, Károli]). Igen, Jónás imádkozott, Isten pedig megvigasztalta és megmentette őt.
Svédországban egy testvérnő, bár hosszú évek óta úttörő volt, a jutalommal járó szolgálat ellenére egyszer csak kedveszegettnek és elgyötörtnek érezte magát. Imában megemlítette az elkeseredettségét Jehovának. Néhány nappal később egy testvér kereste őt telefonon az Őr Torony Társulat fiókhivatalától. A testvér azt kérdezte tőle, hogy tudna-e hetente egy napot segíteni a fiókhivatalban a Bétel terjeszkedésével kapcsolatos munkában. A testvérnő később ezt mondta: „A Bételben uralkodó légkör, valamint az, hogy láthattam a terjeszkedési munkát és részt vehettem abban, azzal a többleterővel látott el engem, amire éppen szükségem volt.”
Ha depressziósak vagyunk, helyes arra emlékeznünk, hogy a depresszió elleni küzdelem egyik módja az ima (Kolossé 4:2). Az imáinkra adott válaszban Jehova olyan ajtót nyithat meg előttünk, mely a neki végzett nagyobb mértékű szolgálathoz vezet, vagy áldása által gyümölcsözőbbé válhat a szolgálatunk (1Korinthus 16:8, 9). Bármely esetről legyen is szó, „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz, és ő nem ad ahhoz fájdalmat” (Példabeszédek 10:22). Ez a tény minden bizonnyal a szellemi növekedésünket eredményezi.
Lehangolnak a kétségek?
Jehova szolgáiban időnként kétségek merülhetnek fel. Ha ez megtörténik velünk, nem kell azonnal úgy következtetnünk, hogy elvesztettük Isten kegyét. Jézus nem vetette el Tamás apostolt, amiért kételkedett a szemtanúk beszámolójában, akik látták a Mester feltámadását. Jézus inkább szeretetteljesen segített Tamásnak eloszlatni a kételyeit. És mennyire szívet melengető élmény volt Tamás számára, amikor felismerte, hogy Jézus él! (János 20:24–29).
Hamis tanításaik, zúgolódásaik stb. által az „istentelen emberek”, akik beszivárogtak az első századi keresztény gyülekezetbe, egyesekben lehangoló kételyeket támasztottak. Júdás tanítvány ezért ezt írta: „Továbbra is legyetek irgalmasok azokhoz, akiknek kételyeik vannak; mentsétek meg őket, kiragadva a tűzből” (Júdás 3, 4, 16, 22, 23). Annak érdekében, hogy Isten továbbra is könyörületességgel tekintsen rájuk, Júdás hittársainak — különösen a gyülekezet véneinek — könyörületességet kellett tanúsítaniuk a saját alkalmasságukban kételkedők iránt (Jakab 2:13). Az örökké tartó életük forgott kockán, hiszen az örökkévaló pusztulás „tüzé”-nek veszélye fenyegette őket. (Vö. Máté 18:8, 9; 25:31–33, 41–46.) És micsoda örömet jelent, amikor kedvesen segítséget nyújtunk a kételyekkel küszködő hittársainknak, és ezáltal szellemileg erősekké válnak!
Ha az elszomorító próbák kételyeket ébresztenek bennünk afelől, hogy Isten velünk van, az imáinkban részletesen meg kell említenünk ezeket. Ebben az esetben legyünk állhatatosak, és kérjünk bölcsességet Jehovától. Ő nagylelkűen ad, anélkül, hogy szemünkre vetné, amiért nincs bölcsességünk és hozzá imádkozunk érte. ’Állandóan hittel kell kérnünk, egyáltalán nem kételkedve’, mert a kétkedő olyan, „mint a tenger hulláma, amit a szél sodor, s ide-oda szór” mindenfelé. Az ilyen személyek nem kapnak semmit Istentől, mert határozatlanok, ’állhatatlanok’ az imában és minden útjukban (Jakab 1:5–8). Ezért higgyünk abban, hogy Jehova segíteni fog nekünk helyes nézetet kialakítani a próbák iránt, és kitartani azokban. Hittársaink felhívhatják a figyelmünket az Írásokra, vagy a Biblia tanulmányozása közben mi magunk felfigyelhetünk azokra. Az isteni gondviselés által irányított események segíthetnek annak felismerésében, hogy mit kell tennünk. Az angyalok is részt vehetnek az irányításunkban, de a szent szellem is vezethet minket (Zsidók 1:14). Az a lényeg, hogy imádkozzunk a bölcsességért, teljes bizalommal szerető Istenünk iránt (Példabeszédek 3:5, 6).
Emlékezz rá, hogy Jehova vigaszt nyújt
Pál imateljesen Jehovában bízott, és a vigasz Forrásaként ismerte őt. Az apostol ezt írta: „Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, a gyengéd könyörületesség Atyja és a minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságban levőt azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket” (2Korinthus 1:3, 4).
A minden vigasztalás Istene tudja, hogy szolgái lehangoltságot élhetnek át, ezért megkönnyebbülést kíván nyújtani számukra. Pál esetében, amikor a korinthusbeliek miatt aggódott, a megkönnyebbülés keresztény társa, Titus által érkezett. Ez az egyik módja annak, ahogyan mi is vigaszt találhatunk napjainkban. Ezért amikor lehangoltak vagyunk, ne szigetelődjünk el a hittársainktól (Példabeszédek 18:1). A keresztény társainkkal ápolt barátság az egyik eszköze annak, amellyel Isten megvigasztal minket. Talán azt gondoljuk: ’Annyira elkeseredett vagyok, hogy nem érzem elég erősnek magam a keresztény barátaim társaságához.’ Az ilyen érzések ellen küzdenünk kell, és nem szabad megvonni magunktól azt a vigaszt, melyet a hittársaink nyújthatnak nekünk.
Ne add fel!
Némelyek közülünk esetleg még nem estek át olyan próbán, melynek hatása miatt súlyos depressziót kellett volna elviselniük. Egy elerőtlenedést okozó betegség, vagy a házastárs halála, vagy más megpróbáltatást jelentő esemény azonban érzelmi lehangoltságot okozhat. Ha ilyen dolog történne velünk, ne következtessünk úgy, hogy biztosan betegekké váltunk szellemileg. A depresszióval küzdő személy nagyon is alkalmas lehet Isten szolgálatára, sőt még arra is alkalmas lehet, hogy másoknak szellemi segítséget nyújtson. Pál arra figyelmeztette a testvéreket, hogy ’beszéljenek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez’, ne gondolják róluk gyanakvóan azt, hogy valami helytelenséget követtek el, és szellemileg betegek (1Thessalonika 5:14). Bár a depresszió olykor a helytelenség és a bűn elkövetéséből fakad, ez azonban nem vonatkozik azokra, akik tiszta szívvel szolgálják Istent. Imádatuk — melyet esetleg valamilyen különleges nehézséggel megküzdve mutatnak be — elfogadható Jehova előtt. Ő szereti őket, és megadja nekik a szükséges segítséget és vigaszt (Zsoltárok 121:1–3).
Azokat, akik a szellemi Izrael maradékát alkotják, súlyos megpróbáltatások tették lehangolttá 1918-ban. (Vö. Galata 6:16.) Prédikáló szervezetüket csaknem elpusztították, egyeseket közülük jogtalanul bebörtönöztek, és korábbi társaik közül sokan hűtlenné és hitehagyottakká váltak. Továbbá, a hűséges felkentek nem értették, Isten miért engedte meg, hogy mindezek megtörténjenek. Egy ideig ’könnyhullatással vetettek’, de nem adták fel. Tovább szolgálták Jehovát, valamint önvizsgálatot tartottak. Az eredmény? ’Örömkiáltással tértek vissza, kévéiket hordozva’ (Zsoltárok 126:5, 6). A felkentek ekkor felismerték, hogy Isten azért engedett meg ilyen próbát közöttük, hogy megtisztítsa őket közelgő, nemzetközi aratási munkájukra.
Amikor lehangoltakká válunk — mert számos próba szorongat bennünket —, javunkra fordíthatjuk a felkent maradék tapasztalatát. Ahelyett, hogy feladnánk, továbbra is tegyük azt, ami helyes, még akkor is, ha ezt sírva kell tennünk. Idővel kiutat találunk a próbáinkból, és ’örömkiáltással térünk vissza’. Igen, öröm — Isten szent szellemének egyik gyümölcse — lesz az osztályrészünk, amiért kitartottunk a próbáinkban. Jehova minden bizonnyal „a minden vigasztalás Istene” lesz számunkra.