Mit kell tennünk, hogy megmeneküljünk?

EGY férfi ezt kérdezte egyszer Jézustól: „Uram, kevesen menekülnek-e meg?” (Lukács 13:23, 24, Csia fordítás). Hogyan felelt Jézus? Vajon azt mondta: Csak fogadj el engem Uradként és Megmentődként, s akkor megmenekülsz? Nem! Jézus ezt mondta: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek” (Lukács 13:24).

Vajon Jézus nem felelt a férfi kérdésére? De igen, hiszen a férfi nem azt kérdezte, milyen nehéz megmenekülni; hanem azt, hogy kevés lesz-e a megmentettek száma. Jézus ezáltal pusztán arra utalt, hogy kevesebb ember törekszik majd erőteljesen arra, hogy elnyerje ezt a csodálatos áldást, mint ahogy gondolnák.

„Nekem nem ezt mondták” — tiltakozhat néhány olvasónk. Talán a János 3:16-ot idézik, ahol ez áll: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Mi azonban így felelünk: „Miben kell hát hinnünk? Hogy Jézus valóban élt? Természetesen. Hogy ő Isten Fia? Mindenképpen! S mivel a Biblia »Tanítónak« és »Úrnak« nevezi Jézust, vajon nem kell hinnünk abban, amit tanított, nem kell engedelmeskednünk neki és követnünk őt?” (János 13:13, Cs; Máté 16:16).

Jézus követése

Aha, itt a baj! Sokaknak, akikről azt mondták, hogy „megmenekültek”, úgy tűnik nincs túl nagy hajlandóságuk követni Jézust, vagy engedelmeskedni neki. Valójában egy protestáns lelkész ezt írta: „Természetesen Krisztusba vetett hitünknek folytatódnia kellene. De a Biblia egyáltalán nem támogatja azt az állítást, hogy feltétlenül kell, vagy hogy szükségszerűen folytatódik is.”

Épp ellenkezőleg, a Biblia felsorolja azokat az erkölcstelen szokásokat, amelyek gyakoriak néhány olyan embernél, aki azt gondolja, hogy „megmenekült”. Egy olyan személyt illetően, aki nem hagyott fel az ilyenfajta életmóddal, a következő utasítást adta a keresztényeknek: „Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.” Isten biztosan nem akarja, hogy gonosz emberek fertőzzék az ő keresztény gyülekezetét! (1Korinthus 5:11–13).

Mit jelent hát követni Jézust, és hogyan tehetjük ezt meg? Nos, mit tett Jézus? Vajon erkölcstelen, parázna, részeges vagy hazug volt? Vajon becstelen volt az üzleti ügyekben? Természetesen nem! „De hát, minden ilyesmit ki kell iktatni az életemből?” — kérdezheted. Válaszképpen figyeld meg az Efézus 4:17-től az 5:5-ig terjedő részt. Nem azt mondja, hogy bármit teszünk, Isten elfogad minket. Inkább azt mondja, hogy legyünk mások, mint a világi nemzetek, amelyek „erkölcsi érzés nélkül [vannak] . . . Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust . . . Levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert . . . A ki oroz vala, többé ne orozzon . . . Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik . . . Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.”

Vajon mi követjük Jézust, ha nem próbálunk meg legalább összhangban élni a példával, melyet adott? Vajon nem kell azon munkálkodnunk, hogy még inkább Krisztuséhoz hasonlóvá tegyük az életünket? Ezt a létfontosságú kérdést ritkán veszik figyelembe, ha egyáltalán megteszik, azok az emberek, akik ezt mondják, ahogyan egy vallásos traktátus kijelenti: „Jöjjetek Krisztushoz már most — úgy, ahogy vagytok.”

Jézus egyik tanítványa arra figyelmeztetett, hogy istentelen emberek „a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra [kicsapongásra, Újfordítású revideált Biblia] fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják” (Júdás 4). Igazából hogyan fordíthatjuk Isten kegyelmét „bujálkodásra”? Akkor tennénk így, ha azt feltételeznénk, hogy Krisztus áldozata elfedezi szándékos bűneinket, melyeket továbbra is folytatni akarunk, nem pedig az emberi tökéletlenségből fakadó bűnöket, melyeket megpróbálunk leküzdeni. Biztosan nem kívánunk egyetérteni Amerika egyik legismertebb evangéliumhirdetőjével, aki azt mondta, hogy nem kell „megtisztulnod, felhagynod valamivel vagy változtatnod”. (Állítsd szembe: Cselekedetek 17:30; Róma 3:25; Jakab 5:19, 20.)

A hit tettre sarkall

Sok embernek mondták már, hogy „Jézusban hinni” felér egy egyszeri tettel, és hogy hitünknek nem kell annyira erősnek lennie, hogy engedelmességre sarkalljon minket. A Biblia azonban nem ért ezzel egyet. Jézus nem azt mondta, hogy azok menekülnek meg, akik elkezdenek a keresztény életúton járni. Hanem inkább ezt mondta: „aki végig állhatatos marad, megmenekül” (Máté 10:22, Cs). A Biblia egy versenyhez hasonlítja a keresztény életutat, amelynek végén a megmentés a díj. Ráadásul így buzdít: „Úgy fussatok, hogy elvegyétek” (1Korinthus 9:24).

„Jézus elfogadása” tehát sokkal többet jelent annál, hogy elfogadjuk az áldásokat, amelyeket páratlan áldozata kínál. Engedelmeskedni kell. Péter apostol azt mondja, hogy az ítélet „Istennek házán” kezdődik, majd hozzáfűzi: „ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?” (1Péter 4:17). Nem elég tehát csak hallgatnunk, és hinnünk; ennél többet kell tennünk. A Biblia azt mondja, hogy ’a szó cselekvőinek kell lennünk, és nemcsak hallgatóinak, megcsalva magunkat’ (Jakab 1:22, NW ).

Jézus tulajdon üzenetei

A bibliai Jelenések könyve Jézustól származó üzeneteket tartalmaz, melyeket Jánoson keresztül közölt hét korai keresztény gyülekezettel (Jelenések 1:1, 4). Vajon Jézus azt mondta, hogy mivel az emberek ezekben a gyülekezetekben már „elfogadták” őt, ez már elegendő? Nem. Dicsérte cselekedeteiket, fáradozásukat, kitartásukat, és beszélt szeretetükről, hitükről, szolgálatukról. De azt is mondta, hogy az Ördög majd próbára teszi őket, s hogy ’a fizetség kinek-kinek a tettei szerint lesz’ (Jelenések 2:2, 10, 19, 23, Vida fordítás).

Jézus ezáltal sokkal nagyobb kötelezettséget írt le, mint amit a legtöbb ember megértett, amikor azt mondták nekik, hogy megmentésük „lezárult dolog”, amint „elfogadták” Jézust egy vallásos összejövetelen. Jézus ezt mondta: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és [folyton, NW] kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt” (Máté 16:24, 25).

Megtagadni önmagunkat? Folyton követni Jézust? Ez erőfeszítést kívánna. Ez megváltoztatná az életünket. De Jézus valóban azt mondta, hogy néhányunknak talán még az ’életét is el kell vesztenie’ — meg kell halnia érte? Igen, ez a fajta hit csak azoknak a nagyszerű dolgoknak az ismeretével együtt jön, amelyekre Isten Szavának a tanulmányozásából tehetsz szert. Ez nyilvánvaló volt azon a napon, amikor Istvánt a vallásos fanatikusok megkövezték, akik „nem állhattak ellene a bölcseségnek és a Léleknek, mely által szól vala” (Cselekedetek 6:8–12; 7:57–60). Ezenkívül ilyenfajta hitet mutattak ki a mi időnkben Jehova Tanúinak százai is, akik inkább meghaltak a náci koncentrációs táborokban, de nem sértették meg a Biblia által kiiskolázott lelkiismeretüket.a

Keresztény buzgalom

Szilárdan kell ragaszkodnunk keresztény hitünkhöz, mivel ellentétben azzal, amit talán néhány templomban vagy vallásos televízióműsorban hallottál, a Biblia azt mondja, hogy el lehet esni. Beszél olyan keresztényekről, akik elhagyták „az egyenes útat” (2Péter 2:1, 15). Szükséges tehát ’félve és rettegve munkálni a megmenekülésünket’ (Filippi 2:12, Cs; 2Péter 2:20).

Az első századi keresztények, azok az emberek, akik tényleg hallották Jézust és az apostolait tanítani, vajon ezt így értették? Igen. Tudták, hogy tenniük kell valamit. Jézus ezt mondta: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket . . . tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:19, 20).

Két hónappal azután, hogy Jézus ezt mondta, 3000 ember keresztelkedett meg egyetlen nap. A hívők száma hamarosan 5000-re nőtt. Akik hittek, másokat tanítottak. Amikor az üldözés szétszórta őket, ez csupán üzenetük terjedését szolgálta. A Biblia azt mondja, hogy nem csak néhány vezető, hanem „akik . . . szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét”. Mintegy 30 évvel később Pál apostol ezért írhatta, hogy a jó hír „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Cselekedetek 2:41; 4:4; 8:4, Úf; Kolossé 1:23).

Pál nem úgy térített, ahogyan néhány tv-evangelizátor teszi, amikor ezt mondja: „Fogadd el Jézust már most, és örökre megmenekülsz.” De nem is volt olyan magabiztos, mint az az amerikai lelkész, aki ezt írta: „Már tizenéves koromban . . . meg voltam mentve.” Több mint 20 évvel azután, hogy Jézus személyesen kiválasztotta Pált, hogy vigye el a keresztény üzenetet a nemzetek népeihez, ez a keményen munkálkodó apostol ezt írta: „megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” (1Korinthus 9:27; Cselekedetek 9:5, 6, 15).

A megmentés Isten ajándéka — ingyen. Nem lehet kiérdemelni. Mégis erőfeszítést kíván meg a részünkről. Ha valaki egy nagyon értékes ajándékot kínál fel neked, de te nem mutatsz elég érdeklődést, hogy felvedd és elvidd magaddal, hálátlanságod arra késztetheti az ajándékozót, hogy másvalakinek ajándékozza. Nos, milyen értékes Jézus Krisztus életvére? Ingyenes ajándék, ennek ellenére mély nagyraértékelést kell eziránt kimutatnunk.

Az igaz keresztények megmentett helyzetben vannak abban az értelemben, hogy helyeselt helyzetben vannak Isten előtt. Mint csoport, a megmentésük biztos. Egyénileg kell eleget tenniük Isten követelményeinek. De elbukhatunk, hiszen Jézus ezt mondta: „Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad” (János 15:6).

„Istennek beszéde élő”

Az előző cikk elején említett beszélgetés közel 60 évvel ezelőtt történt. Johnny még mindig hiszi, hogy csakis Jézus Krisztuson keresztül van a megmentés, de felismeri, hogy ezért tennünk kell. Továbbra is meg van róla győződve, hogy a Biblia rámutat az emberiség reménységének egyetlen igaz forrására, és hogy tanulmányoznunk kell ezt a csodálatos könyvet, hatással kell ránk lennie, és hagynunk kell, hogy a szeretet, a hit, a kedvesség, az engedelmesség és a kitartás cselekedeteire indítson minket. Gyermekeit is úgy nevelte, hogy ugyanezt higgyék, s most örömmel látja, hogy ők is ugyanúgy nevelik az ő gyermekeiket. Azt kívánja, bárcsak mindenkinek ilyen volna a hite, és megtesz mindent, amit csak tud, hogy ezt mások szívébe és elméjébe ültesse.

Pál apostol arra kapott ihletést, hogy azt írja: „Istennek beszéde élő és ható” (Zsidók 4:12). Életeket tud megváltoztatni. A szeretet, hit, engedelmesség szívből jövő cselekedeteire tud indítani. De nem elég csupán „elfogadnod” elmédben, amit a Biblia mond, ennél többet kell tenned. Tanulmányozd, és hagyd, hogy hasson a szívedre. Engedd, hogy bölcsessége vezessen. Jehovának mintegy 5 000 000 készséges Tanúja ingyenes házi bibliatanulmányozást kínál fel több mint 230 országban. Ahhoz, hogy megtudd, mit tanulhatsz egy ilyen tanulmányozásból, írj ennek a folyóiratnak a kiadóihoz. El leszel ragadtatva attól a hittől és szellemi erőtől, amelyet nyerni fogsz!

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Miért ’tusakodjunk a hitért’?

Júdás bibliai könyve az „elhívottaknak” szól, „akik . . . Jézus Krisztustól megtartattak”. Vajon azt mondja, hogy megmentésük biztos, mert „elfogadták Jézust”? Nem, Júdás azt mondta ezeknek a keresztényeknek: „tusakodjatok a hitért.” Három érvet mondott, miért tegyenek így. Először: Isten „a népet Égyiptom földéből kiszabadította”, de később sokan közülük elpártoltak. Másodszor: még angyalok is fellázadtak, és démonokká váltak. Harmadszor: Isten azért pusztította el Sodomát és Gomorát, mert súlyos szexuális erkölcstelenséget gyakoroltak ezekben a városokban. Júdás ezeket a bibliai beszámolókat a Katolikus fordítás szerint „intő példákként” állítja elénk. Igen, még a hívőknek is, akik „Jézus Krisztustól megtartattak”, folyton vigyázniuk kell, nehogy elpártoljanak az igaz hittől (Júdás 1–7).

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

Mi az igaz?

A Biblia ezt mondja: „az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” De ezt is mondja: „cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” Mi az igaz? Cselekedeteink vagy hitünk által nyilvánítanak minket igazságosnak? (Róma 3:28; Jakab 2:24).

A Bibliából vett harmonikus válasz szerint mind a kettő helyes.

Évszázadokon keresztül a Törvény, melyet Isten adott Mózesen keresztül, megkövetelte a hívő zsidóktól, hogy mutassanak be bizonyos áldozatokat és felajánlásokat, tartsanak meg ünnepnapokat, és alkalmazkodjanak bizonyos étrendhez és egyéb követelményekhez. Az ilyenfajta „törvény cselekedetei”, vagy egyszerűen „cselekedetek” többé már nem voltak szükségesek, miután Jézus tökéletes áldozatról gondoskodott (Róma 10:4).

De az a tény, hogy a Mózesi Törvény alatt végrehajtott cselekedetek helyébe lépett Jézus tökéletes áldozata, nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk a Biblia utasításait. Az Írások ezt mondják: „Mennyivel inkább Krisztusnak a vére . . . megtisztítja a ti lelkiismereteteket a [korábbi] holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek” (Zsidók 9:14).

Hogyan ’szolgálunk az élő Istennek’? A Biblia többek között azt mondja, hogy harcoljunk a test cselekedetei ellen, utasítsuk vissza a világ erkölcstelenségét, és kerüljük annak csapdáit. Ezt írja: „Harczold meg a hitnek szép harczát”, tedd félre „a megkörnyékező bűnt”, és „kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra.” A Biblia ezenkívül arra buzdít minket, hogy ’el ne csüggedjünk, lelkeinkben elalélván’ (1Timótheus 6:12; Zsidók 12:1–3; Galátzia 5:19–21).

Ha ezeket cselekedjük, a megmentést nem érdemeljük ki, hiszen az ember sohasem tehet annyit, hogy rászolgáljon ilyen bámulatba ejtő áldásra. Nem vagyunk azonban méltók erre a nagyszerű ajándékra, ha elmulasztjuk kimutatni szeretetünket és engedelmességünket azáltal, hogy cselekedjük azokat a dolgokat, amelyekről a Biblia azt mondja, hogy Isten és Krisztus elvárják tőlünk. Hitünket bizonyító cselekedetek nélkül az a kijelentésünk, hogy Jézust követjük, messze nem felel meg a valóságnak, hiszen a Biblia ezt mondja: „a hit . . ., ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában” (Jakab 2:17).

[Kép a 7. oldalon]

Tanulmányozd a Bibliát, és hagyd, hogy hasson rád