Milyen szellemet tanúsítasz?

 1. Milyen reményének adott hangot Pál, amikor a hittársainak írt?

PÁL APOSTOL a hittársainak írt leveleiben ismételten kifejezte, hogy reméli, Isten és Krisztus helyeslik a gyülekezetek által mutatott szellemet. Például a galáciaiaknak ezt írta: „Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a ki nem érdemelt kedvessége legyen az általatok tanúsított szellemmel, testvérek! Ámen” (Gal 6:18). Mit értett azon Pál, hogy „az általatok tanúsított szellemmel”?

2–3. a) Mire utalt időnként Pál, amikor a „szellem” szót használta? b) Milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak az általunk tanúsított szellemmel kapcsolatban?

² Pál a „szellem” kifejezéssel ebben a szövegkörnyezetben arra a késztető erőre utalt, amely arra indít valakit, hogy jellegzetes módon mondjon vagy tegyen valamit. Lehet valaki kedves, figyelmes, szelíd, nagylelkű vagy megbocsátó. A Biblia elismerően beszél arról, ha valakit „csendes és szelíd szellem” jellemez, és ha valaki „higgadt szellemű” (1Pét 3:4; Péld 17:27). Másrészről egy személy lehet gúnyos, anyagias, sértődékeny, vagy olyan, akit a függetlenségre törekvés jellemez. Vagy ami még rosszabb, vannak, akik tisztátalan, engedetlen vagy lázadó szellemet mutatnak.

³ Ezért amikor Pál olyan kifejezéseket használt, mint például „az Úr legyen az általad tanúsított szellemmel!”, arra buzdította a testvéreit, hogy olyan szellemet tanúsítsanak, amely összhangban van Isten akaratával és a krisztusi személyiséggel (2Tim 4:22; olvassátok fel: Kolosszé 3:9–12). Jól tesszük, ha mi is megkérdezzük magunktól: „Én milyen szellemet tanúsítok? Hogyan tudok még teljesebb mértékben olyan szellemet kimutatni, amely megörvendezteti Istent? Hozzá tudnék még inkább járulni ahhoz a jó szellemhez, amely általánosságban jellemzi a gyülekezetet?” Szemléltetésképpen: egy virágzó napraforgómezőn minden egyes napraforgó a maga ragyogó színével hozzájárul a tábla gyönyörű látványához. Ehhez hasonlóan vajon mi is egyénenként hozzájárulunk a gyülekezet szépségéhez? Természetesen törekednünk kell erre. Lássuk, mit tehetünk, hogy Istennek tetsző szellemet tudjunk kimutatni.

 4. Mi a világ szelleme?

⁴ A Szentírás ezt mondja: „nem a világ szellemét kaptuk, hanem azt a szellemet, amely az Istentől van” (1Kor 2:12). Mi a világ szelleme? Ugyanaz a szellem, amelyet az Efézus 2:2 említ, ahol ez áll: „egykor . . . e világrendszer szerint [jártatok], a levegő hatalmának uralkodója szerint, ama szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik”. Ez a „levegő” a világ szelleme, vagyis gondolkodásmódja, mely körülvesz minket, akárcsak a szó szerinti levegő. Mindenütt jelen van. Például sok ember így gondolkodik: „nekem senki ne mondja meg, hogy mit tegyek”. Vagy azt hangoztatják, hogy „harcolj a jogaidért”. Ők az engedetlenség fiai, akik Sátán világához tartoznak.

 5. Milyen rossz szellemet tanúsítottak néhányan Izraelben?

⁵ Nem újdonság, hogy az emberek így gondolkodnak. Mózes idejében Kórah fellázadt azok ellen, akik Izrael gyülekezetében hatalommal voltak felruházva. Különösképpen Áront és a fiait támadta, akiknek az volt a kiváltságuk, hogy papokként szolgálhattak. Talán látta a gyarlóságaikat. De az is lehet, hogy nepotizmussal vádolta Mózest, vagyis azzal, hogy a rokonainak adott kiváltságokat. Bárhogyan volt is, Kórah nyilvánvalóan emberi nézőpontból kezdte tekinteni a dolgokat, és nyilvánosan azok ellen beszélt, akiket Jehova nevezett ki, ezt mondva nekik tiszteletlenül: „Elegünk van belőletek . . . Miért emelitek . . . magatokat Jehova gyülekezete fölé?” (4Móz 16:3). Hasonlóképp Dátán és Abirám is panaszkodott Mózesre, ezt mondva neki: „fejedelemként is akarsz uraskodni köztünk a végsőkig?” Amikor Mózes elé hívták őket, pökhendien így válaszoltak: „Nem megyünk fel!” (4Móz 16:12–14). Egyértelművé vált, hogy Jehovának nem tetszett az általuk mutatott szellem, mivel kivégezte az összes lázadót (4Móz 16:28–35).

 6. Mi mutatta, hogy néhányaknak az első században helytelen volt a gondolkodásmódjuk, és mi lehetett ennek az oka?

⁶ Néhányan az első században is „semmibe [vették] a felsőbbséget”, bírálni kezdték azokat, akik hatalmat kaptak a gyülekezetben (Júd 8). Valószínűleg ezek a férfiak elégedetlenek voltak a rájuk bízott feladatokkal, és megpróbáltak rávenni másokat is, hogy ne tiszteljék azokat, akik lelkiismeretesen végzik az Istentől kapott feladataikat. (Olvassátok fel: 3János 9, 10.)

 7. Milyen hozzáállást kell kerülnünk?

⁷ Nyilvánvalóan az ilyen szellemnek nincs helye a keresztény gyülekezetben. Ezért óvatosnak kell lennünk, nehogy ránk is jellemző legyen. A gyülekezetben a vének nem tökéletesek, mint ahogy Mózes idejében és János apostol idejében sem voltak azok. A vének elkövethetnek olyan hibákat, amelyek személy szerint minket is érintenek. Ilyen esetben helytelen lenne, ha a gyülekezet bármely tagja a világ szellemével összhangban reagálna, és indulatosan igazságszolgáltatást követelne, vagy azt, hogy tegyenek valamit ezzel a testvérrel. Jehova dönthet úgy, hogy nem ró fel bizonyos apróbb hibákat. Mi is meg tudnánk tenni ezt? Mivel hibákat véltek felfedezni a vénekben, néhányan, akik súlyos helytelenséget követtek el, visszautasították, hogy megjelenjenek a vénekből álló bizottság előtt, melyet azért jelöltek ki, hogy segítsen nekik. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy beteg elutasít egy kezelést, mellyel meg lehetne gyógyítani, mert nem tetszik neki valami az orvosban.

 8. Mely írásszövegek segíthetnek, hogy továbbra is megfelelő módon tekintsünk azokra, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben?

⁸ Segít kerülnünk az ilyen szellemet, ha felidézzük, hogy Jézust úgy ábrázolja a Biblia, hogy „jobb kezében hét csillag” van. A csillagok a felkent felvigyázókat szemléltetik, de tágabb értelemben a gyülekezetekben lévő összes felvigyázóra utalnak. Jézus képes úgy irányítani a kezében lévő csillagokat, ahogyan ő szeretné (Jel 1:16, 20). Tehát a vének testületei teljes mértékben a keresztény gyülekezet Fejének, Jézusnak az irányítása alatt állnak. Ha egy testületben az egyik vénnek tényleg szüksége van helyreigazításra, akkor az, akinek olyan a „szeme . . . , mint a tűzláng”, gondoskodni fog arról, hogy az általa meghatározott időben és módon sor kerüljön erre (Jel 1:14). De addig is kellő tiszteletet kell mutatnunk azok iránt, akik a szent szellem által ki lettek nevezve, mivel Pál ezt írta: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek, mint akik számot fognak adni; hogy ezt örömmel tegyék, és ne sóhajtozva, mert az károtokra lenne” (Héb 13:17).

 9. a) Milyen szellemet tanúsíthat egy keresztény, ha helyreigazítják vagy megfegyelmezik? b) Hogyan tudunk jól reagálni a feddésre?

⁹ Ha egy keresztényt a vének helyreigazítanak, vagy ha elveszíti a gyülekezeti kiváltságait, kiderül, hogy milyen szellem jellemző rá. Egyszer a vének tapintatosan tanácsot adtak egy fiatal testvérnek, mert erőszakos videojátékokkal játszott. Sajnos nem fogadta jól a tanácsot, ezért nem szolgálhatott tovább kisegítőszolgaként, mivel már nem felelt meg a szentírási követelményeknek (Zsolt 11:5; 1Tim 3:8–10). Ezt követően a testvér széles körben hangot adott annak, hogy nem ért egyet a vénekkel, valamint újra és újra kritikus hangvételű leveleket írt a fiókhivatalnak, melyekben bírálta a véneket, sőt másokat is erre buzdított a gyülekezetben. Ám azzal senkinek sem használunk, ha az egész gyülekezet békéjét veszélyeztetjük, csak hogy megpróbáljuk igazolni a tetteinket. Mennyivel jobb, ha úgy tekintünk a feddésre, mint ami felnyitja a szemünket, hogy észrevegyük a gyengeségeinket, majd csendben elfogadjuk a helyreigazítást. (Olvassátok fel: Siralmak 3:28, 29.)

10. a) Magyarázd meg, mit tanulhatunk a Jakab 3:16–18-ból a helyes, illetve helytelen szellemről. b) Mit eredményez, ha a „felülről való bölcsesség” irányítja a cselekedeteinket?

¹⁰ A Jakab 3:16–18 segít megértenünk, hogy mikor mutatunk helyes, illetve helytelen szellemet a gyülekezetben. Ezt írja: „ahol féltékenység és perlekedésre való hajlam van, ott zűrzavar és mindenféle hitványság van. A felülről való bölcsesség viszont mindenekelőtt tiszta, azután békés, ésszerű, engedelmességre kész, telve irgalmassággal és jó gyümölcsökkel, nem tesz különbséget részrehajlóan, nem képmutató. Ezenfelül az igazságosság gyümölcsének magját békés körülmények között vetik el azoknak, akik békét szereznek.” Ha a „felülről való bölcsesség” irányítja a cselekedeteinket, utánozni tudjuk Isten tulajdonságait, ami segít, hogy hozzájáruljunk a gyülekezetben levő jó szellemhez.

11. a) Miben segít az, ha helyénvaló szellemet ápolunk magunkban? b) Mit tanulhatunk Dávid példájából?

¹¹ Tartsuk elménkben, hogy Jehova arra jelölte ki a véneket, hogy terelgessék a gyülekezetét (Csel 20:28; 1Pét 5:2). Ezért akkor járunk el bölcsen, ha tiszteletben tartjuk Isten elrendezését, akár vénként szolgálunk, akár nem. Ha helyénvaló szellemet ápolunk magunkban, az segít, hogy ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget annak, hogy mennyi hatalmat ruháztak ránk, vagy hogy milyen feladatokkal bíztak meg minket. Amikor Izrael királya, Saul, úgy érezte, hogy Dávid veszélyt jelent a királyi hatalmára, „állandó gyanakvással tekintett” rá (1Sám 18:9). A királyban rossz szellem fejlődött ki, olyannyira, hogy meg is akarta ölni Dávidot. Ahelyett, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítanánk a hatalomnak, akárcsak Saul, sokkal jobb, ha Dávidot utánozzuk. Bármennyi igazságtalanság érte is őt, megőrizte a tiszteletét azok iránt, akiknek Isten hatalmat adott. (Olvassátok fel: 1Sámuel 26:23.)

12. Hogyan járulhatunk hozzá a gyülekezet egységéhez?

¹² A nézetkülönbség feszültség forrása lehet a gyülekezetben, még a felvigyázók között is. A Biblia következő tanácsai segíteni tudnak nekünk ilyen helyzetben: „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek”, és „ne legyetek értelmesek a magatok szemében” (Róma 12:10, 16). Ahelyett, hogy az igazunk mellett kardoskodnánk, el kell ismernünk, hogy gyakran több elfogadható módon is meg lehet ítélni egy helyzetet. Ha megpróbáljuk mások szemszögéből látni a dolgokat, hozzájárulhatunk a gyülekezet egységéhez (Fil 4:5).

13. Mit tegyünk, ha már elmondtuk a véleményünket, és milyen bibliai példa támasztja ezt alá?

¹³ Vajon ez azt jelenti, hogy helytelen elmondani az észrevételünket, ha úgy érezzük, hogy a gyülekezetben valami kiigazításra szorul? Nem. Az első században egy olyan kérdés merült fel, mely sok vitát szült. A testvérek „úgy rendezték, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez e vita ügyében” (Csel 15:2). Nem kétséges, hogy mindegyik testvérnek volt véleménye a kérdésről, és ötlete a megoldásra. Ám miután mindannyian kifejtették a gondolataikat, és a szent szellem vezetésével döntés született, a testvérek többé már nem hozakodtak elő a saját véleményükkel. Azt követően, hogy a gyülekezetek megkapták a döntésről szóló levelet, „örvendeztek a bátorításnak” és „szilárdultak a hitben” (Csel 15:31; 16:4, 5). Hasonlóképpen napjainkban is, ha már beszéltünk a vénekkel egy dologról, amely aggaszt minket, bíznunk kell abban, hogy ők majd alaposan átgondolják azt, amit mondtunk, és eldöntik, hogy szükséges-e valamilyen lépést tenni.

14. Hogyan tanúsíthatunk helyes szellemet a másokkal való kapcsolatainkban?

¹⁴ A másokkal való kapcsolatainkban sok lehetőségünk adódik arra, hogy helyes szellemet tanúsítsunk. Sok jó eredményt szülhet, ha mindannyian megbocsátó szellemet mutatunk, amikor mások megsértenek minket. Isten Szava ezt mondja nekünk: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is” (Kol 3:13). Az a kifejezés, hogy „ha valakinek panaszra van oka”, azt mutatja, hogy valós okai lehetnek annak, hogy megharagszunk másokra. De ahelyett, hogy túl sokat foglalkoznánk a gyarlóságaikkal, és megzavarnánk a gyülekezet békéjét, inkább próbáljuk meg utánozni Jehovát, készségesen megbocsátva a testvéreinknek, és továbbra is együtt végezve a szolgálatunkat.

15. a) Mit tanulhatunk Jóbtól a megbocsátásról? b) Hogyan tud segíteni az ima abban, hogy megfelelő szellemet mutassunk?

¹⁵ A megbocsátásról sokat tanulhatunk Jóbtól. A három állítólagos vigasztalója sok bántó dolgot mondott neki. Jób mégis megbocsátó volt. Mi segített neki ebben? „Imádkozott a társaiért” (Jób 16:2; 42:10). Amikor másokért imádkozunk, megváltozhatnak az érzéseink irántuk. Ha imádkozunk a keresztény társainkért, az segít a krisztusi szellem kifejlesztésében (Ján 13:34, 35). Imádkoznunk kell szent szellemért is (Luk 11:13). Isten szelleme segít, hogy keresztényi tulajdonságokat tudjunk gyakorolni a másokkal való bánásmódunkban. (Olvassátok fel: Galácia 5:22, 23.)

16–17. Mit határoztál el, milyen szellemet szeretnél tanúsítani?

¹⁶ Ha a gyülekezet minden tagja célul tűzi ki maga elé, hogy hozzájárul a gyülekezetben megnyilvánuló egészséges szellemhez, akkor az az egész gyülekezet javát szolgálja. Most, hogy megvizsgáltuk ezt a cikket, talán elhatározzuk, hogy még inkább igyekezni fogunk építő szellemet kimutatni. Ha így van, ne késlekedjünk, hanem engedjük, hogy Isten Szava segítsen nekünk változtatásokat tenni (Héb 4:12). Pál, akit nagyon foglalkoztatott, hogy milyen példát mutat a gyülekezet tagjainak, ezt mondta: „semmiről sem tudok, ami ellenem szólna. De ez még nem bizonyít igazságosnak, ugyanis Jehova az, aki vizsgál engem” (1Kor 4:4).

¹⁷ Ha igyekszünk a felülről való bölcsességgel összhangban cselekedni – és nem ragaszkodunk a saját véleményünkhöz, illetve nem gondoljuk azt, hogy több kiváltság járna nekünk –, akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyülekezetben egészséges szellem legyen. Ha megbocsátóak vagyunk, és pozitívan gondolkodunk másokról, békés kapcsolatnak örvendhetünk a hittársainkkal (Fil 4:8). Ha ezeket tesszük, biztosak lehetünk abban, hogy örömet szerzünk Jehovának és Jézusnak „az [általunk] tanúsított szellemmel” (Filem 25).