„Vívjatok kemény harcot a hitért”!

„Vívjatok kemény harcot a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek” (JÚDÁS 3, NW).

 1. Milyen értelemben vívnak ma harcot az igaz keresztények?

A KATONÁKNAK a háborúban mindig is nehéz sorsuk volt. Képzeljük el, hogy felöltik teljes harci felszerelésüket, és számtalan kilométert menetelnek mindenféle időjárási körülmények között, kimerítő képzésen mennek keresztül, hogy miként használják a fegyverzetüket, vagy képzeljük el, hogy meg kell védeniük magukat mindenféle erőszaktól, mely az életüket és testi épségüket fenyegeti. Az igaz keresztények azonban nem vesznek részt a nemzetek háborúiban (Ésaiás 2:2–4; János 17:14). De sose feledkezzünk meg arról, hogy bizonyos értelemben mindannyian háborúban vagyunk. Sátán teljes szívből gyűlöli Jézus Krisztust és földön lévő követőit (Jelenések 12:17). Mindaz, aki úgy dönt, hogy Jehova Istent szolgálja, valójában katonának jelentkezik, hogy szellemi harcot vívjon (2Korinthus 10:4).

 2. Hogyan írja le Júdás a keresztény harcot, és miként segíthet levele kitartanunk e harcban?

² Jézus féltestvére, Júdás találóan írja: „Szeretteim, bár minden igyekezettel azon voltam, hogy közös megmentésünkről írjak nektek, szükségesnek találtam, hogy azért írjak nektek, hogy buzdítsalak titeket: Vívjatok kemény harcot a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek” (Júdás 3, NW). Amikor Júdás arra buzdítja a keresztényeket, hogy ’vívjanak kemény harcot’, olyan kifejezést használ, mely kapcsolatban van a „halálos gyötrelem” jelentésű kifejezéssel. Igen, ez a harc nehéz lehet, még halálos gyötrelmet is okozhat! Időnként úgy érzed, nehéz kitartani ebben a harcban? Júdás rövid, mégis erőteljes levele segíthet nekünk. Arra buzdít minket, hogy álljunk ellen az erkölcstelenségnek, tiszteljük az Isten által kinevezett hatalmat, és továbbra is tartsuk meg magunkat Isten szeretetében. Nézzük csak, hogyan alkalmazhatjuk ezeket a tanácsokat.

Álljunk ellen az erkölcstelenségnek

 3. Milyen vészhelyzettel nézett szembe a keresztény gyülekezet Júdás napjaiban?

³ Júdás látta, hogy nem minden keresztény társa győz a Sátán elleni háborúban. Vészhelyzetben volt a nyáj. Azt írja Júdás, hogy erkölcstelen emberek ’lopództak be’. Ezek az emberek ravaszul erkölcstelenséget szítottak. S okosan ésszerűnek tüntették fel a cselekedeteiket, vagyis ’a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés mentségévé változtatták’ (Júdás 4, NW). Némely ókori gnosztikushoz hasonlóan talán úgy érveltek, hogy minél több bűnt követ el valaki, annál többször részesülhet Isten kegyelmében — valójában tehát jobb, ha minél több bűnt követ el! Vagy talán azt a következtetést vonták le, hogy egy kedves Isten sosem büntetné meg őket. Bármelyik esetről legyen is szó, tévedtek (1Korinthus 3:19).

 4. Milyen három szentírási példát említ meg Júdás, amikor Jehova a múltban ítélkezett?

⁴ Júdás cáfolja gonosz érveiket; három példát is említ, amikor Jehova a múltban ítélkezett: az izraeliták esetét, akik „nem hittek”; az angyalok esetét, akik „elhagyták az ő lakóhelyöket”, hogy bűnt kövessenek el a nőkkel; valamint Szodoma és Gomora lakosainak esetét, akik „paráználkodtak, és más test után jártak” (Júdás 5–7; 1Mózes 6:2–4; 19:4–25; 4Mózes 14:35). Jehova mindegyik esetben harsogó ítéletet mondott a bűnösök felett.

 5. Melyik ókori prófétát idézi Júdás, és hogyan fejezte ki a prófécia a beteljesedés teljes bizonyosságát?

⁵ Júdás később egy még nagyobb horderejű ítéletre utal. Énókh próféciáját idézi; ez egy olyan részlet, melyet sehol máshol nem lehet megtalálni az ihletett Írásokbana (Júdás 14, 15). Énókh olyan időről jövendölt, amikor Jehova megítél minden istentelent istentelen cselekedeteivel együtt. Érdekes módon Énókh múlt időben beszélt róla, mivel Isten ítéletei oly biztosak, mintha már végre is hajtotta volna őket. Az emberek talán gúnyolták Énókhot, később pedig Noét, de ezek a csúfolkodók megfulladtak az egész földre kiterjedő Vízözönben.

 6. a) Mire kellett emlékeztetni a Júdás napjaiban élt keresztényeket? b) Miért szívleljük meg Júdás emlékeztetőit?

⁶ Miért írt Júdás ezekről az isteni ítéletekről? Azért, mert tudta, hogy napjaiban a keresztény gyülekezetekhez csatlakozók közül némelyek ugyanolyan undorító és elítélendő bűnöket követnek el, mint akik kihívták maguk ellen ezeket az ítéleteket a múltban. Júdás ezért azt írja, hogy a gyülekezeteket emlékeztetni kell néhány alapvető szellemi igazságra (Júdás 5). Nyilvánvalóan megfeledkeztek arról, hogy Jehova Isten látja, mit csinálnak. Igen, ő látja, amikor szolgái szántszándékkal megszegik törvényeit, megfertőzik önmagukat és másokat (Példabeszédek 15:3). Az ilyen cselekedetek nagyon bántják őt (1Mózes 6:6; Zsoltárok 78:40). Félelmet keltő gondolat, hogy mi, porszemnyi emberek hatással lehetünk a világegyetem Szuverén Urának az érzéseire. Nap mint nap figyel minket, és amikor megteszünk mindent, ami tőlünk telik, hogy kövessük Fiának, Jézus Krisztusnak nyomdokát, akkor magaviseletünk megörvendezteti a szívét. Ne vegyük tehát zokon sosem az olyan emlékeztetőket, amilyet például Júdás ad, hanem szívleljük meg őket (Példabeszédek 27:11; 1Péter 2:21).

 7. a) Miért rendkívül fontos azonnal segítséget kérniük azoknak, akik súlyos helytelenségbe keveredtek? b) Hogyan kerülhetjük el mindannyian az erkölcstelenséget?

⁷ Jehova nemcsak figyel, hanem cselekszik is. Az igazságosság Isteneként előbb vagy utóbb megbünteti a gonosztevőket (1Timótheus 5:24). Akik úgy érvelnek, hogy ítéletei csupán ókori történelemnek számítanak, és hogy nem foglalkozik az általuk elkövetett gonoszsággal, azok csupán becsapják önmagukat. Ma rendkívül fontos azonnal segítséget kérni a keresztény vénektől mindenkinek, aki erkölcstelenségbe keveredik! (Jakab 5:14, 15). Mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor rá kell döbbennünk, hogy szellemi hadviselésünk során erkölcstelenség veszélye fenyeget minket. Minden évben vannak áldozatok — olyan egyének, akik ki vannak közösítve közülünk, és akiknek a többsége megbánás nélkül követ el erkölcstelenséget. El kell határoznunk szilárdan, hogy ellenállunk minden kísértésnek, még azoknak is, amelyek épphogy kezdenek ilyen irányba terelni bennünket. (Vesd össze: Máté 26:41.)

Tiszteljük az Isten által kinevezett hatalmat

 8. Kik voltak a Júdás 8-ban említett „dicsőségesek”?

⁸ Júdás beszélt egy másik bajról is, ez az Isten által kinevezett hatalommal szemben megmutatkozó tiszteletlenség. A 8. versben (NW) például azt a vádat hozza fel ugyanezek ellen a gonosz emberek ellen, hogy „becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről”. Kik voltak ezek a „dicsőségesek”? Tökéletlen emberek voltak, mégis kaptak felelősségeket Jehova szent szellemén keresztül. A gyülekezetben voltak például vének, akiket Isten nyájának a legeltetésével bíztak meg (1Péter 5:2). Voltak utazófelvigyázók is, amilyen például Pál apostol is volt. Jeruzsálemben pedig a vének testülete vezető testületként működött, és olyan döntéseket hozott, amelyek hatással voltak az egész keresztény gyülekezetre (Cselekedetek 15:6). Júdás nagyon aggódott amiatt, hogy a gyülekezetben némelyek becsmérlően, vagyis káromlóan beszéltek az ilyen férfiakról.

 9. A hatalommal szembeni tiszteletlenség mely példáit említi Júdás?

⁹ Elítélve e tiszteletlen beszédet, Júdás a 11. versben még három példát sorol fel emlékeztetőül: Kainét, Bálámét, és Kóréét. Kain figyelmen kívül hagyta Jehova szerető tanácsát, és szándékosan a saját, gyilkos gyűlölettel teli útját járta (1Mózes 4:4–8). Bálám többszöri figyelmeztetést is kapott, mely kétségtelenül természetfölötti forrásból származott — még saját szamara is szólt hozzá! De Bálám önző módon továbbra is Isten népe ellen szervezkedett (4Mózes 22:28, 32–34; 5Mózes 23:5). Kóré maga is felelősségteljes tisztségben volt, de ez nem volt neki elegendő. Lázadást szított a föld legszelídebb embere, Mózes ellen (4Mózes 12:3; 16:1–3, 32).

10. Hogyan eshetnek némelyek ma abba a csapdába, hogy „becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről”, és miért kerüljük az ilyen beszédet?

¹⁰ Mily élően tanítják meg nekünk ezek a példák, hogy figyeljünk a tanácsra, és tiszteljük azokat, akiket Jehova felelősségteljes tisztségben használ fel! (Zsidók 13:17). Túlságosan is könnyű hibát találni a kinevezett vénekben, mivel tökéletlen emberek, mint ahogy mindannyian tökéletlenek vagyunk. De ha a hiányosságaikon lovagolunk, és gyengítjük a tiszteletüket, akkor lehetséges netán, hogy ’becsmérlően beszélünk a dicsőségesekről’? Júdás a 10. versben említést tesz azokról, akik „azokat káromolják, a miket nem tudnak”. Időnként némelyek olyan döntést bírálnak, melyet a vének testülete vagy a bírói bizottság hozott. Pedig nem is tudnak minden részletről, amelyet a véneknek figyelembe kellett venniük a döntés meghozatalánál. Miért beszélnek akkor káromlóan azokról a dolgokról, amelyeket nem is tudnak? (Példabeszédek 18:13). Akik kitartanak az ilyen romboló beszédben, megosztottságot idézhetnek elő a gyülekezetben, sőt még talán veszélyes „víz alatt rejtőző sziklákhoz” is hasonlíthatnak, amikor összejönnek hívőtársaikkal (Júdás 12, NW, 16, 19). Sose akarjunk szellemi veszélyt jelenteni másokra nézve. Határozzuk el inkább mindannyian, hogy értékeljük a felelős tisztségben lévő férfiakat kemény munkájukért, és az Isten nyája iránti odaadásukért (1Timótheus 5:17).

11. Miért tartózkodott Mihály attól, hogy káromló ítéletet mondjon Sátánra?

¹¹ Júdás egy olyan valaki példáját említi meg, aki tisztelte a szabályszerűen kinevezett hatalmat. Ezt írja: „Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júdás 9). Ez a lebilincselő beszámoló, melyet egyedül Júdás jegyzett fel az ihletett Írásokban, két különböző dolgot tanít meg nekünk. Először is megtanít minket arra, hogy hagyjuk az ítélkezést Jehovára. Sátán nyilván azt akarta, hogy helytelen módon használják fel a hűséges férfiú, Mózes testét, hamis imádatot mozdítva elő vele. Mennyire gonosz dolog ez! Mihály azonban alázatosan tartózkodott attól, hogy ítéletet mondjon, hiszen csakis Jehovának van erre hatalma. Akkor mennyivel inkább kell nekünk tartózkodnunk attól, hogy megítéljük azokat a hűséges férfiakat, akik Jehovát próbálják szolgálni.

12. Mit tanulhatnak Mihály példájából azok, akiknek felelősségteljes tisztségük van a keresztény gyülekezetben?

¹² Másodszor azok is tanulhatnak valamit Mihálytól, akiknek van némi hatalmuk a gyülekezetben. Elvégre Mihály „arkangyal” volt, az angyalok feje, mégsem élt vissza hatalmi tisztségével még akkor sem, amikor provokálták. A hűséges vének szorosan követik ezt a példát, felismerve, hogy ha visszaélnek a hatalmukkal, az tiszteletlenség Jehova szuverenitásával szemben. Júdás levelének sok mondanivalója van azokról a férfiakról, akik tiszteletet érdemlő tisztségben voltak a gyülekezetben, de kezdtek visszaélni hatalmukkal. A 12–14. versben (NW) például hátborzongató vádat fogalmaz meg a „pásztorok” ellen, „akik magukat legeltetik félelem nélkül”. (Vesd össze: Ezékiel 34:7–10.) Más szavakkal ezek leginkább a saját érdekeiket keresték, nem Jehova nyájának az érdekeit. A vének ma sokat tanulhatnak ezekből a rossz példákból. Igen, Júdás szavai élénken ecsetelik, milyenné nem akarunk válni. Ha engedünk önző hajlamainknak, nem lehetünk Krisztus katonái, mivel túlságosan lefoglal minket, hogy a magunk érdekeiért küzdjünk. Éljünk inkább mindannyian Jézus szavai szerint: „Jobb adni, mint venni” (Cselekedetek 20:35).

„Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében”

13. Miért vágyjunk mindannyian őszintén arra, hogy megmaradjunk Isten szeretetében?

¹³ Júdás a levelének vége felé a következő szívmelengető tanácsot adja: „Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében” (Júdás 21). Semmi sem segít jobban, hogy megvívjuk keresztény harcunkat, mint az, ha megmaradunk Jehova Isten szeretetében. Végtére is a szeretet Jehova legfőbb tulajdonsága (1János 4:8). Pál ezt írta a római keresztényeknek: „meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róma 8:38, 39). De hogyan maradunk meg ebben a szeretetben? Figyeljünk meg most három dolgot, amelyet Júdás szerint megtehetünk.

14., 15. a) Mit jelent épülni a ’szentséges hitünkön’? b) Hogyan vizsgálhatnánk meg, hogy milyen állapotban van a szellemi fegyverzetünk?

¹⁴ Először is Júdás elmondja, hogy folytonosan épüljünk ’szentséges hitünkön’ (Júdás 20). Amint az előző cikkben láttuk, ez állandó folyamat. Olyanok vagyunk, mint az épület, amelyet egyre jobban meg kell erősíteni az elemi erők romboló hatásai ellen. (Vesd össze: Máté 7:24, 25.) Sose legyünk tehát elbizakodottak. Vegyük inkább észre, milyen területen építhetjük magunkat a hitünkre mint alapra, erősebbé és Krisztusnak hűségesebb katonájává válva ezáltal. Megvizsgálhatjuk például az Efézus 6:11–18-ban leírt szellemi fegyverzet részeit.

¹⁵ Milyen a mi szellemi fegyverzetünk állapota? Vajon ’hitünk pajzsa’ elég erős? Ha az elmúlt éveket tekintjük, a lanyhulás bizonyos jeleit vesszük észre, mondjuk kevesebbet járunk az összejövetelekre, kevésbé vagyunk buzgók a szolgálatban, vagy alábbhagy a személyes tanulmányozás iránti lelkesedésünk? Ezek a jelek súlyosak! Most kell tennünk azért, hogy építsük és erősítsük magunkat az igazságban (1Timótheus 4:15; 2Timótheus 4:2; Zsidók 10:24, 25).

16. Mit jelent szent szellemmel imádkozni, és többek között mit kérjünk Jehovától rendszeresen?

¹⁶ A másik módja annak, ahogyan megmaradhatunk Isten szeretetében, ha továbbra is ’szent szellemmel imádkozunk’ (Júdás 20, NW). Ez azt jelenti, hogy Jehova szellemének a hatása alatt és a szent szelleme által ihletett Szavával összhangban imádkozunk. Az ima létfontosságú ahhoz, hogy személy szerint közelebb kerüljünk Jehovához, és kifejezzük iránta való odaadásunkat. Sose hanyagoljuk el ezt a csodálatos kiváltságot! És amikor imádkozunk, kérhetjük — sőt szüntelen kérjük — a szent szellemet (Lukács 11:13). Ez a legnagyobb erő, amelyhez hozzáférhetünk. Ilyen segítséggel meg tudunk maradni mindig Isten szeretetében, és Krisztus katonáiként ki tudunk tartani.

17. a) Miért oly figyelemre méltó a példa, melyet Júdás mutatott az irgalomban? b) Hogyan tanúsíthatunk mindannyian továbbra is irgalmat?

¹⁷ Harmadszor, Júdás arra buzdít minket, hogy továbbra is tanúsítsunk irgalmasságot (Júdás 22). Figyelemre méltó ebben a saját példája. Végtére is jogosan zavarta a keresztény gyülekezetbe belopódzó romlás, erkölcstelenség és hitehagyás. Mégsem esett pánikba, arra gondolva, hogy akkoriban valahogy túlságosan is veszélyes volt ilyen „gyengéd” tulajdonságot kimutatni, mint az irgalom. Nem, ő arra buzdította testvéreit, hogy továbbra is tanúsítsanak irgalmat, amikor csak lehetséges, kedvesen érvelve azoknak, akiket kételyek gyötörnek, sőt „kiragadva . . . a tűzből” azokat, akik súlyos bűn elkövetése előtt állnak (Júdás 23; Galátzia 6:1). Mily nagyszerű figyelmeztetés ez ezekben a zűrzavaros időkben a véneknek! Ők is igyekeznek irgalmat tanúsítani, ahol csak van rá alap, miközben még mindig határozottak, ahol szükséges. Ehhez hasonlóan biztosan mindannyian irgalmat szeretnénk tanúsítani egymás iránt. Ne tápláljunk például magunkban ellenérzést apró-cseprő dolgok miatt, lehetünk nagylelkűek a megbocsátásban (Kolossé 3:13).

18. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy győzünk szellemi harcunkban?

¹⁸ Nem könnyű a háború, melyet vívunk. Amint Júdás mondja: „kemény harc” (Júdás 3, NW). Ellenségeink erősek. Nemcsak Sátán, hanem a gonosz világa és saját tökéletlenségeink is felsorakoznak ellenünk. Mégis teljes mértékben biztosak lehetünk a győzelemben! Miért? Azért, mert Jehova oldalán állunk. Júdás azzal az emlékeztetővel zárja levelét, hogy Jehovának joggal jár „dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké” (Júdás 25). Ugye félelmet keltő gondolat? Lehet akkor bármi kétely, hogy ugyanez az Isten „a bűntől megőrízhet”? (Júdás 24). Semmiképpen sem! Határozzuk el mindannyian, hogy továbbra is ellenállunk az erkölcstelenségnek, tiszteljük az Isten által kinevezett hatalmat, és továbbra is megtartjuk magunkat Isten szeretetében. Így együtt élvezzük majd a dicsőséges győzelmet.

[Lábjegyzet]

Ismétlő kérdések

◻ Hogyan tanít meg minket Júdás levele, hogy álljunk ellen az erkölcstelenségnek?

◻ Miért oly fontos tisztelni az Isten által kinevezett hatalmat?

◻ Miért nagyon súlyos dolog visszaélni a gyülekezeti hatalommal?

◻ Hogyan munkálkodhatunk azon, hogy megmaradjunk Isten szeretetében?

[Kép a 15. oldalon]

A római katonáktól eltérően a keresztények szellemi harcot vívnak

[Kép a 18. oldalon]

A keresztény pásztorok nem önzésből, hanem szeretetből szolgálnak