Hálás személynek bizonyulsz?

Nyugat-afrikában az egyik misszionáriusotthonban volt egyszer egy kutya, Teddynek hívták. Amikor valaki odadobott neki egy darab húst, Teddy rögtön lenyelte, még csak meg sem rágta. A forró napon lihegve mindig csak azt várta, hogy odadobják neki a következő falatot. Miután megkapta a húst, mint aki jól végezte dolgát, elfordult és elment.

Teddy soha egy hajszálnyi hálát sem mutatott azért, amit kapott. És senki nem is várta el tőle. Végtére is csak egy kutya volt.

AMI a hálát illeti, az embertársainktól általában többet várunk el, mint az állatoktól. De gyakran csalódunk. Sokan mindent megragadnak az életből, amit csak lehet, és még többet akarnak. Ez nem meglepő. A Biblia megjövendölte, hogy az utolsó napokban az emberek hálátlanok lesznek (2Timótheus 3:1, 2).

Isten szolgái azonban nem így gondolkodnak. Megszívlelik Pál apostol tanácsát, aki erre figyelmeztette hívőtársait: „háládatosak legyetek” (Kolossé 3:15).

Jehova hálásnak bizonyul

Jehova Isten tökéletes példát nyújt nekünk az értékelés kimutatásában. Figyeld meg, hogyan tekinti hűséges szolgáit. Pál ihletés alatt ezt írta a zsidó keresztényeknek: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanusítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek” (Zsidók 6:10).

Bőven találunk példát arra, hogyan mutatja ki Jehova az értékelését hűséges szolgái iránt. Ábrahámot például megáldotta, megsokasítva leszármazottait, olyannyira, hogy annyian lettek, „mint az ég csillagai, és mint a fövény, mely a tenger partján van” (1Mózes 22:17). Jehova értékelte azt, hogy Jób hűséges maradt a próba alatt, ezért nem csupán visszaadta a gazdagságát, hanem meg is ’kétszerezte’ azt (Jób 42:10). Az, ahogyan az évezredek folyamán Jehova az emberekkel bánt, azt bizonyítja, hogy igaz a következő megállapítás: „az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak” (2Krónika 16:9).

Isten személyiségének legjellemzőbb vonásai közé tartozik az, hogy értékeli azokat, akik az ő akaratát kívánják cselekedni, és hogy szeretné megjutalmazni őket. E tény elismerése alapvető fontosságú a keresztény hithez. Pál ezt írta: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy . . . megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidók 11:6).

Ha Jehova ehelyett durva, bíráló szellemet mutatna ki, mindannyian elítéltetnénk. A zsoltáríró már régen megállapította ezt: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!” (Zsoltárok 130:3). Jehova nem érzéketlen és nem is bíráló. Nagy becsben tartja azokat, akik őt szolgálják. Ő valóban hálásnak bizonyul.

Jézus — Olyan személy, aki mélységes értékelést mutat

Jézus Krisztus tökéletesen visszatükrözte égi Atyja tulajdonságait, ezért hálás volt azokért a dolgokért, amelyeket mások hitből tettek. Figyeld meg, mi történt egyszer a jeruzsálemi templomban: „És mikor [Jézus] feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe. Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté” (Lukács 21:1–4).

Pénzügyi szemszögből nézve ez a hozzájárulás igen csekély volt, főleg ha összevetjük azzal az összeggel, amit a gazdagok dobtak be. A jelenlévők közül valószínűleg nem sokan vették észre ezt az özvegyet. Jézus azonban észrevette. És tisztában volt a helyzetével. Jézus látta őt és értékelést mutatott iránta.

Egy másik eset egy gazdag asszonnyal, Máriával történt. Jézus éppen a vacsoraasztalhoz telepedett, amikor ez az asszony igen drága illatos olajat öntött Jézus lábára és a fejére. Néhányan bírálták az asszony tettét, úgy érvelve, hogy az olajat el lehetett volna adni, a pénzt pedig fel lehetett volna használni, hogy segítsenek a szegényeknek. De hogyan reagált Jézus? Ezt mondta: „Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem. Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliumot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére” (Márk 14:3–6, 9; János 12:3).

Jézus nem kesergett bírálóan amiatt, hogy nem használták fel valami másra azt a drága olajat. Ő értékelte Mária szeretetének és hitének nagylelkű kifejeződését. És ezt az esetet feljegyezték a Bibliában, nagyszerű tettének emlékére. Ezek a beszámolók és mások is azt mutatják, hogy Jézus mélységes értékelést mutatott ki.

Ha Isten szolgája vagy, biztos lehetsz abban, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus is mélységesen értékelik arra tett erőfeszítéseidet, hogy előmozdítsd a tiszta imádatot. Ennek tudata közelebb vonz bennünket hozzájuk, és arra indít, hogy utánozzuk őket azzal, hogy hálásak vagyunk.

Sátán bíráló szelleme

Most nézzünk példát olyan valakire, aki nem bizonyult hálásnak — ő Sátán, az Ördög. Az értékelés hiánya nála oda vezetett, hogy egy Isten elleni végzetes lázadás vezetője lett.

Sátán az elégedetlenség bíráló szellemét táplálta magában, és ezt kezdte elhinteni másokban is. Figyeld meg, mi történt az Éden-kertben. Jehova megteremtette az első férfit és nőt, paradicsomi kertbe helyezte őket, és ezt mondta nekik: ’A kert minden fájáról bátran egyetek.’ Egyetlenegy korlátozás volt csupán. Isten ezt mondta: „a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17).

Rövidesen azonban Sátán kétségbe vonta Jehova szavahihetőségét. Sátán egyrészt azt akarta, hogy Éva hálátlan legyen Jehova iránt, annyira, hogy fellázadjon ellene, mint ahogyan ő maga is fellázadt. Ezt kérdezte: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” (1Mózes 3:1, Katolikus fordítás). Ezzel valójában arra célzott, hogy Isten visszatartott valami értékeset Évától, valamit, amitől megnyílt volna a szeme, és olyan lett volna, mint Isten. Éva pedig, ahelyett hogy hálás lett volna azért a sok-sok áldásért, mellyel Jehova elhalmozta őt, inkább egy tiltott dolog után kezdett sóvárogni (1Mózes 3:5, 6).

Jól tudjuk, milyen katasztrofális következményekkel járt mindez. Bár az Éva nevet kapta, „mivelhogy ő lett anyja minden élőnek”, egy másik értelemben viszont ő lett az anyja mindenkinek, aki meghal. Ádámtól minden ember a halált hozó bűnt örökölte (1Mózes 3:20; Róma 5:12).

Utánozd Istent és Krisztust

Figyeld meg a Sátán és Jézus közötti éles különbséget. Sátánról azt olvashatjuk, hogy „a mi atyánkfiainak vádolója. . ., ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt” (Jelenések 12:10). Jézus viszont „mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök” (Zsidók 7:25).

Sátán vádolja Isten szolgáit. Jézus viszont értékeli őket, és esedezik az érdekükben. Krisztus utánzóiként a keresztényeknek arra kell törekedniük, hogy a jót keressék egymásban, értékeljék és megbecsüljék egymást. Ha így tesznek, hálát mutatnak ki az iránt, aki az értékelés legnagyszerűbb példáját állította fel számunkra, vagyis Jehova Isten iránt (1Korinthus 11:1).

[Kép a 17. oldalon]

Jézus értékelést mutatott ki Mária nagyszerű tette iránt